Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) október-december • 223-294. szám
1928-10-28 / 246. szám
4 BFTKEGLIEAM KOELÖIÖR HéktscsaDa, 1928 október 28 gait illetőleg, ha az hasznos és helyes. Éppen ezért célravezetőnek tartom, ha panaszunkat itt egyenesen hozzája adresszáljuk. Mi, postafikbérlők, régóta sérelmezzük, hogy a reggeli postát nem vihetjük el 8 óránál előbb. A fiókokban ilyenkor már régóta be van osztva a reggeli posta, de addig, mig az óra a 8-at el nem ütötte, ki sem nyitják a postát. A postahivatal órája természetszerűen negyedórával később jár a nagytemplom órájánál, mert a vasúti idő szerint kell járnia ; ez viszont azt eredményezi, hogy a toronyóra szerint kezdő hivatalnokok nem tudják 8 órakor megkapni a postájukat, csak negyed 9-kor. ami aztán mindennap legalább félórás elkésést jelent a hivatalukban. Hogy ez mit jelent magánhivatalnoknál azt nem kell bővebben magyarázni, ha tudjuk, hogy a főnökök túlnyomó része pedánsul szigorúan veszi az alkalmazottak kezdését és távozását. A fiókbérlők szivesen vennék, ha a postafőnökség a kívánalmaknak megfelelően rendezné a reggeli posta kiadását. Tisztelettel F. F. fiókbérlő. A Az evano. leányegyesülei ünnepségének műsora (A Közlöny eredeti tudósitása.) Megírtuk, hogy a békéscsabai ev. leányegyesület október 31-én a Városi Színházban Laurisin Lajos, az Operaház művészének közreműködésével reformáció-emlékünnepet rendez. Az emlékünnep műsora a következő : 1. Ünnepi beszédet mond Kimer Gusztáv. Oratórium részlet Hándel Messiásából. Énekli az Ev. Egyházi Énekkar zenekari kísérettel, Linder László vezetésével. 3. Hegedűszóló a) Bach: Air. b) Beethoven : Menuette. Előadja Déri Ignác, zongorán kiséri Pongrác Géza. 4. a) Schubert: A határkő, b) Schubert: Am Meer. c) Beethoven: Recitativ és ária a „Krisztus az olajfák hegyén" című oratóriumból. Énekli Laurisin Lajos, az Operaház művésze, zongorán kiséri Pongrácz Géza. Szünet. 5. Mozart op. 28. fuvolakvartett. Játsszák : Fuvola Csepregi Gyula, hegedű Déri Ignác, Viola Elmann György, gordonka Déri Ottó. 6. Szilágyi Dezső : „A nagy kazánfűtő" Szavalja Veress Imre. 7. a) Grálmonda a „Lohengrin" című operából, b) Erkel: Ária a „Bánk bán" cimü operából. Énekli Laurisin Lajos, az Operaház művésze,zongorán kiséri Pongrácz Géza. 8. Miatyánk. Hét élőképpel. Kisérő-szövegét mondja Korosy Magda. Az élőképek szereplői: Rell Tubi, Gajdács Ilonka, Linder Iduka, Kiiment Z. Ica, Csendes Irén, Németh Irén, Patay Ica, Solkoly Ilonka, Kiiment Osa, Patay Juci, Opauszky Ica, Horváth Mici, Zsilák Manyi, Brhlik Zsófi, Uhrin Nelly, Kelemen Böske, Boros Böske, Bielik Lili, Jakabffy Éviké, Baukó Nellike, Molnár Babcv, Liska Elzuska, Susánszky Klárika, Botyánszky Géza, Gajdács László, Jakuba János, Kucsara György, ^-bpa, az éti fehérneműmet is mossák'? cBlzony. Jicun! Machalek István, Szabados József, Vasas Mihály, Kossuth Tibike, Susánszky Jancsika, Pocsubay Jancsika. Jegyek előre válthatók a Wenich-drogériában. Váltó- ős hosszúlejáratú störíeztéses kölcsönöket eiönyös feltételekkel folyósít a Magyar Altalános Takarékpénztár Részvénytársaság Békéscsabai Fiókja, Andrassy-nt 4. Telefon 255. Kálmán sógor mégis csak tSbbet ér! Irta: Timár József. Puha Ferkó már belépett az ötvenedik évébe s még mindig csak legénysorban élte világát. Eleget uszongatták a testvérei, meg a sógorai, hogy igy, meg amúgy, mért nem házasodik, utóbb is egészen elvénül, aztán nem kap asszonyt ezen a kerek világon se, Puha Ferkó csak a vállát vonogatta, meg a pipáját tömködte, de értelmes választ arra, hogy mért nem házasodik, fogóval se lehetett kihúzkodni belőle. Pedig volt szép háza, szőlője, földje, rétje, ökre, lova, tehene. Szóval minden kéznél volt, ami a jó házassághoz kívánatos. Puha Ferkó mégis csak magányosan élte ezt a keserves életet. Maga kotyvasztotta az ételt, maga mosott, maga fejte a tehenet. No, meg is látszott a házatáján, hogy hiányzik a takaros, gondos asszony. Egyszer aztán mégis mit gondolt Ferkó, mit