Békésmegyei közlöny, 1927 (54. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1927-01-20 / 15. szám

Egyes szám ára 8 fillér Békéscsaba, 1927 január 20 Csütörtök r r ik szám BEEESH BÉKÉSME GYEI KÖZLÖNY regíny ajándéka 52-'kJ számú szelvény. 1927. I. 20. Hat ilyen szelvény bemutatása mellett 3000 koronáért kiszolgáltatjuk Eschtrnth Natália : Tündérkirálynő cimü regényét. — Igényeket csak a rendelkezésre álló példányszámmal elégíthetünk ki. FOLmiii mm? i'gjf w Blöflsetési dijak : Helyben és vidékre postán küldve: negyedévre 6 pengő, egy hónapra 2 pengő. Példányonként 8 íillér. Főszerkesztő : Dr. Gyöngyösi János Felelős szerkesztő : Filippinyi Sámuel 1 elefonssám : 7 Sxerk«sztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, II, kerület Ferenci Józsol-tér 20. »ám alatt. Hirdetés díjszabás szerint. lá uli ur botrány a tanárok bőrül Szegény tanárok, bizonyára maguk riadnak meg legjobban s el sem tudják gondolni, miként kelülnek ők egy kulturbotrány középpontjába. Pedig kétségtelenül a legcsunyébb és legfelhéboritóbb kulturbotrány az, ami most a középiskolai tanárok .fizetését illető* leg napfényre került. Aki ismerős a magyar tanérképzésnek Eötvös óta érvényben levő tanulmányi követelményeivel, az tudja, hegy a legmagasabb tudományos értékű talán az összes akadémikus pályák között. Hiszen ha van hibája ennek a tanárképzésnek, éppen az, hogy inkább tudósokat, mint pedagógusokat nevel. S a magyar tudomány igen sok jeles képviselője, az egyetemi katedrák sok eutópei hirü birtokosa egy-egy középiskola szerény tanári karából került a tudományos felkészültségének és képes ségének megfelelő helyre. És akkor vájjon nem arcpirító kulturbotrány-e az, hogy ma vannak középiskolai helyetles tanárok, közülük sokan már hat éve működnek s naponta 3 pengő 68 fjllér napidijat kapnak? „Fizetésük" egymillió koronéra felmegy havonta. Kinevezett, rendes, több mint 10 éve szolgáló tanároknak havi fizetése mintegy 184 pengő, vagyis alig haladja meg a két millió koronát. Tessék megélni belőle, de hozzá ugy, ahogy a miniszter megkívánja : „a nemzetnevelés ideális céljától" és „nem anyagi törekvésektói" áthatva. Mert a kultuszminisztérium ezzel koppintott rá szegény tanárokra, amiért emberi megélhetésükért szót mertek emelni s elintézte őket mint tanárokat, minthogy a nagyvonalú kulturfolényes politikában, mint amilyen a biologiai intézet, a külföldi szinésztumé stb. az urak odafönt mér elveszítették érzéküket a magyar tanári hivalás fontossága és megillető méltósága iránt. Egy és kétmilliós fizetést adni diplomás, tudós, egész életüket a tudománynak áldozó embereknek, megszégyenítő és ha ennek orvoslását kérni merik, akkor még a nemzeti idealizmus nevében rájuk ripakodni, egyenesen felháborító. Nem a lehetetlent kívánjuk. Nem a békebeli tanári fizetés valorizációját. De sürgős orvoslásét azoknak a sérelmeknek, amelyek a tanárságot a többi állami státusokkal szemben a különböző fizetésrendezés során érték. Ezt meg lehet lenni s éppen a nemzetnevelés ideális céljai éidekében meg is kell tenni. (gy. j.) M egbirságolíak 30csabai kereskedőt, mert nem tartanak sört A pénzügyigazgatóság ujabb csodabogara — A keres, kedők felháborodva követelnek orvoslást erre; az ujabb sérelemre (A Közlöny eredeti tudósítása.) Meg csak pár nappal ezelőtt adtunk hangot azoknak az elkeseredett panaszoknak, jogos vádaknak, melyekkel a csabai keres kedő társadalom a képviselőtestület nyilvánossága előtt illette a csabai adókivető- és felszólamlóhatóságokat. A panaszok rámutattak arra a szomorú tényre, hogy az adókivetéseknél egyáltalján nem érvényesülnek olyan morális kötelességek, melyek nélkül pedig nincs megnyugvás, nincs bizalom az adókivető hatóságok iránt sem, mert velük szemben az adózó hova tovább ugy érzi és viseli magát, mint az űzött vad. Hogy ennek az irgalmatlan hajszának csak az adóalanyok összeomlása lehet a következménye, az minden józanul gondolkodó és előrelátó ember előtt világosan áll. Mégis nem a sebek gyógyítására gondolnak az illetékesek, hanem a kereskedő társadalom számos sebből vérző, vánszorgó testén ujabb sebeket ütnek, mint ha az lenne a cél, hogy még lélegzethez se juthasson a meggyötört. Mint értesülünk, ugyanis mintegy 30 csabai kereskedőt megbírságolt a pézfigyigazgatóség 10 aranykoronától felfele azért, mert üzletQkben nem tartanak sört. Érdeklődésünkre azt a felvilágosítást kaptuk, hogy mindazok, akik italmérési engedélyt nyernek nemcsak jogosultak, hanem kötelezettek is az italmérésre s akik ezen jogukat és kötelességüket nem gyakorolják megbirságolandók, sőt végül italmérési engedélyüktől meg is foszthatok. A rendelkezés intenciója helyes, mert hiszen az italmérés az államnak egy jelentékeny jövedelmét szolgáltat, de az ahogyan ezt a rendelkezést a gyulai pénzügyigazgatóság értelmezi, minden lehet, csak józan mérlegelés nem. A kincstárnak ugyanis az az érdeke, hogy a különböző italokból mennél többet adjanak el a kereskedők és kimérők, mert ezáltal a kimérésre jogosultak is jövedelemhez jutnak. Abból azonban, hogyha a kereskedők olyan italodat tartanak, melyeket eladni nem képesek, csak legföllebb a kincstárnak lehet haszna, a keres kedőnek kizárólag csak kára. Sört a kereskedők épen azért nem tartanak, mert nem fogy, nem kell senkinek. Akinek kell, elmegy a vendéglőbe és korcsmába, ahol frisset és olcsóbban kep. Ellenben valamennyi kereskedő a sör kivételével tartja az gedélyével járó kötelezettségeknek eleget tesz. Nem tudjuk tehát elképzelni, hogy mi indíthatta a pénzügyigazgatóségot erre a furcsa rendelet magyarázásra ? Talán a sörgyárak üzemének védelme, vagy a sörfogyasztásnak akarnak ilyen kényszerrendszabályokkal propagandát csinálni ? Nem tudjuk elhinni. Lehetetlen az, hogy egy végtelenül fontos közhivatal ilyen propaganda eszközéül adhassa oda magát. Inkább azt hisszük, hogy az egészről a pénzügyigazgatónak tudomása sincs, hanem azzal egy tulbuzgó alárendelt tisztviselője akart magának érdemeket szerezni. A csabai kereskedők természetesen nem nyugszanak meg ebben a határtalan önkényben, hanem ezt a legújabb sérelmet memorandumba foglalják és küldöttségileg fogják átnyújtani a pénzügyigazgatónak, nem csak arra kérvén meg őt, hogy ezt a sérelmes intézkedést visszavonja, hanem arra is, hogy a jövőben ő maga őrködjön éberen afölött, hogy ilyen elkeserítő sérelmek a kereskedő társadalmat ne érhessék. összes itainemeket, tehát az enA fürdőigazgatóság a fürdő részletmunkáiból juttasson a csabai iparnak is (A Közlöny eredeti tudósítása.) A fürdőigazgatóság, mint érlesülünk szigorúan fog őrködni afelett, hogy rajta kívülálló idegen tényezők befolyása az igazgatóság elhatározására ne érvényesüljön. Szigorúan fog továbbá őrködni a felett is, hogy a fürdő immár alaposan megrí övekedett költségeit senkinek a tanácsára nem fogja luxus berendezések létesítésével még jobban növelni. Mindenesetre helyes és éppen időszerű az igazgatóságnak ez az elhatározá-ia, mert közönségünknek nem luxusfürdőre van szüksége, hanem egy olyanra, mely legszükségesebb és már évek óta szégyenletesen nélkülözött higiéniai és egészség fenlartási igényeinket luxus nélkül a legteljesebb mértékben elégíti ki. Luxusra nekünk nem telik, akinek meg telik, az úgysem Csabán fogja ebbeli szükségleteit kielégíteni. A legnagyobb botorság lenne részünkről, hogy ha a Gellért fürdőhöz hasonlóról álmodoznánk, de botorság lenne még az is, ha belemennénk, vagy tűrnénk, hogy belevigyenek bennünket még a szolnokihoz hasonló feleslegesen luxuIÍOZUS fürdő építésébe is. Helyes tehát, ha az igazgatóság szigorúan az előirányzott polgári jellegű fürdőt épiti meg, de mennél hamarabb. Ámde ezeken kivül elvárjuk a fürdő igazgatóságtól azt is, hogy a nyomorgása mellett is nagy adókat fizető helyi iparosságunknak is annyit juttat a munkákból, amennyit csak technikailag lehetséges. Épen ezért a szerelés óriási költségű munkájának odaítélésénél kösse ki az igazgatóság a fővárosi vállalkozóval szemben, hogy mindazt, amit Csabán technikailag elkészíteni lehet, itt fogja elkészíttetni. Ilyen pedig a vízvezeték szerelésnél számtalan van. Hasonló a helyzet a mükőmunkánál is, mely viszont teljes egészében Csaban végezhető el. Ne hallgasson az igazgatóság semmiféle aggodalmaskodó tanácsadóra, hanem ezt a kívánságot kösse ki a vállalkozóval szemben s akkor nyomban ki fog tűnni, hogy a vállalkozók igenis tudnak módot a csabai ipar részeltetésére is éspedig - minden aggodalom nélkül. Ezt a csabai iparosság elvárja ez igazgatóságtól, annál is inkább, mert a fürdőépitéshez tetemesen hozzájárul keserves adófilléreivel, méltányos tehát, ha azt akarja, hogy abból a hatalmas összegből, melybe a fürdő kerül anagyobb rész ne idegenbe vándoroljon, hanem itthon maradjon helyi iparunk erősítésére. ZUricnDen a magyar pengőt 90.70-eI jegyezték.