Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) január-március • 1-75. szám

1928-01-01 / 1. szám

Békéscsaba, 1928 január 1 BfttEBMKem KWMm Tm k. Báli ruhaselymek a legújabb színekben, seiyeracsipkék minden szélességben RULPIN ÁRUHÁZ BÉKÉSCSABA Sik lettek a Mnnkásbutositá Pénztár orvosai ? A népjóléti miniszter a gyulai kerületi pénztárnál kezelőorvo­sokká kinevezte Takác^v L^joit, Friedrnann Bernátot, Gombkötő Ferencet, ífj. Follmann j4nost <Gyula). Gáliná Egrereich Mária Gyulai József szanntóriumj«Zimmer Jenőt Gyulavár. Godán Ferencet Doboz, Timár Károlyt Kétecyháza, Tits Józsefet UjkicrvÓP. Vas Vil­most. Donner Lászlót, Győrfi Györ­gyöt, Kultsár Sándort. Komássy Mihályt, Wagner Dánielt. Szebe­rényiJánost, Jeszenszky Pált, Fran• cisci Dánielt Békéscsaba, Benedek Bélát Gerendás, HUzai Samut, Ja­rolin Nándort, Zel^nka Lajost Orosháza. Földessy Zoltánt Szen­tetornva, Túri Györgyöt Tótkom­lós, Pokorny Lajost Csorvás, Hu­ják Lisslót Gádoros, Lánc Jenőt Nagyszénás, Faragó Mórt. Takács Gusztávot Szarvas, Szerényi M. Ivánt Békéssztandrás, P^p Andrást Öcsöd, Deseő Antalt Kondoros, Mezei Lajost és Sarkadi Mórt Békés, Berényi Károlyt és Karay Gusztávot Mezőberény, Nuszbaum Károlyt Szeghalom. Salzmann Ala­dárt Körösiadány, Domokos Kál­mánt Füzesgvarmat. Katona Gá­bort Vésztő. Nagy Pált és Bartha Gusztávot Gyoma, Kovács Pétert Endrőd. Noll Viktort Elek, Manri­heim Zsigmondot Meggyesegyháza, Balog Imrét Nagykamarás. Már­czy Róbertet Zsáka, Herbs Bélát Báránd, Fekete Pétert Biharnagy bajom. Törő Istvánt Szerep, Izsóf Ferencet Bihartorda, Braun II^sí Biharkere-iztes, Balogh Lajost Ba­regboszörmény, Szőke Gyulát Ko­rnádi. Baranvai Jenőt Okáhy, Sán dor Dezsőt Zsadány, Schra ?ibek Károlyt Kötegyán, Reichenb^ch Józsefet Biharugra, Mayer Vil­most Geszt, Szilvásy Bélét és SDitzer Sándort Sarkad, Nagy Belát Meggyesbodzás. Bournál Jánost Kőröstarcsa. Tudományos meg­vitatás tárgya lesz a szarvasi hibás cimer (A Közlöny eredeti tudósítása.) Szegény megboldogult Tes3edik nek sehogy sincs szerencséje. Em­lékének méltó megőrzője lenne a szervasi gazdasági tanintézet, mely büszkén viseli nevét, az épület homlokzatán azonban kellemet­lenül hat a hibás nemzeti cimer, melynek hire. sajnos, egész Deb­recenig elhat. A hires magyar város szellemi kiválóságai, főleg egyetemi pro­fesszorok szerkesztésében megje­lenő szépirodalmi és tudományos folyóirat, a „Debreceni Szemle" hosszabb értekezést fog közölni az országban található hibás cí­merekről, melyek között termé­szetesen előkelő helyet foglal el a szarvasi gazdasági iskola cimere is, meiynel a korona es a pajzs méretaránya tartalmazza a Iegsu lyosabb eimintózést, kiír a cimer körül hflsznált díszítés, ha sulyo sabb kiíogés alá nem is esik, de fe'tétlen izlésnélküli pótlása a szok­ványos díszítésnek. Amennyiben a tárgyilagos, szak­szerű birálat ténvleg bebizonyi taná a szarvasi Teísedik intézet nemzeti címerének hibás voltát, ugy feltéllenül szükségessé válik annak haladéktalan korrigálása, meri az még's csak abszurdum lenne, hogy elsőrangú állami épü­leten elhibázott formájú nemzeti cimer diszteíenkedjék. husz év alatt a tízszeresére emelkedett a ráKeseteK száma Vájjon Kulturmegbetegedés-earáK? A gyógyítás lehetősége (A Knzlönu eredet' íudő«itftíia.) A rák-kérdés a legutóbbi esztendők­ben igen erősen homlokterébe ke­rült az érdeklődéseknek, ugy, hogy nemcsak rák-bizottságok és hatal­mas intézmények alakultak meg a müveit államokban (végre maglehe­tősen primitív formában Budapesten is), nemcsak a tudományos világ érdeklődését csigázták fel ennek a veszedelmes betegségnek keletkezési formái és gyógyítási lehetősége, ha­nem bőven foglalkoznak vele a nem orvosi szaklapok, sőt igen intenziven a napilapok is. A Bézésmegyei Köz­löny egyik ünnepi számában is jelent meg közlemény, mondhatni népbe­tegségről, melyből a kulturált Angliá­ban is 1550 esik 1 millió lakosra és mert a közlőitek túlságosan nép­szerűen voltak megírva, elhatároz­tam a rák-problémának a Közlöny olvasóival való megismertetését. 1925-ben és 1926-ban kerültek ki azok az egész világon összegyűjtött statisztikák, melyek oly ijesztő képét adták a rák százalékos szereplésé­nek, főleg az 1904-es és az 1910 es statisztikához viszonyítva. Megtudjuk ezen kötetekből, hogy egyes helye­ken a rák-halálozási száma kb. 20 év alatt a tízszeresére emelkedett és különösen a tüdő- és hörgőrák az, mely a régebbi statisztikában sze­replő V 2%-ról 10%-ra szökött. Bécsi tudósoktól röppent ki elő­ször a gondolat, hogy a rák rémitő felszaporodása a kultura fejlődésével hozható oki összefüggésbe és ugyanaz a kátránytermék: a pflaszter, vagy az autóból kibüzlő benzin lenne az okozó tényező, mint amellyel mester­ségesen is sikerült rákot előidézni. Számos statisztikus kutatott egyide­jűleg a városok és vidék rákos meg­betegedéseinek százalékos össze­hasonlítása irányában és joggal vető­dött fel az a kérdés, hogy vájjon kulturmegbetegedés-e a rák. E kérdésre a választ Weiís chiká­gói orvosprofesszor adta meg leg­világosabban mélyreható tanulmá­nyai alapján. Szerinte az alacsony kulturáju helyeken nemcsak az orvo­sok diagnosztikai képességével ma­gyarázható a rákbetegségek kisebb százaléka, de evidenssé válik rögtön, ha megtudjuk, hogy Indiában az átlagos életkor 26'6 szemben az Egyesült Államok 54 esztendejével és hogy a bengáloknál csak 17 szá­zalék éli tul a 40 évet, míg az an­goloknál 27 százalék. Már pedig köztudomásu, hogy a rák az öreg­kor megbetegedése és hogy az 50-től 60-ig mutatja a legnagyobb száza­lékot. Wells igen érdekes dolgoza­tának taglalása túlhaladná egy újság­cikk kereteit és igy csupán csak frappáns konklúzióját említem meg, mely szerint a rák kulturbetegség azon esetben, ha az öregség is kul­turmegbetegedés. Adjunk hálát az orvostudományok fejlettségének, mely lehetővé tette a fiatalkori betegsé­geknél a halál elkergetését és engedte megélni azt a kort, midőn az álnok nagy ellenséggel a rákkal szembe­nézhetünk. A rák rohamos terjedésével egy­idejűleg a legszorgosabb munka folyik a kórokozó felderítésére és a betegség gyógyítására. Sajnos, az angol Barnard és Cye eredményei is, melyektől pedig a tudományos világ is sok sikert várt, a rosszindu­latú daganatoknak csak egy fajtájára, a Rous-féle sarcomára vonatkozott. Megfigyeléseiknek mindenesetre egy igen határozott értéke van : a ráko­kat nem lehet megjelenési formák szerint skatulyázni, a különféle rák­jéleségek előidézéséhez más és más komponens szükséges. A Rous-féle sarcoma ilyen komponense pl. kloro­form. Ez a felfogás nem szól ellene az idei Nobel-dijas Fiebiger theóriá­jának sem, mely szerint svábboga­rakkal etetett patkányok nagyrészé­nél gyomorrákot lehet előidézni, sőt konkludál a kátrány által előidézett rák hipotézissel is, mely azonos jel­legű a piszkosságukról hires mexikói szamárhajcsárok gyakori bőrbajával. A régebbi felfogások azonban ko­rántsem tekinthetők még megdöntői­teknek. Éppen a minap olvastam egy közleményt, mely egészen közel jár Wirchov theóriájához, hogy t. j.: a szervezet kialakulásakor eltévedt csirasejtek okozzák a daganatot. Cikkíró még hozzáveszi a Blumen­thál-féle felületi feszültség megzava­rásának elméletét és kész az uj hi­potézis. Ki fogja megcáfolhatni!? Mint fentebb is emiitettem, a da­ganat keletkezését még mindig ho­mály fedi és a gyakorlat számára ezen theóriák nagy alkotói sajnos semmit semmit sem tudtak produ­kálni. A rákgyógyitás ma — bár a ráknak egyes formái úgyszólván 100 százalék eredménnyel is gyógyítha­tók — még mindig gyermekcipő­ben jár. Oka ennek természetesen a kórokozó ismeretlen volta. A rák gyógyitó eljárásai: a se­bészi és a röntgen. A rádiumkeze­lés a röntgennel teljesen azonos jellegű, mert a kisugárzás által oko­zott élettani elváltozások egyformák, amit a gyógyítási statisztikák is igazolnak. A legjobb gyógyulási kilátások az eddigi megállapítások szerint a sebészi és a röntgen kombinált kezelések utján érhetők el. Min­den operálható rákos beteg tehát legelőször is operáltassa meg ma­gát és semmiesatre se várjon a röntgen besugárzással a daganat kiujulásáig. Ennek a röntgenbesu­gárzásnak az a célja, hogy műtét közben a sebész által el nem ér­hető mirigyeket, melyek a ráksej­teknek a fészkei és a nyirokun­kat, malyek a ráksejteknek tova­vivői, a röntgensugárral elpusztít­suk és ilyenformán a daganat­sejtet táptalajától megfosszuk. Azon daganatok számára, melyek­nek operálására a sebész már nem vállalkozik a mirigyek nagyfokú megtámadása, vagy esetleg erős lesoványodás, rossz erőbali álla­pot, vagy más ok miatt, az eg/e*­len gyógyító eljárás a röntgen. Éj ez pedig hangsúlyozandó nem­csak a javas és delejes asszonyok kiterjedt prakszisa miatt, de mert intelligens emberek szájából hal­lott mende-mondák alapján is ha­talmas külföldi intézmények len­nének a rákos betegségek gyó­gyítására. Hogy ez persze vagy egy jól megszervezett reklám egyes magánintézetek részéről, vagy egyesek fantáziájának terméke, az annyira nyilvánvaló, hogy magya­rázatra nem is szorul. 100 százaiákban sajnos a rák ma még nem gyógyítható, de vájjon 100 százalékban gyógyitható-e a fejfájás, ezen igazán mindennapos betegség, melyet pedig mindjárt a kezdetkor észreveszünk. Tény az, hogy a rönt­gen statisztikák szerint a bőrrákok­nak már 95 százaléka gyógyul és a méh — valamint az emlőrákok gyó­ra ha a IParöfétában tölti a Szilveszter-estét Mülön termek Váci püspöki fajborok Gazsi muzsikál

Next

/
Oldalképek
Tartalom