Békésmegyei közlöny, 1926 (53. évfolyam) október-december • 222-297

1926-10-03 / 224. szám

2 békEsmeoyei köziönt Békéscsaba, 1926 október 3 ÁDÁM ÁRUHÁZ Nagy választék elsőrendű Cl PORAKTARA Békéscsaba, Andrássy-ut 25. szám alatt #4 kézimunka férfi, női és gyermekcipőkben Szines seuro, lack és croco divatcipők a legújabb színekben. Erős strapacipők olcsó árban. Fehér és szines vászon, tenisz és tornacipők, szandálok kizárólag jó minőségben. — Mér" ték szerinti rendelések és javítások felelőség mellett, a leg­rövidebb időn belül készülnek. mel megnézzük akár tízszer is. A képeknek ez az őszinteséget su­gárzó hatása végeredményképen biztosíték arra is, hogy sok el fog kelni belőlük, amit a legtel­jesebb mértékben meg is érde­melnek. A kiállítás megnyitása ma dél­előtt 11 órakor fog megíörténni. Egyenruhát a csabai leventéknek A legszegényebb községek is egyenruházták leventéiket (A Közlöny eredeti tudósitása.) Élénken emlékezünk még a pár­héttel ezelőtt lezajlott óriási ará­nyú megyei levente versenyekre, arra a pompás képre melyet a közel ketezer levente megjelenése a pályán nyújtott. De emlékezünk arra a röstellkedésre is, amelyet az összehasonlítás révén éreztünk, hogy mig a legszegényebb sár­réti leventecsapat is egyszerű, tet­szetős egyenruhában volt, addig a mi derék leventéink csak pol­gári ruhában, ahányan voltak annyifélében disztelenkedtek a többi község csapatai között. Márpedig ami a sport teljesítményt illeti, abban a mi leventéink vitték el a pálmát, megérdemelnék te­hát, hogy nekik is legalább ilyen alkalmakra formaruhájuk legyen. Szokás azt mondani az egyen­ruhára, hogy a „ruha kötelez", t. i. azokra a szabályokra és maga­tartásra, mely az egyenruha vise­lésével jár. Á mi leventéink a két efitendős kiképzés alatt, ami a magatartást illeti, olyan változá­son mentek ét, hogy joggal mond­hatjuk : Többé már nem a tanonc az ucca rakoncátlan jellegzetes­sége. Olyan komoly, ügyes, önér­zetes a még pár évvel ezelőtt, bor­zos, lompos, piszkos inasgyere­kek, hogy alig különböztethe­tő meg akár a középiskolások­tól is. Azok a gyerekek akik kitűnő teljesítményekkel elvitték az atlé­tikai verseny dijainak 70 %-át és a lövészversenyt is óriási fölény­nyel nyerték, megérdemelnék, hogy ez a város is kifejezésre juttatná irá-.yukban való elismerését. Az ugyanis kétségtelen, hogy a már amúgy is súlyosan igénybe vett társadalom nem lenne képes a leventéket egyenruhával ellátni. Ámde itt van a város, mely úgyis erre a rendkívül fontos intéz­ményre oly keveset áldoz, hogy a levente kiképzésre juttatott költ­ségek alig tesznek ki nagyobb összeget, mint a sokkal kisebb és szegényebb Szarvasé. A város tehát tartsa elsőrangú kötelessé­gének, hogy leventéit egyenruhá­val ellása, hogy majd jövőre, ne kelljen leventéinknek és nekünk is a külső miatt szégyenkeznünk, akkor amikor viszont a belső ve­zetésre jogosít bennünket. yegysetek a földbirtokreformhoz Irta: dr. Lnsztlg Géza ügyvéd 1848 március 26-án a pozsonyi diéta tagjai feszült izgalommal vár­ták az ülés kezdetét. A napirendre az ősiség eltörlése volt kitűzve, azé az intézményé, amely a ma gyar alkotmány kulcsénak tekin­tetett. Végre megszólalt az elnöki csengő, a nádor, az országbíró, a többi nagy méltóságok bevonul­tak a terembe és a legelső pad­sorok egyikében szólásra emelke­dett egy tagbaszakadt vöröses­szőke. busa homlokú férfiú, név­szerint Deák Ferenc Zalavárme­gye követe, többrendbeli t. vár­megyéknek táblabírája és csur­góra álló kajla bajuszát jobbra, majd balra simítva fátyolos tompa hangon beszélni kezdett. A tekintetes karok és rendek áhítattal figyeltek a szónokrp, aki, maga is az előjogosult nemesi osztály sarja, keresetlen, de szivbe markoló szavakba foglalta a föld népének majd ezer éves történe­tét. attól az időtől kezdve, amikor mint várjobbágyok néminemű sza­badságot élveztek addig az ideig, amikor röghöz kötöttségük szigo­rubbnál-szigorubb törvényekkel erősíttetett meg. Beszélt a Mária Terézia-féle urbárium rendeletről, a földesurak konokságáról, fel­említve a híres szállóigét, amely­lyel egy magyar főiend Mária Terézia törekvéseit guny tárgyává tette és megemlékezett felsőbüki Nagy Pálról, akinek egy torokkal kiabálta oda az egész alsótábla : „Ne stulticet", amikor a jobbágyok helyzetének könnyítéséről mert hangos szót ejteni. Hogy a föld, amelyet a jobbá­gyok apái verejtékes kinnai hó­dítottak el a bozóttól, az ingo­vány tói, az őserdőtől, avagy a sívó homokpusztaságtól, másutt termett és zöldéit, hogy a jobba­giones, az inkvilini s a subinkvi­lin. csak robotoltak, hogy a tize­det, a kilencedet, a dézsmát mind szedték róla; mindezt életre kel­tette, vagy legalább is zörgő ár­nyakként felidézte minden retori eszköz, minden páthosz nélkül az előadó, aki mér akkor az első magyar felelős minisztérium ki­szemelt pecsétőre volt. Es mikor beszédében odáig jutott, hogy a takintetes karokat és rendeket egy uj fassio perennélisra, uj örökval­lásra hivfa fel, egyhangúlag fel­zúgtak a követek, ki magyarul, ki latinul: „Elfogadjuk, Prestamus 1" Ez volt Magyarországon a francia forradalom augusztus 5-iki ese­ményeinek a pandantja s rövid egy órai tárgyalás után kiüttetett az akona, eltöröltetett az ősiség és szabaddá vált a főid, Ez volt a honfoglalás óta a legnagyobb lépés a magyar föld felszabadí­tása irányában, mindaddig, amig a világháború lezajlása után egy ujabb lépés nem tétetettt ugyan­csak ezen cél leié. Ez a lépés nem tétetett meg olyan könnyen, mint az előző és mindenekelőtt nem egyhangúlag. Már a világháborúban pedzették a szakkörök a földreform fogana­tosítását, de sem elvben, sem pe­dig kivitelben nem egyeztek a vélemények. Wekerle Sándor az ameiikai home-stead mintájára a felosziandó birtokok dologjogi for­galmának állami felügyelet alá való helyezésétől óhajtotta füg­gővé tenni az ujabb honfoglalást, mig mások, köztük Hegedűs Ló­ránt, ilyen korlátozásokat elveten­dőknek ítéltek. A háború folyamata alatt csak akadémikusén zajlott a vita, de a földreform tettlegességére, elte­kintve a Buza Barna hamvéban holt kísérletétől, csak akkor ke­rült a sor, amikor a trianoni bé keszerződés törvénybeiktaíóséval Magyarország jelenlegi csonka ál­lapota ideig óráig birtokállomóny­ként elfogadtaíott. Ekkor hoztak nagy sebbel lobbal a pártok té­gelyében eredeti salakjától meg nem tisztitottan azt a két törvényt, amely hivatva lett volna az egyon­nyomori fott ország egyedüli va­gyonát olykép megosztani, hogy a szociális ellentétek annyira amennyire, letompuljanak és leg­alább a szűkös megélhetés a lakosság széles rétegenek bizto­síttassák. És most előttünk fekszik a földreformbizottság jelentése, amely röviden, de kategorikusan meg­állapítja, hogy a földreform