Békésmegyei közlöny, 1926 (53. évfolyam) október-december • 222-297

1926-11-12 / 257. szám

2 JSSKttUNm Békéscsaba 1926 november 12 A katholikus leányegyesület előadása a Városi Színházban (A Közlöny eredeti tudósítása.) Ismételten hírül adtuk már társadalmunk készülő kedves szenzációját, mellyel a katholikus leányegyesület fogja november 21-én meglepni a csabai közönséget. A leányegyesület hiven kitűzött céljaihoz, a jótékonyság szolgálatában vállalkozott arra a nem kis feladatra, hogy előadja Csathó Kálmán „Az uj rokon" cimü színmüvét. Mint már megírtuk, a próbák serényen folynak és pedig olyan biztató eredménnyel eddig, hogy abból biztosan remélhető egy olyan hatalmas siker, amilyenben amatőr vállalkozasnak alig lehet része. Már maga a szinmü oly kedves, az érdeklődést annyira lekötő, hogy ha ehhez hozzávesszük a bájos fiatal leányok nagyszerűen megértő és megkapó játékát, ugy nem csalódhatunk, ha azt mondjuk már most, hogy a csabai közönség bajosan fog megelégedni a hirdetett egyetlen előadással s azt valószínűleg meg kell majd ismételni. A darab szereposztása a következő : Blanche Aszódy Maca Margit Dorn Margit Má'csi Kőry Klára Tóni mama Mihucz Anna Ida néni Orosz Irén Lilla néni Lamper Margit Piroska néni Schreier Magda Lujza Lahita Elza Juliska Vásárhelyi Mica Gedeon Poós Béla Miklós Cseh Dezső Esztáry Fehér István dr. Bonifác Laci Péli László Gábor Lizsáky László Béla Végh Mihály A betanítás nehéz munkáját Csorna Gyula és Filippinyi Sámuel vállalták, mig a táncbetéteket, melyek külön szenzációi lesznek a darabnak, D. Sebessy Irén tanította be nagyszerű hivatottsággal. A nagysikerűnek Ígérkező előadás jegyei a leányegyesületben és a Gesmey-féle könyvkereskedésben már most kaphatók. Zenetörténeti előadások (A Közlöny eredeti tudósítása.) Szerdán este kezdte meg Pongrácz Géza zeneszerző a helyi népművelési bizottság rendezésében zenetörténeti előadásait. Igen tartalmas, alapos s a figyelmét mindvégig teljesen lekötő, vonzó módon foglalkozott a zene eredetével, korszakaival, a zene eredetét az egyes népeknél tárgyaló poétikus mondákkal, amelyek közül különösen a kínai és görög válik ki költőiségével. Majd az őskor zenéjével foglalkozott, amelynek főeleme a ritmus volt s szoros összefüggésben volt a tánccal. Végül a hangszerek fejlődését világította meg. Az előadást — sajnos — kevés számú közönség hallgatta. Ennek oka főként az, hogy a közönség figyelmét a mult napokban ránkzuduló különféle előadászuhatagban kikerülte a Pongrácz-féle előadásokra vonatkozó közlése a lapoknak, a népművelési bizottságnak pedig nem áll módjában hangzatos reklámokkal hirdetnie előadásait. A zenetörténeti előadások ezentúl minden hétfőn este pontban fél hét órakor lesznek a Kultúrpalotában. A legközelebbi előadáson Pongrácz Gáza összefoglalja a bevezető előadás főbb , tudnivalóit, hogy a továbbiakat azok is megérthessék, kik az első előadáson nem lehettek jelen. Majd az ókor zenéjét ismerti s ez alkalommal zongorán vagy énekben bemutatásra kerülnek a kö vetkező zenemüvek : Kínai vallásos zene. Csatadal. Nászinduló. Kinai szórakoztató zene. Mohamedán Beirám-ünnepi ének. Ra mazán-ünnepi ének. Ramazán-ünnepi arabs ének. A görög zenéből : Pindaroí L. pythiaai ódája. Euripides Orestes-ének kórus töredéke. Himnusz a Múzsához. Himnusz a NemezishezAz előadásokra belépődíj nii.cs, tetszésszerinti csekély adományokat a költségekre elfogadnak. Mig vagyunk róla győződve, hogy közönségünk megfelelően fogja a jövőben mél ányolni a népművelési bizottság kulturális intencióit s az előadó példás önzetlenségíi, nemes fáradozását s a megérdemelt támogatásban fogja részesíteni ez előadásokat. Pénteken reggel akasztják fel Léderer Gusztávot Léderer és Lédererné ma találkoztak utoljára egymással Budapest, november 11. A rablógyilkos Léderer Gusztáv előtt, akit a katonai bíróság halálra itélt, ma reggel kihirdették, hogy a kormányzó a kegyelmi kérvényt elutasította. Léderer Gusztávot holnap, pénteken reggel fogják felakasztani, Léderer látszólagos nyugalommal hallgatta végig a jogerős ítéletet. Léderer utolsó kívánsága az volt, hogy feleségét engedjék hozzá, mert utoljára még beszélni szeretne vele. Léderer celláját siralomházzá alakították ét. Léderer Gusztávnét a Markóuccai fogházból ma délwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwww előtt átvitték a Margit-köruti katonai fogházba. Apáti Károly hadbíró zárt ajtók mögött közölte vele, hogy férjét holnap reggel kivégzik. Később bevezették hozzá Léderert, aki egynegyed óráig beszélgetett feleségével. Léderer sírva és meggörnyedve hagyta el egy negyed óia múlva e szobát. Majd néhány perc múlva a hangosan zokogó Léderernét kiférték ki a fogházőrök. Léderert Gold Károly hóhér fogja a Margit-körúti fogház udvarán holnap reggel felakasztani. Válasz a „Sirrombolásokról" cimü archeológiai cikkünkre (A Közlöny eredeti tudósítása.) A Bekésmegyei Közlöny vasárnapi számában fenti címmel érde kes cikk jelent meg tudósítónk tollából, mely éppen érdekességénél és tudományos aktualitásánál fogva megszólaltatta egyik hazai elismert szaktekintélyünket is, Buday Árpád dr. egyetemi tanárt, akinek hozzánk küldött levelét egész terjedelmében az alábbiakban adjuk közre: Igen tisztelt Szerkesztő ur ! Becses lapjának folyó hó 7-éről keltezett 253. számában (fe. e.) jelzéssel cikk jelent meg „A sirrombolásokról". A cikk rámutat arra a részben szomorú tényre, hogy nálunk, de Európaszerte, különösen az utóbbi időben bizonyos régészeti kutatási láz terjed, valósággal járványszerüen. Ebből az a helyrehozhatatlan kár származik, hogy a nem szakértő ásató tárgyakat keres és talál, a találás örömteljes izgalmai között pedig elmulaszt egy csomó megfigyelési alkalmat. Elmulasztja azért, mert nem tudja, hogy mire kell figyelnie. Holott ma már, amikor aránylag nagy számmal vannak leleteink, nemcsak az a kérdés, hogy az ismert tizenötezer, vagy nem tudom mennyi őskori bögre mellé még ujabb tizet találjunk, hanem főleg az, hogy pontosan megfigyeljük a leletkörülményeket. A mai hazai ásatásainknak ugyanis az az egyik főhivatása, hogy az itt szerezhető, pontos megfigyeléseken alapuló hiteles adatokat szolgáltassák az egész világ régészeti munkájához. Ezt a munkát nekünk, magyaroknak kell elvégeznünk és jól elvégeznünk, mert mindkettő a nemzeti becsület kérdése. Jól azonban csak az végezheti el, aki éppen azért, mert szakszerűen foglalkozik a régészettel, tudja, hogy melyek azok az ismeretbeli hiányok, amelyek pontos megfigyelések alapján eltüntetésre várnak, Ilyen körülmények között nagyobb tudományos értéke van a szakember munkájának akkor is, ha az kisebb muzeumi anyag gyűjtésével jár, mint a nem szakemberének, még ha az utóbbi szekérderék számra is szállítja muzeumba az anyagot. Nem kétséges, hogy a régészet nem nélkülözheti a jóindulatu dilettánsokat. Ezeknek azonban nem az a feladatuk, hogy ássanak, hanem az, hogy a véletlenül napfényre kerülő leleteket az elkallódástól és a rombolástól megvédjék addig, amíg az általuk azonnal értesítendő szakértő megérkezik. A szakértőkről a cikkíró nagyon kis véleménnyel van. Szemükre hányja, hogy nem értenek a geologiához, anthropologiához, chemiához. Bizonyára igaza van. Hiszen a régészet olyan óriási terjedelmű tudomány, hogy bőven elég, ha egy szakember annak egyik másik ágában van tökéletesen otthon, a többiben csak megfelelően járta3. Mindenesetre csak eggyel több ok ez arra, hogy bizalmatlanul fogadjuk azokat, akik mindezekben egyformán otthon vannak; ez az „egyformán" rendesen azt jelenti u. i., hogy mindenikben öncsinálta doktor az illető. Körülbelül ötven estendeje már tudják a szakemberek, hogy vannak dolgok, amiket sznba^ nem tudni. Persze ezzel a szabadsággal rendesen csak azok mernek élni, akik némelyest valósággal tudnak. Furcsa, amikor a cikkíró az elismert szakembereket, mint tudatlanokat álli ja elénk, szemben azokkal, akik nem tanultak egy mesterséget sem, de mindent tudnak. Pontosan ugy, mint amikor népünk az orvost, állatorvost tudatlanoknak mondja, ellenben szakértőnek a javasasszonyt. Mindeneket összefoglalva: ideje, hogy a műkedvelő asatásoknak vége szakadjdn, mert azok többet ártanak, mint használnak. Mindenegyes általuk szétrombolt sir egyegy mondat a magyar föld megirailan tőrténeteből, mely — épen az ő „lelkes" munkájuk miatt — örökre megirhaiatlan mondat marad. Ellenben nagy szolgálatot tehetnek az ügynek akkor, ha a leletről értebitik a legközelebbi csakugyan komoly szakembert, vagy muzeumot s annak megérkeztéig akár a hatósággal — mire az 1872. évi 14.136 sz. belügyminiszteri rendelet jogot ad — megakadályozzák a rombolást. Ezt helyesen cselekszik s méltán számítanak érte hálára ; ha többet tesznek ennél s maguk ásatnak, nem olyan biztos a hála kierdemelt volta. Mindezeket persze nem polémia kedvéért, sem pedig azéit irom le, mintha a műkedvelők eddigi munkájáért hálátlansággal kívánnék fizetni. Nem volna szép cselekedet. De ma már lulvagyunk a régészeti kutatások kezdetleges korán. Valamikor ugy volt, hogy a borbélyok orvosok is voltak; ma már meghaladott ez az álláspont. Igy van ebben a tudományban is. Ezen pedig örvendezni kell s nem azt bizonyítani, hogy a borbély jobban ért a sebészethez, mint a tanult operatőr. Kérem Szerkesztő Ur, fogadja megkülönböztetett tiszteletem nyilvánítását, mellyel maradtam Szeged, 1926. nov. 8 án. Dr. Buday Árpád a régiségtan egyetemi nyíl. rendes tanára Az egyfázisos forgalmiadó ügye —««•»— A szegedi kamara felterjesztésben kérte és országos akciót indított az egyfázisos forgalmiadóért A pénzügyminiszter még ez év tavaszán egy nyilatkozatában kijelentette, hogy az egyfázisos forgalmiadót a közszükségleti cikkek négy fontos csoportjánál, a ma'omtermékeknél. szénnél, tűzifánál, továbbá lisztnél és zsírnál kisérletképen életbe fogja léptetni és ehhez képest fog intézkedni az egyfázisos forgalmiadónak más cikkekre való kiterjesztéséről is. Junius havában a miniszter véleményezésre megküldötte az érdekképviseleteknek egy keretrendelet tevezetet, amely általánosságban intézkedik az egyfázisos forgalmiadóról, valamint egy másik rendeletnek a tervezetét, amely a szén és tűzifa egyfázisos forgalmiadójáról szól. Noha azóta már hónapok teltek el, a forgalmiadónak ezen a módon — hivatalos kifejezés szerint adóváltság utján — vjó lerovására még érdemleges intézkedés nem történt. Ezzel szemben négy nappal ezelőtt a pénzügyminiszter egy