Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) április-június • 76-146. szám

1928-06-17 / 136. szám

4 BÜHÉ8ME6YEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1928 junius 17 Tlern igaz .. . Nem igaz, hogy a közel jövő­ben minden doboz gyufához 1 dollár lesz mellékelve. Nem igaz, hogy a csabai Kos­suth-tér parkja „a rendezetlen parkok" versenyén utolsó dijat nyerne. * Nem igaz, hogy Nobile és tár sainak a jelenleg lakásul szolgáló jégtorlaszon nagyon melegük van. * Nem igaz. hogy Éva anyánk azért volt boldog, mert nem is­merte a tükröt. * Nem igaz, hogy a strandra sok­kal kevesebben járnak, mint a gőzfürdőbe. * Nem igaz hogyavárosimonogra fiát megrendelők végtelenül fáj lalják. hegy csak egy példányra fizettek elő. * Nem igaz, hogy a Csabán is létrejött »Takarékosság" sokkal nagyobb összetartást idézett elő a kereskedők körében. Nem igaz, hogy nálunk csak — orvosi receptre, — a gyógyszer­tárakban szerezhető be por. * ' Nem igaz, hogy többen kérték a város polgármesterét: hosszab bittassa meg a plaketteket feltűz­delő hölgyek itt tartózkodási enge­délyét. Csabai. Befejezték, a csabai gör. Kel. templom tatarozását fl kereszt ünnepélyes fel­szentelése és elhelyezése jövő vasárnap fog megtör­ténni (A Közlöny eredeti tudósítása.) A békéscsabai görögkeleti egyház vezetősége elhatározta, hogy tem­plomát alapos tatarozásnak veti alá. A tatarozási munkálatokat már teljesen be is fejezték 8 a csinos fotmáju templom megúj­hodott köntösében várja a kereszt ünnepélyes fellételét a torony csúcsára. A kereszt felszentelésé­nek és feltételének ünnepélyes szertartásai folyó hó 24-én dél­előtt 11 órakor fognak megtör­ténni s erre az egyházközség ve­zetősége meghívja és szívesen látja ugy saját tagjait, mint más felekezetek érdeklődő közönségét. A tatarozással kapcsolatban ér­dekes esemény volt, amikor a le­emelt régi kereszt helyén megta­lálták a templom építésére, ké­sőbbi tatarozására vonatkozó ira­tokat, valamint a Békésmegyei Közlöny egy példányát. Az első irat 1837-ből származik a temp­lom építésének esztendejéből. Ural­kodott V. Ferdinánd, nádor volt József főherceg, a görögkeleti me­gyéspüspök Rácz Geraszim, lelkesz Vásárhan Miklós és Békéscsaba bírája Kiiment János volt. A második irat 1878. március 24 bői származik. Uralkodott 1. Ferenc József, görögkeleti érsek Romén Miron, püspök Metianu János, lelkész Vásárhan Miklós és Nika Demeter volt. A Békésmegyei Közlöny 1878. március 24 iki számának felelős­szerkesztője volt dr. Bátaszéky Lajos, kiadója pedig Dobay János. A hírek között megemlékezik a templom tatarozásáról, táviratai között pedig az orosz török béke-i szerződés szövegét hozza. Tizenöt év előtti gyilkosság tetteseit Kerítette Kézre a gyulai rendőrség fl tulajdonképeni gyilkos elesett a háborúban, bűntársát letartóztatták (A Közlöny eredeti tudósítása.) Tizenöt évvel ezelőtt, 1913. aug. 3 án véres gyilkosság tartotta iz­gatottságban a gyulai tanyavilág lakosságát. Ezen a napon ugyanis egy esős vasárnapi hajnalon, meg­gyilkolva találták a gyula szabad­kei tanyakörzet egyik tanyájén Ludvig Ádám jómódú gazdálko­dót. Ludvig egyedül élő agglegény volt, és senki sem tartózkodott rajta kivül a tényén, amikor a gyilkosok végeztek vele. A más­nap megtartott rendőri vizsgálat huszonnyolc késszurástól eredő sebet talált a szerencsétlen áldo­zat holttestén. A gyilkossággal Cséffai Péter gyulai napszámost gyanusi'otta a rendőrség, aki nyomtalanul eltűnt a nyomozó hatóságok szeme elől Cséffai a kommün után Románi ába megszökött s csak a napok ban irtuk meg, hogy a román ha tóságok e hó 26-én fogják átadni a magyar hatóságoknak. Röviddel az ujságközlemények megjelenése utén névtelen levelet kapott a gyulai rendőrség, meiy egyebek közt a következőket tar­talmazta : „Nem akarom, hogy ártatlan szenvedjen, hanem a bűnös. Nem Cséffai gyilkolta meg Lud­vigot. Tessék csak Gyulaváriba kimenni, ott lakik özvegy He­gedüsné, az meg tudná mon­dani, ki gyilkolta meg Ludvigot. A gyilkos véres ingét is ő mos­ta ki," A névtelen levél érthető izga­tottságot keltett a rendőrségen. A főkapitány utasítására a detektiv­cscport két tagja, Márta János csoportvezető és Csitkovics Gyula detektiv autóba vetették magukat és kirobogtak a közeli Gyulavári községbe. Olt érintkezésbe léptek a csendőrséggel és a hozzájuk csatlakozott csendőr járőrrel együtt elindultak a levélben emiitett He­gedüsné felkutatáséra. Meg is ta­lálták a gróf Alméssy-uradalom Solymosmajorjéban, ahol vadhá­zasságban élt egy béressel. A fehérhajú, töpörödött öreg­asszony nagyon megijedt a de­teklivektől, de beismerte, hogy amikor a gyilkosság kitudódott, azt beszélték, hogy a gyilkos nem lehetett més, mint az ő lia, He­gedűs Mózes és ennek cimborája Igricz Mózes. Ennyit tud mondani, de azt élénken tagedja, hogy ő mosta ki a gyilkos veres ingét. Az öreg asszony vallomása alap­ján Hegedűs Mózest és Igricz Jánost kutatták fel. Mindkét em­bert megkötözték és azután az öreg asszonnyal együtt beszálli­tolték a gyulai rendőrségre. Igricz János már.részletesen el­mondott mindent. Öccse, Mózes, aki a világháborúban elesett, vagy eltűnt, nála lakott a kérdéses idő­ben. A gyilkosság előtti estén 9 óra téjban elment hazulról és másnap hajnalban látta, hogy öccsének, aki éppen akkor öltöz­ködött át, össze van szaggatva az inge és friss vérnyomok van­nak rajta. Meg is kérdezte tőle, hogy mi történt. Azt mondta, hogy az orra vérzett. Estefelé elterjedt a tanyákon a gyilkosság híre. Ekkor már tudta, hogy csak az öccse lehetett a gyilkos. Kérdőre vonta újból, amikor hazajött, de ekkor is tegadott. Másnap látta, hogy csendőrök nyomoznak a tanyákon, ekkor elégette öccsének véres ingét, melyet a jászolban talált. Magának a gyilkosnak, Hege­dűs Mózes 32 éves gyulai tanyás béresnek kihallgatása következett ezután. Nyugodtan áll a rendőr­tanácsos elé és értelmesen, ösz­szefüggeen vall. Beismeri a gyil­kosságot. Elmondja, hogy mikor detektívek és csendőrök jöttek ki ma a tanyára, sejtelme sem volt róla, hogy miért jönnek. Egy pil­lanatig sem gcndolt a Ludvig-féle gyilkosságra, hiszen az olyan ré­gen lörtént, Mindazt, ami a gyil­kosságról még emlékezetében van, a következőkben adja elő : — Talón 1911-ben ismerkedtem meg Igricz Mózessel, aki akkor katona volt. 1913-ban leszerelt és mint napszámos a bátyám tanyáján dolgozott. Egyszer be­szélt nekem egy Ludvig nevű gaz­dálkodóról, akivei együtt ivott Kétegvházán és ott összeveszett yele. Egy este átjött hozzám és azt mondta, hogy mivel ugy is szombat van és ráérek, menjek át este hozzájuk. Vecsora utén 8—9 óra körül átmentem a közel­ben lakó Igriczékhez. Nagyon esett az eső. ő mór kint várt engem a tanya előtt és azt mondta, men­jünk el Ludvighoz. Egyszer oda ériünk egy tanyához és az abla­kon bekopogtunk és éjjeli szállást kértünk. Erre kinyílt az ajtó és Ludvig kilépett rajta. Éjjeli szál­lást nem adhat, — mondotta — mert egyedül van, de beinvitált bennünket, amig az eső eláll. Bementünk a konyhába. Lud­vig ment elől, mi a nyoméban voltunk. Amikor kezét a szoba­ajtó kilincsére tette, abban a pil­lanatben Igricz hátulról késével beledöfött. Én megrémülve álltam a konyhaajtóban. Ludvig ekkor szembefordult ve­lünk, elkapta a konyhaajtót és Igriczet félrelökve, kiment a tor­nácra. Ekkor elkaptam őt és két kezemmel étnyaláboliam. Igritz, aki Ludvig lökésétől elesett, köz­ben felugrott és késével hatalma­sat dötö't Ludvigba, akit én ter­tottami Éreztem, hogy Ludvig ösz­szerosked e döfés utén. Leesett a földre, de még volt annyi ereje, hogy négykézláb másszon kifelé az udvarra. Igricz ekkor fellökte . és még jó nésányszor beledölte a kést. Azután meg elvette a pénz­tárcáját s aztán hazamentünk. Másnap bementem a városba, Igricz már vért engem. Adott 70 koronát és igy szólt: — Egy szót se szólj a dologról senkinek se, mert agyonütlek, ha< kitudódik 1 Hegedűs Mózes beismerő vallo­mása után bizottság ment ki a gyilkosság színhelyére, hogy ott helyszíni szemlét tartson. A hely­színi szemlén dr. Bacsó Gábor helyettes vizsgálóbíró, dr. Schrő­der Gábor kir. ügyész, dr. Szilá­gyi László rendőrtanácsos, Márta János detektiv csoportvezető és Csitkovics Gyula detektiv vett részt és jelenvolt a csendőrség lovasőrjárata is. A gyilkos a hely­színen is megismételte a rendőr­ség előtt tett vallomását. Hegedűs Mózest ma délelőtt szállítja át a rendőrség a kir. ügyészség fogházába. Miután a gyilkosság elkövetésekor kiskorú, volt, aligha fog &ulyos büntetést kapni sulj os cselekedetéért. Társa pedig, a tulajdonképpeni tettes, elesett a világháboiuban. mim — Csabai szemle Séiakertek problémája (B) Szabadjon nekem is hozzá­szólni ehez a kérdéshez. Miről is van hát szó? Arról, hogy a kü­lönböző nyári mulatságok egyik, vagy másik csabai ligetben tart­hatók-e meg, igen vagy nem ? A békéscsabai leányegyesületek által a mult vasárnap a Petőfi­ligetben megtartott kerti ünnepély alkalmából bebizonyult, hogy ilyen nagyobb szabású mulatságok meg­tartására ez a kis liget nem meg­felelő. Ép oly kevéssé jöhet tekin­tetbe ilyen célra az Arpad-liget, Igy csakis a Széchenyi liget jöhet, tekintetbe (a sport-pályákat leg­feljebb népünnepélyek meg­tartására lehetne felhasználni), mint amelyhez már a tradíció által szentesitett megszokás is jogosít, hisz itt már nagyanyáink is végigláncolták majálisai­kat s a liget még ma is meg van, nem ártott meg neki, 'az a rövid körülbelül száz esztendő, sőt fej­fejlődött, megszépült. Éppen az a baj, hogy oly kevéssé veszi észre a nagyközönség, hisz alig lá­togatják, ugy, hogy szinte örülni kell az alkalomnak, mikor bebizonyul, hogy mennyire szük­séges mennyire nélkülöz­hetetlen ez a szép, kedves ligetünk a csabai társasélet élén­kítésére. Eltekintve attól, hogy csakis ott van olyan fedett helyi­ség, ahol a fiatalság nyáron is hódolhat táncoló kedvének. Hogy ilyenkor kár esik a nö­vényzetben ? Ez nem elég érv ahoz, hogy meg lehessen fosztani egy ilyen fejlődő várost egyet­len alkalmas szórakozó helyétől. Különben is némileg meg is lehel előzni. Tesiék felügyeletről gon­doskodni. Ha a városnak nincs közege erre a célra, nem hiszem, hogy a mi derék kis cserkészeink ne vállakoznának szívesen a rend­fentarlására Vagy a Hadröa tag­jai. Már azért is, mert hiszen ezek a mulatságok rendszerint jóté­kony cé Ir a lesznek rendezve, hogy lehet tehát azt a kiváló lel­kes gárdát — mely a jótékony egyesületek élén áll, megfosztania attól a lehetőségtől, hogy az ilyen mulatságok rendezése által na-, gyobb összegekhez jussanak, még ha ebből némi károsodás is es­hetne. Megéri. Az üdülés céljá­ból sétátokat pedig ne tessék fél-.

Next

/
Oldalképek
Tartalom