Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) október-december • 223-294. szám

1928-12-16 / 285. szám

Békéscsaba 1928 december 16 jSKBKSBBOSKE IX^D^ÜUl^^* 3 Szabad gyakorlatot biztosítsunk a képesítéshez kötött iparban A városi szabályrendeletből törölni kell a vendéglök számát megszorító szakaszt (A Közlöny eredeti tudósítása.) A hétfői közgyűlés fogja tárgyalni a f városnak a vendéglőkről szóló sza­bályrendeleiét, illetőleg annak csak azt a részét, mely a vendéglők szá­mának korlátozására vonatkozik. Értesülésünk szerint a tanácsban két felfogás felett folyt a vita, az egyik szerint a vendéglők számát 30-ról 40-re, a másik szerint pedig csak annyira kell felemelni, amennyit a város vendéglőjogainak száma tesz ki, vagyis mintegy 6—7-el. Arról, hogy a szabályrendeletnek ezt a fel­tétlenül nem liberális, jogkorlátozó rendelkezését, mely számhoz köti a vendéglős ipar gyakorlását — eltö­röljék, szó sem esett. Már pedig ez lenne az egyedül helyes felfogás. A vendéglősipar képesítéshez kö­tött ipar, tehát törvény szerint a ké­pesítést csak az nyerheti el, aki ab­ban megfelelő tanoncidőt tölt el, de nemcsak mint csapos, vagy pikkoló, hanem ugy, hogy azalatt az idő alatt az iparnak minden csinját-binját meg­tanulja a konyhától kezdve a pincéig. Már azonban maga a törvény, sőt talán inkább a vizsgáltató bizottságok túlságosan enyhén kezelik a törvény­nek a képesítés előfeltételeire vonat­kozó rendelkezéseit, mert még min­dig igen közel van az elmúlt idő­szak, amikor bárki lehetett vendég­lős, ha akart. Viszont kétségtelen, hogy azóta bizonyos meghatározott mesterségbeli tudást követel meg a vizsgáltató bizottság a vizsgára je­lentkezettől. Akkor tehát, amikor még nem ir­* ták elő a vendéglős iparban a képe­sítést, indokolt volt a számhoz kötés, nehogy egy sereg arra nem termett egyén rontsa az ipar nívóját. Ma azonban ez a megköte's nem egyéb, mint jogkorlátozás, a legnagyobb jog­talanság, mert annak, aki eleget tett a törvényben előirt kötelességeinek, aki az ipar kitanulásától egzisztenciát várt, annak ezt egy igazságtalan ren­delkezéssel egyszerűen lehetetlenné lehet tenni, holott a törvény intenciója világos, mert a képesítéshez kötés azt jelenti, hogy vendéglős tehát ké­'j pesitetlen nem is lehet. Már mostan nézzünk körül Békés­csaba egyébként nagyrabecsült ven­déglősei között. Vájjon hány olyat találunk, aki a törvényben előirt kel­lékeknek tökéletesen megfelel ? Bi­zony alig 4 — 5 vendéglős mondható annak. A többi mind más iparból csöppent ide, volt cipészek, csizma­diák, asztalosok, lakatosok, szatócsok és a legjobb esetben kocsmárosok. Ezek azonban már rendelkeznek a vendéglőipar gyakorlásának jogá­val, dacára annak, hogy arra semmi képesítésük nincsen; azok ellenben, akik a törvényes előfeltételeknek mindenben megfelelnek, nem él­hetnek meg tanult iparukból, mert a város szabályrendelete nem en­gedi meg. Tökéletes igazságtalanság. Ámde még inkább szembeötlő igaz­ságtalanság ez akkor, ha tudjuk, hogy a jelenleg joggal rendelkezők 70 u/o-a nem gyakorolja a vendéglői ipart, mert arra csak azért volt szük­sége hogy 10 óra helyett éjfélután 2 óráig tarthasson nyitva. Ez az ál­lapot igazságtalanság a képesítéssel rendelkezők, de ipargyakorlást hiába kérőkkel szemben egyrészt, másrészt az ugyanolyan, vagy esetleg a mos­tani vendéglősök nagy számánál még tökéletesebb képzettséggel rendel­kező 80—90 korcsmárosra is. Általában véve ezen a téren való­ságos zűrzavar uralkodik Békéscsa­bán, melyben rendet teremteni a vá­ros legelsőrangu kötelessége. A rend­csinálásban pedig az első lépésnek az elavult, a mai viszonyokhoz nem '. illő, visszaélésekre alkalmat nyújtó rendelkezésnek a szabályrendeletből való törlésének kell lennie. Ka megbízható, jó harisnyát keres, minden minőségben a leg­olcsóbban vásárolja