Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) október-december • 223-294. szám

1928-12-04 / 275. szám

2 BfiKfiSHRGTEI KflZlQsrP Békéscsaba, 1928 december 4 ráért lelkesedni. Azután költői sza­vakkal a zászló jelentőségét fejte­gette. Végül a jó Isten áldását kérte a nemes zászlóanyára, Ko­vács Mihálynéra, aki a zászló el­készítéséhez az impulzust megadta és Kovács Mihályra, aki az ipa­rosság lelke és jó szelleme. A közönség meleg ovációval honorálta a költői szárnyalású és lendületes beszédet és zajos tap­sokban tört ki Kovács Mihályné és Kovács Mihály említésekor. Ezután Fischer Imre jegyző is­mertette az egyesület történetét. Az egyesület 1896-ban alakult Iparos Olvasókör név alatt. Első elnöke Zvaratkó Pál volt egészen 1907-igt Ettől kezdve elnökei vol­tak Zlehovszky János, Facsinai Dezső. Timár Endre, Végh Endre és végül Csányi János 1928-ig, amikor az Olvasókör a Békés­csabai Iparosok Egyesületévé ala­kult át. A dísz-zászló Kovács Mihályné adománya. Tervét Csd­nyi Béla készítette, a himzési munkát Balla Antalné urnő veze­tése mellett iparoslányok végez­ték, mig a zászlón elhelyezett szöveg betűit Orvos Endre rajzolta. A sok gonddal elkészített és színesen, elevenséggel megirt tör­téneti ismertetést a közönség nagy tetszéssel fogadta. A zászlót, ame­lyet előzőleg már a róm. kath. templomban megszenteltek, most Jakabffy György az evang. egy­ház nevében, Koppányi Gyula a református, Silberfeld Jakab a zsidó egyház nevében áldották meg fenkölt beszédek és áhítatos imák kíséretében. Ezután Kovács Mihályné zászló­anya átadta a zászlót az egyesü­letnek. Őszinte örömmel vállalta — úgymond — a zászlóanyai tisztet. E zászló felavatása hirdesse az önzetlen hazaszeretetet és az összetartozást, e zászló alatt nyer­jen befejezést az iparosegység kivívása. A meleg, női szívből fakadt egyszerűségében nemes beszédét a zászló jelmondatával végezte : Törhetetlen hittel az ipa­ros egységért 1 Végül az Iparos Dalárda eléne­kelte a Szózatot s következett a zászlószögek beverése. A lélek­emelő ünnepséget közebéd kö­vette, amelyen számos lendületes felköszöntő hangzott el. Sakk Rovatvezető: Gruber Sándor. Békéscsaba sakkozói megverték a szegedieket A Békéscsabai Sakkor és Sze­gedi Sakkor vasárnap vivták Sze­geden a délkerületi csapatbajnok­ságot jelentő mérkőzésüket a sze­gedi Pálffv-kupáért. A hatalmas, másfél kilós szinezüst serleget az a kör nyeri el, mely a versenyző körök közül a legtöbb győzelmet éri el. A serleg egyelőre vándor­díj, de három évi egymásutáni folytonos, vagy pedig ötször meg­szakított győzelem valamely csa­patot a serleg végleges tulajdonába juttathat. A szegediek — a kedé­lyeket izgatni — közszemlére tet­ték ki a serleget s a csabaiak él­celődve mondogatták, hogy — : iszunk, iszunk s hogy első alka­lommal azt Kővári és Szelner fogja megtölteni, mit a jelenlevő Kővári már a legnagyobb örömmel vállalt előre is. Azonban elhangzott egy­két aggodalmas hang is, hogy jó lesz vigyázni 1 Az ellencsapat erős és előre nem szabad örülni. Az öröm azonban jogosnak mu­tatkozott : az első három győzelem a csabaiaké lett. Ez azonban nem tartott soká, mert Szeged kiegyen­lített s már 5:4 arányban vezetett is. Nagy erőfeszítéssel sikerült csak Csabának 5'5: 5*5 arányban ki­egyenlíteni, mikor a csapat zöme elutazott s a végeredmény egyet­len játszma kimenetelétől függött. E játszma a dr. Rosenthal—Soóky játszma volt, mely belenyúlt a késő esti órákba. Soóky makacs ellenállást fejtett ki, de dr. Rosen­thal felelősségének s a játszma fontosságának tudatában roppant elővigyázatos és körültekintő já­tékkal megnyerte s vele a csapa­tot is az egész mérkőzés egyik legértékesebb győzelméhez juttatta. Ezzel a mérkőzés 6'5 : 5'5 arány­ban dőlt el Csaba javára. A csa­baiak közül még igen szép stilben nyertek : Borbás, Brüller, Röthler, dr. Fenyő és Szokolay. A mérkő­zés csak egyetlen döntetlen játsz­mát produkált, a Konrád és Gru­ber közöttit. Sötét ugyan az egész játszma folyamán fölényben volt, ellenfele azonban mindig a legjobb húzásokkal makacsul védekezve, a 66. lépésben végül is kierősza­kolta a remist. Nagy gondot okoz a városnak a sopronytanyai kereszt­• •• M ww •• dulo ugye A müut mellettiek hallani sem akarnak a dűlő részére szükséges földsáv átengedéséről (A Közlöny eredeti tudósítása.) Több izben foglalkoztatta már a a város vezetőségét a soprony­tanyaiak kérése. A sopronyi ta­nyák ugyanis igen nagy területen fekszenek s ennek a nagy terület­nek mondhatni egyáltalán nincsen közlekedésre megfelelő utja. A csorvási-müut ugyan ott vonul el, azonban a sopronyiakra nézve olyan kedvezőtlenül, hogy egyet­len dülő sem merőleges a müutra, hanem valamennyi azzal párhu­zamos. Azoknak a gazdáknak, kiknek földje a müut mellett fek­szik, jó dolguk van, ellenben a kö­vetkező párhuzamos dűlőn tul le­vők csak igen nagy kerülőkkel tudnak a müutra hajtani. Esős, sáros időkben valóságos tortura ez emberre, állatra egyaránt. Volt ugyan egy keresztdülő ezen a ré­szen, ez azonban a csorvási müut épitése alkalmával megszűnt. A másik a Kocziszky-féle majoron át vezet cikk-cakkos vonalban s csak igen kis tanyarész használa­tára szolgál, A lehetetlen helyzet megoldása­ként az érdekelt gazdák arra kér­ték a város tánácsát, hogy a Sza­szák Ádám, Belanka Mátyás, Ze­lenyánszky András és a kiskorú örökösök földjei mentén nyittasson & miniszter a vidéki színészetei a mozik korlátozásával akarja támogatni Szigorú korlátok közé szoritják a műkedvelő­társaságok előadásait is egy keresztdülőt, mely a tanyák forgalmát alkalmas lesz a müut felé lebonyolítani. A városi tanács meg is kezdte a tárgyalásokat az érdekelt gazdákkal a szükséges földsáv átengedése iránt, azonban mindezideig sikertelenül, mert ugy Szaszák Ádám, mint Belanka Má­tyás a legerélyesebben tiltakoznak a terv ellen, Zelenyánszky András és a kiskorú örökösök viszont készséggel átengednék a kért föl d­sávot. A dolog annyiban érthető is, amennyiben ugy Belankának, mint Szaszáknak a földje közvetlen a müut mellett van, őket tehát nem érintik a mögöttük levők bajai. Azt hangoztatják, hogy a város nyissa meg újból az útépítésnél megszün­tetett dülőutat. Ez a megoldás azonban azért nem lenne megfe­lelő, mert egyrészt túlságosan ki­esik a tanyák tengelyéből, más­részt pedig olyan vizenyős ott a talaj, hogy azon közlekedni lehe­tetlen, A város vezetőségének viszont igen nagy gondot okoz megfelelő megoldást találni, miután az érde­kelt gazdák kétségkívül jogos kí­vánságának kielégítését megaka­dályozza a müt mellettiek merev magatartása. (A Közlöny eredeti tudósítása.) Alig egy hónapon belül két kitűnő társulat — a Szentiványié és az Alapié — szerepelt Békéscsabán s mindkettő nagyon szomorú em­lékeket vihetett el Békéscsabáról. Hiába volt kitűnő a társulat, hiába voltak műsoron jobbnál jobb da­rabok: a közönséget csak nem lehetett becsalogatni a színházba, ugyanakkor, amikor viszont a mozi minden előadása megtelt nézőtér előtt folyt le. Eleinte azt hittük, hogy ez speciális csabai jelenség, mint azonban kitűnt, nemcsak nálunk, hanem Buda­pesten kivül az egész országban igy van ez. Ez az országos jelenség aztán arra kényszeritette az ország szi­nésztársadalmát, hogy kétségbe­esett helyzetében a minisztertől kérjen támogatást. Hosszas tanul­mányozások után végül is a kul­tuszminisztériumban megállapítot­ták, hogy a vidéki színészet pusz­tulásnak beillő állapotát három té­nyező okozza: a mozi, a rádió és a mükedvelőtársaságok. Való tény, hogy a mai gazdasági viszo­nyok között az emberek minden­esetre szivesebben mennek mo­ziba, mint színházba, azért, mert a mozi olcsóbb, változatosabb, miért is a mozit kedvelő közön­ség, különösen a közepes kultu­ráju, szívesen nélkülözi az élő­szót és az élőalakok játékát. Való tény továbbá, hogy színházláto­gató közönségünk jórésze rádió­előfizető s nagyon sokszor egy műsoron levő rádióelőadást, ha az összeesik — és rendszerint összeesik — egy színházi elő­adással, feltétlenül előnyben ré­szesiti e felett. Való tény végül, hogy a mükedvelőtársaságok min­dig nagyobb közönséget tudnak megmozdítani aránylag gyengébb előadásukkal is, azért, mert sze­replő tagjainak rokoni, ismerősi kapcsolatai vonzanak közönséget. Ennélfogva a kultuszminiszté­riumban elhatározták, hogy a vi­déki szinészet védelmében min­denekelőtt a mozit és a müked­velőtársaságokat fogják bizonyos korlátok közé szorítani. A rende­lettervezet szerint a kisebb vidéki városokban a szinházi előadások idejére a mozik működését be­szüntetik, vagy csak hetenként bi­zonyos számú előadást engedé­lyeznek a mozik számára. Itt ter­mészetesen nagy vitára fog okot szolgáltatni az, hogy miképpen fogják a mértéket alkalmazni. Van kisebb város, ahol a mozinak is, színháznak is meg van a közön­sége és van nagy város, ahol mindakettőnek hiányzik, vagy leg­feljebb a mozinak van közönsége. De van még egy szempont, neve­zetesen az — és erre értesülé­sünk szerint a tervezetben nem is gondoltak — hogy mi történik, ha a színházat akkor sem láto­gatják majd, ha a mozit bezárták? Amükedvelőtársaságokkal szem­ben még szigorúbb intézkedése­ket fog tartalmazni a rendelet. Először is tilos lesz pesti mü­sordarabot vidéki mükedvelőtár­saságoknak egy éven belől elő­adni. Tilos lesz szinházi szezon­ban egyáltalán mükedvelőelőadást rendezni. Látnivaló, hogy a miniszter ren­delete meglehetős felfordulást fog okozni s ugyanakkor kérdés, váj­jon a vidéki magyar színészetet ezekkel a kényszerrendszabályok­kal meg lehet-e menteni a kétség­telenül fenyegető pusztulástól. Megint kifosztottak egy éléskamrái (A Közlöny eredeti tudósítása.) A különösnél-különösebb, furcsább­nál-furcsább betörések közül, ame­lyek a legutóbbi idők folyamán előfordultak, groteezkségével éle­sen kiválik az a betörés, amely a vasárnapról hétfőre hajló éjszakán történt Békéscsabán. Braun Henrik 42 éves hittanitó ugyanis hétfőn reggel bejelentette a rendőrségen, hogy hajnaltájban ismeretlen tettesek betörtek a Tátra­utca 11. szám alatti lakásához tar­tozó zárt éléskamrába. Elvittek tíz üveg paradicsomot, öt kiló libatollat és különféle élel­miszereket is, ezenkívül magukhoz vették az ott talált két hatalmas üveg savanyitott uborkát is, amely­nek egyikét nyomban meg is íz­lelték. Nyilván jó lehetett a sava­nyu uborka, azért vitték el a be­törők, akik különben aligha cipel­tek volna el két nehéz üveget, ha azok rossz uborkát tartalmaznak. Lehetséges egyébként, hogy a kellemetlen éjszakai látogatók va­lahol már végeztek hasonló mun­kát, ahol esetleg hus volt a zsák­mány. A hus után aztán savanyu­ságra áhítoztak, amint az jól ne­velt gyomrú embereknél szoká­sos is. A rendőrség a finnyás betörők felkutatására széleskörű nyomozást indított. Zürichben a magyar pengőt 90.52'5-eI jegyezték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom