Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) október-december • 223-294. szám

1928-10-07 / 228. szám

feszültség volt észlelhető. Ha mégis a bankrátaemelés érezhető, az csak a mezőgazdasági hoszszulejératu hitelek terén lehetséges, miután azok folyósítását a a legtöbb budapesti bank beszüntette, vagy a kondíciók megváltoztatásával jelentékenyen megnehezítette. Az általános közgazdasági életre azért mégis súlyos a bankrátaemelés, mert tetézi az amúgy is sok felmerült nehézséget. A pénzintézetek azonban nem igen tehetnek valamit is. miután maga a kormány jár elől rossz példával. Nevezetesen, mint ismeretes, még a bankrátaemelése előtt publikálta a kormány a kiskereskedelmi hitelakció feltételeit. Olvastuk, hogy a hi'elfolyósitás szempontjából három kategóriába osztották a kereskedőket s a III-ikba sorolt kiskereskedők hitelei 14 százalékos kamattal fognak a kezekbe jutni. Kár tehát a kistakarékpénztárakat ütni, uzsorával vádolni, amikor maga a kormány jár elől olyan rossz Déidável, melyei a helyi pénzintézetek egyáltalán nem követnek. A helyzetre vonatkozólag csak azt mondhatom, hogy bár a pénzkínálat eléggé kielégítő, mégis minden irányban bizonyos feszültséget Iátok, mely tartózkodóvá (esz mindnyájunkat." Tanáosülós Az 1928. október hó 5-én megtartott tanácsülésen a következő ügyek nyertek elintézést: Iparengedélyt nyertek: Lepény Tamás hentes és mészáros, Ádler Lajos és Tsa cipész, férfi és női gyermekhaiiBnya kereskedői ipar, Mokos János cipész, Sólyom Lászlóné élelmiszer és vegyeskereskedői ipar, Valentinyi Mihály kisebb ács iparra. Telekdarabolási engedélyt nyert: Pataj Mihály. Épitési engedélyt nyertek i Hugyecz Pál, Sajben Mátyésné, Csicsely János, Hrebovszky János, Molnár János, Petrovszky János. fl halálautó Irta: Timár József A hatalmas, szép Mercedes-autó a palota elé robogott s a soffőr szalutált, azután, mikor az egymásba karoló uraságokat megpillantotta, hirtelen elfordította a fejét, megfordult, gyorsan felnyitotta a kocsi ajtaját, közben sikerült neki ismét hátat fordítani, az uraságok vidám nevetéssel ültek be a gépbe, a soffőr becsapta a kocsi ajtaját, előrefutott, beugrott a maga helyére, aztán a szép, feketére lakkozott automobil fokozott sebességgel elindult. Végigsuhant a városon, mint valami gyorsan járó alant repülő fekete felhő. A városon kívül aztán elkezdett dübörögni, s mély óriási bogár dongásához hasonló hangon fokozott vágtaiásba kezdett. Hátul a ruganyos párnákon ezalatt gondnélkül való, kacagással vegyes nevetgélés közt beszélgetett az elegáns férfi és a párja. — Tudja, hogy nagyon jó gondolat volt ez a mai kiruccanás ? — Szóval megvan velem elégedve! — Óh, túlságosan. Az igazat megvallva, nem is reméltem, hogy teljesiti kérésemet. — Az ön kérése parancs! — Nana, uracskám, ezelőtt pár nappal még nem ezt mondta. Jaj, most nincs időm, nagyon elvagyok foglalva, az üzlet, a konjunktura, a börze, meg még mit tudom én, miféle száz okkal hozakodott elő, csak hogy elterelje kívánságomat ettől a kirándulástól. — Jaj, kedvesem, az pár nappal ezelőtt volt. Tudhatja, hogy üzletembernél pár óra is nagy változást hozhat a vagyoni helyzetében, hát még pár nap |... De mit szól ehhez a pompás autóhoz? — Igazán nagyszerű jármű! Kitől bérelte ? — Nem béreltem, édesem, hanem kölcsön kaptam egy előkelő grótfól, akivel üzletet kötöttem, s ő felajánlotta párnapi ingyenes használatra. — Kitűnő ember ön, mondhatom! Még ilyen mellékes hasznokat is ki tud préselni az üzletfeleitől! — Hát, tudja, erre külön tehetség kell. — Mikor érünk Balatonfüredre ? — Páj- óra múlva! — Meg kellene kérdezni a soffőrt. A fiatal asszony előre hajolt s megzörgette a kocsi hátulsó részét az előlesőtöl elválasztó üveg ablakot. A gép száz kilométeres tempóban száguldott az országúton. A fák, szántóföldek, szembejövő szekerek elmosódott foltok gyanánt tűntek el a kocsi mellett. Az országút olyan volt mint egy széles, fehér szalag, melyet a gép eleje, mint valami órási száj irtózatos gyorsasággal nyel magába. Az autó maga ugy látszott, mintha állna, csak a süvítő levegő és a por, mely ugy húzódott utána, mint valami üstökös farka, mutatta, hogy halad előre. A fiatal asszony az első ablakzörgetésre nem kapott feleletet. Ujbói zörgetett, most már erősebben. A soffőr most sem fordult vissza, csak hátrakiáltott. — Tessék parancsolni! Az asszony azonban, amint most igy az üvegen át oldalt jól megnézte, hirtelen elsápadt. Visszahanyatlott az ülésre és az urára nézett. — Valami bajod van, édesem? Az asszony némán intett, aztán alig észrevehető mozdulattal felemelte ujját és a soffőrre mutatott. — Az ott Csányil — Kicsoda? — kérdezte a férj csudálkozva. — Csányi! Hát nem tudod ? Hiszen megmondtam, mielőtt elvettél feleségül. A volt vőlegényem ? — Na és ? Mi van abban ? Az asszony nem felelt mindjárt, hanem aggódva körülnézett. — Bizonyosan ő is megismert bennünket. — Bizonyosan, de hát mit találsz te ebben? Elvégre tehetek én róla, vagy tehetsz te róla, hogy ő egy soffőr ? Az asszonyt azonban nem nyugtatta meg a felelet. — Nem gondolod, hogy nagyon gyorsan megyünk ? (A Közlöny eredeti tudósítása.) Megemlékeztünk mér arról, hogy a Békéscsabai Iparos Daloskör a szeptember 16-án Mezőberényben tartott hangversenyen a Gazdakör által felajánlott szép serleget, mint a verseny I. a. díjét gyönyörűen kidolgozott, kicsiszolt énekével megnyerte. Az Iparos Daloskör elnöksége az általános dalos szokásokhoz híven nagyszabású hangverseny keretében tartja meg a serlegavatást, hogy igy azután véglegesen a birtokéba vegye a győzelmi jelt. Visszaemlékezve a verseny lefolyására és párhuzamot vonva a résztvevő dalárdák versenydalai közt, az Iparos Daloskör választását igen sikerülnek találjuk. Megkapóan gyönyörű volt, amikor a leginkább zajos fortékban énekelt versenydalok kőit a csabai dalosok ajkán sejtelmesen, zokogón suttogó pianisszimckban felbúgott Lányi Ernő gyönyörű „Turul madár" című müdale. Szinte érezni vélte a hallgató a magyar" ség allegorikus szent madarának, a turul madárnak repülését, vergődését a sötét éjben. És bizakodón, a magyarok Istenébe vetett törhetetlen bizalommal szállnak, suhognak a gyönyörű akkordok a dalosok ajkain ... A hangverseny műsorán a versenydalon kívül több mű és népdal szerepel. Dalosaink fáradhatatlanul dolgoznak, hogy a közön* ség szeretetét és megbecsülését ez alkalommal is kiérdemejlék. A magunk részéről is nagyon melegen városunk egész társadalmának figyelmébe ajánljuk a serlegavató hangversenyt és reméljük, is, hogy a szép szereplésével városunknak is dicsőséget hozó Iparos Daloskört meleg ünneplésben fogják részesíteni a hangversenyen megjelenő dalkedvelők. A magyar dal önzetlen katonái nem is kérnek más elimerést, mint a magyar dal szeretetét A hangverseny f hó 13 án, A férj szintén elsápadt és kinézett az ablakon. Ott az egész tájék őrült forgásban örvénylett. Hirtelen ez villant át az agyán : — A halálautó, amin megyünk! A felesége előtt azonban palástolni igyekezett félelmét. — En nem találom olyan nagyon gyorsnak ezt a menést. Elvégre vagy autón megy az ember, vagy szamaras kocsin. De ha téged aggaszt, vagy idegesít ez a gyorsaság, akkor kiszólok, hogy menjünk lassabban. Végre is muszáj nekünk repülni ? Nem muszáj nekünk repülni! Hiszen, ha egy félórával utóbb érünk oda, nem dül ki a világ feneke! Az a fő, hogy te nyugodtan utazzál. Megzörgette a soffőrhöz szolgáló ablakot és kiórditott rajta. — Halló, izé, soffőr, hallja csak, menjünk egy kicsit lassabban I A soffőr azonban valószínűleg nem hallotta, mert hátra sem nézett s tovább is ugy száguldott, mint eddig. A férj most verni kezdte az ablakot. — Hé, soffőr, az irgalmát, ne hajtson olyan sebesen! Csányi hallotta a kiabálást, de azért nem fordult hátra. Gúnyos mosolyra görbült a szája, lábával még jobban lenyomta agázadogatót s a gép valósággal ugrott egyet s még nagyobb sebességgel száguldott tovább. — Halálautó 1 — hörögte ott hátul