nem sikerüli, hogy teljesen célját vesz­tette, sőt egyenesen kiszámítha­tatlan károkat okozott ennek az országnak. Hogy egyik szavunkat a má­sikba ne öltsük, a földreform el' hibázott foganatosítása eleddig 600 milliárd papirkoronájába ke­rült az országnak, a föld hoza­dékát katasztrális holdanként bú­zában 1.39 métermázsával, rozs­ban 1.07, árpában 1.25, zabban 1, tengeriben 2.01, burgonyában 10.45 és cukorrépában 30.28 mé­termázsával csökkentette, a iöld­hitel realitását nagyban megin­gatta azáltal, hogy a mezőgazda­sági hitel előmozdításáról csak későn s akkor is csak fogyatéko­san és tervtelenül, az állami el­lenőrzés garanciájának mellőzé­sével történt gondoskodás. Mind­ezek tenyek, még pedig szomorú tények, de ezúttal nem erről óhaj­tok beszélni, hanem azokról a szociálpolitikai következmények­ről, amelyek az elhibázott föld­reform nyomán minden valószínű­ség szerint fel fognak fakadni. ... Együtt sopánkodánk Országunk esésén Urbár hirdetésén . .. énekelték Mária Terézia korában s ugy létszik, hogy énekelni fog­ják újból országszerte, de nem­csak azok, akik ellen, de azok is, akiknek javára akart szólni a „nova acquisitio." (Folytatása következik.) Szilánkok Mi csabaiak szeretünk dicse­kedni azzal, hogy az utolsó tiz év alatt városunk óriásit fejlődött s ugyanakkor erősen kötjük az ebet a karóhoz, hogy a fejlődés utján mi bizony nem állunk meg. Mi ugyanis mindenképen vezetni akarunk, ami helyes is. Fájdalom, a vezetést mi hamarabb el is ér­tük, mint gondoltuk volna. Csak­hogy miben ? A drágaságban. Abban bizony. Csak egy össze­hasonlító példát mondok: A fehér­sütemény ára Gyulán 500, Buda­pesten 600, Békéscsabán 700. Ugye, hogy vezetünk ? . . Öt előadást tartott Csabán a. Reberrigg cirkusz, melynek érke­zését valóságos amerikai izü rek~ lámozás előzte meg. A reklám célra is vezetett mert a cirkusz zsúfolásig megtelt, mind az öt előadáson. Nem sajnáljuk a szép bevételt tőlük, de ha arra gondo­lunk, hogy a színház egy Ibsen drámánál egyetlen egyszer sem tud még félig sem megtelni, akkor valóban gondolkodóba kell es­nünk : Vájjon csakugyan kultui­népek vagyunk e? A csabai úriasszonyok elhatá­rozták, hogy a szegény iskolások részére népkonyhát létesítenek s ennek céljára a mult napokban gyűjtést rendezlek. Az uccákort urnákat helyeztek el és szép szó­val invitálták a közönséget ada­kozásra. A közönség jelentős része­bizony nem nagyon sietett az ada­kozással. Végre két jól öltözött parasztasszonyt állit meg a ked­ves invitálás : „Csak pár koronái a szegény gyermekeknek." Mind­kettőnek karján ott lógott a drága ridikül. Megállanak és összenéz­nek. Majd az egyik végre elha­tározásra jutván — nem, óh, nem adakozik, hanem beszél. Ilyen for­mán : Csozsejeto, szegény gyer­mekek?! Nyechceme l Nyi pravda ! És felvetett fővel elballagtak (er—ő) Háztartások boldogulásának titka : Jó árut jól vásárolni A vásárlóközönségre igen kedvezően oldotta meg ezt a kérdést a Magyar Köztisztviselők Fogyasztási, Termelő és Értékesítő Szövetkezete mert a békéscsabai árudájában va. lóban jóminőségü, fűszer, csemege és italárukat, valamint háztartási cikkeket mindenkor alőnyös árakon, kedvező fi­zetési leltételek mel­lett árusit. Minden gnndos háziasszony itt szerezze be háztartási szükségleteit, mert ezzel sok pánzt takarit meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom