Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1929-01-30 / 25. szám

2 fi£Kfi8M£GYKl KftZLfln Békéscsaba, 1929 január 30 Az Aurora-kör zene­kari hangversenye (A Közlöny eredeti tudósítása.) Intenzív és lelkes munkálkodása eredményét mutatta be tegnap este az Aurora-kör zenekara a Kultúr­palotában tartott hángvérsenyén. Rendkívül fontos tényezője váro­sunk kultúréletének ez a nagyobb­részt amatőr-muzsikusokból évről­évre Összetoborzott és a fáradha­tatlan és önfeláldozó karmester, Pongrácz Géza keze alatt össze­tanult gárda. Műsorát minden eset­ben a legtisztább és legelsőran­gubb műremekekből válogatja össze és azok ismertetésével és népszerűvé tételével megbecsülhe­tetlen kulturmunkát teljesít. A tegnapi est műsorának első felét Beethoven gigantikus müve. a V!-ik, vagy més néven Pastoral­szimfóniája töltötte be Az örökké szép és fenséges természet be­nyomásai nyernek itt művészi fel­dolgozást és az erdő susogásától a madarak zenéjén, a zivatar fen­séges tombolásán át a megifjodott természet hálatelt daláig a motí­vumok hosszú sora mind a ter­mészet örök dicsőségének himnu­szát zengi. Pongrácz Géza kar­mester minden dicséretet megér­demlő módon vezényelte ezt a rendkívüli intelligenciát és körül­tekintést igénylő mestermüvet és a zenekar is dicséretreméltó módon támogatta őt nehéz feladata meg­oldásában. A műsor második részében Gold­mark hatalmas koncepciójú Sza­kuntala-nyitánya és Mussorgskinak, a mult században élt, de igaz mél­tánylásra csak napjainkban talált zeneszerzőnek két darabja, a Go­pák és'Polonaise következett. Kü­lönösen a Gopák és a Polonaise váltottak ki nagy tetszést, ugy, hogy a Polonaise-t ismételni is kellett. A sikerült estét Berlioznak Faust elkárhozásából való két részleté, a csodás finomságú Szilfidek tánca és a jól ismert Rákóczi-induló zárta be. A közönség talán kétharmad részig töltötte be a termet, melyet szeretnénk egyszer már zsúfolásig telve is látni I Vi§íi Ferenc a Közéjidöntööen - ta Jenő 97 vidéki vivő közöl egyedül a döntőijén (A Közlöny eredeti tudósitása.) A Royal Club versenye az, ame­lyen a főváros és az ország egész területén működő s számottevő vidéki vivóklub gárdája találko­zik. Az idei verseny, mely vasár­nap zajlott le, oly népes és erős mezőnyt hozott össze, amilyenre még nem volt példa, amit a leg­fényesebben bizonyít a vidéknek 97 vívóval való részvétele. Békés­csabát Deutsch Andor, Kepp Ká­roly, Rusz Jenő és Vigh Ferenc képviselték, Már az elődöntőben nem egy budapesti és vidéki krekk vérzett el s a középdöntőbe jutottak min­den tudásukat s egész energiá­jukat küzdelembe vitték, hogy szí­nüknek a győzelmet biztosítsák. Kepp teljesen indiszponáltan és tultrenirozva állott starthoz s igy nem tudott érvényesülni. Deutsch. bór két győzelmet aratott, kiesett az elődöntőből. Vigh szépen dol­gozott, ellenfelei közül többet fö­lényesen vert, de nagyon erős Csapatban küzdve, a középdöntő­ben elvérzett. Rusz Jenő ezalkalommal is be­igazolta azt, hogy; reá mindenkor lehet számítani. 0 mindenkor tu­dásának legjavát adja, higgadtan és nyugodtan dolgozik, rendkívül fejlett tempóérzékének összes elő­nyeit kihasználja, közbevágásai biztosak, paradriposztjai pedig rendszeresen ütnek. Rajta meglát­szik az iskolázottság, a komoly előkészítés, a céltudatos igyeke­zet és törekvés. Ő is kemény küz­delem után jutott csak a döntőbe, hol azonban már az első aportjá­nál erős bokarándulást szenvedett. Azonnali beavatkozás és a boka rögzítése után folytatta a küzdel­met, három győzelmével azonban tusaránnyal a 9. helyen végzett. (7., 8, 9. helyezett egyformán há­rom győzelem). Kitartásával be­igazolta, hogy klubszineit a leg­komolyabban képviselte, amiért teljes elismerés jár neki. A CsAK nevében köszöntjük a „vidék" legjobb junior kardvivóját. Felmentettek egy legényt a jfj&ijtugjatás vádja aiól —— A koronatanú a törvényszéki főtárgyaláson beismerte, hogy rábeszélték a terhelő vallomásra — Az ügyész nyomban vádat emelt hamis ianuzásért (A Közlöny eredeti tudósitása) A mult év augusztusában nagy szenzációja voit a szomszédos Nagygerendásnak, amikor Szőke Lajos tanyáján egyszerre kigyul­ladt a szalmakazal. A tüzesetben az volt a szenzáció, hogy annak előidézésével Szőkéék szomszéd­jának legényfiát, Gabnay Lajost gyanúsították a szállongó hirek. A mult év nyarán, augusztus 24-én délután fél 2 óra tájban nagy sikoltozásokkal rohant be Rajki Istvánék tanyájára a 10 éves kis kondás. Nagy Sándor és lel­kendezve adta hírül, hogy ég a Szőkéék szalmakazla. Az udvaron találta Rajkiék cselédjét, Fesető Zsuzsa békési születésű 17 éves leányi is és annak azt mondotta, hogy látott egy legényt, aki a kazalhoz futott, majd amikor fel­gyújtotta, a Gabnayék tanyája felé szaíadt. Hamarosan összeszaladtak a szomszédok s vagy egy negyed­óra múlva előkerültek az éppen arra cirkáló csendőrök is. Németh Péter csendőrtörzsőrmesler a tűz­nél hagyta társát, ő pedig, miután megtudta, hogy a tüzet a kis Nagy Sándor vette észre, meg Fesető Zsuzsa, megkezdte a kihallgatá­sukat. A gyerek is, Feselő Zsuzsa is azt valloiták ekkor, hogy a gyujtogatóban felismerték Gabnay Lajost. A csendőrtörzsőrmester azután Gabnay Lajost hallgatta ki és bár az váltig hangoztatta, hogy ^ tűz keletkezése alkalmával ő a házba bezárva aludt, a két tanú vallomása és egyéb gyanu­okok alapján őrizetbe vette őt. A kis kondás és Fesető Zsuzsa a vizsgálóbíró előtt is ugyanugy vallottak, mint a csendőrség előtt s a vizsgálóbíró Gabnay Lajost a megismételt tanúvallomások alap­ján vizsgálati fogságba helyezte. Kedden délelőtt tartották meg az ügyben a törvényszéki főlár­gyalást Gyulán. A tárgyalást Tóth Ferenc dr. tanácselnök vezette, szavazóbirái voltak Unghváry Já­nos dr. és gróf Bolza Alfonz dr. A vádat Grotto kir. ügyész képviselte, a védelmet pedig Berényi Ármin dr. látta el. Gabnay Lajos 25 éves vádlot­tat hallgatja ki először a törvény­szék, aki az elnök kérdéseire szabatosan, keményen pattogó sza­vakkal hárítja el magától a vádat. Kijelenti, hogy ő a tüz keletke­zése alkalmával a tanya kamrá­jában aludt, melynek ajtaját a nővére rá is zárta, hogy oda valaki esetleg be ne mehessen. Őt nővére verte fel álmából, ami­kor vedret kapott és szaladt volna Szőkéék segítségére, miközben észrevette, hogy a szél egyenesen az ő tanyájuk nádfedelére hajtja a zsarátnokot, miért is vissza­fordult és nővérével együtt saját fedelüket igyekeztek megmenteni. Szőke Lajos őszbecsavarodott, 63 éves, földvári magyar, kárval­lott, a következő, akit tanúvallo­másra idéztek be. Elnök kérdé­seire elmondja, hogy haragosok, de ő nem haragszik annyira Gab­nayékra, mint azok őrájuk, Azt nem tudja, hogy ki gyújtotta fel a szalmakazlat, csak hallotta, hogy a Gabnay-gyereket emlegetik. — Szokott-e kend inni ? — kér­dezi az öregtől az elnök. — Nem igen. Csak ugy inkább a társaság kedviért. Az elnök további kérdéseire el­mondja, hogy a Gabnav-gyerek azért haragudott rá, mert nem en­gedte Gabnayék disznait, libáit a hereföldre. — Akkor, amikor először jött hét disznaja a herésbe, behajtottam őket a tanyára — mondja az öreg Szőke. — Izentem nekik, hogy itt kosztolom a disznókat, hozzanak 10 pengőt, akkor kiadom őket. Utánavalónap a libákat a dinnye­földemen kaptam, osztán azokat behajtottam a községházára. Azér megítéltek 5 pengőt. Augusztus 24-én, pénteken délre gyüttem haza, oszt mer hogy elfáradtam, hát ahogy megebédeltem, lefeküdtem. Mer hogy én nagyságos ur, delelni szoktam. Ahogy delelek, szól az asszony, hogy ég a szalmakazal. Akkor már ott volt Rajki István szomszéd meg mások is. — Igaz-e, hogy italos volt kend ? — kérdi a védő. — Nem igaz kérem. Nem ittam én egy szemet sem. — Hát hazamenet a Schweitzer­kocsmában nem ivott ? — Nem én kérem, mer hogy oda nem is járok. Józan ember vagyok én. Szőke Lajosné Dómján Zsuzsa a következő tanú, töpörödött kis öregasszony. Ő sem tudja, mert nem látta, hogy ki gyújtotta fel a kazlat. Azt tudja, hogy a Gabnay gyerek haragudott rájok. •— Legutóbb is, mikor a disznók a mi herénkben jártak, ott állott közöttük a Gabnay Laji, oszt vas­villa vót a kezibe ugy kiabált az uramra: Gyere ide te vén disznó, ha mersz. Az uram persze nem ment oda, mer háthogy öreg már. Elnök (Gabnayhoz) : Jól beszél az asszony ? Gabnay: Nem jól beszél. Nem volt nálam vasvilla, nem szidtam az öreget. Csete Sándorné Szőke Zsuzsa lényegtelen vallomása után robban ki a bünper szenzációja. A bünper koronatanuja, Fesető Zsuzsa, 17 éves békési születésű cselédleány, aki a tüz alkalmával Rajky Istvánnál szolgált, bejelenti, hogy a csendőrség és a vizs­gálóbíró előtt tett vallo­mása nem felel meg a valóságnak, azt csak azért vallotta, mert arra Rajky Béla vette rá az­zal, hogy cipőt, 10 pen­gőt és kendőt ígéri neki, ha azt vallja, hogy Gab­nay Lajost látta a tűztől elfutni. A vallomás a törvényszéket is meglepi, mire az elnök felolvas­tatja a csendőrség és a vizsgáló­bíró által felvett jegyzőkönyveket. Elnök: Hát most már melyik az igaz, amit ott mondtál, vagy amit most mondasz? Tanú: Amit most mondok, az az igaz. Rajky Béla vett rá még azelőtt, hogy a csendőrök megjöt­tek, hogy mondjam, hogy Gabnayt láttam. Grotto ügyész : Indítványozom, hogy az iratokat a törvényszék te­gye át a fiatalkorúak bíróságához a hamis tanuzás miatt lefolyta­tandó eljárás céljából. A törvényszék Fesető Zsuzsát vallomására megesketi, amiért az ügyész semmiségi panaszt jelent be. Eredeti figura volt a kis kondás, Nagy Sándor, amint nagy csizmái­ban vitézül odaáilott a törvényszék elé. Csak akkor roppan meg, ami­kor az elnök megkérdi, hogy mi­kor született ? Tanácstalanul néz szerteszét a lurkó, de hamarosan megnyugszik, amint azt kérdezik tőle, hogy hány éves ? Erre már tud felelni. Gabnay Irén, a vádlott nővére az utolsó tanú, aki elmondja, hogy ő maga zárta rá bátyjára a ka­mara ajtaját, ugy, hogy az nem is távozhatott el onnan. Vallomására megesketik. Az iratok felolvasása után Grotto ügyész mondja el vádbeszédét s a vádlott megbüntetését kéri. Be­rényi Ármin dr. védőbeszéde után a bíróság rövid tanácskozásra vo­nult vissza, hogy néhány perc múlva kihirdesse az ítéletet. A törvényszék a vádlottat bizonyítékok hiányában felmenti, az iratokat pedig a Fesető Zsuzsa ellen lefolytatandó eljárás céljából átteszi a fiatalkorúak bíróságához. Az ítélet ellen az ügyész felleb­bezést jelentett be. A Békéscsabai Bőriparo­sok Szövetkezete igazga­tósága és a Lábbeliké­szitok Szakosztálya mély részvéttel tudatja, hogy Durai Pál úr ügybuzgó igazgatósági ta­gunk, illetve szeretett al­elnökünk hosszas szenve­dedés után folyó hó 28-án elhunyt. Temetése folyó hó 30-án délután 2 órakor a Sziget­vári-utca 2. szám alatti gyászházból lesz. Emlékét kegyelettel őrizzük !

Next

/
Oldalképek
Tartalom