a Csipke­áruházban, Andrássy-ut 6< Belle Zora (Egy légionista naplójából) Irta Péchy Horváth Rezső 1. A magyar légionista zászlóaljat a Quai d'Orsay n tartják nyilván. Ennél­fogva ugyancsak a Szajna partján intézkedtek aziránt, hogy André Saárdy, a 26074-es légionista, le­tehesse a keppit és az otromba Le­belt. Es ugyancsak ott adták ki szá­mára a menetlevelet is — pour Hongrie. Azon melegében, ahogy a kezei közé kapta André Saárdy Nro 26074­es az obsitot és a vasúti jegyet, me­leg bucsut vett a saidai magyar ko­lóniától. Állt vala pedig ez a kolonia tizennyolc mokány, csokoládészin arcú legényből. Érzékeny jelenetek, k baráti ölelések és forró kézszoritá­sokból állott a búcsúzás és ezekkel az utravalókkal ellátva, könnyű lé­lekkel hagyta el Saárdy Saidát az orani vicinálison. Öt esztendei raboskodás után te­hette. Öt esztendeig hordta a Lebelt és öt esztendeig szolgált vak, tehe­tetlen eszközéül a francia civilizáció­terjesztésnek, vagy inkább nagy­• hatalmi hóbortnak. És a vonat vitte-vitte, lassan, dö­c cögve röpítette a sivár homokon ke­resztül a tenger felé. Ujjongó öröm­mel nézte az elmaradó homok- és kősivatagot. Dalolt, mint a szabad­ságos katona. Nem gondolt már többé a szomorú esztendőkre, a kegyetlen ütközetekre és a sivár homoktengerre. Előtte kirajzolódott a vadvirágos Mecsek-alja, a barna­ormu öreg Mecsek sziluetje ... 2. A légióban hamar felejtenek az emberek. Ezt nem tudja, nem hiszi el az, aki még nem voli légionista. Senki sem törődik annyit a körülötte történő eseményekkel, csak a nor­mális viszonyok között élő emberek. Saárdy André nem maradt meg tovább élénk emlékezetében a légio­nistáknak, mint a bíboros korongu nap néhányszor lebukik az orani hegyek mögé. Uj emberek jöttek, uj események fontak érdeklődéshálókat az emberek agya köré és hama­rosan elfeledték a délceg, mokány légionistát, a feketeképü szittyát. Csak két koromszin leányszem lett fénytelenebbé, csak két forró, húsos női kar esett le fáradt akaratnélküli­séggel és csak egy bolondos, me­legen érző leánysziv vert nyugtala­nabbul, mint vihar előtt a tenger hulláma. Csak két leányszem sirta tele forró afrikai éjszakákon keresztül a hószin párnát. És epekedő, siró sóhajok 5 S | $ $ $ s $ s $ $ $ S $ S S S S $ $ S § s $ s í $ $ $ $ s § f s $ § $ Ajándékképen megkaphatja mindazon újonnan belépő előfizető az alább felsorolt 8 darab, értékes kézi­munka-ajándékot a legfinomabb eredeti svájci chiffon-batisztra előrajzolva, valamint a „Magyar Úriasszonyok Lapja" december havi összes számait is teljesen ingyen, aki már most beküldi az egv évi előfizetési dijat, 20'—, azaz husz pengőt a Magyar Úriasszonyok Lapja kiadóhivatalához Nyolc darabból álló ajándékunk a következőkből áll: 1 drb 85/60 cm. nagyságú ovális miliő, a legfinomabb eredeti svájci chiffon-batisztra előrajzolva, 1 drb dívány párnaközép 40/28 cm. nagyságban, ugyan­csak eredeti svájci chiffon-batisztra előrajzolva, 6 drb jégkendőcske, egyenként 13 cm. átmérőjű nagyság­ban, a legfinomabb chiffon-batisztra előrajzolva. Mit nyújt a Magyar Úriasszonyok Lapja ? A Magyar Úriasszonyok Lapja a legszebben kiállított, a legfinomabb papírra nyomott, kitűnően szerkesztett szépirodalmi, társadalmi, háztartási, kézimunka, divat, sport és színházkritikái folyóirat. Megjelen havonta háromszor: 1-én, 10-én és 20-án A Magyar Úriasszonyok Lapja havonta 21 drb, divatos, művészi kézi­munkarajzot. 40 drb társasági képet, 8 drb háztartási tálalási, szervirozási ábrát, két teljesen eredeti kottát és keresztrejtvényt közöl. Szépirodalmi részében havonta a magyar és külföldi irók reprezentán­saitól 12 novellát, 2 regényt. 12 társadalmi cikket. 