Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1929-02-17 / 40. szám

2 BERf^imniRí SfOjSTiOnm Békéscsaba, 1929 február 20 indokokkal nem ért egyet, de meg különben is egy, az egész országban ugyanígy gyakorolt jog megszüntetéséi nem is látja célszerűnek. A tárgysorozat többi pontját már többé-kevésbé ismertettük s ezúttal még csak a közgyűlés póttárgysorozatát adjuk közre a következőkben : 1. Közkórház kibővítése ügyében előterjesztés. 2. Városi beviteli vámjárulékok kezelése ügyében ejőterjesztés, 3. Békéscsabai Altalános Népegylet kérelme rangsorozati elsőbbség engedélyezése iránt. 4. Zsilinszky Gyula terhelési tilalom feloldását kéri vasutas telkére. 5. Gáspár Károly irodatiszt előlépési ügye. 6. A város' részére mozgóképszinházi engedély elnyerése iránti indítvány. 7. Elővizcsatorna vizének felfrissítése tárgyában indítvány. 8. Uj utcák nyitása ügyében indítvány. 9. Uj utcák elnevezése tárgyában indítvány. Tanácsülés _A városi tanács 1929. február 15-én tartott ülésében az alábbi ügyek nyertek elintézést. Iparigazolványt nyertek: Gedó György kovács, Nyilas András cipész, Fried Ignác cipőárukereskedő, Valastyán János ácsmester, Varga Pál szatócs, Knoll Ármin szalonna-, zsiradék és szappankereskedő, Vas József női konfekció- és kézmüárukereskedő, Beck Emil mezőgazdasági eszközök, olajok, stb. kereskedő, Keresztesi Erzsébet háztól való szem élyautófu varozó. Nem teljesítette a város tanácsa a Gyöngyösi-utcai lakosok járdaépítési kérelmét, a Wagner-utcai lakosok vizlevezetési kérelmét. Kocziszki Gyula Orosházi-utca 31/4. szám alatti lakos keresztépület renoválására nyert engedélyt. Teljesítette a tanács Gábriel András, özv. Babinyecz Jánosné, Csepregi Andrásné és Hegedűs János segély iránti kérelmét. Építési engedélyt nyertek : Baráti Vince Werbőczy-utca, Zsibrita János Rövid-utca 12., Bartyik Mihály Zöldfa-utca 35., Hajnal György Damjanich-utca 2., Kocziha Mihály Egressy-utca 20., Evanits István Bánát-utca 32., Palyusik Imre Sztraka-utca 54. sz. Ezenkívül letárgyalta a tanács a hétfőn tartandó közgyűlés tárgysorozatába tartozó ügyeket. Harminc százalékkal redukálta a MÁV a vonatok számát Budapest, febr. 16. A MAV vonalain a vonatok számát 30 százalékkal redukálták. A déli vasút budapesti pályaudvaráról ma délután indult az első vonat. A rivierai express utasai ma reggel érkeztek Székesfehérvárról Budapestre. . . AV lEstiATASQSABS mamii" Többsége iran máris a Kézműves Kamarán-sak Az ellenpárt élénk agitációval igyekszik megSíi&isitani a Kézműves Kamara felállítását (A Közlöny eredeti tudósitása.) Hetek óta folynak már a kereskedelmi miniszter ismeretes felhívása alapján az ország ipartestületeinek szavazásai arra nézve, hogy akarják-e a Kézműves Kamarát vagy sem. A szavazásokkal egyidőben természetesen ugy a Kézműves Kamarát ellenzők, mint az azt pártolók heves agitációt fejtettek ki, melyek az utolsó napokon nem hogy veszítettek volna hevességükből, hanem ellenkezőleg, csak még inkább nyertek élességükben. Az IPOSz a kamarapártolók érdekeit szem előtt tartván állandóan tájékozódik a szavazatok állása felől, sőt az ellenakciókat is folyton szemmel kíséri. Igy most az ellenpárt egy hangulatkeltő híresztelését szállítja le kellő értékére, amikor megállapítja, hogy az ellenpárt azon hire, melyszerint eddig a Kézműves Kamara mellett 71, az ipartestületek központja mellett 86 és a Kamarák harmadik osztálya mellett 118 szavazatot adtak volna le, nem felel meg a valóságnak, amit legjobban bizonyít az a megdönthetetlen tény, hogy a Kézműves Kamara mellett leadott szavazatok száma eddig 198. Tekintettel arra, hogy az ország ipartestületeinek száma 362, ebből is kitűnik, hogy a Kézműves Kamarának már is megvan a többsége. Ha figyelembe vesszük még azt is, hogy több ipartestület nem szavazott, sőt azok, melyek a Központ mellett szavaztak, a Kamara többségre jutása következtében szintén a Kézműves Kamara pártolóihoz fognak csatlakozni, megállapíthatjuk, hogy az ország iparosságának túlnyomó többsége a Kézműves Kamara felállításában látja legjobb biztositékát a kézműipar és kisipar érdekeinek. üt vidéki iparosok szomorú sorsa a békési iparosok helyzetének tükrében Adóterhek míatf, munkaalkalmak hiján, egyre-másra adják vissza iparengedélyüket (A Közlöny eredeti tudósitása.) Tegnapi számunkban közreadtunk egy cikket, melyet az ország egyik legnevesebb iparosa, a békési Szikszay Sándor, aranykoszorus mester küldött be lapunknak. Annak bizonyságául, hogy a cikkben foglalt óhaj menynyire az egész iparosságé és annak teljesítése milyen nagy mértékben enyhítené a vidék iparosainak megszánni való nyomorúságát — alig kell egyebet tennünk, mint hogy rámutassunk az iparosság kirivó sérelmeire. Valamennyien panaszkodunk az adóterhek kétségbeejtő súlya miatt, de azért az összes foglalkozási ágak közül egyedül az iparosok között találunk nem is néhányat, hanem sokakat, akik adóterheik miatt kénytelenek lemondani ipargyakorlási jogukról. Am ez nem hangulatkeltésre szánt megállapítás, hanem a való tény. Az egyik szorgalmáról ismert derék csabai asztalos például végigküzdötte becsülettel a világháborút, mely iparának gyakorlásában megállította, ugy, hogy iparát csak 1918-ban tudta ismét folytatni. Dolgozott reggeltől estig, mondhatnánk a végkimerülésig. Munkája elismerten elsőrangú és amellett olcsó. Megtanult speciális technikákat is, példának okáért a parkettberakást s számtalan magánépitésnél a legnagyobb megelégedéssel is végezte a vállalt munkát. Mégis valamenynyi középitésünktől ő, Csabán az egyetlen szakember kimaradt s a parkettmunkát kivétel nélkül idegen iparosokkal végeztették el. Végeredményképpen ez a derék iparos egyszercsak önhibáján kivül oda jutott, hogy rögzített adójának még a felét sem volt képes kifizetni, ugy, hogy egy becsületes ipad pályát meg kellett szakítania, iparát vissza kellett adnia, csakhogy szabaduljon az őt megoldhatatlan feladat elé állító adóterhektől. Ennek az iparosnak az esete azonban nem egyedülálló, mert Csabán ilyen okból legalább 40—50 iparos szünteti be iparának önálló gyakorlását. Még rosszabb a helyzet a vármegye legősibb községében, Békésen. Tudósítónk értesülései szerint például a békési iparosok elhagyatottságát, mostoha helyzetét alig lehetne jobban szemléltetni, mint ha leszögezzük, hogy a békési iparosok száma 44 év alatt alig 100-al szaporodott. A vármegye egyik legnagyobb és legősibb, kitűnő emberanyaggal rendelkező községének ipara tehát 44 év alatt még a lakosság számának növekedésével sem tartott lépést. Mi lehet ennek az oka? Nem egyéb, mint az, hogy ha akad is néhanapján egy-egy nagyobb ipari vállalkozás, annak jövedelmét idegen vállalkozó viszi el, azt a pénzt többé Békésen nem látják, az nem eleveníti az ipar egészséges vérkeringését, mert az oda többet vissza nem kerül. A békési iparosnak marad a renoválás, javítások, vagy annak a néhány községi rendőrnek, hajdúnak a ruhája. A közszállitások nagyobb és számottevőbb részét mindig idegen vállalkozók kapják, holott a békési iparosban meg vannak mindama kiváló ipari tulajdonságok, melyek általában a vármegye iparosait jellemzik. Szakmáját kitűnően érti, becsületes és pontos. A fentebb elmondottak ellenére viszont a békési sínylődő iparosokat végképen agyonnyomják a rettentő adóterhek. Az adókivetések hihetetlenül aránytalanok, amit a kivető hatóságok legtöbbször csak akkor vesznek komolyan, amikor már az illető iparos csődbejutott, vagy iparát visszaadni volt kénytelen. Ebből aztán az következik, hogy mind többen lesznek olyanok, akik engedély nélkül dolgoznak a többi iparos rovására, mert hát élni mégis csak kell valamiből. Ezen a keserves állapoton pedig csak ugy lehet segíteni, ha az adókat az iparos teherbiróképessének megfelelően csökkentik. De mindennél nagyobb baj a munkaalkalmak teljes hiánya. Ezen kellene a kormánynak segítenie s ha akarna, tudna is, mert ahol milliárdok vannak halbiologiára. ott munkaalkalmak teremtésére is kell pénznek lennie. Kártérítési per a csúszós járda miatt Egy szerencsétlenül járt tisztviselő beperelt egy háztulajdonost (A Közlöny eredeti tudósitása.) Csodálkozunk, hogy a hó és fagy miatt járhatatlanná vált járdák miatt még csak most született meg az első kártérítési per, amelyet az elhanyagolt járdákon szerencsétlenül járt emberek indítottak a hanyag és nemtörődöm háztulajdonosok ellen. Vagyis naponta százával történtek a kisebb-nagyobb balesetek a sepretlen, fel nem hintett járdákon s a havazás első napjaiban egyre-másra történtek kar- és lábficamodások, kisebbnagyobb zúzódások, sőt — mint most kiderült — egy súlyosabb eset: egy kartörés is. így tehát a háztulajdonosok százai ellen lehetett volna megindítani a kártérítési pert s hogy a mai napig csak egyetlen ilyen eset történt, annak oka az, hogy a szerencsétlenül jártak szó nélkül zsebrevágták az inzultust, természetesnek tartván azt, hogy akár minden ház előtt elvágódjanak, mert a házigazdák nem sepretik le a járdát. Most azonban egy baleset kapcsán megindult az első kártérítési per. Egy magántisztviselő a mult hét egyik napján hivatalába menet az Andrássy-ut egyik háza előtt a jégpálya simaságával és síkosságával vetekedő gvalogjárón — amely nem volt homokkal behintve — megcsúszott és elvágódott. A szörnyű hanyattesés olyan szerencsétlen volt, hogy a tisztviselő közvetlenül a csukló felett eltörte a jobb kezét, ugy hogy a mentőknek kellett a lakására szállitaniok. Az elszenvedett fájdalom és a balesettel kapcsolatos költségekért a szerencsétlenül járt magántisztviselő most kártérítési pert indított az illető Andrássy-uti ház tulajdonosa ellen, akinek járdáján a baleset történt. Nem kétséges, hogy a hivatalnok a kártérítési pert meg fogja nyerni, miután világos, hogy a városi köztisztasági szabályrendelet értelmében minden háztulajdonos büntetés terhe mellett köteles a háza előtt levő járda tisztántartásáról gondoskodni. A szóbanforgó háztulajdonos ezt a köteles gondoskodást elmulasztotta, aminek következménye lett aztán a kartöréses baleset. A magántisztviselő 5000 pengő kártérítést követel az eltört karért, az egyéb költségeken kivül, ami nem is túlságosan sok. Ha minden elesett ember hasonló módon járna el a balesete okozójával szemben, kicsit kellemetlen világ virradna némely indolens háztulajdonosra, akiknek hiábavaló az újságok állandó cikkezése és figyelmeztetése a járdák tisztántartása iránt. Akárhánynak még a háza is rámenne a kártérítési perre — és ezt már alighanem százszor is meggondolnák inkább.