se gondolt, hogy egyik este átballagott Kálmán sógorához a szomszédba és látta, hogy ott éppen sül a kenyér a kemencében, a megelégedett, boldog család meg körülüli a konyhában s az anyjuk éppen szétosztja a frissen sült, illatos lángost jól megzsirozva, tejfölözve s a pirosképü gyerekek örömmel falják, az öregek meg kényesen csipegetik s őt is megkínálják, aztán tréfálgalnak, nevetgélnek, beszélgetnek s közben átjárja az ember lelkét valami igen jóleső melegség, amit nem kemence tüze oít bele az emberbe, hanem a család és a szeretet hevít a kebelben, akkor Ferkó igen üresnek érezte a házát és igen hidegnek az otthonát s azt gondolta, hogy mégis csak jó a házas embernek. S ahogyan elgondolta, ki is mondta. No, ha kimondta, Kálmán sógor mindjárt felelt is rá. — Házasodj meg, bolond, aztán mindjárt lesz neked is ilyen sorod. Ferkó azonban csak sóhajtott: — Ugyám, de hát kit vegyek el? — Asszonyt végy el, te bolond, hát kit vennél el mást? — felelt Kálmán sógor nevetve. — Hol találok én magamhoz való asszonyt ? — Szerzek én neked, ha csak az köli! -- kiáltott Kálmán sógor és nagyot harapott a párolgó lángosból. Ferkó azonban csak rásandított, vájjon igazat beszél-e, vagy csak mókázik. Kálmán sógornak azonban komoly maradt az ábrázata, tehát igazat beszélt. Ennélfogva Ferkó szintén beleharapott a markában levő lángosba, aztán nagyot nyelt s kérdezte meg. — Honnan szerezné, sógor? — Honnan?... Halápról! Ferkó megint elgondo kozott. — Hol van az a Haláp ? — Arra van befelé. Ne törődjél te azzal, csak fogj be a kocsidba, a többi majd az én dolgom lesz. Ferkót azonban érdekelték még néminemű körülmények, de legfőképpen, hogy kiféle, miféle az illető nőszemély, akit Kálmán sógor szerezni akar? — Kiféle ? Hát jómódú özvegy. Van háza is, szőlője is. Aztán meg nem is fiatal már. olyan negyvenes. Éppen hozzád való. Ferkó megnyugodott ebben és megállapodtak, hogy vasárnap elmennek háztájat nézni Halápra. Mert a fő a háztáj, meg a birtok. A nő csak azulán következik. Szép verőfényes vasárnap reggel volt, mikor Halápra elindultak. A lovacskák szaporán poroszkáltak a kemény zalai uton és bizony már ejmult dél, mire beértek a faluba. Éhesek is voltak, szomjasak is. Ettek volna is, meg ittak volna is nagyon. De hát az ilyen kis faluban a kocsmában csak italt mérnek. Az pedig éhes gyomorba nem szivesen kívánkozik. Azért hát Kálmán bácsi ugy vélekedett, hogy legelőször is az özvegyet látogatnák meg, ha kedvező lesz a fogadtatás, bizonyosan akad majd ott étel is, ital is bőven. A kocsit, meg a lovakat a kocsmában hagyták, aztán elballagtak az özvegyhez. Fehérre meszelt, takaros kis háza volt annak a falu derekán. Az ablakok világoskékre festve. Alul a fal is olyan színűre pántlikázva. A kapu szép zöld, fölötte repkény. Az udvar tisztán összesöpörve. A tornác előtt virágoskert, benne muskátli, meg györgyina. No, takaros hely. Ferkó csak bólongatott. Aztán felléptek a tornácra s elkezdtek csoszogni, köhintgetni. Hallják meg odabent is, hogy valaki érkezett. Föl is pattant a szoba ajtaja Íziben és kerekképü, egészséges aszszony perdült ki rajta. Gömbölyű termetén sötétkék szövetruha. A feje bekötve fekete kendővel, amitől még kerekebbnek látszik a képe. Kálmán sógort mindjárt megismeri. Komám uramnak szólítja. — Hozta Isten! Tessék beljebb kerülni! A vendégek belépkednek a szobába. Ott is rend, tisztaság. Ferkó jól körülnéz, aztán leül a fal mellett levő padra. Kálmán sógor is melléje telepszik. — Eljöttünk, kellünk-e ? — Hogyne köllenének, kedves komám — szaporázza az özvegy — hogy ne köllenének 1 Úgyis olyan ritka vendég maga erre mifelénk! — Hát bizony Haláp sincsen éppen a szomszédban. És hát nem is egyedül érkeztem. A sógor is elgyütte. Az özvegy most Ferkóra pillantotta fekete szemét s a csizmája hegyétől egészen a fejebubjáig átfutott rajta a tekintete. Folytatása következik Nincsen párja árban, minőségben, eleganciában Weisz Etel női kalapjainak Békéscsaba, Andrássy-út 15. Alakitások olcsó árban!!