Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1925-11-04 / 250. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1925 november 4 ÁDÁM ÁRUHÁZ Nagy választék FÉRFI-, NŐI- és GYERMEKCIPŐKBEN CIPORAKTÁRA BÉKÉSCSABA, ANDRÁSSY-UT 25 SZ. Tartós, kényelmes formájú iskola­cipők olcsó árban. — Szines cipők a legújabb fazonban. Rendelések a legrövidebb időn belül készülnek ! A díszpolgári oklevél szövege a következő : „Díszoklevél. Mi, Békéscsaba város tanácsa ezennel tudomására hozzuk mindazoknak, akiket illet, hogy Békéscsaba r. t. város kép­viselőtestülete 1925. évi szeptem­ber hó 21-iki közgyűlésében Bud János úr őnagyméltósógát, Magyar­ország pénzügyminiszterét egyhan­gú lelkesedéssel a város díszpol­gárává megválasztotta. A város közönségét eme spontán elhatáro­záséban az a szándék vezette, hogy önmagát is megtisztelve pol­gárai sorába iktathassa azt az ál­lamférfit, aki zsenialitásénak erejé­vel és következetesen végrehajtott alkotásaival hazáját a megsemmi­süléssel fenyegető gazdasági anar­chiából kivezette és céltudatos pénzügyi politikájával a tisztes munka révén elérhető egyéni bol­dogulás és a közjólét alapjait megteremtette. Ezen tények és eredmények bevésték nevét min­den honfi szivébe, amely Nagy­magyarország feltámadását áhítat­tal /árja. Mindennek hiteléül ezen oklevelet kiállítottuk és a város pecsétjével elláttuk. Békéscsaba, 1925. szeptember 21-én. Berthőty István dr. polgármester". A tekintélyes anyagi értéket is képviselő, impozáns művészi al­kotás minden bizonnyal nagy örö­met fog okozni a pénzügyminisz­ternek, akinek előreláthatóan még az idén átadják a város díszköz­gyűlésén a díszpolgári oklevelet. Zürichben a magyar koronái 72.70-el jegyezték. A 12500-as osztószám ellen Budapest, nov. 3. A nemzet­gyűlés mai ülésén Temesvári Imre, a pénzügyi bizottság előadója be­terjesztette a bizottság jelentését az 1925—26 iki állami költségve tésről és ennek tárgyalására a sürgősség kimondását kérte. Malasics Géza hangoztatja, hogy pártja nem nyugodott meg azok­ban ez érvekben, amelyeket a pénzügyminiszter a 12500-as osztó­szám mellett felhozott. Szívesen látnék, ha visszatérnének az arany­koronára. Reméli, hogy a jegyinté­zet törekedni fog arra, hogy teljes aranyértékü pénzt hozzon forga­lomba. A javaslatot elfogadja ab­ban a reményben, hogy az osztó­szám tekintetében meg tudnak egyezni a pénzügyminiszterrel. Bíró Pál szerint nem helyes az, hogy mindenki az osztószámra helyezi a fősúlyt. A 12500-as osztószámnak drágító hatása lesz, mert mindenki arra fog törekedni, hogy felfelé kerekítse ki az árakat. A 10000-es osztószóm mellett ez nem következnék be, ezért ennek elfogadását ajánlja. A felfelé kere­kítés súlyosan fogja érinteni a szegényebb néposztályokat és az ebből keletkező drágulási folya­matot a kormánynak sem lesz módjában megakadályozni. A ja­! vaslatot nem fogadja el. A jöldmivelésügyi miniszter Mezőberényben November 15-ike Mesöberény nagy napja (A Közlöny eredeti tudósítása.) Mayer János földmivelésügyi mi­niszter mostanában gyakran, im­már másodszor keresi fel Békés­megyét. A miriszter — ugy látszik — hü akar lenni orosházi beszé­déhez, amelyben leszögezte, hogy az országot, a falut nem csupán a fővárosból, az