Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) július-szeptember • 152-222. szám

1928-09-16 / 210. szám

2 Bf!K£8ME®YEI KOaiörs? öéktscsaba, 1928 szeptember 16 (A Közlöny eredeti tudósítása.) Ergel Iván a most már igazán arrivált zongoraművészünk szept. 18-án, kedden tertja hangverse­nyét, amellyel megint hosszú időre bucsut vesz szülővárosától. A ki­váló fiatal zongorista most már ugylálszik véglegesen Berlint vá­lasztotta tariózkodási helyéü 1, ahol még van érvényes ü'ési lehetőség. Sajnos, a legtöbb elsőrangú mu­zsikusunkkal igy járunk, Telményi Emil, Szigeti József, Földessy Ar­nold, Hermann Pál, Kentner La­jos, Engel Iván és még annyi sok más nagyszerű művészünk külföl­dön él és Dohnányit is csak most sikerült véglegesen itthon tar!eni. A magyar föld oly bőven termi a tel etségeket, hogy a megcsonkított ors?ág nem tud nekik méltó he­lyet biztositeni. Egy előnye mégis van ennek a tehetsége xportnek, hogy e külföldön élő művészek pionírjai lettek a megyer zenének és legelső bajvívói az annyit em­legetett „ k ultui fölény rek." Engel Iván e tekintetben is a legelsők közé tartozik, Kairótól Lor.donig mindenütt a magyar muzsika haicosaként kp fel és nevével kapcsolatban mindig az előretörő magyar zseniálitást em­legetik a külföldi lapok. Most, hogy Engel Iván megint hosszú időre távozik körünkből, megkértük beszéljen terveiről. A fiatal művész először is elénk tette azt a kis füzetet, amelyben immár másodszor vannak ö*s7efoglalva a kritikák, amelyek sikereiről szól­nak. A Morningpost, Daily Tele­graph, Times, Financial Times, Ere, Morgenpost, Musik Zeitung, S'gnal stb. stb.-ból vett idézetek­ben elevenedik meg a sok meleg taps, amit Engel Iván Londonban és Berlinben kapott. Kérdésünkre, hogy ismét ki­megye Londonba, a következő­ket mondta: „Békéscsabáról egye­nesen Berlinbe utazom, ahol ta­nítványaim várnak és ahol több hangverseny, vaiamint rádió- és gramofon-szereplés van számomra biztosítva. Az egész évet ott töl­töm. de a tél folyamán egy na­g\obb turnéra megyek, melynek eddig biztosított állomásai London, ahol már állandó kitűnő impresz­szárióm van, Prága és Budapest. A két utóbbi helyen szóló-koncer­temen kivül a filharmonikusokkal is játszom. Prágának különösen örülök, mert igy megmutathatom a ^ceheknek, mi a magyar virtus. Londori impresszárióm kecsegte­tett egy egyiptomi és ausztraliai kirándulással is. Ausztrália mint cxoiil'um is érdekelne, na meg anyagilag sem volna megvetendő. Csabai koncertemen hatalmas pro­gramot adok ugy, hogy remélem, rjeg lesznek velem elégedve, csu­pa újonnan betanult mü a „Ma­rosszéki táncokon" kivü), amit közkívánatra vettem műsorra. Még egy titkot akarok elárulni Önnek — mondta végül Engel Iván, — negyon szeretnék egy­szer egy Mozart vagy Beethoven zongoraversenyt az Aurorával el­játszani. Remtljük, hogy ez e ter­vem is sikerül, csak az Aurorán múlik." Borzalmas szerencsétlenség a békési országúton Két embert halálra gázolt a szombat déli motoros — Egy leány súlyosan, egy asszony könnyebben sebesült meg — fí balesetet az áldozat idézte elő, de nagy része van abban a szabályellenes lejárónaK is (A Közlöny eredeti tudósítása.) Borzalmas szerencsétlenség történt szombaton délben