Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) április-június • 76-146. szám
1928-06-03 / 125. szám
Békéscsaba, 1928 junius 3 BÍKESMJCÖOT SÖZLÖWY 5 — Cséplőgéptulajdonosok és , gazdák figyelmébe! A közelgő aratási, valamint cséplési szezonra való tekintettel felhívom b. figyelmüket, aratógép zsineg, cséplőgép és asztag takaró ponyva, eratógép elevátor ponyva és zsákszükségleieiket legolcsóbban Weiszbrunn Zsigmond ceg Andrassyut 79. szere2 hetik be. Ugyenilt használt vízmentes ponyvák gyári javítását a legjutányosabb ár mellett eszközlik. * Mielőtt beszerzi nyári szűk. ségtetét, nézte meg Stem Zsigmondnál, Andrássy-ut 15. szém alatt a most érkezett újdonságokat, úgymint: mintás crep de chine, geoigette, foulard, markizette és grenadtnokat, úgyszintén mosóarukban szép és nagy választékot talál. Tavaszi kábátokból ujabb választék érkezett. Jó minőség, szolid árak. Egy érdekes sajtóper tárgyalása a szegedi törvényszéKen fl széKesfehérvári iparos Kongresszus epilógja (A Közlöny eredeti tudósítása.) A n ult é v n yare nmei tar; ott székes • fehéivári oj szagos iparoskong resszuson súlyos konf iklus támadt Paify Dániel, a nemreg elhunyt iparosvezer es grcf Hadik Jcnos, tz Iparosok Oiszágos Központi SzövetkezeteneK elnöke kczott. Az összeülkczesben Ptlfy hívei ketekedtek felül is gróf Had.k csekelysztmu hivei kisereteben eltávozott a kongresszusról. A tulejdonke peni háboiusKodcs csak ezuitn indult meg a Palfy emökJete ajatt álló Iparosok Orszegos Szövetsége es a Hédik einökbcge alatt n.ÜKcdő Iparosok Országos Isözponti Szőve. kezete kcztt. Az IPOSz és lOKSz haicanakszínhelye ezután Szegedre helyeződő.t at, thol az ipartestület elnöksége a mult ev augusztus 28-óia nagygyűlést hívott egybe, hogy a sz».Ktsttheivari kongieszszuaon történtekről tagjainak beszamo jon. Ennek a ne g> gyűlésnek Körmendy Matyas, a szegedi ipartestület elnöke volt az egyik szonoka. Beszédtnek egyik mor.datát igykezdte: — Amikor grcf Hadik bérencei és lakejai társasageban e,hagyta a kongresszus színhelyét . . . Ezt a bt szedet híven közölte a nagj gyűlésről szóló ludcsitásában ez ahkor S^geden megjelent „Esti Ujsag" cimü napilap ts tz lOKSz három főtisztviselője, névszerint: vi.éz Patassy Ernő, dr. Gráf Ignác es ar. Bikis Lóienf, serlőnek találván magukra nezve a fentebb idezett mondarészt, sej'ó uljén elkövetett becsületsertés miatt pert indítottak Vermes Ernő, a lap felelős szerkesztője ellen. Tegnap tárgyalta az érdekes sajtópert a szegedi kir. törvényszék Wild-tané csa. Vermes Ernő, aki időközben a „Békésmegyei Hírlap" szerkesztését vette át, védekezésben előadta, hogy hív szellemben közölte a gyűlés lefolyását, amire neki a sajtótörvény jogol ad. Elnök békítési kísérletére a főma génvádlók jogi képviselője nyilatkozat utján adandó elégtételt kívánt, azzal a kikötéssel, hogy ez a nyilatkozat a fejvédők szegedi lfipjóban tétessék közzé. A perbefogott szerkesztő erre nem volt hailardó. Ezek után kezdetét vette az érdemleges tárgyalás. Elnök konstatálta, hogy a kir. ügyészség nem vette ót a vád képviseletét. Dr. Burger Béla védő több tekintélyes szegedi iparost nevezett meg tanúként arra, hogy az inkriminált pesszust tényleg elmondta Körmedy elnök az ipartestü.'eti nagygyűlésen terlott beszédében, a fcmagánvédlók képviselője viszont aira nézve jelentett be tanukat, hogy a véd tárgyává tett kifejezések tényleg a főmagónvádlókra vonatkoztak. A biróség hosszas tanácskozás után helyt adott ugy a védelem, mint a ved által kertbizonyitésnak és elrendelte valamennyi bejelentet tanú kihallgatásét Az érdekes sajtóper kimenetele elé negy érdeklődéssel tekint Szeged város egész iparcssaga. Jk csabai piac A terménypiac szombati árai a következők : Buza 32 60—33*50, árpa 29'50—30"50, rozs 2650— 27.50, tengeri 26.50-2850, zab 30.50-31 50, tökmag 50.00—51'00, köles 20.00—22.00, napraforgó 24 50—25.E0, kendermag 34.00— Ó5.L0, bab la 30 50-31 50 pengő métermázsánként. Kondorosi csárda mellett A mezőn tébláboltam. Régi emlékeket bogarásztam volna a régmúlt időkből. Mondják, hogy a mesemondók királya, Jókai járt erre valamikor. Rózsa Sándort, a betyárok fejedelmét kereste. Semmi ujat nem tudtam meg, (mert ezt még a kanászgyerek is tudja, hogy Rózsa Sándor örömest csapott a hírnök markába. Nosza, felkerekedett és hajnalig összeterelte szegénylegény cimboráit. Nem volt más fegyverük, mint a karikás ostor. Annak a végére ólmot kötöttek és azzal aprították a németet, mint a répát.) A régi idők romantikáját betemeti a repülőgép és a rádió kora. Az emlékek mindjobban elhalványodnak és vagy a feledés homálya fedi őket, vagy eltűnnek mindörökre, mintha a föld nyelte volna el. Talán felszívódnak a napsugárral s csak a végtelen róna misztikus csendjébe sóhajtanak olykor halkan, mint a mult idők szellemeinek játékos kísértései. Vagy esténként a nádasok zsombékjai felett a foszforeszkóló kék fényben lejtenek valami különös lenge táncot. A komor fekete viz némán eifed mindent. Néha a mélyben örök álmot alvók lelke, mint valami vizi tündér, felkivónkozik a zöld mezők Wteá%*tl '"J r f - j® (Lírf cipói V£óz a ^ ' nyárra, mert nagy az jértcKe éó Icicói az xírti! fölé, megfürdeni a holdvilágban, — ám a gonosz hínár fogva tartja őket. Alkonyodott. Az este fekete fátyolt teregetett a csendes tájékra és az öreg dinnyecsősz — betyár szeretők hamiskás nézésű ivadéka — tüzet rakott kóróból összehordott leshelye előtt. Hogy ki volt az a Jókai, azt ő nem hallotta, pedig vasárnaponként újságot is olvas. Abból tudja, hogy a rozmaring nevű ánglius itt járt minálunk. Ugy véli, megint készül valami az osztrák sógorral. Azután szépen sorjában elmondta, hogy nagy a drágaság, meg hogy nem ugy von most, mint volt régen. Meg hogy az Örzsi összeszűrte a levet az Istvánnal, azután egyszer csak az Örzsi árkot ugrott és igy lett az orozva kőit gyerek a szégyene. Majdhogy az István megesküdt vele, de csak fovább is olyan volt, mint az a kutya, amelyik csontot nyelt. Egész nap a kistanyán elbújva szégyenkezett. Nem igen szóltak egymáshoz, csak ha muszáj volt. Aztán gyölt a háború, meg a offenzivater és elvitték az Istvánt. Örzsi aratástól fogva se nem látott, se nem hallott, csak ténfergett, szöszmötölt, matatott a ház körül, hol ritt, hol nem nevetett. A gazdaság fenéjé lett. Emésztette magát napról napra. Keveset evett és mégis ugy meghízott, hogy — tisztesség ne éssék szólván — he hizó lett volna, kilószám szép pizt fizetett volna érte a hentes. Nem tudott az járni se' mór. Csak totyogott, mint a tömött kacsa. Ezvót a baj. Merthogy egyszer, csúszós téli időben a kúthoz ment, megcsúszott a lóba és zsupsz — fejjel bele a kútba. Sehol egy jótét lélek a környékbe. Csak későbbet nézett át szomszéd, — hát két lábat lótott •••••••••••••MHHHHHk Női-, férfi- és gyermek" Trottör cipők Olcsó árak 'len SÍI Békéscsaba, Andrássy-út 5. sz. Trottör cipők <sa> SSJ> Garantált minőség az ég felé nyúlni. Mingyár tudta, hogy az Örzsi szorut a kútba és a nagy kövérsége megakadt a peremin. Még volt benne szusz, de mikorára a két ökröt meg az emelő rudat áthozták, mán elszállt belőle a keserűsig. Betette az ajtót mapa megett mindörökké ammen. Megköszöntem az épületes történetet és tovább álltam. A dülőut két oldalán kökénybokrok sötétje gubasztott. Fent a csillagos égbolt alatt vadludak szálltak. Ijedt, hivó hangjuk ugy hallatszott, mint a gyermeksírás. Egy kunyhóban töpörödött Babura Pirka, — akinek az évei számát csak a jó Isten tudnó — a titokzatos, füstös konyha sarkában báj italt kotyvasztott bizonnyal a pislogó tüz felett. Jó szivvel kínálta: „Feketetyuk leve a hűtlen szerelőnek, farkasalma levele gonosz kelevényre, zöld mák álmatlanok részére, beléndek a nyavalyatörősnek, kőrisbogár feje állhatatos menyecskének, szőlőkönnye arckenőcsnek." Mörülnéztem a kunyhóban, mert a mesékből tudom, hogy ahol vén banya van, ott tündérszép leánykának is kell lenni. (Még akkor nem tudták a meseirók, hogy nézd meg az anyját, vedd el a lányét.) A szépséges kisasszony nem volt sehol, ellenben egy fekete macska a tűzhely mellől — ahol szundikált — mérgesen vetette rám sárgónfénylő szemeit. Nem volt kedvem régmúlt idők vonatkozásai utón kérdezősködni, Már pirkadt keleten az égbolt, mikor a hires csárda elé érkeztem. Semmi nyoma a régi emlékeknek. Nincs x lóbu asztal, eltűnt a boglyakemence, amit sokszor bedütöttek a duhajkodó betyárok, el a füstös mestergerenda, amelybe fokosát vágta elkeseredésében a szegénylegény, amikor a pandúrok elől futott, eltűnt a vándor muzsikus, aki a bokázót, meg ropogós csárdást húzta a legények talpa alá, olykor meg, ha sirva vigadtak az öreg számadók, Bihari kesergőjével csitította el a fájdalmakat, vagy Lavotta, Csermák, Ruzsicska melódiájával simította el komor homlokzatáról a ráncot. Két ember krampampulit kavargatott. A sárga láng, mint a lidércfény világította meg arcukat. Közéjük telepedtem. Megkínáltak egy pohárral az égő tüzitalból. Kvasz Sándor.
