Békésmegyei közlöny, 1927 (54. évfolyam) július-szeptember 146-221. szám•

1927-08-28 / 194. szám

dékéscsaoa, 1927 augusztus lú 28 I Legnagyobb választék! Legolcsóbb árak! Kedvező fizetési feltételek!! Szőnyeg Függöny Bútorszövet Kulpin áruház szőnyegosztálya I rVüvészet és jótékonyság Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur 1 Engedje meg, hogy b. lapjának nyilvánosségát igénybe vegyem egy olyan ügy szóméra, amelynek közérdeke telén első pillanatra nem szembeszökő, de ami két olyan fontos és mindenkihez közelálló dologgal áll összefüggésben, mint a művészet és jótékonyság. Aktuálitást ad e témának a nem régiben (Szent István napján) lezajlott jótékonycélu „művészi" hangverseny. Alá akarom húzni, hogy megjegyzéseim nemcsak az említett hangversenyre vonatkoznak, hanem általában minden olyan attrakcióra, amely hangzatosan hirdeti, hogy a művészeten kivül a közjótékonyságot is akarja szolgálni. Azonban az emiitett hangverseny egész beállítása, lefolyása, nívója annyira tipikus volt, hogy már emiatt is kívánatos a vele való foglalkozás. Lássuk tehát, hogyan készül egy ilyen jótékony-koncert. Már 3—4 héttel a terminus előtt megjelenik városunkban egy jól öltözött, biztos fellépésű, sima modorú, fölélényes fiatalember, aki miután a legalaposabban tájékozódott a helyi viszonyokról, végiglátogatja a jótékonyegyesületek vezetőit és megpróbál magénak egy Strohmant (ez esetben Strohvereint) nyerni, ami annál kevésbé esik nehezére, mivel a csabai jótékonyegyesületek igazán rá vannak szorulva minden garasra. A cégért megtalálva, most mér megkezdődik az áldozatok (védnökök) szerzése: szent nevek, mint „Magyar", „Nemzeti", „Kultura" stb. szolgálnak csalo&atóul és nem tévesztik el hatásukat, a város tekintélyes polgárai, bankjai, vállalatai bőven áldoznak a művészet és jótékonyság oltárán. Ezt a jegyekkel való házalás követi és az ország első művészeinek fellépését igéii az ügyes impresszárió. Ilyen eszközökkel sikerül a meglehetősen borsos áru jegyek legnagyobb részét elhelyezni. A koncert dátuma előtt kb. egy héttel megjelenő plakát mór szerényebb, ott teljesen ismeretlen négy közepes művészek neszerepelnek, de biztatóul ott vei áll a be nem avatottak csábítására a „m. kir. opera", vagy a „wieni Staats oper" tagja jelző A hangverseny estélyén azután kitűnik, hogy a műsor százszor lecsépelt rosszul, vagy legfeljebb iskolásán előadott operaáriákból, önképzőköri nivón álló szavalatokból és (a nemzeti kultura di csőségére) kabaréba való tangó és charlston dalokból áll. Az is megesik néha, hogy kisérő és énekes még annyi fáradtságot sem vesznek maguknak, hogy egyszer ősszepróbóljenak. Mikor azután elszámolásra kerül sor, kisül, hogy a szervező ur napidíjai, százalékai, a „művészek" tiszteletdíjai, a rendezés költségei majdnem mindent felemésztettek. Mi következik mindebből? Az, hogy a művészetet és jótékonyságot nem lehet közös nevezőre hozni. Ha a jótékony egyesületek SZÍVÓS propagandával odahatnának, hogy a közönség egy szer egy évben, de akkor alaposan, kinyissa szivét és erszényét, akkor mindkét fél jobban járna. Ami a művészetet illeti, arról úgyis esek mint szerény távollévőről lehet szó ilyen hangversenyekkel kapcsolatban. Még egy egy gondosan előkészített amatőr próbálkozásnak van valamelyes értelme, bér ez is nagyon problématikus, de harmadrendű művészet jótékonycélra való felléptetése teljesen céljatévesztett. A hangversenyrendezésnek csak ugy van értelme és csak ugy igényelheti a közönség és a hivatalos apparátus pártfogását, ha rendszeres és meg nem alkuvó munkával arra törekszik, hogy elsőrangú művészetet, elsőrangú műsorral, vagy eddig kevéssé ismert, de tehetséges fiatal művészeket léptet fel, ha célja nem a pénzkeresés, hanem az igaz művészetben való gyönyörködni tudós fejlesztése. De az ilyen jótékonycélu hangversenyek nemcsak semmi hasznot sem hajtanak, hanem a legnagyobb mértékben károsak. Károsak elsősorban a jótékonyegyesületek szempontjából, amelyek a nevükben kipumpolt pénzeknek csak csekély hányadát kapják; károsak a közönség szempontjából, akinek nehezen kiizzadt