Íróasztal mellől kell kormányozni, hanem le kell utazni a vidékre és közvetlen érintkezést kell keresni a falu né­pével, hogy bizalmat keltsenek benne legmagasabb vezetői iránt. A földmivelésügyi miniszter, aki csak pár nappal ezelőtt járt Bé­késmegyében, most ismét megtisz­teli szűkebb pátriánkat látogatá séval, hogy keresse és elmélyítse a falu népével való kapcsolato­kat. Ezúttal Mezőberénybe jön el, ahol a gazdák egyesületének meg­születésénél fog résztvenni. A mezőberényi miniszterlátoga­tásról tudósítónk a következőket jelenti : Máyer János földmivelésügyi miniszter megígérte, hogy folyó hó 15 én a mezőberényi gazdakör fel­avató ünnepélyén meg fog jelenni. Az ünnepély rendezősége lázas tevékenységet fejt ki, hogy a mi­niszter impozáns fogadtatásban részesüljön. wwwwwwwwwwwwwww Szulimán fíkos Halának nyolcadik évfordulójára Halottak napján azokat is, kik évtizedekkel ezelőtt, az emberi kor végső határán, a természet rendje szerint, csendes békességben hagy­tak itt bennünket, könyhullatva gyászoljuk; de mennyivel kese­rűbb könnyeket kell hullatnunk hőseinkért, akik csak néhány éve, ifjuságuk virágában áldozták éle­tüket értünk. Es mind, e keservesen siratott jó vitézeink közt is egyike azok­nak, kiknek kora halálát„ legjob­ban fájlaljuk, Szulimán Ákos, ki a nyolc év előtti ősszel a csar­daki ütközet ádáz tusájában ha­zájáért elesett. Véres, meddő küzdelem volt ez a csardaki ütközet, jellemző epi­zódja az egész véres és meddő világháborúnak. Ugy az orosz, mint a magyar tüzérség, melyeknek egyformán kiváló teljesítményeit épen az előző napokon minden hozzáértő csak dicsérhette, ezt az ütközetet meg­foghatatlan módon oly rosszul vezette be, hogy mindketlő a sa­ját gyalogságát bombázta. Emel­lett a gyalogsági töltény utánszál­litás is rossz volt mindkét részről, ugy, hogy a késő délután kezdődő ütközet hamarosan egy, az egész KÖD (Egy haditengerész naplójából) A morlák kormányos megpör­gette a kormánykereket, mire a',tor­pedónaszád hirtelen és erélyesen szembefordult a széllel. Az első viharhullám mohón esett a hajó­nak, átugrotta az alacsony erkély­korlátot és dörögve vágott végig a fedélzeten. Csipős hideg, jeges viz borított el egy pillanatig mindent. Aztán az elrohanó hullám baráz­dájába sülyedt a naszád teste és a rézsut fekvő hajóról gyorsan rohant le a hideg tengervíz. A szél, amely sivítva, őrjöngve to­porzékolt, tele marék tajtékot ka­pott a levegőbe, leseperte a lomha hullámok villogó taraját és a fehér, szappanhabszerü anyagot a na­szád kéményeihez paskolta. A torpedónaszád zakatolva, li­hegő dohogással küzködött a lom­ha, hömpölyögve suhanó vihar­hullámok ellenében. Esetlenül buk­dácsolva, kegyetlen bakugrások­kal, ziháló gépekkel tartotta magát. A hullámok minden.percben ujabb és hatalmasabb özönvizet dobtak a fedélzetre és a sustorgó, zord víztömeg ijesztő robajjal döngette végig a fedélzet páncéllemezeit, a gondosan bezárt ajtókat, a kémé­nyek ércfalát, a kormányhid acél­lapját és az apró jelzőárbóc me­rev póznáját. Kegyetlenül és szé­lesen hömpölyögtek, messzire el­folyó, széles hullámsorokban ro­hantak és mély sóhajtással, sustorgó zajlással omlottak össze, ha egyik­másik nagyobb és hatalmasabb hullám elérte és magába