Békésmegyei közlöny, 1927 (54. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1927-03-10 / 56. szám

2 békEsmegyei KÖZLOííI Békéscsaba, 1927 március 10 saját érdekükben 8 napon belül jelentkezzenek. Reichnitzer Ede alelnök ind Iványára a választmány 3 millió koronás alapitvényt teit dr. Berthóty István polgármester, ugyancsak 3 millió koronás alapítványt dr. Korniss Géza tanácsnok, elnök és 2 millió koronás alapítványt Kővári Jenő nevére azzal a rendeltetéssel, hogy az alapítványok kamatai évenként egy-egy arra érdemes és rászorult hadiérva tanulmánvi segélyezésére fordíttassanak. Kimondotta a választmány azt is, hogy ezen alapítványok iőkéjét évről-évre gyarapítja az egyesület enyagi erejéhez mérten. A helyi egyesületet ezen elhatározáséban az a szándék vezette, hogy azokkal szemben, akikről az alapítványokat elnevezte, háláját rójja le azon jóindulatu érdeklődésért és támogatásért, amellyel az egyesület ügyei iránt viseltetnek. Foglalko' zott még a választmány az egyesület számára egy egyesületi zászló beszerzésével és fölavatásával is, ennek előkészítését a vezetőségre bízta. Korda Sándor jubileuma (A Közlöny eredeti tudósításai Korda Sándor 25 éves színészi jubileumáról már ismételten megemlékeztünk. A derék művész 25 éves jubileuma alkalmából rendezendő díszelőadás sikere olyan nagy lesz, emilyennel az utóbbi időben alig dicsekedhet színielőadás. Ez a nagy érdeklődés mindennél jobban bizonyítja azt, hogy közönségünk mennyire megbecsüli Korda Sándort és milyen nagyra értékeli az ő művészetét. De nemcsak városunk közönsége siet ünnepelni a mi derék Kordánkat, hanem mindazon városok, melyekben negyedszázados szinipályája alatt csak megfordult, kép viselőit elküldi a szombat esti előadásra. Városunk közönsége elismerésének látható jeléül a jubiláló művész megjutalmazásán is fáradozik s hisszük, hogy szombaton este a színház közönsége egy pompás előadás kellemes emlékeit, Korda Sándor pedig életének egyik iegnagyobb örömét fogja feljegyezhetni. Kiss Ferenc Cyranója (A Közlöny eredeti tudósítása.) Egy kissé félve és aggodalommal néztünk a találkozás elé, hogy Cyranot, ifjuságunk büvös-szavu, kedves lovagját viszontlássuk. A romantikát, főleg a vitézi élet romantikáját egy szörnyűséges tömegmészárlás emléke megrontotta. Az arrassi csata a világháború után egész más emlékeket idéz fel bennünk, amikor az egyéni vitézség és erő helyébe az aknák, a gáz és a tank lépett. Es a háborús tárgyú irodalmi müvektől a legtöbb ember csömörrel fordul el. Cyrano mégis örökifjú maradt, meit minden, ami szép és nemes, jó és hasznos, emberi és poétikai, ott él, örül és sir Rostand halhatatlan hősének lelkében. Cyrano megmaradt üdén és fiatalon, lelkesít, ellágyit és megríkat, Cyrano megfiatalít bennünket. A magyar Cyrano egybeforrott a megboldogult Pethe3 Imre emlékével és Kiss Ferenc alakítását élvezve az összehasonlítástól nem lehet szabadulni. Abban mindketten egyek: A nemes magyar beszéd művészei. Mart nemcsak Rostand eredetije, de Ábrányi gyönyörű fordítása is a szó tnuzsikalitása és elbüvölőbb hangszert aligha lehetne rá találni a Kiss Ferenc zengő orgánumánál és pompázó magyar kiejtésénéi. A szavakat szürcsöltük s a szép szavak nemcsak Roxant ejtették mámorba, de a közönséget is. Egy jellegzetes vonását a Kiss Ferenc alakifásának néhai Pethesével szemben megállapíthatjuk s ez már a külsőben is kifejezésre jut. Kiss Ferenc hatalmas ss^ál ember, fejjel magasabb az átlagnál. Ugy emelkedik ki a színpadon óriási arányaival, duzzadó izmaival, mint az erő megtestesítője. Ei mig Pethes alakításában több volt a gálánskor lovagjából, addig Kiss Ferenc inkább a vitézi erények robusztus ideálját hangsúlyozza. De a felfogás külömb ségén felül mély és emberi művészettel, ami különösen a gyönyörű erkélyjelenetben és a megrázó haldoklási jelenetben csillogott. A közönság, sajnos, csak félig töltötte meg a színházat, de aki ott volt, egy felejthetetlen művészi élmény emlékével távozott. Ezek után még csak azt jegyezzük meg, hogy a Kiss Ferenc nagy és értékes művészetével szemben igazi blaszfémia — a Muzsikus Ferkó. A honvéd altiszti kar művelődési körének műsoros estje (A Közlöny eredeti tudósítása.) Ismeretes az a nagyjelentőségű kuiturmunke, mellet a helybeli 10 ik gyalogezred altiszti karának művelődési köre az ezred legénységének műveltsége emelés a érdekében teljesít. A kör agilis vezetősége megragad minden alkalmat, hogy nagy szakavatottsággal rendezett estélyei és mulatságai révén egyrészt emelje a legénység kulturigényének nívóját, másrészt, hogy ezekkel az estékkel ii ápolja a katonaság és polgárság között nélkülözheietlen hazafias összetartást. Az altiszti kar művelődési köre folyó hó 14-én este 6 órai kezdettel a Városi Színházban rendezi az idén első műkedvelő előadását, mely iránt máris igen nagy érdeklődés tapasztalható. Az eddigi előadások sikere is abban a gondos munkában leli magyarázatát,mellyel a kör vezetősége előkészíti aszereplőket, ugy hogy azok nagyon sokszor jóval felül múlják a szokásos műkedvelő előadások nívóját. Minden remény meg van arra, hogy ezúttal még az eddigieket is felülmúló sikerről fog beszámolhatni a művelődési kör, annál is inkább, mert most egy ^kedves népszínmű, a „Piros alma" kerül előadásra. A három felvonásos népszínmű zenéjét Zsakay László, a 10 ik gyalogezred tagja szerezte. A darab szereplői a következők : Győry Lajo3 szkv., Lipták Bözsike, Bogár Károly szkv., Huszár Zsigmond szkv., Such Ilonka, Andó Mancika, Dákény Jolánka, Sztanék Anna, Munk Lajos szkv., Annus Juliska. Régi magyar táncok : Magyar kettős, Csárdás, Körmagyar, betanította ifj. Gavenda Bála táncmester. A magyar táncokat lejtik : Andó Mancika, Annus . Juliska, Dékánv Jolánka, Klom Bözsike, Kvasz Örzsi, Kackó Bözsike, Lipták Bözsike,. Sztanek Annus és a kör tagjai. Élőképek. A zenét a 10 ik honvédgyalogezred zenekara szolgáltatja. Hisszük, hogy közönségünk méltányolja ama célokat, melyeket a művelődési kör önzetlenül fáradozik és érdeklődésével siet a nemes célú fáradozás támogatására. Tőrvényszéki tárgyalás Békéscsabán -«<>K12 bűnügyet tárgyalt le a törvényszék (A Közlöny eredeti tudósítása.) Szerdán a gyulai törvényszék szállt ki Békéscsabára, hogy a járásbíróság épületében különböző bűnügyekben tömegtárgyalást folytasson le. Fábián Emil dr. királyi törvényszéki biró 12 ügyben hozott Ítéletet, melyek közül legérdekesebb egy válóperrel kapcsolatos ügy, hol a férj javára döntött, nemkülönben egy lopási bűnügy, melyet érdekességénél fogva a következőkben ismertetünk, A. M. csabai sopronyi tanyai lakos kiskorú fia régi haragosa volt Z M. ugyancsak sopronytanyai lakosnak, akin ugy akart bosszút állani, hogy egy éjszaka felköltvén béresüket, befogatott és haragosa földjére hajtott. A keresztekbe rakott búzából kocsijára felrakott 10 keres2Íei, majd elhajtott és a lopott kereszteket saját földjükön rakta ismét keresztekbe. A szomszéd azonban reggel a lopást észrevette és lármát csapott mire a fiu a következő éjjel ismét visszalopta haragosának földjére a kereszteket. A törvényszék lopás bűntettével vádolta a kiskorú tolvajt, de tekintettel fiatal korára és arra, hogy a lopásból kár nem származott, mindössze 7 napi fogházbüntetést szabott ki, melyben az elitélt megnyugodott. Az Omike Dalkör műsoros estéje (A Közlöny eredeti tudósítása.) Igen sok helyen ahol megfordultam. egyébről sem beszéltek, mint az Omike hangversenyéről, melyet e hó 19 én este a Nádor összes termeiben tartanak meg. Jó riporterhez illő módon utána jártam a dolognak, hogy megtudjam mi készül itt tulajdonképen, ami ennyire lázba hozza a város kultur és táncolni vágyó közönségét. Felmentem Fischmann doktor úrhoz, a Dalkör illusztris elnökéhez, hogy felvilágosítást nyerjek, de Ő az estélyről magáról csak annyit volt hajlandó mondani, hogy igazi nagy kulturest lesz, ahol két apró miivészkislány fogja extázisba hozni a jelenlevőket. Kértem, mulassa be előttem a művészeket, hogy lapunk hasábjain már előre megismertessem a közönséggel. Azzal hárította ezt el magától, hogy e tekintetben forduljak a Dalkör vigalmi elnökéhez, Leipniker Sándor úrhoz, ki szívesen fog közelebbi felvilágosítást adni, annál is inkább, mivel a művészek hangversenyét ő kötötte le. Megköszöntem a doktor ur szíves útbaigazítását, az idő rövidségére való tekintettel rohantam Leipniker úrhoz. Bizony az első pillanatban azt hittem kárbavész a buzgóságom, mert mikor beléptem az üzletbe olyan kellenetlen szag csapta meg az orromat, hogy majdnem rosszul le'tem (persze főzte az ő speciális kályhaezüstözőjéi). Kissé megbarátkozva a szokatlan illatfal. kértem, hop-y referáljon a két kis csodsgyermekről, akikről a városban már annyit beszélnek. Bizony nehezen indult meg a szó Leipniker ur ajkán, mert mint mondja : „Nem akarok áradozni a kislányok tehetségéről, annál is inkább, mert az egyik (Rátkai Vera), a nővérem kislánya, akit Csabán sokan ismernek s igy nem akarok felőle kritikát előre mondani, ezt hagyom a csabai vérbeli zenekritikusokra. A másik csöppságről, Fischer Annierői — mellesleg megjegyezve szintén tizenkét éves — csak annyit mondhatok, hogy hallottam a Zeneművészeti Főiskolában tartott hangversenyén, ahol szűnni nem akaró tapssal tüntette ki a budapesti közönság tüneményes hegedüjátékáért. Akkor érlelődött mag bennem az a gondolat, hogy a csabai közönségnek szerzünk egy estét, mely hosszú időre emlékezetében maradjon. Sjentül meg vagyok győződ/e, hogy ez igy is lesz. Még arra kérem, szíveskedjen megírni, hogy a hangverseny után tánc lesz a végkimerülésig, hogy minden tekintetben felejthetetlen est legyen." — S — Az erkölcsvédelmi rendelet első napjai Békéscsabán Leakasztott képek, káromkodásért ítélet és egy feljelentés as első napok eredménye (A Közlöny eredeti tudósítása.) Mint ismeretes, a megjelent erkölcsvéeelmi rendeletet egyesek, főképen azok, akiknek legtöbb félni valójuk volt a rendelettől, vegyes érzelmekkel fogadták. Pedig a rendelet a háborús pusztítások után nemcsak időszerű, de már elengedhetetlenül szükséges is volt. Békéscsabán eddig négy esetet jegyezhetünk fel, melyek már a rendelet alapján igényeltek rendőri beavatkozást. Az egyik esetben néhány képet akasztatott le a rendőrség, melyek a Fiúméban tanyázó műkereskedő jóvoltából lógtak a falakon. A kérdéses képek teljesen művészietlenek, sőt egyik valósággal ocsmány, ugy, hogy még az erkölcsvédelmi rendelet nélkül is helyes volt leakasztatni őket. A másik esetben egy káromkodót itélt el a rendőrség 40 pengőre. A rendőrség ezenkívül az egyik tánctanfolyamon egy táncfigurát is betiltot', ennek azonban további folytatása nem lett, miután az illető tánctanító a rendőrség figyelmeztetését magáévá tette. Végül az utolsó és pedig a legérdekesebb ügyben most indított a rendőrség eljárást. Az ügy előzménye az, hogy egy fiatalember az utcán megszólított egy nőt, ki a fiatalembert a rendőrségen feljelentette. Az első három eset felett köny-