Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1929-03-12 / 59. szám

Ára 10 fillér Békéscsaba, 1929 március 12. Kedd 56-ik évfolyam, 59-ik szám GYEI IOZLONT POLITIKAI HAPILAP Előfizetési dijak: Helyben és vidékre postán küldve negyed­évre 6 pengő, egy hónapra 2 pengő. Példányonkint 10 fillér. Főszerkesztő: Dr. Gyöngyösi János Felelős szerkesztő: Filippinyi Sámuel Telefonszám: 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba. II. ker. Ferenc József-tér 20. szám alatt, Hirdetés díjszabás szerint. Lemondás előtt Herrmann Miksa kereskedelmi miniszter 1 Budapest, március 11. (A Békés­megyei Közlöny tudósítójától) Amióta kiderült, hogy a közgaz­dasági minisztérium megszünteté­sének terve komolyan felmerült, politikai körökben egyre erőseb­ben hangzik fel Herrmann Miksa kereskedelmi miniszter távozásá­nak hire. Most már megbízható helyen is tartja magát ez a hir, sőt tudni vélik azt is, hogy a ke­reskedelmi miniszter távozási szán­dékát már Bethlen miniszterelnök­kel is közölte. A miniszter környezetéből mun­katársunkérdeklődésére azt a fel­világosítást adták, hogy a minisz­ter 384 fokos lázban, influenzá­ban fekszik, távozásának hire te­hát alaptalan. Politikai körökben azonban ennek ellenére is bizo­nyosra veszik, hogy Herrmann Miksa rövid időn belül távozni fog állásából. Sete nem látott ieiszésvih a rt váltott Mppenfi beszéde a képviselőlházisaBi A törvényjavaslat tárgyalása alatt takarékoskodni fognak az idővel Apponyi az általános titkos választások és a törvényhozás demokrati­zálása mellett tört lándzsát Budapest, március 11. A Ház mai ülését negyed 11 órakor nyi­totta meg Almásy László elnök, aki az elnöki bejelentések után nyilatkozatott tett, amelyben utalt arra, hogy a képviselőház a mos­tani ülésszakra 10 órában állapí­totta meg a Héz ülésének kezde­tét. Fokozatosan arra törekszik, hogy ez az időpont be is tartas­sék és az ülések pontosan meg­kezdődjenek. Éppen ezért kérte a képviselőket arra is, hogy a ta­nácskozások szabadsága és a Ház tekintélyének megóvása cél­jából tartózkodjanak minden sze­mélyes élü megjegyzéstől. A köz­igazgatás rendezéséről szóló tör­vényjavaslat mai első szónoka Petrovácz Gyula volt, aki főleg a városok szempontjából foglalkozott a javaslattal. Ezután feszült érdeklődés mel­lett Apponyi Albert gróf mondotta el beszédét. A javaslat — mon­dotta — tulajdonképen két eszme­körnek a kompromisszuma. Az egyik felfogás az volt, hogy sür­gős intézkedésekre van szükség a megyei bizottságok átalakítása ér­dekében, amely már elodázhatat­lan. A második felfogás az volt, hogy egy organizációs törvényt kell hozni, vagy több organizációs törvényt, amelyek a városok és megyék ügyét külön-külön rende­zik. A tárgyalás alatt levő javas­lat azonban a kettő között áll, de ebből az alkalomból átalakításokat hajt végre a törvényhatóságok éle­tének egyes organumain. Ez ellen nem emel eszmei kifogást és ezt csak abban az esetben tenné, ha a kormány ezzel a javaslattal a nagy organizációs törvény sorsát is elvégzettnek vélné. Objektív szempontból kíván a javaslathoz szólani, annál is in­kább, mert sem politikai, sem pártpolitikai szempontok nem kö­vetelik, hogy valamilyen irányban is állást foglaljon. Ki akarja emelni, hogy mit lát jónak és üdvösnek és mit olyannak, amihez nem kel­lene nyúlni. A javaslat nem orvo­solja és nem is orvosolhatja köz­igazgatásunk alaphibáit, mert a hivatali szervezeteket nagyjában olyannak hagyták, mint az 1886-iki törvények megalkották. Már pedig közigazgatásunk legsúlyosabb hi­bái nem orvosolhatók másképen, csak ugy, hogy a hivatali szerve­zeteket alaposan átalakítják. Ki­emeli azt a tényt, hogy közigaz­gatásunk a legsúlyosabb teherpró­bát, amilyen elé közigazgatás valaha is állíttatott, a világháború teherpróbáját kiállta. (Ugy van, he­lyeslés.) Ez a tény felelet azokra a túlhajtott kritikákra, melyeket a teljesítés szempontjából emeltek közigazgatásunk ellen. 67 óta az a baj, hogy közigazgatásunk nem volt politikamentes és intézménye­sen is politikai célokat szolgált. Ez leginkább kifejezésre jut a főispáni intézmény létesítésében. Nem akarja a főispánok személyét meg­támadni és a főispáni kart meg­sérteni, de ahogy a főispáni in­tézmény ma fennáll és a javaslat értelmében továbbra is fenn fog állani, teljesen ellentétben áll az­zal a koncepcióval, amellyel a po­litikamentes közigazgatásnak birnia kell. A főispánok hatáskörét az el­lenőrzésre kellene szorítani. A főispán kimondottan bizalmi férfia a kormánynak, az 1886-iki törvény mégis tágkörü intézkedési jogot biztosit neki. Amikor jónak látja, félretolhatja az autonómiát és az alispán távollétében rendeleteket bocsáthat ki. Közigazgatásunk leg­főbb hibája, hogy át van itatva pártpolitikai szellemmel. Ezen, ha