olvasz­totta az előtte száguldót. A tramontana sivítva hallatta szörnyű kacagását a torpedóna­szád feszes acélköleleiről, ame­lyeken a vad, szeszélyes szél bor­zongató és vad skálákat cifrázott ki. A levegő éles és ózonos volt, az égen lomhán és fáradtan cso­mósodott néhány lilásfekete felhő­gigász, amelyek egészen alacso­nyan jártak, A szél néha beleka­pott a felhőcsomókba és hatalmas darab szennyes foszlányokat tépett le róluk, aztán heves rohammal széttépte vagy a hullámzó viz fe­lületére nyomta le a mocskos füst­felhőhöz hasonlatos égi vattacso­mókat. A hatalmasra megduzzadt felhőmonstrumok kavarogtak, ro­hantak, forgolódtak és folyton ala­kot és formát változtattak a szél kegyetlen cibálása alatt. Hol sú­lyos ólomszürkévé vált a színük, hol piszkos hamuszínű, majd sö­tétkék, aztán fekete, sárgásszürke és néha egészen fehér lett. Szünet nélkül kavarogtak és óriás alak­jukkal, komor színeikkel és döb­benetes formáikkal vigasztalanná és nyomottá változtatták a tenger felületét. A viharhullámok dörögve, jaj­gatva, erőteljes loccsanással és forráshoz hasonlatos sustorgással zajongtak. Megdöbbentő nagyságú, mélyzöld, kavargó víztömegek ro­hantak egymás után és az élesre kihegyesedett hullámóriások élén — amely szeszélyes alakú, mű­vészi díszítésekhez hasonlatos gör­bületeket mutatott néhány pilla­natig — kegyetlen élénkséggel vil­lant meg a fehér habkoszoru. A sustorgó tajtékot a szél nyomban elkapta, a levegőbe csapta és szerteszórta, foszlányokká haso­gatta a levegőben. A torpedónaszád kegyetlenül bukdácsolva dolgozott a meghá­borodott víztömeg hátán. Néha ijesztően magasra emelte fel az orrát, amikor egy-egy nagyobb hullám elsuhant mellette és ilyen­kor ágaskodva fúrta az alacsony felhők felé magas kormányhidját, apró és kegyes ógyutornyát, meg­hajlott előárbócát és három tömpe, kurta kéményét. Majd meg a hajó tatja — a puppa — került a ma­gasba (ilyenkor kegyetlenül óriási óceánhullám vágott végig a fedél­zeten és a naszád teste a kémé­nyek tövéig merült el a reárohanó vízben), a propellerek üresen dol­gozlak, a kormánylapát acéllapja esetlenül szelte a levegőt és fénye­sen ragyogott fel a far széles pe­remén a hajónév nyolc aranyozott betűje : Anaconda. Hirtelen elfogytak a felhők. A szél lanyhulni kezdett és erősza­kos rohamai megszelidülve^dudo­rásztak az acélkötelek között. Aztán elhallgatott ez a zengés is, amely tanulatlan, iskolázatlan hárfamü­vész ötletszerű, érzelmes játékához volt hasonlatos. A szél hirtelen elállt, meeszünt. A tenger vize azért változatlan dühhel rohant ostromlásra, lankadatlan kitartás­sal sorakoztatta fel széles hullám­sorozatait, melyek himbálódzva, félelmetesen hömpölyögtek. A szél zúgása, sivitása, bömbölése és jaj­gatása megszűnt és most annál döbbenetesebben, komolyabban és fenségesebb erővel hangzott a vi­zek csatázása. Egzengéshez, ágyu­dörgéshez hasonlatos lármával zaj­lott a tenger. A viharhullámok dörögve, bömbölő lármával höm­pölyögtek, a csatázó víztömegek dörbülve, hörögve, haragos for­tyogással és hatalmas sustorgás­sal rontottak egymásra és szünet nélküli dörgéssel és harsogással morajlott a viharkorbácsolta tenger. (Vége köv.) P.-Horváth Rezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom