Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) október-december • 223-294. szám

1928-12-25 / 292. szám

12 Békéscsaba, 1928 december 25 Városunk lakosainak szabadságharcbeli szereplésével azért is érde mes közelebbről megismerkedni, mert akkor állt Csaba népe először azon feladat előtt, hogy ezt a földet, melyen uj otthont talált, mely olyan bőségesen fizette vissze a belefektetett munkát, mely a mostoha felvidék után édesanyjává lett, — ezt a földet vére hullásával megvédelmezze és így mutassa meg ország-világ előtt, méltó annak birtokára. Igaz, hogy a negyvennyolcas eszmékért lelkesedni, értük harcba indulni a csabaiaknak sokkal nehezebben esett, mint másoknak. Népünk nem könnyen lelkesedő ma sem. A városunkká érkező országos nagyságokat, hires művészeket ma is minden alkalommal elő szoktuk készíteni arra, hegy itt ne várjanak minden szavuk, minden zenei műsorszámuk után egetrengető tombolást. De nemcsak a fellángoló lelkesedésre való hajlam hiányzott a csabaiakból, hanem tényleg kevesebb okuk is volt a lelkesedésre. Mert a jobbágyság eltörlését kimondó törvény rajuk többek közt azt s jelentette, hogy kidobtak a „zsebükből nyolcszázhétezer forintot. Ők ugyanis három évvel előbb ezen, az akkori viszonyok közt rettentő nagy summa pénzen már megváltották magukat a jobbágyi terhek alól. Most pedig ime! Itt a szabadság, minden jobbágynak ingyen, csak nekik drága pénzért! Az áprilisi törvények szentesítése után kezdetét vette Csaba várossá alakulása és májusban megválasztották a városi tisztikart, ugyanekkor az első megyei képviselőtestület tagjait és pár nap múlva Csaba első országgyűlési követét, helybeli ember Eördögh Frigyes személyében. ]uniusban kormányrendeletre megalakult a nemzetőrség, julius 3-án pedig tizennyolctól negyvenévesig minden csabai férfi elindult a déli harctérre. Haan Lajos evangélikus lelkész ki szintén velük ment, az elindulástó kezdve feljegyezte a csabai nemzetőrök élményeit. Sokáig nem tudtam megérteni, mint lehet az, hogy Haan Lajos, aki történeti munkáiban annyi szeretetet és megbecsülést tanusit az ő kedves Csabája iránt és büszkén emleget olyan csabai nevezetességeket is, melyeken csak mosolyogni lehet, — mint van az, hogy ő tréfásan, sőt lekicsinylőleg ir népünknek ezen szép és hazafias cselekedetéről? Később rájöttem az okára. Csaba krónikáját a legsötétebb elnyomatás korában irta. Hogy számithatott volna műve sajtó alá bocsájtásának engedélyére, ha nem tréfás alakba öntve beszéli el a nagy napok eseményeit és keserű kacagásba nem rejti a könnyeket ? Annyi bizonyos, hogy a csabai nemzetőrök három hét múlva visszajöttek anélkül, hogy puskaport szagoltak volna. De nagyon helyes intézkedés volt a honvédelmi bizottmánytól, hogy ezeket a nemzetőr csapatokat visszarendelte és feloszlatta. Hiszen fiu apa mellett: egyik a másikat féltve, szomszéd szomszédai mellett, hogy harcoljon vitézül, mikor megszokta bennük a verekedés kerülő jámbor atyafit látni! Az ilyen sereg persze mindjárt elveszti önbizalmát az első ágyuszóra. Szeptembertől kezdve tehát sorozásokat rendeltek el Csabán is. Az itt besorozottak eleinte mind a 30-ik honvédzászlóaljban szolgáltak, mely tisztán békésmegyeiekből alakult. De később ennek legénységét más zászlóaljak közt szétosztották. Sokan kerültek igy a 6 , 10. és 19-ik zászlóaljba, melyek közül a 10-ik vitézségben vetekedett a pirossapkásokkal és a fehértollasokkal, Mig az igazán katonának valók véres ütközetek közt járták be az országot, addig itthon az a szomorú csend honolt, melyet a világháborúból a maiak is olyan jól ismernek. Békéscsabára az egész szabadságharc alatt nem tette lábát ellenség. Végig a magyar kormány fenhatósága alatt állott, s az oroszok csak a világosi fegyverletétel után szállották meg. Hogy kik voltak névszerint a csabai honvédek és mi mindent vittek véghez, erről mindeddig semmi feljegyzésünk, pedig megérdemelnék, hogy legalább neveiket megőrizzük. Én sajnos, csak a tisztek közül tudok néhányat felsorolni, ezek: Beliczey Rezső, Omazta Szilárd és Zsigmond, Haan Antal,Simay Frigyes, Sztraka György és Nóvák Dániel. Egyetlen csabai közlegény nevéről van csak tudomásom, de ez hős volt a javából. Cselovszky Györgynek hivták és hadnagyát, Beliczey Rezsőt, mikor megsebesült a kápolnai csatában, élete kockáztatásával mentette meg a leggyilkosabb puskatüzből. Ennek az egy közlegénynek példája is mutatja, mennyire érdemes volna kutatnunk a többiek viselt dolgai után is. li termelési M Közli: Páll Béla gazdasági tanár Ma mind sűrűbben felvetődik az a kérdés, hogy a válságban levő mezőgazdasági termelésnél egyik kivezető ut az, ba a termelési költségek csökken tetnek. Kétségtelen az, hogy a termelési költségek csökkentése mezőgazdaságunk jövedelmezőségét emeli, de óva kell inttenem mindenkitattól, hogy a termelési költségek csökkentését ugy értelmezze, miszerint azt a munkabérek leszállításával érje el, mert ez a legritkább esetben eredményezi a termelési költségek csökkentését. A csökkentett munkabérek természetes folyománya a munkások munkateljesítményének csökkenése és figyel menkivül nem hagyható az a bizonyos szociális elégedetlenség sem, amit a munkabérek csökkentese okozhat. Aki a nagy gyakorlatot ismeri, igen jól tudja azt, hogy egy elégedetlen, vagy lassú munkás milyen befolyással van munkástársaira és számtalanszor tapasztalható az, hogy a munkateljesítménye nem a legjobb, hanem a legrosszabb munkás munkája után igazodik. A munkateljesitményt és a termelési költségek csökkentését a k

c'zi munkaerőnél a következőképen hozhatjuk olyan harmóniába, a melyik ugy gazdasagi, mint szociális szempontból is a legjobban megfelelő lehet. Es pedig: 1. Állandó munkaalkalom biztosításával. 2. A munkateljesítmény szerinti bérek arányosításával. 3. A munkások elkülönítése, illetve több, összeválogatott csoportban való dolgoztatással. Minden egyes gazdaságunk evidens érdeke az, hogy a gazdaság nagyságának és belterjességének megfelelően állandóan és megbízható munkást biztosítson magának. Éppen ezért a számító jó gazda, aki üzemileg is kellőképpen képzett ugy jár el, hogy megfigyelvén munkásait a jó, engedelmes, megbízható és gyorskezü munkásokat kivalogatja s azoknak, lehetőleg minden időben, midőn az a gazdasági munkáknál csak szükséges, munkát is biztosit. Ennek nemcsak ökonómiai, hanem szociális jelentősége is van, mivel a jó és megbízható munkás biztos munkaalkalma s az ezzel kapcsolatos boldogulási lehetősége más munkásoknál is hasonló helyzet utáni vágyat ébreszt fel, amit azonban csak jóságuk és megbízhatóságuk révén nyerhetnek el. Az ilyen eljárással fokozható a mezőgazdasági munkasok nemcsak munkateljesítménye, hanem megbízhatósága is s ilyen eljárás hatással van egy egész környék munkatársadalmának átalakítására, amire, mint tudva levő, olyan nagy szükségünk van. A termelésiköltséget csökkenti és a munkateljesítményt emeli a helyesen alkalmazott jutalom, illetve a • magasabb munkabér abban az esetben, ha az helyes kiszámítás után állapittatik meg. A termelési költségek csökkentésének elengedhetetlen feltétele az, hogy a munkások külön csoportban, munkateljesítményüknek megfelelően dolgozzanak, illetve, ha az keresztül nem vihető, a gyengébb munkások (lassúbb és megbízhatatlanok) a munkából kizárassanak. Teljesen hibáztathatatlan az az általánosan követett eljárás, hogy a las subb munkások a munkasor legvégére és a gyorsabb kezüek pedig a sor elejére kerüljenek, mivel, aki megfigyelte, láthatta azt, hogy a gyors munká előbb kiér ugyan, de csak azután áll be, ha az utolsó is kiért, hogy ez mit jelent — nem kell magyarázni. Elárvult karácsonyfák A gyergyói karácsonyfaáru© kalandja Békéscsabán a kalotaszegi teritők és öt székely suba miatt, a konkurrencia jóvoltából (A Közlöny eredeti tudósítása.) Gábriel Dan: igy szól az útlevele. De a becsületes, igazi magyar neve az öreg székelynek Dán Gábor. Gyergyószentmiklóson kezdődik a történet, amely Békéscsabán keresztül a gyulai törvényszékig vezet s aztán a finomillatu, szálegyenes, ezüstzöld karácsonyfák árnyékában ér véget. Különös, szép és tanulságos történet a székely Dán Gábor esete. Megható és emberi. Szól a jólelküségről csakúgy, mint a gonosz áskálódásról, az utálatos irigységről és az emberi megbocsátásról. Dán Gábor elindult Gyergyószentmiklósról fel a havasra, hogy friss, zsenge fenyőket fejszézzen le, aztán elhozta karácsonyfának, jó gyermekek örömének, ide az Alföldre. A hét elején ment fel a havasra, aztán hat napi munka után kész lett a vágással. Egy vagonrakomány fenyőt szállított le a havasról, vonatra rakta, aztán karácsonyfáival együtt átjött Magyarországra. Békéscsabán rakta ki a csodaszép, illatos fácskákat, a Fiume-szálló udvarán. A jövő-menők megbámulták, megcsodálták a gyantaillatot ontó örökzöldeket s Dán Gábor kezdte jól kamatoztatni egy heti havasi fáradságának eredményét. De... A konkurrencia tudomást szerzett a derék székely ember kitűnő üzletéről. Ártatlan képpel felkereste Dár. Gábort. Beszédbe elegyedett a karácsonyfás emberrel. Ez becsületes nyíltsággal elmondotta, hogy a fenyőfákon kivül néhány csinos kalotaszegi teritőt is hozott, mert azokat itt nagyon szeretik, ezenkívül öt darab erdélyi subát A konkurrencia az őszinte vallomásra azzal válaszolt, hogy a városi forgalmi adóhivatal utján feljelentette Dán Gábort a vámhivatalnál vámcsalás miatt. Mivelhogy kalotaszegi' teritőket és székely subákat hozott ) be Magyarországra. A vámcsalássa! vádolt karácsonyfaárust ezek alapján nyomban letartóztatták és a járásbíróságnál lakat alá helyezték. Mert hát igy rendeli a törvény betűje. A havasról lekerült illatos fenyők most gazdátlanul, árván maradtak a Fiume udvarán. A rideg téli délutánon fázlódva, reszketve bújtak össze..• mint elhagyatott, szegény árvák ... Ám a járásbíróság elnöke — meleg emberi érzésére hallgatva — a különös bűnügyet magasabb nemzeti szempontból látta szükségesnek elintézni. Nem akarta, hogy egy »külföldi« magyar rossz érzéssel, keserű szájízzel távozzék az országból. Felhivatta Dán Gábort, ügyvédet fogadtatott vele és ennek jelenlétében a jólelkű, melegérzésü elnök megmagyarázta a letartóztatásban levő embernek, hogyan kell elintézni ezt a kellemetlen ügyet. Mert azt akarta, hogy Dán, ha majd visszatér havasai közé, elmondhassa, hogy Magyarországon emberségesen bánnak a más országokból való emberekkel — s hogy bár igy bánnának a mi 1 ottani véreinkkel is. A jó elnök igen szépen gondolta el a megoldást, de a szigorú törvény rendelkezéseinek, amely vámcsalásnak minősítette Dán cselekményét, eleget , kellett tenni. Ez tudvalevően egy évig terjedhető fogházzal és a vámilleték nyolcszorosával bünteti azt, aki vámköteles árut elvámolatlanul hoz be Magyarországra. Ezekben az ügyekben az egyedül illetékes bíróság járhat el: a gyulai törvényszék. Szuronyos fogházőr vitte ide át a becsületes székelyt, akit a konkurrencia jóakarata nem átallott a fogházba juttatni. Gróf Bolza Alfonz dr. törvényszéki biró a vámjövedéki bűnügyek birája

r akinek Dán Gábor védője kellő alapossággal előadta a karácsonyfaárus esetét. A biró azonnal átlátta, hogy Dán Gábor esetében szó sincs szándékos cselekményről, csupán gondatlanság esete »forog fenn,* az pedig emberi érzéssel egészen más elbírálás alá esik, mint ahogy a konkurrencia szeretné. Miután tehát a fiskális lefizette a kalotaszegi teritők és az öt székely subák után a szabályszerű vámilletéket. a törvényszék azon nyomban szabadlábra helyezte Dán Gábort. A derék góbé igy pár órai ártatlan raboskodás után már elhagyhatta a fogházat. Vissza jött Békéscsabára, szeretettel simogatta végig árván maradt, fagyoskodó fenyőit... és másnap kora reggel már jókedvvel és vidáman árusította a Főtéren a sok-sok tűlevelű fácskát, a gyantaillatot lehelő havasi fenyőket. Megnyugodott szívvel, bizalommal telt meg a lelke a magyar igazságszolgáltatás emberiessége, embersége iránt. És bizonyos, hogyha hazatér messze Gyergyóba, a magyarországi igazságszolgáltatásnak fanatikusává, őszinte barátja lesz. Az ilyen Dán Gáborok a megcsúfolt Magyarország legőszintébb barátai, legsúlyosabb szószólói idegen népek között. (h. r.)