Békésmegyei közlöny, 1926 (53. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1926-01-03 / 2. szám

2 6ÉKÉSHEGYEI 1Ö2M5M Békéscsaba 1926 január 3 előkelő állású ember. Marinkovics főkapitány utasítást adott, hogy a frankhamisítás ügyében semmiféle felvilágosítást a sajtó részére adni nem lehet. A szigorú főkapitányi tilalom következtében ma délelőtt elzárták a sajtó munkásait az ada­tok beszerzése elől, ugy hogy a frankhamisítás ügyében folyó nyo­mozásról csakis privát uton lehet adatokat beszerezni, wwwwwwwwwwwvww A Zsilinszky-család és a Szentegylet As államtitkár özvegyének köszönő levele Néhai Zsilinszky Mihály volt államtitkár, a békéscsabai Szent­egyletnek hosszú éveken át disz­tegja volt. Halála alkalmából a Chevra részvétét fejezte ki család­jának, mely a következő átiratban mondott a részvétért köszönetet: Nagyságos Alelnök ur I Mélységes gyászomban nagy meghatottsággal vettem a Szent­egyletnek nagy fájdalmunk fölötti részvétének meleghangú sorait. Jól emlékszem az ékesszavu dediká­cióra, mellyel felejthetetlen jó fér­jemet a Szentegyletbe való felvé­teléről értesítették. A disztegség okmánya legbecsesebb kitüntetései közt foglal helyet. Fogadja nagy­ságos Alelnök ur legbensőbb kö­szönetünket drága halottunknak a legnemesebb szavakkal való mél­tatásáéit. Kiváló tisztelettel özv. Zsilinszky Mihályné és fiai. A szegedi kereskedelmi és iparkamra hirei Külön ipar marad továbbra is a paplanos ipar. Még a tavasszal akciót kezdtek a fővárosi kárpitos iparosok olyan irányban, hogy a paplanos ipart nyilvánítsa a kár­pitos ipar körébe tartozónak a miniszter és a paplanos ipart a kárpitosok is gyakorolhassák kü­lön iparigazolvány váltása nélkül. Aj minisztérium a kamarák véle­ményének meghallgatása után a kérelmet elutasította és így a két ipar jogköre tekintetében nem lesz semmiféle változás. Nyilvános árlejtés zabszállitásra. A m. kir. államrendészeti szervek kecskeméli élelmiszerüzeme a jövő év folyamán szükségelt zabszálli­tásra nyilvános árlejtést hirdet. Az ajánlatok 1926 január 14-ig nyúj­tandók be. Az ajánlati felhívás a szegedi kereskedelmi és iparka­maránál 8281—1925. szám alatt megtekinthető. A mérlegek hitelesítése. A ke­reskedelemügyi miniszter a gabo­nanemüek minőségi súlyának mé­résére szolgáló készülékek (ga­bonaminőségi mérlegek) hitelesí­tése tárgyában rendeletet bocsáj­tott ki. A hitelesítés alá bccsájt­ható gabonaminőségi mérlegek kellékeit azoknak az első és idő­szakos hitelesítésekor, valamint a közforgalomban megengedett hiba­határait az időszakos hitelesítés időközét, a készülék bélyegzését, továbbá a hitelesitésükert fize­tendő dijak nagyságát a rendelet pontosan megállapítja. Szintén a kereskedelemügyi mi­niszter rendelkezett a nyitott felső­serpenyős mérlegek hitelesítésről, illetve a mértékeken és mérőesz­közökön alkalmazott u. n. átme­neti bélyegek, további hatályá­nak korlátozásáról is. A rendelet szerint 1926 január 1-től kezdő­dőleg mérlegkereskedések csak oly hitelesített felsőserpenyős mér­legeket tarthatnak e'adásra készen, melyek szabályszerű hitelesítési bélyeggel vannak ellátva. A fenti időponttól kezdve nyitott felső­serpenyős mérlegek csakis mint háztartási mérlegek hozhatók for­galomba s a forgalombahozók kötelesek az ezen mérlegeken esetleg található hitelesítési vagy átmeneti bélyegeket a forgalomba hozatal élőit megsemmisíteni. A közforgalomban levő nyitott felső­serpenyős mérlegek csakis 1930 január l-ig használhatók s az ilyen mérlegeken található az ál­talános szabályszerint még érvény­ben levő hitelesítési bélyegek a fenti időponttól hatályukat vesz­tik. A rendelet intézkedik még a felsőserpenyős mérlegek hitelesí­téséről is. A kormányzó Vésztőn és Qyulavárin Vésztőn 25 milliót, Csabán 20 rniíliót adottfi menekülteknek A kormányzó ma reggel 4 óra 11 perckor Békéscsabára érkezett. Kíséretében volt a kormányzóné őfőméltósága, Magasházy aie?re­des, Hardy sorhajóhadnagy, Te­mesváry Imre országgyűlési kép­viselő. Csabán Szubotics ezredei., ezredparancsnok, Kovacsics Dezső dr. kormánybizio?, dr. Berthóty István polgármester és Jánossy Gyula rendőrfőíanácsos fogadták, majd fél 8 órakor különmotorral kíséretével egyetemben Vésztőre utazotí. Vésztőn a szeghalmi járás főszolgabírója és Orémusz fő­mérnök és Becker miniszteri taná­csos fogadták, kiknek kalauzolá­sával Vésztőn motorcsónakon be­járta ez árterületet. Az árterület megszemlélése után felkereste Vésztőn Petry József gyógyszerészt és Komlódy József gazdát, kik az árvíz által sújtot­tak támogatáSából a legnagyobb áldozatkészséggel az oroszlánrészt vették ki. Mindenütt biztatott, bátoritolt. Majd a menekültek legszüksége­sebb ruhadarabjainak beszerzé­sére magánpénztáréból 25 millió koronát adományzott. Örömmel vette tudomásul Oré­musz foíyammérnökségi felügyelő jelentését az érviz apadásáról. Ezután Békéscsabára indult, hogy programm szerint megláto­gassa a Csabán elhelyezett mene­külteket is. Csabára háromnegyed egycra­kor érkezett a kormányzó és nyom­ban az Irányi uccai elemi isko­lába ment, hol dr. Konkoly Tihamér fogadta és adta le jelentését. A kormányzó végigment vala­mennyi termen és szóba állván a menekültekket sorsuk felől érdek­lődve itt is vigasztalta az embe­reket. Az egyik rokkant l'atonétól ar­ról érdeklődött, hogy rokkant nyug­dijából megtud-e élni? Tud-e va­lami mesterséget? Vigasztalta őket, hogy azon lesz, hogy a kormány olcsó kölcsönnel tegye lehetővé el­pusztult hajlékaik felépítését Bemutattatta magának dr. Beré­nyi Antalnét, a meneküllek való­ságos védőangyalát, ki emberfe­letti munkával tartja rendbe a sok menekültet igazi emberszeretetre valló gondoskodásával, dr. Beré­nyiné előadta, hogy különösen ru­házatban szenvednek hiányt a menekültek, mire a kormányzó 20 millió koronát adományozott a menekültek ruháinak beszerzésére. A termek után megtekintette a menekülteknek ez ;kola udvarén elhelyezett konyháját is, hol két katonai konyhán főtt a menekül­tek ebédje, ma a betegeknek és öregeknek husieves, a többinek babfőzelék füstölt hússal. A polgármester jelentette, hogy a csabai lakosság igazán szép buzgalommal hordott össze any­nyi élelmiszert, hogy abból a me­nekültek tisztességes ellátása le­hetséges. A kormányzó látható megelége­déssel hagyta el az iskolaépületet, hogy folytassa útját ebéd, után a gyulai árterületre. A Kormányzót Gyulán a Fehér­Körös hidjánál Dr. Daimel alispán és dr. Csete polgármester fogad­ták. A polgármester részletesen jelentésttett az aivizzel kapcsola­tos munkálatokról, valamint a je­lenlegi helyzetről. Utánna Traut­wein főmérnök magyarázta el a védelmi berendezéseket. Dr, Cse­te a továkbiakban annak a remé­nyének adott kifejezést, hogy ha egy hónap alatt sikerül a vizet levezetni, a vetés nem pusztul el. Innen Gyulaváriba ment a kor­mányzó, hol a védmüvek meg­tekintése után Almássy Dénes grcf lálta vendégül. A kormányzó és kísérete az 5 órai vonattal Bé­késcsabán át visszautazott Buda­pestre. Ingatlanforgalom Békéscsabán az elmúlt héten a következő ingatlanok cseréltek gazdát: Zsibrita Mátyásné Flender Zsó­fia és három társa eladták 693 négyszögölnyi szántójukat Adamik Andrásné Baranyai Erzsébetnek 50 q búzáért. Kisk. Fábián András és kiskorú Sajben Pál eladták III., Loránffy ucca 44 sz. házat Nagy Gy. Ist­vánnak 90 q búzáért. Burján Józsel és neje Andó Ju­dit eladták V., Mikes ucca 2 sz. házukat Szerető Sándor és társai­nak 50 q búzáért. Özv. Miklya Andrásné eladta 111., Jókai u. 53 sz. házát Poljak Mihály és neje Podanyi K. Máriá­nak 350 q búzáért. Sajben András és neje Farkas Zsófia eladták 1 hold 609 négy­szögöl gerendási szántójukat Hra­bovszki Andrásné Kraszkó Judit­nak 28.700.000 koronáért. Özv. Bakuc Józsefné Harsányi Maria eladta 1400 négyszögölnyi szántóját Szikora Mihályné Krnács Honának 90 q búzáért. Lipták L. Pál eladta két hold 1400 négyszögöl kereki szántóját Pallér István és neje Munkácsi Mái iának 200 q búzáért. Menyasszonyi, esté­lyi, ucoai, tánc és di­vatcipők, valódisevró­lakk férifcipők, vadász és iskolacipők jutányos forrása aPéterfi-cipő­áruház. a Apróságok menekültekről Amint az ember belép a Irányi" uccai iskola kapuján első pilla­natban alig veszi észre, hogy most menekültek vannak beszállásolva­Annyi a gyerek. Hancúroznak az udvaron, folyosón gondtalanul. Benn a szobákban már sötét a kép. Magukba süllyedt töprengés­ben gubbasztanak az öregek­Néhány asszony és leány még. mindig könybe lábadt szemmel mesélgeti szenvedését. Ezekberv a szobákban csönd van. Nyo­masztó csönd. Nem igy a két cigány kvárté­lyon. Nagy terefere van állandóan, a két szobában. Amint az egyikbe be akarunk menni, kivágódik az ajtón egy teljesen pucér gyerek. Kérdezzük az öregcigányt, hogy hát az a gyerek mert nem kapott ruhát ? — Kápott azs tekintetes uránv csakhogy a csigány gyereknek, míg fiatal nem tiri a Díre a ruhát, ost elhajigálja. Még csak libabőrös sem volt & kölök bőre. Künn az udvaron serényen fo­lyik a ruhamosás. Az udvar kerí­tése kereken tele van teregetve száradó ruhákkal. A mosást már nem nagyon szívesen csinálják a cigány asszonyok, de muszáj ám, mert dr. Berényiné nem enged a negyvennyolcból. Van is olyan, tiszlasag, amilyen füstöséknél cso­daszámba megy. Meg is jegyezte az egyik dádé r amikor a kormányzó látogatása előtt dr. Berényiné még egyszer megnézte a cigány kvártélyokat és az egyik szobát még mindig rtem találta eleg tisztanak. — Jáj I Pedig a sivem sem lehet már ennél tisztább. Az árvíz. Ez a cim már előre felmenti alólirottat attól, hogy ma is hu­morral sanyargassa a nyájas ol­vasót, akinek az ünnepi diós meg mákos kalács amúgy is megfekszi a gyomrát. Mert ugy van az em­ber azzal a kaláccsal; egyideig csak fogyasztja előbb jó étvággyal, aztán kötelességtudó megadással, mert hát ez már ugy szokás, meg hadd lássák az asszonyok, hogy az ő munkájuk is illő megbecsü­lésben részesül. De aztán egyre több kifogásolni valót talál az ember: ez már egy kissé száraz, ez meg keletlen, ebbe kevés a töltelék és igy tovább, mind ad­dig, amig a mákos kalácsnak már a nevével is messzire lehet kére­getni az embert. De mi, akiknek talán sok is ju­tott a kalácsból emlékezzünk meg azokról, akiknek az ünnepekre a kalács helyeit még a kenyeret is kivette a szájukból a viz. Gondoljunk szegény árvizesekre, akiknek ennél szomorúbb ünnepük még aligha volt. És ma nem is egyszerű, sors sújtotta embereket látunk bennük, hanem a sorssujtotta nemzet szo­morú mártírjait. Minden ékesszóló ováció helyett ez az árviz a leg­beszédesebb szónoklat a mi sok igazunk mellett és a tömérdek igazságtalanság ellen. Még az a­kegyetlen elégtételünk sem maradt meg, hogy az oláh gazdálkodás átkát legalább odaát is érzik.. Hi­szen azok is a mi véreink. És a Székelyföld pusztulása vagy az Alföld kálváriája egyformán bele-

Next

/
Oldalképek
Tartalom