garasai nem oda jutnak, ahova szánva lettek és károsak a művészet szempontjából, mert az esetben, ha tényleg arra kerül a sor, hogy a közönség figyelmét igaz művészetet nyújtó, komoly tevékenységre kellene felhívni, az összes eszközök annyira diszkreditálva vannak, hogy semmiféle propaganda sem képes a kifáradt, elfásult közönséget a koncert-terembe csábítani. És itt engedtessék meg nekem, mint az Aurora Kör titkárának, befejezésül erre vonatkozólag 1—2 adaíot felsorolni. Mikor az országos Beethoven-ünnepek alkalmából Dohnányi Ernő itt volt, az Aurora Kör vezetőségével arról tárgyalt, hogy egyszer egy évben lejönne a filharmonikus zenekarral. amelyet ő dirigálna és azonkívül egy zongoraversenyt játszana. Igen ám, de ehhez 1600 pengő biztosított bevétel kellene és ezt a rizikót ez Aurora Kör nem vállalhatja. Vagy itt van a magyar zene legelsőrangu reprezentánsa, Bartók Béla, akire ha külföldön magyar zenéről van szó, elsősorban lehet hivatkozni, aki amellett, hogy a világ egyik legzseniálisabb élő zeneizerzője, egyúttal legelső rangú zongoraművész, akinek radióhangversenyére az egész világ felfigyel. Öt is le kellene hozni Csabára. Itt volna a helybeli szimfonikus zenekar kérdése. Tavaly előtt mér egészen szép zenekari hangversenyeket adott az Aurora Kör saját erejéből, de tavaly (és valószínűleg az idén is) anyagi okokból be kellett szüntetni. (0iO3házán az ottani filharmonikus zenekar hangversenyei szépen prosperálnak.) Amint látjuk tehát, minden komoly művészi törekvés pénznehézségeken hiusul meg. Ha a közönség a jótékonycélu koncertekre kiadott összegnek csak a felét szánná ilyen igazán művészi hangversenyek támogatására, akkor nem kellene rezignáltán megállapítani, hogy Békéscsabának már csak a híre jó és hamatosan vissza fogunk zülleni arra a nivótlanságra, ahol az Aurora Kör megalapítása előtt voltunk. Levelem szíves közlését előre is köszönve, maradtam a Szerkesztő urnák hálás hive Dr. Révész Sándor, az Aurora Kör titkára. A levélhez valójában hozzátenni valónk alig van s annak megállapításait alótámesztani fölösleges is. mert mindazok, akik társadalmi és kulturmunkával foglalkoznak, azok igazságát nagyon jól ismerik. Itt csak pór tényt állapítunk meg. A Magyar Nemzeti Kulturtársaság égisze alatt legutóbb városunkban járt egy vitéz Molnár nevü fiatalember, saját bemondása szerint tartalékos főhadnagy. Hogy ezenkívül mi e foglalkozása, nem tudható, mi után ő mafca „főhadnagy" urnák szólittatta magát. ígérte Ptasinszky Pepit és másokat, csupa nagy nevü művészt, akiknek nevével házalta végig a várost és összeszedett mintegy 30C0 P-t. Hogyne hiszen sok a bajunk, szegények is vagyunk, de mentőinknek ét nálunknál is szegényebb szegé nyeinknek oda adjuk, amit éppen nélkülözni tudunk. Megvolt aztán a „hangverseny". Persze Ptasinszky és a többiek nélkül s hogy milyen volt, arról jobb nem beszélni. Eh! — gondoltuk — vigye kányái Legalább a mentők és szegények jártak jól. De itt jött eztán a siomoiu ki ábrándulás. Vitéz Molnár főhadnagy ur egyszerűen fizetetlenül hagyvi nyomda, szálloda stb számlákat elutazott a városból anélkül, hogy egy rézgarast is juttatott volna a mentőknek és a szegé-j nyeknek. Azt mondotta, hogy nem fizethet ki semmit, csak társaság. Lehet, hogy igaza van. Akkc azonban tisztelettel felhívjuk Magyar Nemzeti Kulturtársasán elnökének, Wásmer báró felsc házi tagnak figyelmét arra, hog? a nyilvános elszámolást mennél gyorsabban ejtse meg, mert a? elvégre még sem tűrhető, hog> egy „kulturtársaság" a kulturán kivül a jótékonyságot is diszkreditálja. Csillárok villanyégők, villanyszerelési anyagok óriási választókban igen olcsó árban Rosenbaumnál Andrássy-ut 25. Csipke-áruház | Békéscsaba, Andrássy-úi 6 la georgettek, creppe de chinek, foulardok a legújabb divatszin és mintákban. Eredeti japán chantung, fürdősapkák a legnagyobb választékban, la selyemharisnyák az összes divatszinekben 6 pengő 80 fillér, csipkék 12 fillértől kezdve. Férfizoknik 36 fillértől, divatkesztyflk 2 pengőtől kezdve. Oyermekzoknik minden szám ésszinben Gufvill Frigyes l" Selymek Csipkék Harisnyák RMdink