Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) október-december • 223-294. szám

1928-10-14 / 234. szám

2 BFIKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1928 október 14 Iván és Livia A habok hallk csobbanássall ját­szottak a sziklák között. Néha a messzi tengerből jött víz­tömeg a parthoz ütődve íelcsapott a magasba s a szétporlott apró sze­mecskék esőként hullottak vissza. A tenger titokzatos dalt mormogott. Távol Veglia és Cherso szigetek körvonalai rajzolódtak elő. Az egyik, mint egy lapos juhászkalap, olyan volt. A másik meg inkább süveghez hasonlított. Babér illata érzett a levegőben s a nap tündöklően ragyogott. Széles, anyai, melengető mosolygás volt a kék ég. A jobbra-balra elhajló, kanyargós uton mentem a tenger partján. Egy alpesi háznak csúfolt kocsmá­ból citera hangja szűrődött ki. Bementem. Piros-fehér kockás teritővel le­takart asztalok mellett katonák ültek. Egy helyen tatárképti káplár, előtte irdatlan üveg. Az üvegben nehéz bor aranylott. Hozzá telepedtem. Nyelvünkön szóllitottam, ő is ugy válaszolt. Nagy bánat emésztette bensőjét. Szabadságon volt odahaza. Az asz­szony szeretettel fogadta. Egész éj­szaka a keblén sírdogált, hogy reg­gelre csuron vizes lett a kanavász. Míndg őszinte volt hozzá az asszony, hát most is megmondta neki, ami a szivét zsibbasztotta. Nehéz volt ez a vallomás, de azért lassan csak előbugyborékolt belőle a szó. Oda lyukadt a végén, hogy a muszka megszédítette a fejét. Régi nóta ez. Másutt is igy volt. — Még én vigasztaltam — mon­dotta nagy busán — és kezével le­gyintett, mintha azt akarta volna ki­fejezni ezzel a mozdulatával, hogy úgyis minden mindegy az ő számára. A gyereket Ivánnak keresztelék. Sokáig beszélgettünk. Elmodotta még, hogy Kaszás fő­orvos ur heptikásnak találta és hogy még sokáig kell itt fürdenie a tenger vizében, hemperegnie a napos fövé­nyen. Tovább meg azt, hogy ez ellen a baj ellen a legjobb orvosság az avas szalonna, az kihajtja a nya­valyát. De itt nem lehet kapni semmi pénzért. Csak halat kínálnak, szelíd gesztenyét meg figét. Egyék meg. Amikor a bór elfogyott, felállt, elbúcsúzott és ment. Egy darabig még hallgattam a cite­rásokat, aztán hazafelé indultam én is. Az utcán temetési menet jött velem szemben. Valami Livia nevűt vittek utolsó útjára. Még azt is kibetűztem a ko­porsóra ragasztott ákombákomokból, hogy az illető huszonnyolc évet élt át ezen az árnyékvilágon. Szegény, még fiatal volt. A gyászkocsi után jajveszékelők baktattak, lecsuklott fejjel, szomorúan és törődötten, mint a testet öltött bánat. De ni, most vettem csak észre, az én káplárom is it van. Hogy került ez ide ? Nem lehet itt neki senki ija-fija ebben a civil társaságban. Vagy talán csak megsajnálta őket és hozzájuk csatlakozott ? Mondom, igy csodálkoztam magam­ban, amikor valaki a vállamra teszi a kezét. Megfordultam. Ő volt. Észrevett engem, hát odajött hozzám. Egészen megváltozott az utolsó félórában, amióta elváltunk. Szemei beesettek és vörösek voltak. Talán az ital, gondoltam. Nem, nem az ital tette. — Másfél éve vagyok itt. Össze­jöttem evvel a Líviával, akit most visznek ki a temetőbe. Megszerettem. ]ó lány volt. Ugy éltünk mink tuggya, mintha egypár lettünk volna. Messze van az asszony, még a sóhajtásom se ért oda, hát csak itt sóhajtoztam mellette, amíg egészen bele nem keveredtem. Mi volt, nem volt kö­zöttünk, azt senki nekeresse. Most már ugy is hiába keresné. Teltek a napok. Egyszer otthon is voltam, de muszkaizünek találtam az asszony csókját — ahogy már mondtam —­hát harmadnap visszajöttem. Tegnap reggel, amikor elmentem hozzá, nem találtam otthon. Azt mondták, a hegyre ment fel szedret szedni. Nézelődök a szobába. Az asztalon egy irást ta­láltam. Az volt benne hogy itt hagy és elmegy a Vojéval. A kis Lívia ott feküdt a bölcsőben.' Megtudtam, hogy Voje még az nap megverte, elkergette. Szegény Livia, a tengerbe vetette magát. Itt viszik. Már egészen elfelejtettem ezt a történetet, amikor egy nap a hajó­állomáson néztem a szabadságra in­dulókat. A káplár is közöttük volt. Pólyát szorongatott a kebléhez. Ugy nézték. Voltak akik jót nevettek rajta. Mikor kezetfogtam vele, boldogan mondotta: Viszem haza a Liviát,..; majd el játszogatnak Ivánnal... * Kvasz Sándor. Ai B I D D S Rádió, csillár legolcsóbban nagy választékban Utazás Szalontától Aradig .„O/adea—Salonta Maré—Arad." Ez a tábla díszíti azt a MÁV­tól ellopott vasúti kocsit, melybe beszállni készülök, hogy u végig­utazzam „Nagyromániának" egyet­len alkotásán, ami az utolsó tiz évben íkészült: a nagyszalonta— szentannai vonalon. Románia és alkotás ?1 Kissé furcsán hangzik, de tény, hogy itt alkottak. Igaz, hogy nem sokat, ezt is csak „muszájból", de ke­resni aztán kerestek rajta sok«t. A mintegy harmincöt kilométeres szakaszt — ingyen katonai m'»n­kaerővel Mosoiu generáis építtette meg két és fél év alatt, de bele keiült annyiba, hogy azért a pénzért mi Csabától Debrecenig lerakhattuk volna a síneket. A főnök ur a szalontai állomá­son olyan hivatalos képet vág a vonat indításához, hogy az ember­nek el kell mosolyodnia tőle. Lát­szik az arcán, hogy nem mindig ez volt a íré ier je. Kissé kényel­metlen ne'íi az uj formaruha, amit most rendszeresítettek. Sötétkék zubbony, széles pi osbársony gal­lérra), fényes sárgaréz gombokká'. Engem úgyse', ahogy ott áll,fején az aranyzsinórzattal agyontiftn­tettézett piros sapkával, határo­zottan egy elaggott harkály be­nyomását kelti. A kalauz? Külön tanulmány. Ennek uniformizálása ntfg csak a sapkáig jutott el. A kabát in­kább az uraságoktól levetett holmi fogalmát, mint viselője hátát fedi, ugy, hogy egy féltenyérnyi csík­ben láttatni engedi azt a toaleli­darabot, amit a borjuszáju inggel kapcsolatban a .villogó" jelzővel tisztelt meg a magyar népkölté­szet. Indulás. A fentvázolt konducteur haragos képpel lyukasztja ki je­gyemet, mely harag csak akkor csillapul, midőn szomszédom a 280 leies utazásjogát tőle váltja meg — 100 leiért, csak ugy, mint a többi útitársak, akik igy nagyon ötletesen oldották meg a kedvez­ményes utazás problémáját. Még a rizikó sem terheli az utast, mert ellenőrzés esetén a kalauz tartó­Tanácsülés A folyó évi október hó 12-én tartott tanácsülésben az alábbi ügveket intézték el: Iparigazolványt kaptak; Fauszt Mária és Társa női kalapkészitő, Komlóéi István és Társa tűzifa­kereskedő, Nagy István vendéglős, Herskovics Sándorné élelmiszer, Matusek Gyula vegyes, Bíthori János tűzifa, Klein Bála fűszer, Sándor Ferencné bazárárukeres­kedő és Farka? Antal háztól való személy fuvarozd iparra. Eldarabo'ási engedélyt kapott Szék Ádám. Éoitési engedélyt kaptak: Vitéz Barna Imre, Gog Károly, Bakó József, Cselovszky András, Apolló Mozgó R*„ Pataky Jenő, Farkas Mihály, Pribojszky Pál. flz fíurora-kör hétfői háziestje (A Közlöny eredeti tudósítása.) Az Aurora-kör házi estjén Réz Mária, a Művész Színház tagja is szerepelni fog. A kiváló művésznő Ady és más modern magvar költő versein kívül Kosáriné Réz Lola irónő (a művésznő nővére) mü­veiből is fog előadni. A zenei részben — mint már irtuk — Bossi zongoratriója és Grieg vonósné­gyese kerülnek előadásra. A háziest kedvéért Szentiványi Béla, a Müvész-Szinház igazga­tója megváltoztatta a színházi pro­gramot és Faustnak, Goethe hal­hatatlan müvének előadását keddre halasztotta. A háziest hétfőn, 15 én este (él 9 órakor lesz a Kultúrpalotában. Be­lépődíj (műsorváltozás címén) 80 fillér, tagoknak 50 fillér, diákok­nak 20 fillér. A csabai piac A terménypiac szombati árai a következők: buza 2470-2530, árpa 25.00—26 00. rozs 21—22 00, ótengeri 37'50—3850, uj tengeri csöves 2100-2200 zab 23 00­24 00, köles —' '— pengő métermázsénként.

Next

/
Oldalképek
Tartalom