Békésmegyei közlöny, 1926 (53. évfolyam) július-szeptember • 145-221

1926-07-03 / 147. szám

2 BMÉSKaUYH" Békéscsaoa, 1926 julius 3 A lőkösházai kínvallatás rendezőjét,-*Fiedler Pált öt és félévi fegyházra ítélte a Tábla A Békésmegyei Közlöny megírta, hogy a lőkösházai állomáson 1925 februárjában elveszett egy tizenháromezer leit tartalmazó pénzeslevél. A nyomozást Fiedler Pál rendőrfogalmazó vezette. A gyanú Aufmuth József kereskedőre és feleségére terelődött, akik ellen egy detektív fenyegetésére terhelően vallott a kereskedő kisfia is. Aufmuth és felesége mindvégig tagadtak, amire a rendőrfogalmazó elrendelte, hogy a letartóztatott házaspár talpát meg kell korbácsolni. A másfél napig tartó kihallgatás alatt félholtra verték Aufmuth Józsefet és feleségét. Amikor harmadnap a kereskedőt és feleségét szádon akarták bocsátani, az asszonyt a sötét kamrában halva találták, úgyszintén halott volt Aufmuth József is, aki cellájának ajtófélfájára felakasztotta magát. A gyulai ügyészség hivatalos hatalommal való visszaélés, súlyos testisértés és személyes szabadság megsértése cimén vádat emelt Fiedler., Pál rendőrfogalmazó és hat alárendelt rendőrje ellen. A gyulai törvényszék a tanuk kihallgatása után Fiedler rendőrfogalmazót hat hónapi fogházra, alárendeltjeit pedig négy—három havi fogházra ítélte. A szegedi tábla síerdán a késő délutáni órákban hirdette ki a lőkösházai kínvallatás ügyében az Ítéletet két órai tanácskozás után. A tábla Fiedler Pál rendőr fogalmazót bűnösnek mondta ki a vádirat azon pontjaira is, amelyekben a törvényszék fölmentő Ítéletet hozott s azért Fiedler Pál rendőrfogalmazót a törvényszék hat hónapi fogházbüntetésével szemben öt és félévi fegyházbüntetésre Ítélte. Az alárendelt rendőrök közül Sárosi János felügyelőhelyettes büntetését négy hónapi fogházról két évi fegyházra, Likovszky András rendőr három havi fogházbüntetését pedig hat hónapi börtönre emelte fel. A többi vádlottak büntetését a tábla helybenhagyta. A főügyész a tábla ítéletében megnyugodott, a védők és vádlottak azonban az ítélettel szemben fellebbezést jelentettek be. A csendőrség és rendőrség kémeket sejt a piktorokban Egy csabai fiatal festő kalandjai — Fel kellene világosítani a csendőröket és rendőröket (A Közlöny eredeti tudósítása.) Operettbe való kacagtató viszontagságokat élt át az egyik fiatal, tehetséges csabai festő, kiről közismert dolog, hogy igen szorgalmas és fáradtságot nem kiméivé keresi fel azokat a festői helyeket, hol megfelelő témát, szüzsét találhat tanulmányai számára. Ez okból gyakran járt ki a csabai Széchenyi-ligetbe, hol vigan festegetett egy darabig, mig aztán egy napon vége szakadt komoly munkájának. Történt ugyanis, hogy egy nap modellt is vitt ki a ligetbe, akit egy padra leültetett és hozzákezdett a pingáláshoz. Ám alig festett egy negyedórát, egy dörgő hang zökkentette ki ihletéből és amint megfordult a hang irányában, megrökönyödve látja maga előtt a rend egyik zordon őrét, aki — hogy a megrökönyödött piktort még jobban begyullassza — további dörgedelmeket intéz hozzá ilyenformán: — Mit keres maga itt? Pakoljon el inneni Micsoda dolog ez? — De kérem szépen biztos ur, hát nem látja, hogy festek ? — Azt mindenki mondhatja 1 Pakoljon innen az árgyélusát, ne mondjam még egyszer! Szegény piktorunk bánatosan kezdte csomagolni holmiját, miközben oda érkezett a liget joviális gondozója, a városi főkertész, akinek a piktor elmondla esetét. A főkertész aztán hosszan magyarázgatni kezdett a rendőrnek, aki megértése jeléül mutató ujját homlokába szúrván, békét hagyott a piktornak, akinek azonban arra a napra minden ihletét magával vitle a rendnek éber őre. Piktorunk, hogy nyugodtabban festegethessen, kevésbé kulturált hadszintéren ütötte fel sátrát. Elment Dobozra, ott is a cigányfertályba és szabadságának boldog tudatában nekidurálta magát a lépten-nyomon kínálkozó festői részletek tanulmányozásának.Csakhogy megint rosszul járt, mert valami hiba csúszhatott bele a számításaiba, amely hiba okozta, hogy másnap egy, a csabai rendőrnél is zordonabb csendőr szúró, kutató szemét érezte magán a piktor s amint abba az irányba tekintett, már látta ts maga fele közeledni elkerülhetetlen végeztét. — Ki maga? Mi maga? Mit keres itt ? Mit csinál itt a cigányok között ? A kegyetlenül pattogó kérdések mint a jégeső kopogtatták a szerencsétlen piktor árva kobakját és szepegve kezdett magyarázkodni. A csendőr azonban nem volt kíváncsi a magyarázatokra, mert ő már magában elintézte: Kémet fogtam. — Hadd Iám az igazolást — förmedt a piktorra, aki zavarában előkotorászta iratait, melyek közül elsőnek francia igazolványát sikerült bemutatnia. Hogy észrevette a dolgot, nyomban kérte is vissza, mondván: — Nézze csendőr ur, veletlenül azt adtam oda, amit maga nem tud ugy sem elolvasni, adja azt vissza, itt van a magyar igazolásom. — Mit, hogy én nem tudom elolvasni ? I Minek néz maga engem ? 1 Hallja 1 A végén aztán méjgis csak nem sikerült az olvasás. Am a magyar igazolásokat sem volt hajlandó elfogadni, mert már beleélte magát a kémfogás gondolatába és csak a Csabáról beszerzett információk után engedte szabadjára piktorunkat, aki most már elkeseredett, mérgében örökre hátat fordított a piktorok dobozi cigány Eldorádójának. Kis idő múlva aztán Tótkomlósra ment gondolván, hogy végre a megyének ebben az elrejtett zugában nyugodtan festegethet. Ment is a dolog egy darabig, addig, mig a csendőrség tudomást nem szerzett a községben nem gyakran előforduló eseményről és érdekfődni nem kezdett a piktor iránt. Itt is kémgyanus volt, de amikor meglátták, hogy amit fest, az minden lehet, csak kémterepfelvétel nem, nyomban egyéb — a büntetőtörvényekbe ütköző — bűncselekményre gondoltak: Pornográfiát csinál. Azt hát. Nosza kikutatni lakását és feltárni a nagy titkokat. Össze-vissza hányták a nedves olajfestményePengőben számit a vasút Zökkenők nélkül történt az áttérés — A közönség észre sem vette a változást ket, jórészt tönkre téve azokat, de bizony aktot egyet sem találtak. Szegény piktor, amikor meglátta feldúlt otthonát, bánatában hazajött Csabára és most itthon töri a fejét, hogy mi a fészkes fülemülét csináljon ? De most már abba hagyjuk a keserű tréfát és kérjük a csendőrség, rendőrség parancsnokait, ne sajnálják kioktatni a legénységet arra nézve, hogy jámbor piktorok és veszedelmes kémek között hogyan tegyenek különbséget. De mennél hamarabb. (A Közlöny eredeti tudósítása.) Egy régebbi miniszteri rendelet értelmében a MAV. jegypénztárai julius 1 tői kezdődőleg a díjtételeket pengőben számítják. Tegnap volt tehát a pengőszámitás első bemutatója és azonnal megállapíthatjuk, a változás a közönségre nézve a legkisebb nehézséggel sem járL Annál súlyosabb munkatöbletet jelent azonban a pénztárosoknak, akiket a pillanatonkint történő gyors átszámítási müveletek valóságos memotechnikai gyakorlatra kényszerítenek. Igaz, minden pénztár rendelkezik egy-egy átszámítási táblázattal, de a gyors munka alatt kinek van ideje minduntalan a táblázaton keresgélni? Csak néhány percig szemléltük a jegypénztár ténykedését, de meg kell állapitanunk, hogy a munka még csak nem is lassult. Egy-egy kedves jelenet lejátszódik ugyan, de ez szinte elkerülhetetlen. Egy idősebb gazda ember áll a pénztár előtt és jegyet kér. — Két pengő I — mondja önkéntelenül a pénztáros. Az öregember felkapja a fejét, egy pillanatig elmereng, mintha messziről, régi, régi, igaz se volt világból ,szállna vissza a szó : pengő... Értelmetlenül áll. — Mennyi, instáltam ? A pénztáros talán megérezte a pillanatnyi meghökkenés okát és elismételte: Két pengő... Az öreg legyintett. — Ne tessen mán tréfálni velem. — Nem tréfálok én öreg. Anynyiba kerül. De nem hiszi. Nem is hiheti. Mikor is volt csak, hogy utoljára mondia: pengő...? Eh, nem érdemes gondolni se rája... — Tessék már mondani az igazi árát. — No hát huszonötezer korona. Nem mindegy az? Az öreg nem szól egy szót sem. Csak szemeiből látszik a válasz: dehogy is mindegy I Az igazi pengő meghalt a kataklizma megindulásakor. Annak nincsen feltámadása... Ilyen apró kis epizódok tarkítják néha a jegypénztárt, de ezek csak az elmaradhatatlan emlékezések, a munka folytonosságát alig zavarják. Végeredményben a vasútnál csak elméle ig történt meg 8 pengőszámitásra való áttérés, hiszen a jegyválíók zöme nem is vesz tudomást a változásról. A tényleges áttérés csak akkor mehet végbe, ha folyamatba teszik az effektív pengőegységek kibocsájtását. — h. I. Salamon Béla keddi estélye Kabaré előadás iránt nem igen volt még olyan széleskörű érdeklődés, mint Salamon Béla keddi estélye iránt, mely már a köztudatban is ugy van elterjedve, hogy az a szakadatlan vidámságnak és kacagásnak jegyében fog lefolyni. A műsor gazdagsága, mely három órán keresztül a legszenzációsabb vígjátékokat hozza szinre, adják meg a garanciáját annak, hogy a Salamon-est — mint tavaly, ugy az idén is a legsikerültebb lesz. A műsor főpontja a Tolmács cimü vígjáték, melyben Salamon kabinet alakítást nyújt. A többi számok is mind a Terézkörutiszinpad legsikerültebb darabjaiból vannak kiválasztva és összeállítva, melyekkel Salamon társulata az újból megkezdett vendégszereplések során mindenütt a legnagyobb sikert aratja. Tekintettel arra, hogy csak egy estén fog Salamon vendégszerepelni, ajánlatos jegyekről kellő időben gondoskodni, mert elővételben máris a jegyek tekintélyes része elkelt. Az előadás julius hó 6 án, kedden lesz. TI csetjek már szerelnének tárgyalni velünk Budapest, jul. 2. A magyar— cseh vámtarifális tárgyalásokról illetékes helyen kijelentették, hogy a csehek legutóbb a magyar kormányhoz fordultak, hogy Bécs legyen az uj tárgyalások színhelye. A kormány ezideig nem adott választ a csehek ajánlatára. Annak idején nemcsak hivatalos figyelmeztetés történt Magyarország részéről a cseh vámjavaslat ellen, hanem Bethlen István gróf miniszterelnök Genfben privátim figyelmeztette Benest, hogy nagy akadályok gördülnek a szerződés útjába, ha a minimális vámokat ugy emelik törvényerőre, ahogy azt a cseh javaslat eredeti fogalmazásában tartalmazza. MAMMíMMMAMMMMMMIM * Akar szépen és jól öltözködni ? Akkop keresse • fel a Gólya Divat Áruházat, ahol minden árut a legjobban és legolcsóbban szerezheti be.