Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) október-december • 223-294. szám

1928-12-12 / 281. szám

kora reggel Békéscsaba, 1928 december 12. Szerda 55-ik évfolyam, 281-ik szám ¥ ¥ POLITIKAI ÜMPILAP Előfizetési dijak i Helyben és vidékre postán küldve negyedévre 6 pengő, egy hónapra 2 pengő. Példányonkint 10 fillér. Főszerkesztő : Dr. Gyöngyösi János Felelős szerkesztő : Filippinyi Sámuel Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba, 11. ker. Ferenc József-tér 20. szám alatt. Hirdetés díjszabás szerint. az összeférhetetlenségi törvény rewiziója a kormánypárton is sokan kivánják a törvény megváltoztatását (Budapest, dec. 11. (A Békésmegyei Közlöny tudósítójától.) Hónapokkal ezelőtt politikai körökben mozgalom indult meg azirányban, hogy az összeférhetetlenségi törvényt revizió alá vegyék. Ellenzéki képviselők tudvalevően szemére vetették a kormánypártnak, hogy tagjai közül többen politikai állásukat pozició szerzésre és anyagi előnyök gyűjtésére használják fel. Az ügy a házszabályreviziós viták miatt időközben elaludt, most azonban nemcsak az ellenzéken, de a kormánypárton is újra erősen foglalkoznak a kérdéssel. Ellenzéki oldalon hangoztatják, hogy a revízióra szükség van, mert a törvény mai formája megfelel ugyan, de iniézkedései nem elég szigorúak, az Ítélkező zsűri összetétele pedig nem alkalmas a pártatlan döntésre. Azt hangoztatják, hogy az összeférhetetlenségi ítélkezéseket a közigazgatási bíróságra bell bízni, hova a Ház is delegálna egyes tagokat. Az összeférhetetlenségi törvény revíziójának kérdését egyébként rövidesen felvetik a Ház nyilvánossága előtt is, ahol nemcsak az ellenzék, hanem Erdélyi Aladár és társai részéről is szóváteszik a revizió szükségességét, miáltal a kormánynak módjában lesz olyan megoldást keresni, amely nyugvópontra hozza a régóta izgató kérdést. Izgalom fűtötte a második Kovacsics-Hlajor per keddi tárgyalását üü^en alapokból kapta a főispán az 32GO pengő segélyt ? -- Csányi István népjóléti számvevőségi főtanácsos és Daimel Sándor dr. alispán érdekes vallomásai » Lukács György v. b. t. t.-t táviratilag idézte meg a tőrvényszék (A Közlöny eredeti tudósítása.) Senki sem várta volna a Kovacsics—Major per második tárgyalásától — tekintettel a per anyagának ismeretére — hogy képes lesz olyan izgalmak keltésére, melyek szinte izzóvá tették a gyulai törvényszék amúgy is jól befűtött tárgyalási termét. A közönség érdeklődése is a második tárgyaláson fokozottabb mértékben nyilvánult meg, ugy hogy a hallgatóság részére fenntartott padok teljesen megteltek, sőt még az állóhelyekre is bőven jutott közönség. Kedden délelőtt 9 órakor vonult be a törvényszék tanácsa, melynek elnöke Tóth Ferenc, szavazó birái dr. Ungváry és gróf Bolza volt, mig a vádat Konrád dr. ügyészségi elnök, a védelmet pedig Medvigy Gábor dr. látta el. Tóth tanácselnök megállapítván a tárgyalás rendjét, átadja a szót Konrád Ernő dr. főügyésznek, aki ismerteti a szegedi tábla Ítéletét, illetőleg végzését. A főügyész ezután beterjeszti az 1927. évi február 28-iki botrány közgyűlés, valamint a főispánnak bizalmat szavazó közgyűlés jegyzőkönyvi kivonatait, valamint a Rakéta négy számát és indítványt tesz ezek alapján a további bizonyításra. Medvigy Gábor dr. védő megállapítja, hogy a királyi tábla helyesen osztotta a bizonyítási anyagot négy csoportra s a védelem fog is élni jogaival s a bizonyításnak már eddig elért eredményei is érvényben maradnak. Major Simon dr. vádlott kéri a főügyész indítványának elutasítását. A törvényszék rövid tanácskozás után kihirdeti határozatát, mely szerint az ügyész indítványát elutasítja s nyomban ezután megkezdi a sértett Kovacsics Dezső dr. főispán, tanú kihallgatását. Mig a főispánt értesitik, az elnök megkérdezi Major Simont; Igaz-e, hogy Csige-Varga közbeszólására valaki azt kiáltotta: „Mi ez? Hát korcsmában vagyunk?" Major Simon dr. ezt megerősíti s tanukul Tardos Dezső dr.-t és Telegdy Lajos dr.-t jelenti be. Kovacsics Dezső dr. főispán az elnök kérdésére előadja, hogy a viharos közgyűlés után nála senki sem járt, senkitől sem hallotta, hogy Csige-Varga durván megsértette volna Major Simon dr.-t. Oroszlány Gábor hirlapirói működését nem azért kifogásolta, mert őt személyében támadta, hanem azért, mert a legnagyobb mértékben veszélyeztette Gyula városának nagynehezen helyreállott társadalmi békéjét. Az ismeretes csirke- és szalonnaajándékozási ügyekben kijelenti, hogy a csirkék árát felajánlotta Cseiének, azonban az szerénykedve tért ki ez elől. A szalonnáért nem ajánlott fel pénzt, mert azt kóstolónak kapta. Az 1200 pengős segélyre vonatkozólag előadja, hogy azt tényleg megkapta s azt az alispán neki olyan dicsérő és a legőszintébb hálát kifejező szavak kíséretében ajánlotta fel, hogy arról ő, miután személyére vonatkoznak, nem akar beszélni, de éppen azért biztos tudatában volt annak, hogy ha a felajánlott segélyt visszautasítja, azzal nemcsak az alispán, hanem a vármegye szeretetének megnyilvánulását is visszautasítja. Ezt pedig nem tehette meg. A segélyt az árvízvédelmi munkálatok alkalmával megrongált egészségének helyreállítása céljából kapta és pedig 3 részletben. Arról, hogy a

z ilyen segélykiutalások ügye bizalmas kezelés alá tartozik-e, határozottat nem tud mondani, de azt hiszi, hogy bizalmasan kezelik a segélyügyeket. Vagyona nincs. Az ügyész kérdésére elmondja, hogy Gyulára érkezése alkalmával ott milyen állapotokat talált, ismertette a képviselőválasztás mozgalmait s ezzel kapcsolatban ismerteti Oroszlány Gábor szerepét. Kijelenti, hogy a sajtóra nem gyakorolt befolyást. Tud arról, hogy Csetét fegyelmi ügyében Major dr. védte, arról is tud, hogy Csete inzultálta Csige-Vargát. Ezután Medvigy dr. védő és Major dr. vádlott intéznek kérdést a sértetthez, majd Csete József dr. jelenti ki az elnök kérdésére, hogy neki a főispán nem ajánlott fel a csirkékért semmiféle ellenértéket. Megkezdődnek a tanúkihallgatások, melynek során elsőnek Tanczik Lajos rendőrfőtanácsost hallgatja ki a törvényszék. Tanczik főtanácsos előadja, hogy neki a főispán egyizben azt mondotta, hogy csak ugy látja biztosítottnak Lukács György dr. megválasztását, ha Oroszlány Gábor megválik a „Békésitől. Ezután Csányi István, a népjóléti minisztérium számvevőségi főtanácsosa mondja el terjedelmes vallomásában, hogy 1927-ben a miniszter rendeletére megvizsgálták a békésmegyei alapítványok kezelését. A vizsgálat alkalmával megállapították, hogy a gróf Almásy Imréné-féle kórházi alapítványt a vármegye nem rendeltetésének megfelelően kezeli, miután azt a kórházi betegek élelmezése helyett a tisztviselők segélyezésére fordítja. Tudomása van ugyan arról, hogy ehhez az alapitványozó jogutódja is hozzájárult, mégis kötelességszerűen jelentést tett arról a miniszternek, aki elrendelte az alapítványból elvont összegnek visszafizetését, A vizsgálat közben egy, az irattárból kikért aktacsomóban látott egy jegyzéket, melyen színes tintával egy 15 milliós tételnél a főispán nevét látta szerepelni. Határozottan nem állítja, hogy ez a kórházi tételnél lett volna, mert azon a kimutatáson szerepeltek a háztartási és közélelmezési alapok számadásai is. Daimel Sándor dr. alispán kihallgatása következett ezután s a közönség izgatottan leste, hogy az alispán miként magyarázza meg az előző tanúnak a főispánra vonatkozó nem egészen világos állítását. Kihallgatása megkezdésekor kijelenti, hogy teljes egészében fenntartja előző vallomását, mire az elnök azt teljes terjedelmében felolvastatja, amit Medvigy Gábor dr. kifogásol. Az alispán vallomásának felolvasása után bejelenti, hogy a segély kiutalására vonatkozólag ugy véli, hogy első vallomása helyesbbitésre szorul, abból a szempontból, hogy ő a főispánnak nem valamely alapból, hanem kizárólag a törvényhatósági bizottság által tisztviselő segélyezésre rendelkezésre bocsátott 180 millió koronából utalta ki a 15 millió koronát. Ez pedig a tisztviselők pénze. Kijelenti, hogy a kiutalással egyetlen tisztviselő sem károsodott. Medvigy dr. : Méltóságod azt mondja, hogy ez a tisztviselők pénze. Tehát a vármegyei tisztviselőké, de a főispán ur nem vármegyei tisztviselő. Daimel dr. alispán : Nemcsak a vármegyei tisztviselők, hanem az államiak is kaptak belőle. A számvevőségi tisztviselők tulajdonképen az államtól kapják fizetésüket, én azonban segélyben részesitettem őket is, mert a vármegyének dolgoznak s a vármegye tisztviselőinek számítanak. Medvigy dr. : A törvényhatósági bizottságnak jelentette méltóságod a kiutalásokat ? Daimel dr, alispán: Nem. Ez