Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) október-december • 223-294. szám

1928-12-08 / 279. szám

2 APkESMEGYH tfA'/t,ft*l Békéscsaba, 1928 december 8 mivelésügyi miniszter részéről az, hogy a felső mezőgazdasági isko­lák saját fennhatósága alá osztas­sanak be. Ezek a törekvések nem ismeretlenek és nem ujak. Mayer János földmivelésügyi miniszter már a szervezésnél mindent elkö­vetett, hogy ezeket az iskolákat megszerezze, azonban minden ily irányú törekvései Klebelsberg Kunó gróf ellenállásán megtörtek. Talán a földmivelésügyi miniszter ambí­ciójának eredménye lett a szarvasi Thessedik Sámuel középfokú gaz­dasági iskola, melyet nagy áldo­zatokkal építettek fel, abban egy évfolyamot be is végeztek már, de teljesen még a mai napig sem fejeztek be, pedig már több mint három millió pengőt ráköltöttek. Kétségtelen dolog, hogy a Thes­sedik-intézet gyönyörű alkotás, de mintha létesítésével túllőttek volna a célon. Azok a keretek, melyek között létesült, nem középfokú is­kolához, hanem akadémiához illők. Az intézet 420 holdján való gaz­dálkodás nem egészen szolgálja a kisgazdák érdekeit, hiszen az aka­démiák is beérik 300 holdas gaz­dasággal. Egy 100—120 holdas gazdaság inkább megfelelne. Ha még ehez hozzá vesszük azt is, hogy az intézet berendezése is túlságosan fényűző s az intézetből kikerülők képzettsége is meglehe­tősen egyoldalú, továbbá hogy végzett tanulói még a gazdatiszti pályán sem helyezkedhetnek el, akkor azt kell mondanunk, hogy ennél az iskolatípusnál feltétlenül szerencsésebb a felsőmezőgazda­sági iskola. Lehetséges, hogy a földmivelésügyi miniszter, aki 14— 15 a szarvasihoz hasonló intézet létesítését tervezi, maga is sokalja a költségeket s ezért szeretné meg­szerezni az olcsó felső mezőgazda­sági iskolákat. Ismerve azonban a kultuszminiszter magatartását, bi­zonyos, hogy a felső mezőgazda­sági iskolák továbbra is a kultusz­miniszter fennhatósága alá fognak tartozni. Arról, hogy a békéscsabai felső mezőgazdasági iskolát mikor fog­ják elválasztani a polgári iskolától, még bizonyosat nem lehet tudni, értesülésünk szerint azonban a szétválasztást a miniszter már el­határozta s igy remélhető, hogy az hamarosan meg is fog történni. m miR | r | m lőszabálvrendelet a (A Közlöny eredeti tukósitása) Régóta húzódó ügy kerül a 17-iki képviselőtestületi közgyűlés elé a vendéglős szabályrendelet módo­sításának javaslata formájában. Sok huza-vona után végre a vá­ros is belátta, hogy az eddigi álla­potok tarthatatlanok, amire egyéb­ként maga a vármegye alispánja is ismételten rámutatott. Békéscsaba városának van v vanisegy szabályrendelete, mely 30-ban szabja meg a vendéglők létszámát. Idők folyamán vagy azért, mert a jogot osztó tanács elfeledkezett a szabályrendeletről, vagy azért, mert a szükség ugy diktálta, többszörösen túllépték a szabályrendeletben megállapított létszámot. Megtörtént aztán, hogy néhányan, akik a vendéglős ipar gyakorlásához szükséges képesí­tést megszerezték, iparengedélyért folyamodtak. Az illetékes ügyosz­tály és a városi tanács aztán egy­szerre megint csak a szabályren­deletre való hivatkozással eluta­sította ezeket a kéréseket, akkor, amikor tudta, mert tudnia kell, hogy a vendéglő iparjoggal ren­delkezők a valóságban nem ven­déglői, hanem, korcsmai ipart gya­korolnak s a vendéglőiparra csak azért van szükségük, hogy ezen az alapon éjfél után 2 óráig tart­hassanak nyitva. A vendéglőipart épp ugy kell tanulni, mint más ipart s akik tanulják, azért teszik ezt, mert abból akarnak megélni. A dolog természetében van, hogy ha ké­pesítést adunk, akkor az azzal járó gyakorlatot is biztosítani kell. Ennélfogva határozottan jogfosz­tás, ha egy képesítéssel rendelke­zőt az ipar gyakorlásától elzárunk. Éppen azért véleményünk szerint a képviselőtestület akkor hozna helyes határozatot, ha a szabály­rendeletet hatályon kivül helyezné. Szolnok, Makó, Hódmezővásárhely stb. egyáltalán nem korlátozzák szabályrendelettel a vendéglők lét­számát s mégis vannak virágzó vendéglői. Nem áll meg tehát az az érv, hogy ha nem lenne a létszám megszabva, ugy annyian menné­nek vendéglősnek, hogy végül is egymás létét veszélyeztetnék. A gyengén, vagy hivatottság nélkül megalapozott üzletek úgyis össze fognak omlani s csak az életké­pesek maradnak meg. A képvi­selőtestület tehát ne engedje be­folyásolni magát semmiféle irány­ban, hanem határozzon a jog és az igazságnak megfelelően, az pedig a szabályrendelet nélküli szabad gyakorlatot követeli meg. város képviselőfestü­Setének decemberi közgyűlése A közgyűlésen ünnepli meg a képviselőtestület a vá­rossászervezés IO-ik évfordulóját — 5000 pengőt javasol a polgármester az Ínségesek segélyezésére — A vendéglők létszámának felemelése is a közgyűlés elé kerül (A Közlöny eredeti tudósítása.) Ünnepi közgyűlése lesz december 17-én Békéscsaba város képviselő­testületének abból az alkalomból, hogy a várossászervezés 10-ik év­fordulója érkezett el. Az évfordu­lóról Berthóty István dr. a polgár­mesteri jelentésben emlékezik meg. Városunknak ez az első decenni­uma mindenesetre megérdemli azt, hogy megemlékezzünk azokról a küzdelmekről, melyek fokozottabb mértékben kijutottak Békéscsabá­nak, mely várossá szervezését sok­kal mostohább körülmények között hajtotta végre, mint a többi város. Hálával adózhatunk a gondvise­lésnek, hogy ezekben a nehéz időkben megadta a nagy munká­hoz a megfelelő férfiakat is. A közgyűlés tárgysorozata ezút­tal igen érdekes, miután azon több olyan ügy szerepel, melyek bizo­nyára fokozottabb érdeklődésre számithatnak. Ilyenek a vendéglők létszámának immár elkerülhetetlen szaporításáról szóló javaslat, a sopronyi keresztdülő ügye, a Nép­egylet telekárelengedésének ügye, az orosházi-uti járdaépítés ügye stb. De van a tárgysorozatnak egy pontja, mely még az érdeklődésen kívül mást is követel a képviselő­testülettől s ez a polgármesternek az ínségesek megsegítéséről szóló előterjesztése. Soha Csabán még annyi ínséges nem volt, mint eb­ben az évben, aminek kizárólag a rossz kukoricatermés az oka, mert igy azok a szegény mezőgazdasági munkások, akiknek keresete a ku­koricarészből került ki, az idén bi­zony kereset nélkül maradtak. A képviselőtestület a város 10 éves jubileumát ünnepelje meg azzal is, hogy jótéteményt gyakorol és meg­segít számtalan nélkülöző csalá­dot. A közgyűlés tárgysorozata a kö­vetkező : 1. Polgármesteri jelentés és en­nek kapcsán megemlékezés Békés­csaba várossá alakulásának tize­dik évfordulójáról. 2. Polgármester előterjesztése az ínségesek megsegítése tárgyában. 3. Legtöbb adót fizetők 1929. évi névjegyzéke. 4. Közpénzek 1929. évi takarék­pénztári elhelyezése ügyében elő­terjesztés. 5. Az államrendőrség által hasz­nált helyiségek bérleti szerződése. 6. Vendéglősök létszámának ujabb megállapítása. 7. A sopronyi határrészen átve­zető keresztdülőut megnyitása. 8. A Bakucz-féle portákon köz­kút létesítése iránt kérelem. 9. A Békéscsabai Általános Nép­egylet telekvételár elengedését kéri. 10. Fejér Imre és neje kondorosi birtokának parcellázása ügyében megkeresés. 11. Az orosházi-uti betonjárda szélesítése ügyében hozott határo­zat módosítása tárgyában kérelem. 12. Illetőségi ügyek, Sertésexportunk fellendülése várható a közeljövőben A lengyel sertést kitiltották a nyugati államok Magyarországnak meg nincs mit exportálnia óta kénytelen a legélesebb harcot vívni a versenyző államokkal. Mig azonban a háború előtti években a magyar kormány is támogatta sertésexportunkat egyrészt kedvező vasúti tarifával, másrészt külön­böző vámtarifákkal, addig ma az ipari hizlalók, a sertésexportőrök teljesen magukra vannak hagyatva. Két-három esztendő óta a békés­csabai ipari hizlaldák egyebet sem tesznek, mint állományaikat csök­kentik, mert még a csökkentett (A Közlöny eredeti tudósítása.) A magyar ipari hizlaldák, igy a két békéscsabai is, eddig amiatt panaszkodtak, hogy egyrészt a túlságosan kedvezőtlen magyar vasúti szállítási tarifa, másrészt Magyarországnak Németországgal kötött nem egészen kielégítő állat­egészségügyi egyezménye követ­keztében nem képesek felvenni a versenyt a lengyel, szerb és román sertésexporttal. Való tény, hogy a magyar sertésértékesités évtizedek Édes anyám az egekre kérem Egy hócipőt vegyen még ma nékem. Minden embert ez hozott ma lázba. Ott kapható a Péterfi, Még pediglen a főtéri Cipőárúházba. A Péterfi cipőjével kérem Legalább is öt évig beérem Nem veszet ott senki pénze kárba, Viselhető hóba, fagyba, sárba. Akármik is lehetnek a módik, A Péterfi divatjához Mind hozzá szabódik. állomány értékesítése is a leg­nagyobb nehézségekbe ütközik. Ehez járul még az idei katasztro­fálisan rossz tengeritermés, mely miatt most már a nagyon lecsök­kentett hizlalást még jobban kel­lett csökkenteni, sőt majdnem egészen megszüntetni, mert a ser­tésértékesités, mely jó termés al­kalmával is nehéz feladat volt, a mostani rossz termés után teljesen megoldhatatlan. Ilyen körülmények között kap­juk a hírt, hogy Németország, Ausztria és Csehország egyönte­tűen kitiltották a lengyel sertést. A kitiltásnak állategészségügyi okai vannak. Lengyelországban ezidő­szerint valósággal dühöng a sertés­vész, ami csak annál súlyosabb, mert Lengyelországban nagyon ke­vés az állatorvos. Hogy mit jelen­tene ez a kitiltás ránk nézve, azt legjobban igazolja a statisztika, mely szerint 1927-ben Lengyelor­szág 771.008 drb. élősertést és 175.060 mázsa vágott sertést expor­tált ; ma ez az export megszűnt s Lengyelország szerepét Magyar­ország vehetné át, ha lenne mi­vel. De fájdalom, nincs és a ma­gyar érdekeltségek most minden követ megmozgatnak, hogy ezt az alkalmat kihasználják, azonban a hozzáértők nem sok sikert jósol­nak ennek a törekvésnek. Magyarországra nézve azonban mégis lesz némi előnye a lengyel sertésvésznek, miután Lengyelor­szág elhatározta, hogy a teljesen leromlott sertéstenyésztés és hiz­lalás következtében munka nélkül levő magyar állatorvosok közül amennyit csak lehet kivisz Len­gyelországba, akiknek gyakorlatá­val rendbe akarja hozatni lezül­lött állategészségügyét. Igy tehát sertésexport helyett lesz majd állatorvosexport, ami tekintettel a nehéz helyzetben levő, egyébként azonban kitűnő állat­orvosaink számára csak üdvös le­het, mert igen kívánatos és örven­detes elhelyezkedési lehetőségekre nyilik alkalma. Tanácsülés A folyó évi december 7-én tar­tott tanácsülésen a következő ügyeket intézték el: Iparigazolványt kaptak: Strázsa János cipész, Fekete István sza­tócs, Klein Rudolfné vegyeske­reskedő iparra. Építési engedélyt kaptak : Benő Ádám, Csicsely Pál, AEGV, Ko­czíszky Mátyás, Vicján Mátyás és Vicján András. Törlési engedélyt kapott Zábor­szky Mátyás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom