Békésmegyei közlöny, 1927 (54. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1927-01-09 / 6. szám

2 tólKtSHEOTM WQXSJSSKt Békéscsaba 1927 január 9 Vagyon és lopás Egyik csabai tekintélyes társadalmi egyesület lélekemelő, szép ünnepén egy beszéd hangzott el, amelynek bizonyos passzusa kissé furcsán ütötte meg azokat a polgári füleket, amelyek nemcsak a ritmikusan muzsikáló szavakat engedik be, de igyekeznek a mögöttük rejlő gondolatot is megfogni. Mégis áthatva annak a gyönyörű és tisztára polgári ünneplésnek a felemelő harmoniójától, talán már el is felejtettük ezt a disszonáns akkordot, ha ma nem olvasnók egyik helyi lapban szószerint az egész beszédet. A szónok sorra véve a polgári társadalom prototípusainak gyöngéit, megállapítja, hogy „az egyik — és ez talán a legtöbb — vagyon szaporításában látja életének lesfőbb célját és ezért csal, lop, sikkaszt, rabol, gyilkol." (Betűről, betűre igy I) Újból hangoztatjuk, hogy már annak az alkalomnak ünnepélyes voltánál fogva, ahol ez a beszéd elhangzott, távol áll tőlünk, hogy belekössünk e szavakba, vagy csipkelődjünk. De ugy érezzük, annak a polgári társadalomnak a nevében, amely fölött ilven lesújtó és megdöbbentő itélet elhangzott, kötelességünk óvást emeni s kissé tisztázni a dolgokat. Talán a megszokott szónoki túlzásnál is több s kissé a maniákusság határát súrolja, mintha ez a mi polgári társadalmunk túlnyomórészt csalókból, tolvajokból, sikkasztókból és rablógyilkosokból állana. Talán fel kell tennünk, hogy ha elvétve akadnak is ilyenek, a polgári társadalomnak is vannak még erkölcsi alapelvei s igyekszik a csalókat, tolvajokat, sikkasztókat és rablógyilkosokat magából kiközösíteni. Mert ha nem igy lenne s a szónoknak volna igaza, akkor igaza volna egyszersmind nem is a bolsevistáknak, de a legforradalmibb anerchizmusnak, hogy ez a polgári társadalom megérett a pusztulásra s dinamittal kell felrobbantani. De tovább megyünk. Hajlandók vagyunk az idézett kitételeket csupán a szónoki hév kirobbanó szórakétáinek minősíteni, jóllehet azokat csak olyan szenvedély gyújthatta lángra, amit nem nevezhetünk a legörvendetesebbnek s ami a polgárságra szomorú idők emlékét idézi fel bennünk. De nem vagyunk hajlandók elfogadni azt a tanítást, hogy a vagyongyűjtés a polgári gyarlóságok közé tartozik. Nem. Sőt egyike a legfontosabb és követésre méltó polgári és nemzeti erényeknek, mintahogy a polgári tőke társadalmunknak és a nemzeti erőnek alapja. Polgári ésszel és gondolkodással nehéz a szónok okoskodását megérteni. Vatahol azonban találunk rá magyarázatot. Proudhon, a bolsevizmus szellemi ősatyja hagyta hagyatékul azt a mondást, hogy „la propriété c'est vol" — a tulajdon lopás. Ennek volt teoretikus kifejezője Marx és gyakorlati képviselője a bolsevizmus. A marxisták részéről megszoktuk lopásnak, rablásnak és szipolyozásnak minősíteni azt, amit polgári nyelven gyári felkészültség nek, munkának, szorgalomnak, takarékosságnak, vagyongyűjtésnek és tőkeképzésnek nevezünk. Arról az oldalról mór nem vesz szűk rossz néven, csak védekezünk ellene. Kétszeresen kell azonban tiltakoznunk az ellen, hogy a polgári társadalom tagja, akarva, nem akarva, szándékosan, vagy meggondolatlanul, ilyen gondolatirányokat propagáljon. Gondolatok Irta: Chován Józ»ef A test ártatlanságát csak egyszer lehet elveszíteni, a lélek tökéletesebb : többször is megtisztulhat. * Amig a lélek testhez van kötve, alá van vetve testi törvényeknek is : könnyebben zuhan, mint emelkedik. * Hegynek és völgynek egyaránt meg vannak a maguk diszei, — nemcsak a magasan hordott fejben, de a megaiazott szívben is vannak gyönyörűségek. * A hűség fensége és a szolgaság hitvány alacsonysága veszedelmesen közel állanak egymáshoz. A köztük levő különbséget csak a szeretet képezi. A MÁV árvaház hangversenye A Dunántul egyik legszebb városkájában, a magyar történelem nemes patinájával bevont Kőszegen, 1913-ban, 13 évvel ezelőlt, a nagy világégés küszöbén, árvaházat látestettek nemesen érző magyar szivek. Akiknek lelkében megszületett ez a szép terv, akik testet ad ak a gyermekszeretet égigszárnyaló gondolatának, szinte látnoki erővel érezték meg a legközelebbi emberöltő méhében rejlő veszélyt: a magyar nemzetre rázuduló, szörnyű katasztrófát. Százhatvan vasutasárváról már eleve gondoskodtak. A legrövidebb időn belül ki kell bővíteni a kőszegi árvaházat, hogy első " segélyt nyújthassanak a magukkal tehetetlen, senki emberfiához nem tartozó vasutasárváknak, azután pedig meg kell valósítani egy uj, modern árvaház létesítését. Ez elől bizonyára nem fog kitérni a magyar társadalom, mert önmagát, saját családi tűzhelyét tagadja meg, aki ridegen tud elmenni az árvák szenvedései mellett. A vasutas a társadalom minden rétegének becsülését kivívta. A vasutashivatás — bármely ágában is — a legidegölőbb, a legveszélyesebb. Életét adja — ha kell — hogy a mi életünk