Békésmegyei közlöny, 1927 (54. évfolyam) július-szeptember 146-221. szám•

1927-07-17 / 160. szám

tíékescsaoa, 1927 julius 17 3 FLÓRA BATIST Kulpin Jakab Békéscsaba, Szent István-tér Kitűnő mosó, 100 különféle mintában, nyári női ruha újdonság, áruházam nagy kirakatában ...... P -92 Pompásan nyaralnak a csabai cserkészlányok Levél a 27. L. Kanizsai borottya cserkészcsapat bodvarákói táborozásából (A Közlöny eredeti tudósítása.) Cserkésztestvérem leirta uti élményeinket s nekem ez a kedves feladat jutott osztályrészemül, hogy az igen tisztelt szülők és az érdeklődők részére beszámolói tartsak arról a kedves kis faluról, mely megyar veridegszeretettel nyújtotta a falu iskolajót otthonunkul. Célom kis falunkat, ottho nunkat, a cserkészlányok napi munkabeosztását olvasóimmal is megismertetni. Az első benyomás, melyet a kis falu ránk gyakorolt, kedves volt. Mikor Szilasra „berobogott" kis vicinálisunk s kocsinkat lekapcsolták, az az örvendetes hir lepett meg bennünket: „Rákó 3 kilométerre van Szilastól, tetszik lótni ? Amögött az eidőboritotta hegy mögött." Fujtuk a cserkésznótakat s hamarjában fogytak a kilométerek, mig egy merész kanyarodó utón elénk tárult a kis falu teljes egészében. Egyetlen utcéja talán 30 házat számlál, a nép jómodu, földmiveléssel foglalkozik, kőházaikat cserép fedi. Az iskolát a község tartja fenn. Hálás köszönetet mondunk a rri kedves, tisztelt tanártársunknak, Pélerfi S: ndor tanitó urnák, ki oly szívesen, önzetlenül szerezte számunkra a táborozási engedélyt. Munkája közvetett volt, mert öcscse, Peterffy Sándor ur, kinek nagyon szép bérlete van itt Rákon, járt el az iskolaszéknél ügyünkben, ö maga magyaros vendégszeretettel üdvözölt bennünket az állomásnál, illatos szénát küldölt számunkra, melyet a gyors cserkészkezek hamarosan elsőrendű fekvőhelyekké varázsoltak. A tágas iskoiateremben kényelmesen elfér a kis csapat, négy nyitott ablaka állandóan engedi, bebocsátja a közelfekvő erdők ózondus levegőjét- Szép, negy konyha éli rendelkezésünkre, hol Ínycsiklandozó illatok kelnek szárnyra s incselkednek a cserkészorrokkal s egyelőre reményekkel töltik meg az éhes gyomrokat. Olthonunk mögött szép gyümölcsös fut le a hegyoldalon, a fák árnyékában a mi kedves pártfogónk jósága asztalokat és padokat állíttatott fel, hol a „repeták" hosszú sora kiséri étkezésünket, mert kérem, nálunk még a reggeli cacaó is megrepetálható — olykor 1 Otthonunk egy dombon van, csodaszép kilótéssal mindenfelé. Dombok, hegyek, völgyek, erdők, bükkösök, tölgyesek, fenyvesek, vadvirégos rétek váltják fel egymást. Óh, kitörülhetetlen betűkkel vannak lelkünkbe írva a kirándulások I Fel, fel cserkészleányok, fel a magas hegyre 1 S mi szaporázzuk a lépést s fenn vagyunk egy hegycsúcson. A nap nyugodni készül, utolsó sugaraival bearanyozza a vetéstéblákat, a kis patek csörgedező habjai szivárványossá válnak fényében, ragyogó mosolyát tükrözők ez erdők iombkoronái s halkan csókolja homlokon a hegycsúcsokat. Lelkünk issza a képet, tekintetünk a hegycsúcsról messze hatol s megpihen a Magas Tótra hófedte hegyormain. Igaz, hogy csak halványkékes szilüettjei kcdlenek ide, de mi látjuk ezt a halvány sávot s fájón dobog a szivünk. Hogyne, hisz a kincses haza gyöngyeit elrabolták s mi csak messziről, csak félve vethetünk egy-egy tekintetet a trianoni átkozott határon túlra 1 Majd felcsendülnek a mélabús megyar nóták s a jó Isten, az egyetlen ki a szivekbe lót, tudja, hogy ismét gazdagodott lelkünk, érezzük a tartalmat, mellyel gyarapodott s a szeretet, ragaszko dós a mi nagy, közös kincsünk iránt még nagyobb, mint valaha volt. A közös kincs, mely senkié és mindenkié a szent magyar föld, melyért őseink vérüket áldozták, minket is hiv, minket is tanít, a mi lelkünket is ecélozze, hogy erősek, bátrak, nemesek tud junk lenni, ha itt lesz a nagy óra 1 E gyönyörű, bérces dombos vidéken mór az első nap otthon talóltuk magunkat. Nappalinkat a cyümölcsöst berendezte a jóisten, a hálót a kitakarított tanterem szolgáltatta, melyet kis leányaink ügyes keze kitűnő fekvőhelyekké népesített be, kis idő múlva konyhaedényeink tisztén ragyogtak a konyha falón s a pincében szépen sorakoztak a konzervek, borsos, paprikás, teás stb. dobozok, a sütemények, rizs, tarhonya s a leleményesen feláilitott cserkészbotokon egymás mellett függött két sor ízletes szalonna és a hires csebai kolbász. Már 5 órakor délutón a Bodva patak üdítő hullámai közt lubickoltunk, lemosva az ut és fáradság porét. Óh, de jó kis strandot találtak itt a cserkészleányok 1 * Másnap, egyetlen éjszakai pihenés utón igy sóhajt feli egyik kis cserkészünk: „Óh, Rózsika néni, olyan jó itt, olyan, mintha már régen, régen itt laknánk együtt 1" Igen, ez az együttműködés, ez az összhangzó erőkifejtés, ez az egyméson segíteni akarás és egymásért éldozatot hozni tudás, ez a cserkésztábor nagy-nagy értéke! De nézzünk egy napi programot. Cserkészeink az idén is 4 családba osztva dolgomak. Egyik főz, másik takarít, harmadik mosogat, negyedik vizet hord. Reggel fél 7 órakor kelünk, azonnal frissen öltözés, mosakodás s minden család munkájához lát. A főz ők sietnek cacaót készíteni, a takarítók rendbe szedik a hálót, a vizhordók párosával kis vedrekben hordják a jóízű hegyi kútvizet. 8 óra. Ima. A reggeli kész. Oh, de miiyen örömmel ürül ki a nagy fazék, azt hiszem, gyorsabban, mintha köménymaglevest tartalmazott volna. 9 óra. Zászlótisztelgés, szemle. A sorakozott csapat előtt megjelenik a mi kedves, sokat használt és nagyon szeretett fakó nemzeti zászlónk. Csúcsánál vadvirág bokréta. Az Örsi zászlók meghajlanak s kis cserkészeink üde, csengő hangján szárnyra kél az im^: Hiszek egy Istenben r?. Majd szemle. A háló ragyog a tisztaságtól, a vizhordóssal elkészültek, a reggeli edény elmosva, a cserkészek rendesek, tiszták, a kezek, főleg a körmök (I) hibátlanok. A szemle jó eredménnyel zárul. A főző csalód szalad viszsza elhegyott birodalmába, a többiek hozzáfogtak a naplóíráshoz, vagy a Stefánia egyesület részére kis reklicskéket kötnek. 9—12-ig van mindez, lennt a gyümölcsösben, a fűben heverve s sziva azt a drága üde, pormentes levegőíMost is itt ülnek körülöttünk, halk csacsogésuk mint méhzümmögés vesz körül12 órakor a főző család jelenti: az ebéd kész. Ima, majd ebédosztás. Olyan szép rendben, simán megy minden, mint tán eddig soha. Hisz harmadszor táborozunk már, n egszokték a cserkészek is, mi is. Ebéd után fél órai alvás, pihenés, azután a csalódoknak örsi óra, mikor is a csaiédvezetők a csaladtagok naplóját átnézik, intik őket a jő viseletre, mint jó marnék őrködnek családjuk fölött. 4 órakor cserkészkiképzés. Ilyenkor egy-egy cserkésztörvényt ujitunk fel, olvasunk a Frister könyvből és erénygyakorlatokat tüzünk ki. 5 óra uzsonna. No és most I Most zendül fel a cserkészinduló s mi meg sem állunk a Bodváig. Kellemes, üde fürdés, ezt nem lehet elégge magasztalni. Majd kirándulás. Erről meg én nem tudok eleget beszélni. Ha hozzáfogok, ez kiapadhatatlan forrása mondani valónknak, tatán inkább nem is szólok semmit. Csak azt mesélem el, hogy minden délután más utunk van. Egyszer egy lankás hegyoldalon yisz utunk, csapatunk egy része külön válik, a tavalyi avaron gyors léptekkel haladunk a sürü-sürü rengetegben, toronyiránt fel, egyenesen a hegycsúcsra. Nyomok; mindjárt megállapítjuk, ez csak vaddisznó lehetett, ha tévedtünk — vakondturás. Oly csend van mindenütt, olyan áhi tatot keltő, magával ragadó csend. Mi pedig most jó kedvünkben • vagyunk, valahogy visszakíván kozunk a csapathoz s hahó 1 mi mór szaladunk is a többiek után, itt könnyű a szaladás s nehéz a megállás. Egy remek fenyőerdőbe vagyunk. Vízmosások, szakadékok, a fenyők kopasz vörös törzse, a hangtalan némaság s a sötét, mind oly újság kis leányaink előtt I Váratlan meglepetés I Özön vadmálna, hozzá is fogunk a legeléshez I Máskor egy kopár mészkőhegyen ballagunk a hegycsúcsra. Innen oly remek a kilátás. S az ut kérem nem fáraszt s vezet a csapat csöppje, az Anunci és a kis Piri. Előljérnak a jó példával és mi mindenütt a nyomukban. Ismét máskor a Peterffy gyümölcsösön haladunk át. Aszalók, hatalmas borpincék és 1600 gyümölcsfa birodalmában. A gyümölcsös folytatása hatalmas fenyves, hol szerpentin utakon jutunk a kilátóig. A közelben vasbánya, szénbánya és cseppkőbarlang van. Isten segítségével ide is eijut a kis cserkészcsapat. Kirándulás utón a jól megérdemelt vacsora. De kevés a porció, hogy lidércnyomás és bivalycsordáktól mentesített legyen a csapat A csapatnak nagyon szép és eredményes kulturmunkéra nyílik alkalma. Estenkent ugyanis tábortüzünk van. Ezen tábortüzön seregestől vesz részt a falu apraja, nagyja. Az aratásról, kaszálásról fáradtén, kimerülten hazatért férfiak és asszonyok hálás örömmel keresik fel minden este az iskolaudvart, hol a cserkészleényok vidám nótázásai, szavalatai, mókás jelenetei elszórakoztatják, üdüiést s nem remélt változatosságot lopnak egyhangú életükbe. A komoly tárgyú tábortüzeknél a lakosság bepillantást nyer a leánycserkészek életébe, megismerkedik eszméivel, az irredenta versek és énekek keservesen megríkatják őket, felébresztik alvó érzelmeiket az esti ima és napiparancs kihirdetése után hálásan, köszönő .szóval távoznak, kérve, hogy másnap is jöhessenek. Mi örömmel latjuk őket. A kis cserkészlányok testveri szeretettel tanítgatják a falu apraját, szívesen ereszkednek beszédbe az öregekkel. Igy válik a cserkészmunka nemcsak nevelővé, oktatóvá, szórakoztatóvá, hanem népkulturális célokat előmozdító tényezővé is mi szívesen teszünk mindent szeretetiel, jó lélekkel, Isten segítségével igyekszünk és akarunk. Jó munkát. Csepreghy Róza. Kedd, péntek és vasárnap tejtermékek, valamint naponta friss gyümölcs és zöldség kaphatók STEINER gyümölcscsarnok Hunyady-tér Á strandon állandóan Tóth Jancsi muzsikál!