6 színházi levelet és be­számolót, 3 kritikai cikket, 3 orvosi cikket („Fiatal anyák iskolája" cimmel, 6 irodalmi kritikai cikket, 3 képzőművészeti cikket, 6 költeményt és 3 mesét közöl. Háztartási rovata havonta 24 torta- és tészta-receptet, 24 különféle éte­lek receptjét tartalmazza. Sportrovata havonta háromszor beszámol az autó-, tennisz-, atlétika-, motorsport és egyéb sportágak hireirőL A lap „Tanácsot kérnek" és „Üzenetek" rovata szenzációs. Tessék ingyenes mutatványszámot kérni melyben a fent emiitett ajándékaink művészi rajzai bizonyságul szolgálnak ajándékaink értékéről és meggyőződhet lapunk kiválóságáról. s Aki a P 20'— évi előfizetési dijat azonnal beküldi, rögtön megkapja ajándékainkat. Ha a P 20'— előfizetési dijat két egymásután következő hó elsején 10—10 pengős részletben küldi be, az ajándékot a második 10'— pengő be­érkezése után küldjük meg. MAGYAR ÚRIASSZONYOK LAPJA szerkesztősége és kiadóhivatala Budapest. VI. Jókai-utca 37. $ $ $ 5 $ l $ $ S $ $ $ $ § $ $ $ $ $ $ $ $ $ $ § $ § $ S $ í $ $ $ S — Hölgyek figyelmébe! A szinház épületben a legmoder­nebbül, leghigienikusabban beren­dezett hölgyfodrászati szalon. El­ismerten legjobb női hajvágás, ondolálás, manikűr. Külön női te­rem, szolid árak. A nagyérdemű hölgyközönség szives támogatását kéri ifj. Korek Antal uri és női fodrász. Uj, kényelmes, csukott, fűthető bérautó minden időben kap­ható Suhajda garázsban. Telefon 93. szám. A földgömböt is Ha DeutsGh-tBstvéreK cipőit használja. Karácsonyi vásár alkal­mával kötött és divatáruk mélyen leszállított árban kaphatók a Hauer Nagy­bazárban. szálltak a szivetrabló magyar légio­nista után. A légionista bajtársak beszédeiben csak ritkán fordult szó arról, aki hazament. Néha még szóbakerült a jó cimbora, átdorbézolt vigságos af­rikai éjszakák nótás osztályosa. De aztán homály borult az emberek emlékezetére és soha többé nem került róla szó. Az afrikai égető ho­moknál jobb feledtető nincs a világ kerekén sehol sem. 3. Sötéten borult rá a városra a hangtalan éjszaka. Mintha valami óriási ernyőt tartottak volna föléje, ugy húzódott meg a csomóba rakott sok laposfetejü ház a sötétség vé­delme alatt. Sem csillag, sem más világító test nem pislákolt. A hold sápadt ezüstje sem siklott végig a homokon. Fojtott, ájult éjszaka volt, mint minden afrikai éjjel. És sötét, végtelenül sötét. A Place du Trésorier sarkán, amerre az arab városrészbe lehet menni, gyatra fénynyaláb kapaszko­dott bele a sötétségbe. Keményen vágott belé. De pár lépésnyire vilá­gítottak csak fénysávjai. Azontúl összeölelkezett a sötétség. Odabenn azonban, a Café de Réu­nion egyetlen termében világos volt. A bouvette cinkasztalai előtt a saidai helyőrség hírhedt garázdái és ked­vencei ültek. A helyőrség kedvencei ama fiatal tafilelti zsidó lányok, a nomád Ouled-Nail törzsből, akik mintegy húszan tartózkodtak a légionista hely­őrségben és gondtalanul éltek az élet örömeinek, Belle Zora és Belle Fatma voltak a vezéreik. A légionisták ellen­ben kevésbé örvendetes alakok vol­tak : Nijmegen, a holland, Mayer, a német, Brulard, a párisi, Alexis, az orosz és a két magyar, Perényi és Bornemissza. Ismeretes, izig-vérig félelmetes alakok. A párisi, a vörös Brulard, torka­szakadtából énekelt. A többi pedig halkan kisérte: Nous sommes les enfants de la légion. De la Légion Etrangére ... N'ayant pas de nation C'est la Francé notre mére!... Amig harsogva rohant ki a légio­nisták torkán a hang, elhalt a női kacagás. Füstbe meredtek a fekete leányszemek. Orrokat csavart a silány dohány illata és a helyőrség kedven­cei egy pillanatig mást is gondoltak, mint ami az élet örömeivel szorosan összefügg. Külön ült a lányok legszebbje, akit belle Zora néven ismert a légionis­ták fehérzubbonyos serege. Apró, rövidujju kezecskéibe hajtotta le plasztikusan megformált fejét, hogy megcsillantak rövid, lelógó hajába fűzött szallag-ékszerei. Födetlen nya­kán villogva feszült halványbarna,

Next

/
Oldalképek
Tartalom