Békésmegyei közlöny, 1926 (53. évfolyam) április-június • 74-144

1926-05-09 / 104. szám

4 BfiKfiSMKÖIÍI KtoJil Békéscsaoa, 1926 május 9 kJÉHKEKESl ÁDÁM ÁRUHÁZ Cl PORAKTARA Békéscsaba, Andrássy-ut 25. szám alatt A Nagy választék elsőrendű kézimunka férfi, női és gyermekcipőkben Divatcipők a legújabb fazonban. Erős strapacipők olcsó árban. Mérték szerinti rendelések és javitások felelőség mellett a legrövidebb időn belül készülnek Elnök: A nyomozás szerint önök azt mondták, hogy maga a kormány áll a dolog mögött. Kurz: Lehet, hogy ilyet mond­tam, de valószínű, hogy a herceg a kormányhoz közelálló kitételt használta. Elnök: Mivel telte Windisch­grátz plauzibilissé azt, hogy a kor mányhoz közelálló körökről van szó? Kurz: Arra, hogy a kormányt mondta volna nem emlékszem, csak arra, hogy a kormányhoz közelállókról beszélt. Elnök ezután Hajts Lajost szó­litja fel, aki mindenben megerő­síti Kurz vallomását. Kijelenti, hogy a kormányhoz közel álló körök alatt kizárólag Nádosyt ér­tette. Az elnök kérdésére Win­dischgrátz herceg is kijelenti, hogy minden teljesen ugy történt, mint ahogy Kurz előadta. Elnök ezután Gerő Lászlót szó­lítja be és megkezdi kihallgatását. A városi tanács ülése A folyó évi május 8 án tartott tanácsülésen az alábbi ügyek let­tek elintézve: Iparigazolványt kaptak: Hursán Pál szabó, ifj. Fási Lajos cipész, Korim Pál bérkocsis, Hajdú Ist­ván bérautó, Kerekes Ferencné cukorka, Steiner Mórné élelmiszer, Gruska Jánosné ruha, Száraz Lszló déligyümölcs keresk. iparra. Telepengedélyt kaptak: Tomka Pál, Zlthvoszky József és Braun Hermán. Vasárnapi nyitvatartási enge­délyt kapott Khon Frigyes. Tartózkodási engedélyt javasolt Burschenik Adél és Solzmann Miklós külföldi állampolgár ré­szére. Települési engedélyt nyert Ro­nuger hidor. Építési engedélyt kapott Laczó Endre, Ancsin János, Giünhut Márk, Belyár Gyöigy és társa, Lipták György, Kollár János, Dré­nyovszky György és Kovács Gy­Benzinkút felállítási engedélyt nyert a Fantó rt. müvek az And­rássy-ulon és a Sieaua rt. a Szt. István-téren leendő benzinkút lé­tesítésére. A városházi nagyterem átalakí­tási munkálataira beadott pályá­zatok közül a szobafestő és má­zoló munkákra Kácser János, az asztalos munkákra Simon Béla. a kőműves és egyéb munkákra Lip­ták János ajánlatát fogadta el a tanács. A „Bujdosó királyfi" tomboló sikere A közönség percekig felállva tapsolt és nem akarta elhagyni a színházat Amikor e sorok Íródnak, még mindig hatása alatt áll a lelkünk annak a nagyszerű, napsugaras élménynek, mely a leánygimná­zium pénteki nagypróbáján az elragadtatás viharával valósággal elbódította a lelkünket. Éppen azért nem is tudunk most még részletes kritikát mondani és csak arra szorítkozunk, hogy közönsé­günket nagy vonásokban tájékoz­tassuk és némileg előkészítsük a szombat-vasárnapi előadásra, mert biztosan ugy jár, mint mi a diák­előadáson, hogy percekig tapsol­tunk az előadás végén és alig tudtunk megválni attól a bájos ragyogástól, melyet a színpad árasztott. A mesejáték cime a „Bujdosó királyfi", tárgya pedig a Magyar Szent Korona. A Magyar Szent Korona, melynek eszmei lényege olyan titokzatosan érthetetlen min­den idegennek, még a gondolko­dónak is, hogy a magyaron kívül a világ minden nációja értelmet­lenül áll meg e titok előtt, mely­nek mélyére soha sem tudott jutni és nem tudja mire magya­rázni a magyarság ma rettentő elesettségéből feltörő hitét abban, hogy a Magyar Szent Korona bű­vös hatalma, mint az elmúlt ezred­évben már annyiszor: ezúttal is begyógyítja sebeinket és letörli könnyeinket. Ki is gondolhatna arra idegen, hogy egy Tárgy lehet egy egész nemzet, még más anyanyelvű né­peinek is egybeforrasztó Istensége: múltjának, jelenének és jövendő­jének Utja, Igazsága és Elete ? Az értelmetlenül állóknak ad Gajda Béla gránilba faragott fe­letet és komor intelmet ellensé­geinknek, akik megölték Fehér­ország királyát, országát szétdara­bolták — hiába — mert: „A koronáját is, hej, erőst kutatták De azt bizon sehol meg nem találhatták. Jó fehér Tündér vette azt kezébe És elrejié mélyen a föld belsejébe.,. Így a földön, kincsen hiába osztoztak, Nékik ezek áldást, szerencsét nem hoztak, Mert tudni való, hogy Fehérország földjén, Nem uralkodhat ám senki rablás örvén, Ott ur csak az lehet, kié a korona, Enélkül az ország másé nem lesz soha 1 A töld méhe: a nemzet szive. Akié a sziv mindazzal, emit rejt: azé az ország. Egy bájos mesejátéknak közép­pontját ilyen művészi módon, mint Gajda Béla a „Bujdosó ki­rályfi"-ban, csak igen kevesen jelölték eddig ki és még keve­sebbnek sikerült a megszokott mesejátékok keretéből ilyen ma­gasra kiemelkedni, mint neki. Az egymás után pergő jelene­tek oly tökéletes színpadi kész­séggel peregtek le, hogy a zsúfolt nézőtér valósággal egybeforrt a színpaddal s lelke egy pillanatra sem szabadult az onnan özönlő napsugár áradatából, de nem is akart szabadulni, hanem boldo­gan fürdött meg benne: köny­nyezve, kacagva, bizakodva . . . A mesejáték gyönyörű ódon, székelyes nyelvezete, kitűnő szer­kezete és bájos elgondolása már magában véve is alkalmas arra,, hogy minden sorét olvasva i» szivünkbe zárjuk. Ám, ha látjuk gyönyörű gyerekeinket az ifjúság utolérhetetlen bójával a színpadon tökéletes készséggel játszani, be­szélni, énekelni, táncolni, olyan élményt szerzünk, melyet az élet­ben soha el nem felejtünk! Ezek a gyerekek ugy mozognak a szín­padon, emi már teljes illúziót kelt és az illúziót még teljesebbé csak gyönyörűen megkomponált kosz­tümjeik és jelmezeik tehetik. Mind­ezekkel pedig Gajda Béláné reme" kelt, akinek nem lehetünk eléggé hálásak, hogy mindazt a rengeteg munkát, melyet a betanítás, a táncok megkomponálása, a jel­mezek kitervelése okozott, igaz,, áldozatos önzetlenséggel ilyen fé­nyesen végezte el. Akció as alispán visszatartására A megye küldöttséggel keresse fel a minisztert A Békésmegyei Közlöny részle­tesen beszámolt arról az emlé­kezetes megyegyülésről, melyen a vármegye törvényhatósága úgy­szólván teljes egészében felvonult és viharos lelkesedéssel tette ma­gáévá az egyik felszólaló azon javaslatát, hogy a megye egy kül­döttsége keresse fel a minisztert és kérje Daimel Sándor dr. alis­pánnak íenyleges szolgálatban való visszatartását. Emlékezünk arra, hogy a javas­lat azért nem vált hatáiozattá, mert a főispán kijelentette, hogy a miniszler annyira el van fog­lalva, hogy küldöttséget nem fo­gadhat, ekenben határozott ígé­retet tett, hogy ő el fog járni a vármegye kérése ügyében és biz­tositotla a törvényhatóságot, hogy mindent el fog követni az alispán visszatartása érdekében. A főispán í eme határozott ígéretére aztán, habár zúgolódva, de a törvény hatóság mégis elállott a küldött­ségtől. Pár hétre az emlékezetes ülés után, mint nagy eredményt és örömhírt hozták tudomásunkra, hogy a miniszter méltányolta a vármegye kérését és ez alispánt visszatartotta — egy esztendőre. A törvényhatóságot az első per­cekben elkápráztatta ez a cse­kélyke eredmény is és nagy örö­mében — hogy szeretett alispánja, a vármegye törlénetének legter­mékenyebb és iegnagyobbsikerü adminisztrátora, még egy évig ma­rad — megfeledkezett erról, hogy e^y év ez adott körülmények kö­zön jelentéktelen semmiség. Csak későbben ébredt annak tudatára. hogy az a gyönyörű koncepciójú munkaprogram, melyet a megye előrehaladásának érdekében az alispán kidolgozott: egy év alatt nem kivihető. Tudatéra ébredt annak is, hogy ebben a kérdésben a vármegye autonómiáját súlyos sérelem érte, mert a leginternebb ügyében külső beavatkozást türt el és tűrésével a beavatkozás jogosságát ismerte el. holott pedig egészen termé­szetes joga a vármegye közönsé­gének önjava felett dönteni. Ez a közönség pedig azt látja,, hogy van egy nagyszerű alispánja,, ki ereje teljében nagyszabású munkaprogramot dolgozott ki, me­lyet végigcsinálni nemcsak akar és nemcsak képes, hanem ha megcsinálja: az életének legna­gyobb büszkesége, legnagyobb boldogsága is lenne.. A miniszter, aki nem is ismer bennünket, viszonyainkat; aki nincs kellően tájékoztatva e mun­kaprogramról sem : ugyan kinek a kezébe akarná letenni ennek a műnek lolytatását és befejezését? Ámbár a szállongó hírekből kö­vetkeztethetnénk és kérdésünkre megtalálhatnánk a feleletet is, melyek szerint már az uj alispán személye is ki lenne szemelve. Csakhogy az ábrándozóknak kel­lemetlen meglepetésben lehet ré­szük, mert ahogy mi ismerjük a viszonyokat és a közhangulatot arról, hogy ez az egész kérdés komplexum a tervezgetők szája ize szerint nyerjen megoldást, szó sem lehet. Sőt! Éppen azért csak a legteljesebb mértékben helyeselhetjük azt a.

Next

/
Oldalképek
Tartalom