most nem ^s, de későbbi törvény­nyel segíteni kell. Ezután foglal­kozik a közigazgatási tisztviselők helyzetével. Megvédelmezte ré­gebben képviselt álláspontját, ami­kor a tisztviselők választása he­lyett azok kinevezését követelte. A kinevezéssel a tisztviselők állá­sának stabilizálását akarja bizto­sítani. Nem helyesli az alispánok­nak tiz évre való megválasztását. Ezután hosszas történelmi vissza­pillantás és részletes jogfejtegetés következményeképpen megállapít­ja, hogy ma a társadalom a de­mokrácia irányában fejlődik és ezt nem szabad számításon kívül hagyni. Demokratikus bázisra fek­tetett képviselőházra van szüksé­günk az általános és titkos sza­vazati joggal. (Taps a baloldalon.) Felsőházunk összetétele helyes, ; egy hibája csak, hogy a munkás­ság képviselői hiányoznak belőle. Az önkormányzati testületeket oly módon kellene kialakítani, hogy túlnyomó többségben a titkos vá­lasztójog alapján megválasztottak, kisebb részben az érdekképvisele­tekből álljon. A fejlődésnek ebben az értelemben való irányítása meg­felel a konzervatív érdekeknek is. Előre kell látni, hogy a fejlődés mit hoz magával és azt meg is kell csinálni. Aki erre képes, az megtartja vezető szerepét. Apponyi Albert ezután a törvény­hatóságok számszerű összetételé­vel foglalkozott. Kevésnek tartja, hogy a választások révén bekerült törvényhatósági tagok csak két­ötödrészét teszik a bizottságnak. A virilisekről az a felfogása, hogy a ki vagyonnal rendelkezik, társadalmi befolyással bir, tehát előnyösebb helyzetben van a többi polgártár­saival szemben, mégsem tud any­nyi bizalmat kelteni maga iránt, hogy a közönség beküldje a tör­vényhatóságba, nem is érdemli meg tehát, hogy oda bekerüljön. A legtöbb adót fizető kategória fenntartását azonban átmenetileg helyesli. Magyarországon ma még szükséges a nagy és középbirtok fenntartása ugy gazdasági, mint szociális szempontból. Radikális agrárreformot a termelés katasztro­fális visszaesése nélkül nem tudunk megcsinálni, a birtokos osztályra tehát szükség van és annak kép­viseletet kell biztosítani. Nem tartja szerencsésnek, hogy az állami tiszt­viselők is helyet foglalhassanak, sőt szavazhassanak az önkormány­zatban. Lehetetlennek tartja, hogy amikor a nők a politikai életben aktiv és passzív választójoguk ré­vén részt vehetnek, a törvényha­tóságból, ahol pedig sokkal inkább volna helyük, kimaradnának. Nem a nők kedvéért, hanem az ügy kedvéért van szükség arra, hogy a nők szerephez juthassanak. A fej­lődés ezt mindenütt magával fogja hozni, azonkívül gazdasági és szo­ciális kérdésekben a nők szakér­telmére szükség van. A szociális érzék a vidéken nagyon csekély mértékben van kifejlődve. Minden szociális irányú kezdeményezés a nőktől indul ki. Kivánja, hogy a nőknek aktiv és passzív választó­jogot biztosítsanak az önkormány­zatban. Jánossy Gábor : Hajuk rövidebb lett, az eszük megnőtt. Apponyi: Abban a közmondás­ban, melyre a közbeszóló céloz, az ázsiai barbárság maradékgon­dolata jut kifejezésre. Aggályos volna a törvényhatóság jogát meg­csorbitani a kormányintézkedések­kel szemben. Nem szabad már létező alkotmánybiztositékot elej­teni. amellyel esetleg politikai ka­landorok ellen élni tudunk. A fel­oszlatási jogot csak arra az esetre szeretné szorítani, amikor a tör­vényhatóság makacsul ellentétbe helyezkedik a törvénnyel. A nem­zetellenes magatartás megállapítása nagyon nehéz és önkényeskedésre vezet. Apponyi beszéde ellenzéki kö­rökben óriási lelkesedést váltott ki. Különösen beszédének az a része, melyben az általános titkos választójog és a törvényhozás demokratizálása mellett tört lánd­zsát. Olyan frenetikus tapssal és ovációval fogadták Apponyinak ezeket a megállapításait, amire még alig volt példa a magyar törvényhozás házában. Most már minden remény meg van arra, hogy a törvényjavaslat kifogásolt rendelkezéseit módosítani fogják, különösen azokat, melyek a nők passzív választási jogát és a tör­vényhatóság tagjainak számarány­ban való elosztását illetik. Appo­nyi egyébként kijelentette, hogy a részletes tárgyalás során módosító indítványt fog előterjeszteni. Az Ev. Nőegylet közgyűlése Szép programja volt a második böjti délutánnak (A Közlöny eredeti tudósítása.) Vasárnap délután 4 órakor a Ru­dolf-reálgimnázium tornatermében szép közönség jelenlétében tartotta meg az Ev. Nőegylet évi rendes közgyűlését, amelyen Jakabfy Györgyné elnökölt. A megnyitó beszédet Rell Lajos dr. mondotta a tőle már megszo­kott lelkes szónoki készséggel. Tartalmas beszédében utalt a pro­testáns nők társadalmi szervezke­désének nagy jelentőségére és rá­mutatott azokra a nagy eredmé­nyekre, melyeket a katolikus női szervezetek munkássága hozott létre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom