Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) október-december • 223-294. szám

1928-10-07 / 228. szám

feszültség volt észlelhető. Ha mégis a bankrátaemelés érezhető, az csak a mezőgazdasági hosz­szulejératu hitelek terén lehetsé­ges, miután azok folyósítását a a legtöbb budapesti bank beszün­tette, vagy a kondíciók megvál­toztatásával jelentékenyen meg­nehezítette. Az általános közgaz­dasági életre azért mégis súlyos a bankrátaemelés, mert tetézi az amúgy is sok felmerült nehézsé­get. A pénzintézetek azonban nem igen tehetnek valamit is. miután maga a kormány jár elől rossz példával. Nevezetesen, mint ismeretes, még a bankrátaeme­lése előtt publikálta a kormány a kiskereskedelmi hitelakció feltéte­leit. Olvastuk, hogy a hi'elfolyó­sitás szempontjából három kate­góriába osztották a kereskedőket s a III-ikba sorolt kiskereskedők hitelei 14 százalékos kamattal fog­nak a kezekbe jutni. Kár tehát a kistakarékpénztárakat ütni, uzsorával vádolni, amikor maga a kormány jár elől olyan rossz Déidável, melyei a helyi pénzintézetek egyáltalán nem kö­vetnek. A helyzetre vonatkozólag csak azt mondhatom, hogy bár a pénz­kínálat eléggé kielégítő, mégis min­den irányban bizonyos feszültsé­get Iátok, mely tartózkodóvá (esz mindnyájunkat." Tanáosülós Az 1928. október hó 5-én meg­tartott tanácsülésen a következő ügyek nyertek elintézést: Iparengedélyt nyertek: Lepény Tamás hentes és mészáros, Ádler Lajos és Tsa cipész, férfi és női gyermekhaiiBnya kereskedői ipar, Mokos János cipész, Sólyom Lászlóné élelmiszer és vegyeske­reskedői ipar, Valentinyi Mihály kisebb ács iparra. Telekdarabolási engedélyt nyert: Pataj Mihály. Épitési engedélyt nyertek i Hu­gyecz Pál, Sajben Mátyésné, Csi­csely János, Hrebovszky János, Molnár János, Petrovszky János. fl halálautó Irta: Timár József A hatalmas, szép Mercedes-autó a palota elé robogott s a soffőr szalutált, azután, mikor az egymásba karoló uraságokat megpillantotta, hirtelen elfordította a fejét, megfor­dult, gyorsan felnyitotta a kocsi ajtaját, közben sikerült neki ismét hátat fordítani, az uraságok vidám nevetés­sel ültek be a gépbe, a soffőr be­csapta a kocsi ajtaját, előrefutott, be­ugrott a maga helyére, aztán a szép, feketére lakkozott automobil fokozott sebességgel elindult. Végigsuhant a városon, mint valami gyorsan járó alant repülő fekete felhő. A városon kívül aztán elkezdett dü­börögni, s mély óriási bogár dongá­sához hasonló hangon fokozott vág­taiásba kezdett. Hátul a ruganyos párnákon ezalatt gondnélkül való, kacagással vegyes nevetgélés közt beszélgetett az ele­gáns férfi és a párja. — Tudja, hogy nagyon jó gondolat volt ez a mai kiruccanás ? — Szóval megvan velem elégedve! — Óh, túlságosan. Az igazat meg­vallva, nem is reméltem, hogy tel­jesiti kérésemet. — Az ön kérése parancs! — Nana, uracskám, ezelőtt pár nappal még nem ezt mondta. Jaj, most nincs időm, nagyon elvagyok foglalva, az üzlet, a konjunktura, a börze, meg még mit tudom én, miféle száz okkal hozakodott elő, csak hogy elterelje kívánságomat ettől a kirándulástól. — Jaj, kedvesem, az pár nappal ezelőtt volt. Tudhatja, hogy üzlet­embernél pár óra is nagy változást hozhat a vagyoni helyzetében, hát még pár nap |... De mit szól ehhez a pompás autóhoz? — Igazán nagyszerű jármű! Kitől bérelte ? — Nem béreltem, édesem, hanem kölcsön kaptam egy előkelő grótfól, akivel üzletet kötöttem, s ő felaján­lotta párnapi ingyenes használatra. — Kitűnő ember ön, mondhatom! Még ilyen mellékes hasznokat is ki tud préselni az üzletfeleitől! — Hát, tudja, erre külön tehet­ség kell. — Mikor érünk Balatonfüredre ? — Páj- óra múlva! — Meg kellene kérdezni a soffőrt. A fiatal asszony előre hajolt s megzörgette a kocsi hátulsó részét az előlesőtöl elválasztó üveg ablakot. A gép száz kilométeres tempóban száguldott az országúton. A fák, szántóföldek, szembejövő szekerek elmosódott foltok gyanánt tűntek el a kocsi mellett. Az országút olyan volt mint egy széles, fehér szalag, melyet a gép eleje, mint valami órási száj irtózatos gyorsasággal nyel magába. Az autó maga ugy látszott, mintha állna, csak a süvítő levegő és a por, mely ugy húzódott utána, mint valami üstökös farka, mutatta, hogy halad előre. A fiatal asszony az első ablak­zörgetésre nem kapott feleletet. Uj­bói zörgetett, most már erősebben. A soffőr most sem fordult vissza, csak hátrakiáltott. — Tessék parancsolni! Az asszony azonban, amint most igy az üvegen át oldalt jól megnézte, hirtelen elsápadt. Visszahanyatlott az ülésre és az urára nézett. — Valami bajod van, édesem? Az asszony némán intett, aztán alig észrevehető mozdulattal felemelte ujját és a soffőrre mutatott. — Az ott Csányil — Kicsoda? — kérdezte a férj csudálkozva. — Csányi! Hát nem tudod ? Hi­szen megmondtam, mielőtt elvettél feleségül. A volt vőlegényem ? — Na és ? Mi van abban ? Az asszony nem felelt mindjárt, hanem aggódva körülnézett. — Bizonyosan ő is megismert bennünket. — Bizonyosan, de hát mit találsz te ebben? Elvégre tehetek én róla, vagy tehetsz te róla, hogy ő egy soffőr ? Az asszonyt azonban nem nyug­tatta meg a felelet. — Nem gondolod, hogy nagyon gyorsan megyünk ? (A Közlöny eredeti tudósítása.) Megemlékeztünk mér arról, hogy a Békéscsabai Iparos Daloskör a szeptember 16-án Mezőberényben tartott hangversenyen a Gazdakör által felajánlott szép serleget, mint a verseny I. a. díjét gyönyörűen kidolgozott, kicsiszolt énekével megnyerte. Az Iparos Daloskör elnöksége az általános dalos szo­kásokhoz híven nagyszabású hangverseny keretében tartja meg a serlegavatást, hogy igy azután véglegesen a birtokéba vegye a győzelmi jelt. Visszaemlékezve a verseny le­folyására és párhuzamot vonva a résztvevő dalárdák versenydalai közt, az Iparos Daloskör válasz­tását igen sikerülnek találjuk. Megkapóan gyönyörű volt, amikor a leginkább zajos fortékban éne­kelt versenydalok kőit a csabai dalosok ajkán sejtelmesen, zoko­gón suttogó pianisszimckban fel­búgott Lányi Ernő gyönyörű „Tu­rul madár" című müdale. Szinte érezni vélte a hallgató a magyar" ség allegorikus szent madarának, a turul madárnak repülését, ver­gődését a sötét éjben. És bizako­dón, a magyarok Istenébe vetett törhetetlen bizalommal szállnak, suhognak a gyönyörű akkordok a dalosok ajkain ... A hangverseny műsorán a ver­senydalon kívül több mű és nép­dal szerepel. Dalosaink fáradha­tatlanul dolgoznak, hogy a közön* ség szeretetét és megbecsülését ez alkalommal is kiérdemejlék. A magunk részéről is nagyon mele­gen városunk egész társadalmá­nak figyelmébe ajánljuk a serleg­avató hangversenyt és reméljük, is, hogy a szép szereplésével vá­rosunknak is dicsőséget hozó Ipa­ros Daloskört meleg ünneplésben fogják részesíteni a hangversenyen megjelenő dalkedvelők. A magyar dal önzetlen katonái nem is kér­nek más elimerést, mint a magyar dal szeretetét A hangverseny f hó 13 án, A férj szintén elsápadt és kinézett az ablakon. Ott az egész tájék őrült forgásban örvénylett. Hirtelen ez vil­lant át az agyán : — A halálautó, amin megyünk! A felesége előtt azonban palás­tolni igyekezett félelmét. — En nem találom olyan nagyon gyorsnak ezt a menést. Elvégre vagy autón megy az ember, vagy szama­ras kocsin. De ha téged aggaszt, vagy idegesít ez a gyorsaság, akkor kiszólok, hogy menjünk lassabban. Végre is muszáj nekünk repülni ? Nem muszáj nekünk repülni! Hiszen, ha egy félórával utóbb érünk oda, nem dül ki a világ feneke! Az a fő, hogy te nyugodtan utazzál. Megzörgette a soffőrhöz szolgáló ablakot és kiórditott rajta. — Halló, izé, soffőr, hallja csak, menjünk egy kicsit lassabban I A soffőr azonban valószínűleg nem hallotta, mert hátra sem nézett s tovább is ugy száguldott, mint eddig. A férj most verni kezdte az abla­kot. — Hé, soffőr, az irgalmát, ne hajtson olyan sebesen! Csányi hallotta a kiabálást, de azért nem fordult hátra. Gúnyos mosolyra görbült a szája, lábával még jobban lenyomta agáz­adogatót s a gép valósággal ugrott egyet s még nagyobb sebességgel száguldott tovább. — Halálautó 1 — hörögte ott hátul

Next

/
Oldalképek
Tartalom