Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) október-december • 223-294. szám

1928-10-10 / 230. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZL/ 1 Békéscsaba, 1928 október 10 lelkük-szivük melegével keltették életre alakjaikat és ez a kevéske közönség behódolt nekik és kér­dezve- kérdezték: miért vagyunk hót csak ennyien ? Pedig Szentiványi nemcsak puszta ambícióval indult: nagy anyagi áldozatokkal is. Nemcsak a vándortársulatokat, de azokat is, melyek hónapokat töltenek ál­lomáshelyükön, egytől-egyig felül­múlja azzal, amit díszlettel, ren­dezéssel produkál. A dekoráció alaphangját megütő pompás és drága körfüggönyök sokasága, színessége, az operaház műtermé­ben készült művészi hátterek, a stílusos bútorok, mind olyan dol­gok, melyek a legkényesebb ízlést is le kell, hogy fegyverezzék. Aztán a propaganda! Goethe „Faust"-jávaÍ kell kezdenem. Se­hol Magyarországon a vidéken mint drámát, pedig száz eszten­deje mult, hogy megírta a weimari bölcs, még nem adták elő. Kiállí­tása egyszerű és mégis szenzációs. Moliére „Képzelt beteg"-e iskola­példája a groteszk vígjáték e'ő adásának. Shakespeare „Makran­cos hölgy"-e szintén premier a vi­déken, százados patinája mitsem vonván le poézisénak bűbájából. Sardou „Idegesekbe, a régi Nem­zeti Színház hires müsordarabja, Tolsztoj izgató pjoblémája, a „Kreutzer szonátádban, Wilde szellemességének fontaine lumi­neuse, az „Eszményi férj", Ibsen lelkekbe markoló „Társadalom tá­maszai", a csupa kacagás „Niobe", mind-mind a legnagyobb érdeklő­dést kellene hogy kiváltsák. A magyar szerzők: Gárdonyi, Her­czeg, Szigligety, Zilahy, Rákosi Viktor, Molnár pedig nem szorul­nak arra, hogy bekonferáltassa­nak. Még a szinéazgárdáról is volna pár szavam. Szentiványit nem kell bemutatni, vidékről. Pestről ös­merik az ő súlyos értékét. Homo­kay Pálról csak annyit, hogy a két legnagyobb intellektusu ma­gyar aktorrai, Odry Árpáddal és Baló Elemérrel áll egy nivón, mes­tere a legnemesebb színpadi dik­ciónak, Pataky Miklós pompásan férfias, drámai egyénisége, Sebes­tyén Zoltán csupa sziv humora, Kőmives Sándor leszürődött ko­moly alakító képessége a legelső színházaknál is legelsők sorába emelné őket. Mester Tibor szerte­len fiatalságának, Bihari József, Oroszlán György. Fellegi István a forrongó fiatalság szép ígéretei. — A hölgyek i Réz Mária — a ne­mes iróasszony Réz Lola huga — csupa intelligencia, Salgó Ilona, a passzív szerepek pasztell finom festője, a kétfőerőssége a műsor­nak. Bodrogi Margit finom humora, Boronkay Ilona, Hegedűt Rózsi, Szeghalmi Erzsébet mind bárhol helytálló tehetségek. És ezek az ízig-vérig színészek, művészek, lelkes fiatalok, — akik­ről a soproni lapok azt irták, hogy győzedelmes vetélytársai a Bécs­ből oda vendégjátékra leránduló Burg Theater tagjainak, — Csa­bán, a hires „műpártoló" Csabán kongó üres házak előtt komédiáz­nak véres szívvel 1 Mi ez ? Mi az oka, hogy a legnemesebb, legko­molyabb művészettel és művé­szekkel szemben nyilvánul meg a csabaiak rideg és megdöbbentő SS részvétlensége ? Megkongatom a harangot, szo­morú hangja talán visszhangzik a szivekben, nem szabad, nem le­het, hogy magyar földön magyar művészet ne találjon megértésre, nem szabad, nem lehet, hogy Csaba vezessen a részvétlenség, a meg nem ériőség, a zsugorian összeszorított markuak listáján ... Sz.I V. Elfogták a kisleányok rémét Őrizetbe vettek egy leányt, aki kis­leánykák fülbevalóit lopkodta (A Közlöny eredeti tudósítása.) A rendőrségre pár héttel ezelőtt több feljelentés érkezett egy isme­retlen, fiatal leány ellen, aki az­zal tette hírhedtté a személyét, hogy az utcákon járkáló kisleá' nyok füleiből kiszedte a fülbeva­lókat s azokkal azután eltűnt. Az egyik feljelentő Such György­né volt, akinek Ilonka nevű kis­leányától augusztusban emelte el egy pár arany fülbevalóját a kis­leányok fosztogatója, a másik pa­naszos pedig Patay Mihályné volt, akinek Judit nevü leánykája fülét szabadította meg egy pár rózsa­szinköves arany fülönfüggőtől. A rendőrség azóta szakadatla­nul nyomozott az elvetemült leány után és a megfeszített munka mára teljes eredményt hozott. A kisleá­nyok fosztogatóját ugyanis sikerült kinyomozni egy fiatalkorú leány személyében, aki, miután előálli­tótták a kapitányságon, töredel­mes beismerő vallomást tett. A tolvaj leány elvállalta a fosz­togatásokat, de azt állította, hogy azokra tulajdonképen más buj­totta fel, egy Szedlacsek Mihályné nevü csehszlovákiai asszony, aki a nyáron néhány hónapig Békés­csabán tartózkodott. Ezután elmondotta, hogy Szed­lacsekné, akivel az utcán ismer­kedett meg, azt ajánlotta neki, szedje ki a kislányok fülbevalóit, ő aztán majd pénzt ad értők. Az első lopást ugy hajtotta végre, hogy az utcán kiszemelt kislány­nyal beszédbe elegyedett, elcsalta magával, aztán valami elhagyatott D D n D D Rádió, csillár legolcsóbban -nt! nagy választékban II D D 0 D 0 helyen — cukrot ígérve neki kár­pótlásul — kivette füleiből az ék­szereket 9 aztán távozott, mond­ván, hogy a cukorért megy. Ter­mészetesen nem ment többé visz­sza s a kisleány hiába várta­Az igy zsákmányolt fülbevalót aztán elvitte Szedlacseknénak, aki azonban fitymálva vette csak át, nem volt megelégedve vele. Har­madnap vissza is adta neki és arra utasította, hogy értékesebbe­ket szerezzen, ha pénzt akar. A második eset alkalmával szer­zett fülbevalók már megtetszettek Szedlacseknénak, aki megígérte, hogy hazulról majd 5 pengőt küld neki értük. Ezután elutazott. A tolvaj leány pedig azóta türelmet­lenül várta a postást, mikor hozza meg neki a csehszlovákiai pénz­küldeményt. A postás helyett azonban a rendőrség látogatott el hozzá, amely i fiatalon máris bünÖ3 útra téve­lyedett leányt őrizetbe vette. A bűnügy első fele ezzel lezárult Szedlacsekné felkutatására a nyo­mozás tovább folyik, a fiatal tol­va jnőt pedig a rendőrség át fogja adni a fiatalkorúak bíróságának; „hova viszi a barátomat?!" Erzsébethelyen megtámad­ták a kötelességét teljesítő rendőrt (A Közlöny eredeti tudósítása.) Korcsok Pál erzsébethelyi szabó­segéd, aki a Vasvári-utca 6. sz. házban lakik, tegnap az utcán hazafelé ballagott Egyszerre izga­tott kiabálást, szenvedélyes lár­mát hallott a szomszédos u'ci" bői. Kíváncsian, szenzációra éhe­sen odasietett és ekkor a követ­kezőket látta: Az egyik őrszemes rendőr ba­rátságosan biztatva egy atyafit ki­sért, eki 8zemmeliáthatóan ittas volt, az őrszob i felé. Ez az atyafi közelebbről Korcsok Pál egyik ismerősének bizonyult, mire Kor­csok lelke mélyén felébredt és ágaskodni kezdett a virtus. Dühö­sen és néminemüképen fenyege­tően lépett a rendőr elé, akire imigyen ripakodott rá: — Hova viszi a barátomat ? I Eressze el 1... Aztán, hogy a rendőr nem ve­tett ügyet az illetéktelen felszólí­tásra, irtóztató és otromba ká» romkodásba fogott, amelynek kö­zéppontjában a rendőr és annak összes le- és felmenő ágbeli ro­konsága állott. Majd elébeállt a rendőrnek és kézzel lábbal, tettlegesen akarta megakadályozni részeg ismerőse bekiséréséL Dulakodni kezdett a rendőrrel és minden igyekezetével ki akarta szabadítani a szorult helyzetben levő beszeszelt atyafit. A rendőr azonban erősebb volt és most már mindkettőjüket be­vitte az őrszobára. Korcsok Pál ekkor valahogy lecsillapodott és visszacsinált volna mindent, de már késő volt. A megtámadott rendőr megtette a feljelentést ét Korcsok Pál ellen hatóság elleni erőszak büntette miatt megindult az eljárás. Férfi-, fiu- és gyermekruha csak akkor jó, Ha Váradi Bélától való *-.»••*.«,.„na.,,.

Next

/
Oldalképek
Tartalom