megmaradjon. A jótékonykodásnak ez a fajtája nem járathatja le magát soha, mert ennek a gyökere a szeretetben van, a mindenség egyetlen nagy és örök érzésében. És nem alamizsnát kér a vasutas, hanem szerte az országban müvészestéket rendeznek, amelyeknek jövedelméből tekintélyes összeget fordi anak a nagy célra. Nem műkedvelők és nem esetrőlesetre összeverődött névtelenek szerepelnek estéiken, de elismert, kipróbált müvészegyéniségek, kiknek neve és múltja a legnagyobb műélvezetet garantálják. A hangverseny január hó 24-én lesz. Holnap választja meg felsőházi képviselőit Békésvármegye Mennél nagyobb számmal jelenjenek meg a megyebizottsági tagok (A Közlöny eredeti tudósítása.) Holnap délelőtt 9 órára hívta ösz sze a főispán a megye törvényhatósági bizottságának közgyűlését, hogy éljen azzal a jogával, melynek gyakorlásában a forradalmak, az oláh megszállás megakadályozta. A békekötés után előállott helyzet hosszú ideig nem is volt alkalmas a ké kamarás törvényhozásra, hiszen annyi mindent kellett az újra való berendezkedés alatt megoldani, ujjáalakitani, mig végre elérkezett a régi rendhez való visszatérés ideje. A régi főrendiházba választott tagok nagy többsége azok közül a megyei közéleli szereplők közül kerültek ki, akiket nemcsak rátermettségük, hanem a törvényhatóságokkal való összeforrottságuk is predesztinált; akik javarészt a megye legősibb családjaiból származván, képességeiken kívül származásuk révén is joggal képviselték a vármegye egész közönségét. A mostani felsőházi tagválasztás jelöltjei is javarészt ilyen féfiakból kerülnek ki, ami egészen helyes is, nerrcsák a tradíció, hanem a praktikus élet szempontjából is. Beliczey Géza, kit élénk, tevékeny és eredményes közéleti szereplése az ország agrárpolitikusainak és vezető férfiéinak legelső soréba állított vármegyénk egyik legrégibb családjából származván, a megyével, annak túlnyomó ag* rártársadalmával már származása révén annyira összeforrott, hogy csak természetes, ha azt állítjuk, hogy gazda és birtokosfársadalmunk bajait azoknak orvoslási módját, óhajait és törekvéseit senki nála jobban nem ismerheti. Ámde nemcsak gazda Beliczey Géza, hanem egyúttal élénken érdeklődő és érzéke van minden a gazdasági élettel szoros kapcsolatban levő egyéb érdekeltségek működése, küzdelmei és törekvései, a kereskedelmi és ipari élet bajainak és azok orvoslásainak helyes felismerése iránt is. Tanulmányai és tisztviselő ősei révén végül joggal képviselheti a tisztviselők és egyéb értelmiség érdekeit is. Mindezt pedig Beliczey Géza nemcsak Békéscsaba lakosságának érdekében teszi, hanem tényleg az egész vármegye lafeosságának érdekében, miután az ő eddigi közéleti szereplésének átfogója, sem egy városé, hanem az egész vármegyéé. A vármegye közönsége tehát nemcsak Beliczeyt, hanem önmagát becsüli meg akkor, amikor egyik képviselőjéül őt választja meg. A másik képviselő megválasztása már nagyobb gondot fog okozni a törvényhatóság bizottsági tagjainak, nem ugyan azért, mintha nem akadna elég megfelelő férfiú, hanem ellenkezőleg, miután többen vannak, akik egyforma joggal számithatnak megválasztásukra. Az emlegetett nevek viselői kivétel nélkül érdemes férfiak és ha mi mégis Szeberényi Zs. La jósnak adnánk a második képviselőséget, annak az ő nagy tudásán, európai műveltségén és összeköttetésein, valamint demokratikus gondo'kozásán kivül nagy oka lenne az, hogy vele a megye protestáns lakossága is képviselethez jutna. Mi ugyan nem vagyunk hivei politikai téren a felekezeti szempontok irányító szükségességének, mert meggyőződésünk. hogy a rátermettség független a felekezeti hovátartozástól. Ebben az esetben azonban a helyzet tényleg az, hogy Szeberényi megválasztásával minden kívánalom 100 százalékig teljesedésbe mehetne. Az ő egyénisége is olyan, amely nemcsak lokális érdekek közé ékelődött, hanem a lokális kereteken tul, Baliczeyhez hasonlóan, az egész megye képviselője lenne. Hozzá hasonló megállapításokat tehetnénk a másik két emlegetett jelöltről Í3 Ambrus Sándorról és Brém Lőrincről, akiknek súlya és közéleti szereplése is teljesen ismert s mi több, a legnagyobb mértékben elismert. A választás tehát a második helyre igen nehéz lesz, éppen azért figyelmeztetjük a vármegye törvényhátósági bizottságának tag • jait. hogy a választóközgyülésről igaz ok nélkül senki se maradjon el. Lelkiismereti kérdést csináljanak a választásból, mert megbízatásuk erre a talán legfontosabb kötelességre is szól s joggal elvárhatják tőlük megbizóik, hogy kötelességüket ezúttal is híven fogják teljesíteni. Ha ez igy meg történik, akkor mint ahogyan vezércikkünkben is már mon lottuk, vármegyénk közönsége nyugodt szívvel veheti majd tudomásul a hétfői közgyűlés választásának eredményét. Zürichben a magyar pengőt 90.62 5-el jegyezték. JTla és minden esíe nyolc óráfól női szalonzenekar hangversenyez a Korona kávéházban