a békési or­szágúton, melynek két haiálos, egy súlyos és egy könnyebben sebesült áldozata ven. A szembati piac alkalmából Békéscsabára jött kocsin Varga Imre békési lakos feleségével es 17 éves leányával. A p'ec végez­tével déli 12 órakor indultak haza fele, amikor is kocsijukra felvet­ték még Bondár Imréné békési lakost is. Az erősen megra! ott kocsi — bútort vásároltak e.'edó leányuknak — a békési országút első lejáróján a nyári uira akart letérni. Itt a lejáró rendkivüh me­redek 8 az oldalt álló bokroktól és fáktól nem igen lehet a mé­lyebb pályán haladó motort meg­látni. Igy történt, hogy Varga Imre éppen abban a pillanatban haj­tott a meredek lejárón, amikor a Békés felé haledó motor cdaért. A motort Gurminger Pál veze te. A lefelé haladó kocsit az utolsó pillanatban vette észre, csengetett, sípolt és fékezett, miután azonban Varga megállás helyett a lovak közé vágott, M motor a bocsit elkapta es mintegy 24 méterein magával vonszolta. A kocsiról a két ló leszakadt, azonban a rajta ülők közüi Varga Imre és felesége nem menekülhet­tek, mert a motor őket valósággal maga alá göngyölítette Cs a felismerhetetlensé­gig összeroncsolta. Mindkelten azonnal meghaltak. Bondór Imréné még az össze­ütközés előtt leugrott a kocsiról s igy könnyebben sérült meg. Varga Iíona a őr ben, aki a kocsin ma radt, balválíán, lapockáján és lá­bán igen sulyo? sérüléseket szen­vedett. P3ndár Imrénél és Varga Ilonát beszállították a csabai kór­házba. A szerencsétlenséget a villany­telep jelentette elsőnek s a rendőr­ségről a heljsziníre kiszállott Pap Zsigmond dr. fogalmazó és Vas Vilmos dr. rendőrorvos, valamint, tekintettet a halálos balesetre, Romváry Tibor dr. vizsgálóbíró is. A bi2ottság a motorral rekon­struálta a balesetet. A vizsgálat eredményéről még eddig nem kap­tunk értesítést, azonban már is megállapítható, hogy a halálos balesetnek maga a szerencsétlen Varga volt az e'őidézője. Azon­ban a súlyos kimenetelű baleset­nek egyik legfőbb okozója a tel­jesen szabályellenes lejáró, mely egyi észt tul meredek, másrészt a lehető legalkalmatlanabb helyen van s haseníó balesetek ezen a lejárén még többszőr is előadód Hat ak, miért annak elhelyezése feltétlenül szükséges. A szerencsétlen áldozatok bon colását a gyulai ügyészség még a délután folyamán megejtette. Miért fontos a „Magyar Hét?" Javitsuk meg passziv KülKeresKedelmi mérlegünket! (A Közlöny eredeti tudósítása.) A magyar közgazdasági életnek nincs ma nagyobb problémája, mint a külkereskedelmi méileg folyvást növekvő passzivitása. Le­hetnek l'éidések, amelyek a köz­gazdasági és politikai élet pilla­natnyi érdeklődését jobban ma­gukra vonjék, — a nagy takar­mányHény miatt az állattenyész­tés nehézségei, a fokozódó drá­gaság, — de jelentőségében va­lamennyi kérdés eltörpül a küJke res hedelmi mérleg passzivitása mellett. Mig 1925-oen a behoza­tali tcbblet csak 45 millió ereny­korona volt, 1926 ban mór 83 mil­lióra emelkedett, hogy 1927 ben 346 millióra szökjön fel. A folyó év adatai a lezárt félévi adatok mellett még ennél is szomorúb­bak lesznek. Bármilyen szépítő magyarázatot is adunk ennek a felduzzedt de ficitnek, — az megcáfolhatatlan marad, hogy a mi viszonyaink között, ahol a külkereskedelmi mérleg egyet jelent csaknem a fizetési mérleggel. — ez a hiány a fizetési mérlegnek óriási hiá­nyét, következésképen pedig, ha ez igy megy tovább országunk lassú elvérzését jelenti. Vannak pesszimisták, akik en­I i H i IBk Rádió, csillá r jj legolcsóbban mm negy választékban rek az elszomorító mérlegnek lát" tára azt mondják, hogy a magyar munka a jelenlegi határok között szükségképpen meddő, eredmény­telen, dtficites kell, hogy legyen. Bármennyire elboruló szemmel nézzük is ezeket a számoszlopo­kat, nem szabad magunkat át­adnunk tehetetlen reménytelenség­nek. Ellenkezőleg ennek a jelen­ségnek kell ugy a kormányzatot, mint a társadalmat is a legerősebb cselekvésre inditani. Cselekedet, nélkül ugyanis a legszebb tanul­mányok szép szavak maradnak és hiába dolgozták ki a kereske­delmi és iparkamerák a kereske­delmi mérleg passzivitásáról a gyönyörű előterjesztést, — az csak irott szó marad. Ilyen tettnek, cselekedetnek ké­szül a november 3—11, között rendezendő „Megyar Hét" a ma­gyar ipari termelésnek és a ma­gyar kereskedelemnek nagyarányú zá«?lóbcntésa, propagandája a közönség körében, hogy magyar árut vásároljon. A „Magyar Hét" nem csodattvő árkánum, de az első lépés azon az uton, mely a magyar közönségnek a magyar ipar termékeinek megszerettetésé­hez vezet. Mi a célja a Magyar Hétnek ? Az, ami célja volt a ha­talmasan fejlett Angliában az Old England Week-nek, az iparilag ki­válóan fejlett Svájcban a S;hwei­zer Wochenak, Ausztriában az Österreíchische Woche nak. 1. Bemutatni az ország lakos­ságának, hogy mit termel a ma­gyar gyári és kézműipar, ezzel egyidőben 2. meggyőzni a közönséget a magyar ipari termékek ár- és mi­nőségbeli versenyképességéről s igy 3. rábírni a vevőközönséget arra, hogy elejlve a külföldi árukkal szemben tapasztalt, ma mór indo­kolatlan előszeretetét, ezentúl fo­kozottabb mértékben keresse és vásárolja a magyar gyártmányú árukat. Dicséretére legyen mondva, a magyar kereskedelem ezt a törek­vést meleg szeretettel és szívvel felkarolta és a hazai iparpártolás­nak és a honi iparcikkek propa­gálásának ezt az első hatelmas megnyilvánulását teljes erejével pártfogolja. Kirakataikat ezen a héten a kereskedők a magyar ipari termelésnek szolgálatába ál­lítják. A november 3—11. közötti hét nem lesz más, mint egy óriási sajtóban, filmen, rádión keresztül,, nyomtatványok tömegéten, az is­kolában, kirakatversenyeken meg­nyilvánuló propaganda: Vásárol• játok magyar árut! A szegedi kamara területén a rémeteket a kereskedelmi és ipar­kamara fogja intézni. A kamara elnöksége szeretettel hiv fel min­den kereskedőt és iparost arra, hogy hivó szavunkra álljon a küz­dők soréba. De kéri a fogyasztó közönséget is arra, hogy figyeljen fel a meginduló munkára és le­gyen nemcsak szavában, hanem tettében is magyar akkor, amikor magyar munkát magyar kezet kell támogatni. Ne értsenek bennünket félre: nem kinai falakkal akarjuk magunkat körülzárni nem ringat­juk magunkat abban a téves hit­ben, hogy minden szükségletünket magunk termélésével fedezni tud­juk, hanem azt akarjuk, hogy Férfi-, fiu- és gyermekruha csak akkor jó, Ha Váradi Bélától való •«•*»»«•»••»t»2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom