Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) október-december • 223-294. szám

1928-12-14 / 283. szám

megjelenik kora reggel Békéscsaba, 1928 december 14. Péntek 55-ik évfolyam, 283-ik szám r r POLETIKAI NAPILAP Előfizetési dijak: Helyben és vidékre postán küldve negyedévre 6 pengő, egy hónapra 2 pengő. Példányonkint 10 fillér. Főszerkesztő : Dr. Gyöngyösi János Felelős szerkesztő : Filippinyi Sámuel Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba, 11. ker. Ferenc József-tér 20. szám alatt. Hirdetés díjszabás szerint. Adó elől a halálba Tegnapi számunkban megírtuk a rokkant kis trafikos esetét, aki azért, mert adóhátraléka fejében kis holmiját lefoglalta a végrehajtó, elkeseredésében főbelőtte magát. Amikor ehhez a cikkhez hozzáfogunk, egyáltalán nincs szándékunkban azt a kiáltó kontrasztot kiszínezni, ami a rokkant trafikos követelése és az állam követelése közölt szinte orditóan kiabál. A 75 százalékos hadirokkant vérét és egészségét áldozta az államért s verkli helyett végül kapott egy kis trafikot. Ami arra, hogy meghaljon mellette az ember, talán soknak látszik, de hogy megéljen belőle, kevés. A hadirokkant trafikos a végén mégis inkább a halált választotta. Ő nem követelt az államtól semmit, 75 százalékos rokkantságának mankóját békésen viselte, addig, amig az állam képében a végrehajtó nem jelent meg s ettől a szerencsétlen szegény ember a halálba menekült. Nagyon szomorú, sőt talán több, mint szomorú történet ezé a trafikos hadirokkantté, de ha nem is egyedülálló, mégis szórványos. Az azonban, hogy az adóteher a kis trafikost immár mindennapi egzisztenciájában támadta meg, hogy azt a sovány kis falatot veszélyeztette a megrokkant apának és hét gyermekének, sajnos mégsem olyan rendkívüli. Sok adófizető polgárt lehet hallani, aki reggeltől estig verejtékével izzad, csak azért, hogy az adóját megfizesse. Embereket, akik vagyonkájukat eszik fel, iparosokat, kereskedőket, akik nem keresnek, gazdákat, akik csak a földretáblázott hitelekből tengetik magukat s az adó, minden sirás és minden panasz ellenére, mégis elő kell, hogy kerüljön. Kell 1 Ha tönkremegy bele, akkor is. Tessék csak egy rövid pillantást vetni az idei adóstatisztikára. A fővárosban ez évben több adó folyt be, mint tavaly. A megye hivatalos lapjában közölt kimutatásban ugyancsak nagyobb bevételek szerepeinek, mint a mult évben. A forgalmi adó bevétel is emelkedik. Az átalányok is emelkednek. Miért ? Vájjon emelkedett az emberek keresete, emelkedett a forgalom, emelkedett a jövedelem? Nem a hadirokkantról beszélünk most, aki szembeszállt az orosszal, olasszal, de a halálba szaladt a végrehajtó elől. De az adórokkantról, akinek egész kis létét ,rombadöntötte az adókövetelés. Es írunk azért, hogy az adókivetéseknél necsak a fiskus által előteremteni követelt összeget tekintsék irányadóul, hanem a való életet, hogy mit birnak el az adóalanyok. Zürichben a magyar pengőt 90.55.00-el jegyezték. Karácsony után megalakul az egységes ellenzéki párt Oaál Gaszton szervezi meg az uj pártot, amelyhez ECállayék kivételével minden ellenzéki csatlakozik Budapest, dec. 13. (A Békésmegyei Közlöny tudósitójától.) Általános feltűnést keltett Gaal Gasztonnak mai éles beszéde a házszabályrevizió kapcsán. Különösen nagy feltűnést keltett, hogy a legkonzekvensebb álláspontot képviselte és éles beszédében a sajtószabadság teljes visszaállítását, a szólás- és gyülekezési jog s a saltóperekben az esküdtszék visszahozatala mellett foglalt állást. Tehát mindazon követelések mellett, amelyeket a baloldali polgári ellenzék vall programjául. Gaal beszéde után élénk vita indult meg és a jobboldali képviselők csodálkozásuknak adtak kifejezést, hogy Gaal Gaszton ke| gyetlen szavakkal ostromolta a j miniszteriális bürokráciát és a közélet tisztasága érdekében keményen szállott sikra. Afelől, hogy Gaalt mi indította feltűnő beszédének elmondására, munkatársunk ; a következő értesülést kapta: ; Gaal Gaszton néhány héttel ez; előtt közvetlen politikai barátaival megbeszélést folytatott egy guver1 nementális ellenzéki front megteremtésének lehetőségeiről. Ugyan1 akkor az általános politikai ügyek! ről leszögezte álláspontját. Voltak kérdések melyeket nyitva hagyott, | de ezekről határozottan kijelentette, hogy egy megalakulandó ellenzéki pártnak csak polgári jellege lehet és semmi közösséget nem vállal oly törekvésekkel, amelyek a szocialisták kereteit érintik. Egyik bizalmas barátja, Reischl Richárd, puhatolózó lépéseket tett a baloldali polgári politikusoknál, akikről tudott dolog, hogy a polgári érdekekért kelnek sikra. Egy héttel ezelőtt a megbeszélések oly stádiumba jutottak, hogy az ellentétes felfogások közeledését hozták létre, azonban távolról sem lehet azt mondani, hogy az ellenzéki párt megalakulásának összes nehézségei elsimultak. Gaalnak ugyanis az a felfogása, hogy a maga részéről csak abban az esetben vesz részt az uj alakulásban, ha az ellenzéki képviselők valamennyien hajlandók közös plattformra lépni és ha elvi megegyezéssel azt a garanciát látja, hogy az uj ellenzéki párt valóban komoly munkát képes kifejteni a parlamentben. Gaal kijelentette még, hogy az alakulandó ellenzéki pártnak semmiesetre sem lehet célja a felelősségnélküli kormánybuktatás, amely az ellenzéki célokat feláldozza ezért az egyetlen célért. Ellenben annak a szándékának adott kifejezést, hogy az ellenzéki eszmének az országban kell meggyökereznie, hogy a legközelebbi választáson az ellenzék felkészülten vehesse fel a harcot. Gaal eme plattformját az ellenzék igen tekintélyes része fenntartás nélkül magáévá tette, elsősorban Rassay csoportja. A pártonkivüliek közül pedig Kun Béla, Horváth Mihály és Strausz István vettek részt a tárgyalásokon. Korai volna még az uj párt megalakulásáról beszélni, tény azonban az, hogy Gaal mai beszéde programadás volt és azokat az elveket követelte, amelyeket a polgári pártok támasztanak a kormánnyal szemben. Más oldalról vett információk szerint karácsony után megalakul az uj ellenzéki párt és Grieger Miklós, aki a kereszténypárt egyik vezető tagja, ugyancsak bejelentette, hogy az uj párthoz csatlakozik. Az uj ellenzéki párt megalakulásának ezt a lehetőségét politikai körökben igen nagy rokonszenvvel kisérik, mert komoly biztositékát látják annak, hogy a párt szilárd ellenzéki politikát fog követni. Feltűnő, hogy Kállay Tibor és kisebb csoportja egyáltalában nem adott magáról életjelt az uj ellenzéki mozgalomhoz való csatlakozás tekintetében. Másodszor is elitélte a törvényszék Major Simon dr.-t A törvényszék indokolása szerint a védelemnek a bizonyítás az egész vonalon nem sikerült •• Az ügyész és a védő izgalmasan heves csatát vívtak a perbeszédek során (A Közlöny eredeti tudósítása.) A Kovacsics-Major per második törvényszéki tárgyalásának harmadik felvonása az előző kettőnél is jóval izzóbb levegőjű volt. A tárgyalási terem már fél 9 órakor megtelt hallgató közönséggel, kik között igen sok jogász is helyet foglalt a padokban. A hallgatóság között ült Csete József dr., volt polgármester és egy izgalomtól kipirult arcú szép asszony, a felesége is. A hallgatóság főként az ügyész és a védő párharcára volt kíváncsi s csak ettől a harctól várt izgalmakat, hiszen a per anyagát már a legapróbb részleteiben tökéletesen ismerte mindenki, nemcsak Gyulán, hanem az egész vármegyében. A közönség ebbeli várakozásában nem is csalódott, mert az ügyész ^s a védő párharca olyan izgalmakat szült, ami az utóbbi idők törvényszéki tárgyalásain páratlanul áll. Az ítélet felől a legutolsó pillanatig a legnagyobb bizonytalanságban voltak az emberek s ez a bizonytalanság csak még inkább fokozta az izgalmakat. Kétségtelen, hogy az ügyész szinte szárazan rideg vádbeszéde, — melyben pontról-pontra igyekezett kimutatni azt, hogy a védelemnek semmit sem sikerült bebizonyítania — tökéletes jogászi munka volt. A [védőbeszéd ezzel szemben, bár logikájában rendkívül éles, következtetéseiben határozott volt, módot tudott keresni arra is, hogy előadásába romantikus elemeket is belevigyen, A két kiváló jogász összecsapása a pertől függetlenül is élvezetes élmény volt. A csütörtöki tárgyalási nap egyébként Lukács György dr. v. b. 1.1., országgyűlési képviselő kihallgatásával kezdődött. Lukács György dr. Tóth Ferenc dr. tanácselnök kérdéseire előadja, hogy Oroszlány Gábor elbocsájtását a főispán kívánta s ő ebben az irányban Dobaynál el is járt. Arról közvetlen tudomása nincs, hogy a főispán csak Oroszlány elbocsájtása után lett volna hajlandó a pártköri ülésre elmenni. Erről csak hallomásból tud. Dobayhoz Oroszlány elbocsátásának sürgetése céljából Gáli dr.-t saját elhatározásából küldte el, viszont Zöldy János dr.-ral ő maga is volt emiatt Dobaynál, de volt ott egyedül is. Arra csak homályosan emlékszik, hogy a kontroverziákat Oroszlány egy nyilat-