Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) április-június • 76-146. szám

1928-06-03 / 125. szám

Békéscsaba, 1928 junius 3 BÍKESMJCÖOT SÖZLÖWY 5 — Cséplőgéptulajdonosok és , gazdák figyelmébe! A közelgő aratási, valamint cséplési szezonra való tekintettel felhívom b. figyel­müket, aratógép zsineg, cséplőgép és asztag takaró ponyva, erató­gép elevátor ponyva és zsákszük­ségleieiket legolcsóbban Weisz­brunn Zsigmond ceg Andrassy­ut 79. szere2 hetik be. Ugyenilt használt vízmentes ponyvák gyári javítását a legjutányosabb ár mel­lett eszközlik. * Mielőtt beszerzi nyári szűk. ségtetét, nézte meg Stem Zsig­mondnál, Andrássy-ut 15. szém alatt a most érkezett újdonságo­kat, úgymint: mintás crep de chine, geoigette, foulard, markizette és grenadtnokat, úgyszintén mosó­arukban szép és nagy választékot talál. Tavaszi kábátokból ujabb választék érkezett. Jó minőség, szolid árak. Egy érdekes sajtóper tárgyalása a szegedi törvényszéKen fl széKesfehérvári iparos Kongresszus epilógja (A Közlöny eredeti tudósítása.) A n ult é v n yare nmei tar; ott székes • fehéivári oj szagos iparoskong resszuson súlyos konf iklus támadt Paify Dániel, a nemreg elhunyt iparosvezer es grcf Hadik Jcnos, tz Iparosok Oiszágos Központi SzövetkezeteneK elnöke kczott. Az összeülkczesben Ptlfy hívei kete­kedtek felül is gróf Had.k csekely­sztmu hivei kisereteben eltávozott a kongresszusról. A tulejdonke peni háboiusKodcs csak ezuitn indult meg a Palfy emökJete ajatt álló Iparosok Orszegos Szövetsége es a Hédik einökbcge alatt n.ÜKcdő Iparosok Országos Isözponti Sző­ve. kezete kcztt. Az IPOSz és lOKSz haicanakszínhelye ezután Szegedre helyeződő.t at, thol az ipartestület elnöksége a mult ev augusztus 28-óia nagygyűlést hívott egybe, hogy a sz».Ktsttheivari kongiesz­szuaon történtekről tagjainak be­szamo jon. Ennek a ne g> gyűlésnek Kör­mendy Matyas, a szegedi ipartes­tület elnöke volt az egyik szonoka. Beszédtnek egyik mor.datát igy­kezdte: — Amikor grcf Hadik bérencei és lakejai társasageban e,hagyta a kongresszus színhelyét . . . Ezt a bt szedet híven közölte a nagj gyűlésről szóló ludcsitásában ez ahkor S^geden megjelent „Esti Ujsag" cimü napilap ts tz lOKSz három főtisztviselője, névszerint: vi.éz Patassy Ernő, dr. Gráf Ignác es ar. Bikis Lóienf, serlőnek talál­ván magukra nezve a fentebb idezett mondarészt, sej'ó uljén elkövetett becsületsertés miatt pert indítottak Vermes Ernő, a lap fe­lelős szerkesztője ellen. Tegnap tárgyalta az érdekes sajtópert a szegedi kir. törvény­szék Wild-tané csa. Vermes Ernő, aki időközben a „Békésmegyei Hírlap" szerkesztését vette át, vé­dekezésben előadta, hogy hív szel­lemben közölte a gyűlés lefolyását, amire neki a sajtótörvény jogol ad. Elnök békítési kísérletére a fő­ma génvádlók jogi képviselője nyilatkozat utján adandó elégtételt kívánt, azzal a kikötéssel, hogy ez a nyilatkozat a fejvédők szegedi lfipjóban tétessék közzé. A perbe­fogott szerkesztő erre nem volt hailardó. Ezek után kezdetét vette az érdemleges tárgyalás. Elnök kons­tatálta, hogy a kir. ügyészség nem vette ót a vád képviseletét. Dr. Burger Béla védő több te­kintélyes szegedi iparost nevezett meg tanúként arra, hogy az ink­riminált pesszust tényleg elmondta Körmedy elnök az ipartestü.'eti nagygyűlésen terlott beszédében, a fcmagánvédlók képviselője vi­szont aira nézve jelentett be tanu­kat, hogy a véd tárgyává tett ki­fejezések tényleg a főmagónvád­lókra vonatkoztak. A biróség hosszas tanácskozás után helyt adott ugy a védelem, mint a ved által kertbizonyitésnak és elrendelte valamennyi bejelen­tet tanú kihallgatásét Az érdekes sajtóper kimenetele elé negy érdek­lődéssel tekint Szeged város egész iparcssaga. Jk csabai piac A terménypiac szombati árai a következők : Buza 32 60—33*50, árpa 29'50—30"50, rozs 2650— 27.50, tengeri 26.50-2850, zab 30.50-31 50, tökmag 50.00—51'00, köles 20.00—22.00, napraforgó 24 50—25.E0, kendermag 34.00— Ó5.L0, bab la 30 50-31 50 pengő métermázsánként. Kondorosi csárda mellett A mezőn tébláboltam. Régi em­lékeket bogarásztam volna a rég­múlt időkből. Mondják, hogy a mesemondók királya, Jókai járt erre valamikor. Rózsa Sándort, a betyárok feje­delmét kereste. Semmi ujat nem tudtam meg, (mert ezt még a kanászgyerek is tudja, hogy Rózsa Sándor örömest csapott a hírnök markába. Nosza, felkerekedett és hajnalig össze­terelte szegénylegény cimboráit. Nem volt más fegyverük, mint a karikás ostor. Annak a végére ólmot kötöttek és azzal aprították a németet, mint a répát.) A régi idők romantikáját bete­meti a repülőgép és a rádió kora. Az emlékek mindjobban elhal­ványodnak és vagy a feledés ho­málya fedi őket, vagy eltűnnek mindörökre, mintha a föld nyelte volna el. Talán felszívódnak a napsugárral s csak a végtelen róna misztikus csendjébe sóhaj­tanak olykor halkan, mint a mult idők szellemeinek játékos kísér­tései. Vagy esténként a nádasok zsom­békjai felett a foszforeszkóló kék fényben lejtenek valami különös lenge táncot. A komor fekete viz némán eifed mindent. Néha a mélyben örök álmot alvók lelke, mint valami vizi tün­dér, felkivónkozik a zöld mezők Wteá%*tl '"J r f - j® (Lírf cipói V£óz a ^ ' nyárra, mert nagy az jértcKe éó Icicói az xírti! fölé, megfürdeni a holdvilágban, — ám a gonosz hínár fogva tartja őket. Alkonyodott. Az este fekete fátyolt teregetett a csendes tájékra és az öreg dinnyecsősz — betyár szeretők hamiskás nézésű ivadéka — tüzet rakott kóróból összehor­dott leshelye előtt. Hogy ki volt az a Jókai, azt ő nem hallotta, pedig vasárna­ponként újságot is olvas. Abból tudja, hogy a rozmaring nevű ánglius itt járt minálunk. Ugy véli, megint készül valami az osztrák sógorral. Azután szépen sorjában el­mondta, hogy nagy a drágaság, meg hogy nem ugy von most, mint volt régen. Meg hogy az Örzsi összeszűrte a levet az Ist­vánnal, azután egyszer csak az Örzsi árkot ugrott és igy lett az orozva kőit gyerek a szégyene. Majdhogy az István megesküdt vele, de csak fovább is olyan volt, mint az a kutya, amelyik csontot nyelt. Egész nap a kistanyán elbújva szégyenkezett. Nem igen szóltak egymáshoz, csak ha muszáj volt. Aztán gyölt a háború, meg a offenzivater és elvitték az Istvánt. Örzsi aratástól fogva se nem látott, se nem hallott, csak tén­fergett, szöszmötölt, matatott a ház körül, hol ritt, hol nem ne­vetett. A gazdaság fenéjé lett. Emésztette magát napról napra. Keveset evett és mégis ugy meg­hízott, hogy — tisztesség ne és­sék szólván — he hizó lett volna, kilószám szép pizt fizetett volna érte a hentes. Nem tudott az járni se' mór. Csak totyogott, mint a tömött kacsa. Ezvót a baj. Merthogy egyszer, csúszós téli időben a kúthoz ment, megcsúszott a lóba és zsupsz — fejjel bele a kútba. Sehol egy jótét lélek a kör­nyékbe. Csak későbbet nézett át szomszéd, — hát két lábat lótott •••••••••••••MHHHHHk Női-, férfi- és gyermek" Trottör cipők Olcsó árak 'len SÍI Békéscsaba, Andrássy-út 5. sz. Trottör cipők <sa> SSJ> Garantált minőség az ég felé nyúlni. Mingyár tudta, hogy az Örzsi szorut a kútba és a nagy kövérsége megakadt a peremin. Még volt benne szusz, de mi­korára a két ökröt meg az emelő rudat áthozták, mán elszállt be­lőle a keserűsig. Betette az ajtót mapa megett mindörökké ammen. Megköszöntem az épületes tör­ténetet és tovább álltam. A dülőut két oldalán kökény­bokrok sötétje gubasztott. Fent a csillagos égbolt alatt vad­ludak szálltak. Ijedt, hivó hangjuk ugy hallatszott, mint a gyermek­sírás. Egy kunyhóban töpörödött Ba­bura Pirka, — akinek az évei szá­mát csak a jó Isten tudnó — a titokzatos, füstös konyha sarkában báj italt kotyvasztott bizonnyal a pislogó tüz felett. Jó szivvel kínálta: „Feketetyuk leve a hűtlen szerelőnek, farkas­alma levele gonosz kelevényre, zöld mák álmatlanok részére, be­léndek a nyavalyatörősnek, kőris­bogár feje állhatatos menyecské­nek, szőlőkönnye arckenőcsnek." Mörülnéztem a kunyhóban, mert a mesékből tudom, hogy ahol vén banya van, ott tündérszép leány­kának is kell lenni. (Még akkor nem tudták a meseirók, hogy nézd meg az anyját, vedd el a lányét.) A szépséges kisasszony nem volt sehol, ellenben egy fekete macska a tűzhely mellől — ahol szundikált — mérgesen vetette rám sárgónfénylő szemeit. Nem volt kedvem régmúlt idők vonat­kozásai utón kérdezősködni, Már pirkadt keleten az égbolt, mikor a hires csárda elé érkez­tem. Semmi nyoma a régi emlékek­nek. Nincs x lóbu asztal, eltűnt a boglyakemence, amit sokszor be­dütöttek a duhajkodó betyárok, el a füstös mestergerenda, amely­be fokosát vágta elkeseredésében a szegénylegény, amikor a pan­dúrok elől futott, eltűnt a vándor muzsikus, aki a bokázót, meg ro­pogós csárdást húzta a legények talpa alá, olykor meg, ha sirva vigadtak az öreg számadók, Bi­hari kesergőjével csitította el a fájdalmakat, vagy Lavotta, Cser­mák, Ruzsicska melódiájával si­mította el komor homlokzatáról a ráncot. Két ember krampampulit kavar­gatott. A sárga láng, mint a lidérc­fény világította meg arcukat. Közéjük telepedtem. Megkínál­tak egy pohárral az égő tüzitalból. Kvasz Sándor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom