Békésmegyei közlöny, 1927 (54. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1927-01-09 / 6. szám

2 tólKtSHEOTM WQXSJSSKt Békéscsaba 1927 január 9 Vagyon és lopás Egyik csabai tekintélyes társa­dalmi egyesület lélekemelő, szép ünnepén egy beszéd hangzott el, amelynek bizonyos passzusa kissé furcsán ütötte meg azokat a pol­gári füleket, amelyek nemcsak a ritmikusan muzsikáló szavakat engedik be, de igyekeznek a mö­göttük rejlő gondolatot is meg­fogni. Mégis áthatva annak a gyönyörű és tisztára polgári ün­neplésnek a felemelő harmoniójá­tól, talán már el is felejtettük ezt a disszonáns akkordot, ha ma nem olvasnók egyik helyi lapban szószerint az egész beszédet. A szónok sorra véve a polgári társadalom prototípusainak gyön­géit, megállapítja, hogy „az egyik — és ez talán a legtöbb — va­gyon szaporításában látja életének lesfőbb célját és ezért csal, lop, sikkaszt, rabol, gyilkol." (Betűről, betűre igy I) Újból hangoztatjuk, hogy már annak az alkalomnak ünnepélyes voltánál fogva, ahol ez a beszéd elhangzott, távol áll tőlünk, hogy belekössünk e szavakba, vagy csipkelődjünk. De ugy érezzük, annak a polgári társadalomnak a nevében, amely fölött ilven le­sújtó és megdöbbentő itélet el­hangzott, kötelességünk óvást eme­ni s kissé tisztázni a dolgokat. Talán a megszokott szónoki túlzásnál is több s kissé a maniá­kusság határát súrolja, mintha ez a mi polgári társadalmunk túl­nyomórészt csalókból, tolvajokból, sikkasztókból és rablógyilkosokból állana. Talán fel kell tennünk, hogy ha elvétve akadnak is ilye­nek, a polgári társadalomnak is vannak még erkölcsi alapelvei s igyekszik a csalókat, tolvajokat, sikkasztókat és rablógyilkosokat magából kiközösíteni. Mert ha nem igy lenne s a szónoknak volna igaza, akkor igaza volna egyszersmind nem is a bolsevis­táknak, de a legforradalmibb anerchizmusnak, hogy ez a pol­gári társadalom megérett a pusz­tulásra s dinamittal kell felrob­bantani. De tovább megyünk. Hajlandók vagyunk az idézett kitételeket csu­pán a szónoki hév kirobbanó szó­rakétáinek minősíteni, jóllehet azokat csak olyan szenvedély gyújthatta lángra, amit nem ne­vezhetünk a legörvendetesebbnek s ami a polgárságra szomorú idők emlékét idézi fel bennünk. De nem vagyunk hajlandók elfogadni azt a tanítást, hogy a vagyon­gyűjtés a polgári gyarlóságok közé tartozik. Nem. Sőt egyike a legfontosabb és követésre méltó polgári és nemzeti erényeknek, mintahogy a polgári tőke társa­dalmunknak és a nemzeti erőnek alapja. Polgári ésszel és gondolkodás­sal nehéz a szónok okoskodását megérteni. Vatahol azonban talá­lunk rá magyarázatot. Proudhon, a bolsevizmus szellemi ősatyja hagyta hagyatékul azt a mondást, hogy „la propriété c'est vol" — a tulajdon lopás. Ennek volt teore­tikus kifejezője Marx és gyakor­lati képviselője a bolsevizmus. A marxisták részéről megszoktuk lo­pásnak, rablásnak és szipolyo­zásnak minősíteni azt, amit pol­gári nyelven gyári felkészültség nek, munkának, szorgalomnak, takarékosságnak, vagyongyűjtés­nek és tőkeképzésnek nevezünk. Arról az oldalról mór nem vesz szűk rossz néven, csak védeke­zünk ellene. Kétszeresen kell azonban tiltakoznunk az ellen, hogy a polgári társadalom tagja, akarva, nem akarva, szándéko­san, vagy meggondolatlanul, ilyen gondolatirányokat propagáljon. Gondolatok Irta: Chován Józ»ef A test ártatlanságát csak egy­szer lehet elveszíteni, a lélek tö­kéletesebb : többször is megtisz­tulhat. * Amig a lélek testhez van kötve, alá van vetve testi törvényeknek is : könnyebben zuhan, mint emel­kedik. * Hegynek és völgynek egyaránt meg vannak a maguk diszei, — nemcsak a magasan hordott fej­ben, de a megaiazott szívben is vannak gyönyörűségek. * A hűség fensége és a szolga­ság hitvány alacsonysága vesze­delmesen közel állanak egymás­hoz. A köztük levő különbséget csak a szeretet képezi. A MÁV árvaház hangversenye A Dunántul egyik legszebb vá­roskájában, a magyar történelem nemes patinájával bevont Kősze­gen, 1913-ban, 13 évvel ezelőlt, a nagy világégés küszöbén, árva­házat látestettek nemesen érző magyar szivek. Akiknek lelkében megszületett ez a szép terv, akik testet ad ak a gyermekszeretet égigszárnyaló gondolatának, szinte látnoki erő­vel érezték meg a legközelebbi emberöltő méhében rejlő veszélyt: a magyar nemzetre rázuduló, szörnyű katasztrófát. Százhatvan vasutasárváról már eleve gondos­kodtak. A legrövidebb időn belül ki kell bővíteni a kőszegi árvaházat, hogy első " segélyt nyújthassanak a magukkal tehetetlen, senki em­berfiához nem tartozó vasutas­árváknak, azután pedig meg kell valósítani egy uj, modern árvaház létesítését. Ez elől bizonyára nem fog ki­térni a magyar társadalom, mert önmagát, saját családi tűzhelyét tagadja meg, aki ridegen tud el­menni az árvák szenvedései mellett. A vasutas a társadalom min­den rétegének becsülését kivívta. A vasutashivatás — bármely ágá­ban is — a legidegölőbb, a leg­veszélyesebb. Életét adja — ha kell — hogy a mi életünk meg­maradjon. A jótékonykodásnak ez a fajtája nem járathatja le magát soha, mert ennek a gyö­kere a szeretetben van, a min­denség egyetlen nagy és örök érzésében. És nem alamizsnát kér a vas­utas, hanem szerte az országban müvészestéket rendeznek, ame­lyeknek jövedelméből tekintélyes összeget fordi anak a nagy célra. Nem műkedvelők és nem esetről­esetre összeverődött névtelenek szerepelnek estéiken, de elismert, kipróbált müvészegyéniségek, kik­nek neve és múltja a legnagyobb műélvezetet garantálják. A hangverseny január hó 24-én lesz. Holnap választja meg felsőházi képviselőit Békésvármegye Mennél nagyobb számmal jelenjenek meg a megyebizott­sági tagok (A Közlöny eredeti tudósítása.) Holnap délelőtt 9 órára hívta ösz sze a főispán a megye törvény­hatósági bizottságának közgyűlé­sét, hogy éljen azzal a jogával, melynek gyakorlásában a forra­dalmak, az oláh megszállás meg­akadályozta. A békekötés után előállott helyzet hosszú ideig nem is volt alkalmas a ké kamarás tör­vényhozásra, hiszen annyi min­dent kellett az újra való beren­dezkedés alatt megoldani, ujjá­alakitani, mig végre elérkezett a régi rendhez való visszatérés ideje. A régi főrendiházba választott tagok nagy többsége azok közül a megyei közéleli szereplők közül kerültek ki, akiket nemcsak ráter­mettségük, hanem a törvényható­ságokkal való összeforrottságuk is predesztinált; akik javarészt a me­gye legősibb családjaiból szár­mazván, képességeiken kívül szár­mazásuk révén is joggal képvisel­ték a vármegye egész közönségét. A mostani felsőházi tagválasztás jelöltjei is javarészt ilyen féfiakból kerülnek ki, ami egészen helyes is, nerrcsák a tradíció, hanem a praktikus élet szempontjából is. Beliczey Géza, kit élénk, tevé­keny és eredményes közéleti sze­replése az ország agrárpolitikusai­nak és vezető férfiéinak legelső soréba állított vármegyénk egyik legrégibb családjából származván, a megyével, annak túlnyomó ag* rártársadalmával már származása révén annyira összeforrott, hogy csak természetes, ha azt állítjuk, hogy gazda és birtokosfársadal­munk bajait azoknak orvoslási módját, óhajait és törekvéseit senki nála jobban nem ismerheti. Ámde nemcsak gazda Beliczey Géza, hanem egyúttal élénken ér­deklődő és érzéke van minden a gazdasági élettel szoros kapcso­latban levő egyéb érdekeltségek működése, küzdelmei és törekvé­sei, a kereskedelmi és ipari élet bajainak és azok orvoslásainak helyes felismerése iránt is. Tanul­mányai és tisztviselő ősei révén végül joggal képviselheti a tiszt­viselők és egyéb értelmiség érde­keit is. Mindezt pedig Beliczey Géza nemcsak Békéscsaba lakos­ságának érdekében teszi, hanem tényleg az egész vármegye lafeos­ságának érdekében, miután az ő eddigi közéleti szereplésének átfo­gója, sem egy városé, hanem az egész vármegyéé. A vármegye közönsége tehát nemcsak Beliczeyt, hanem önma­gát becsüli meg akkor, amikor egyik képviselőjéül őt választja meg. A másik képviselő megválasz­tása már nagyobb gondot fog okozni a törvényhatóság bizott­sági tagjainak, nem ugyan azért, mintha nem akadna elég meg­felelő férfiú, hanem ellenkezőleg, miután többen vannak, akik egy­forma joggal számithatnak meg­választásukra. Az emlegetett nevek viselői ki­vétel nélkül érdemes férfiak és ha mi mégis Szeberényi Zs. La jósnak adnánk a második kép­viselőséget, annak az ő nagy tudásán, európai műveltségén és összeköttetésein, valamint demo­kratikus gondo'kozásán kivül nagy oka lenne az, hogy vele a me­gye protestáns lakossága is kép­viselethez jutna. Mi ugyan nem vagyunk hivei politikai téren a felekezeti szempontok irányító szükségességének, mert meggyő­ződésünk. hogy a rátermettség független a felekezeti hovátarto­zástól. Ebben az esetben azon­ban a helyzet tényleg az, hogy Szeberényi megválasztásával min­den kívánalom 100 százalékig tel­jesedésbe mehetne. Az ő egyé­nisége is olyan, amely nemcsak lokális érdekek közé ékelődött, hanem a lokális kereteken tul, Baliczeyhez hasonlóan, az egész megye képviselője lenne. Hozzá hasonló megállapításo­kat tehetnénk a másik két emle­getett jelöltről Í3 Ambrus Sándor­ról és Brém Lőrincről, akiknek súlya és közéleti szereplése is teljesen ismert s mi több, a leg­nagyobb mértékben elismert. A választás tehát a második helyre igen nehéz lesz, éppen azért figyelmeztetjük a vármegye törvényhátósági bizottságának tag • jait. hogy a választóközgyülésről igaz ok nélkül senki se marad­jon el. Lelkiismereti kérdést csi­náljanak a választásból, mert meg­bízatásuk erre a talán legfonto­sabb kötelességre is szól s joggal elvárhatják tőlük megbizóik, hogy kötelességüket ezúttal is híven fogják teljesíteni. Ha ez igy meg történik, akkor mint ahogyan ve­zércikkünkben is már mon lottuk, vármegyénk közönsége nyugodt szívvel veheti majd tudomásul a hétfői közgyűlés választásának eredményét. Zürichben a magyar pengőt 90.62 5-el jegyezték. JTla és minden esíe nyolc óráfól női szalonzenekar hangversenyez a Korona kávéházban

Next

/
Oldalképek
Tartalom