Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1925-12-16 / 285. szám

2 IBÍKSISMISÖIEI lOffllHf Békéscsaba 1925 december 16 ÁDÁM ÁRUHÁZ CIPÖRAKTÁRA BÉKÉSCSABA, ANDRASSY-UT 25 SZ. Nagy választék elsőrendű kézimunka FÉRFI-, NŐI- és GYERMEKCIPŐKBEN Divatcipó'k a legújabb fazonban. Erős strapa­cipők olcsó árban. Hó-, sár- és komótcipők kizárólag elsőrendű minőségben! Mérték szerinti rendelések és javitások felelősség mellett a legrövidebb időn belQl készülnek ! Eszerint az állandó választmány­ban fentieken kivül Csabáról még Beliczey Géza. ifj. Kocziszky Mi­hály és Korossy László vannak bent. A 12, 13, 14,15,16, 17, 18pon­tokban az állandó választmány javaslatai egyhangúlag fogadtat­nak el. Pollák Arnold indítványára a rendes tárgysorozat 33, 37, a pót­tárgysorozat 11 és utolsó pontjá­ban tárgyalandó ügyeket előre hozzák. Eszerint következik a csabai városi tisztviselők hivatalos órái­nak megállapítása elJen beadott felebbezés tárgyalása. Az állandó választmány eluta­sító javaslattal jerjeszti a közgyű­lés elé. Tóth László bizottsági tag ala­posan megindokolja felszólalásá­ban az osztatlan munkaidő cél­cserübb voltát a megosztottal szem­ben. Hivatkozik arra, hogy nem csak hogy nem praktikus a meg­osztott munkaidő, hanem költsé­ges is. (Közbeszólótok a csabaiak részéről: Fizetjük!) A közgyűlés végül is az állandó választmány elutasító javaslatát fogadja el s igy a csabai városi hivatalokban a munkaidő a jelenlegi megosz­tott marad. A rendes tárgysorozat 37. pont­jában a Csaba városi nyugdijasok fizetési előlege ellen beadott fe­lebbezés került tárgyalás alá. Az álandó választmány a feleb­bezés elutasítását javasolja. Kraszkó' Mihály szemmel lát­hatólag nem meggyőződésből — ellene beszél és a felebbezés el­fogadását javasolja. (A csabaiak közül többen helyeselnek, nagy­részt azok, akik az előbbi tárgy­nál azt mondták: Fizetjük.) Faragó László megdöbbenéssel hallja, hogy akadhat valaki a köz­gyűlésen, aki a nyomorban élő nyugdijasok * pár ezer koronát kitevő előlege ellen Iszólal fel. A nyomorgó nyugdijasok (Kraszkó : Nem nyomorognak 1 Gazdagok azok 1). Faragó: Meghallgatást kér, amint ő is meghallgatta a közbeszólót. Igen is nyomorognak a nyugdijasok °s ha van közlük egy-két jobb körülmények között élő, azok kivételek. Azt a pár ko­ronát adja meg nekik a közgyűlés. Kovács Pál felvilágosítja az ellenzéket, hogy miután ez úgyis előleg — igenis szavazza meg a közgyűlés. Dr. Berthóty István és a főispán felvilágosító szavai után az ál­landó választmánynak a felebbe­zést elutasító javaslatát nagy több­séggel fogadja el a közgyűlés. Meg van tehát la nyugdijasok fizetési előlege. Nagy vitára szolgáltatott okot a póttórgysorozat 11. pontja: a Csaba—csorvás—orosházi müut. Főjegyző jelenti, hogy az érde­keltségi tárgyalások során arról győződött meg, hogy a műutat az összes érdekeltek kívánják. A kér­dést azonban két részre kell osz­tani és pedig az utvezetés és az útépítési költség kérdésére. Az egyik terv szerint a Csaba—csor­vási vicinális ut lenne kiépítendő, melynek hossza 16 kilométer. A másik terv szerint a műutat ugy kell vezetni, hogy az Soprony tanyavidékét is érintse. Eszerint haladna a kondorosi műúton, át­térne a felsőmegyeri dülőutra a Lukoviczky-tanyáig s onnan a ge­rendás—sopronyi tanyák érintésé­vel Csorvásig. Az államépitészeti hivatal javaslata szerint pedig a nagymegyeri dűlőúton a 92 coté­tól a Patay-tanyóig s onnan nyíl­egyenesen Csorvásra. Ez esetben Gerendás külön bekapcsolása len­szükséges. °/o-os hozzá­magukat, de ne rulása, mig a jobboldalon már az úttest is megvan. Dr, Berlhóny Károly az építési program besztósánál azt kivánja szem előtt tartani, hogy Csorvás­nál kezdődjön az építés Orosháza felé haladva. Reck Géza hangsúlyozván azt, hogy Csorvás rengeteg pénzt fizet be a vármegyéhez vámos utjai jövedelmeképen, mégis még eddig nem jutott úthoz. Kéri az állam építési hivatal terveinek az elfogadását és azt, hogy Csorvá­son kezdjék az épitést. Dr. Hollander Lipót a vicinális ut kiépítését javasolja. Dr. Berthóty István szerint a legfontosabb az, hogy a ltoproni tanyák végre hozzájussanak egy közlekedési úthoz. Bármelyik meg­oldásmegfelel, azonban legkevésbé a vicinális ut. Az épitést 1—2 év alatt bizonyára meg lehet csinálni. Moldoványi János kérdi, hogy a békés—szarvasi ut kiépítését nem akadályozza-e meg a csaba — csorvás—orosházi-ut kiépítése? Kohn Dávid biztosítani kivánja az érdekeltek hozzájárulását. Az alispán és főjegyző felvilá­gosításai után a közgyűlés elfo­gadja az államépitési hivatal ja­vaslatát azzal, hogy az építés egy­szerre négy helyen induljon meg. A következő volt a csabai für­dő ügye. Dr. Becsey és dr. Linder felebbezései értelmében Pollák Arnold hozzászólása után a köz­gyűlés az állandó választmány javaslatát teszi magáévá, mely szerint a fürdő ügyét ujabb ala­pos tárgyalás céljából vissza adja Békéscsaba város közgyűlésének. Izgalmas tárgyalás egy buzalopási bünperben A nyomozást vezető csendőr és a védő harca a tárgyaláson Az érdekeltek 50 járulásra kötelezik két éven belül kívánják az ut megépítését. A 16 km. hosszú vicinális ut kiépítése 6000 millióba, az állam­épitési hivatal javaslata szerinti 14 8 km.-es útvonal pedig körül­belül 5500 millióba kerülne külön az érdekelteknek és a megyének, beleért/e a gerendási kanyaru­latot is. A megépítés és a fizetés 3 év! időtartamra van tervezve, azon­ban 2 év alatt megépíthető. Csor­vás község az egész hozzájárulást egy év alatt akarja lefizetni s igy útszakaszát egy év alatt kéri ki­építtetni. Kovács Pál hozzászólván a je­lentéshez, helyesebbnek látná, ha az útvonal a Lukoviczky-tanyától nem balra, hanem jobbra haladna a Kocziszky-major mellett. A bal­oldali vonalon ugyanis még nincs biztosítva az éldekeltek hozzájá­(A Közlöny eredeti tudósítása.) Izga'mas tárgyalása volt tegnap a békéscsabai járásbíróságnak özv. Lipták P. Jánosné buzalopási ügyében. Még a nyár folyamán történt, hogy Kokavecz György a vele szomszédos Lipták P. Jánosnét elhivta saját csépléséhez segéd­kezni. Lipták P. Jánosné — aki egyébként Kokavecznénak kereszt­anyja — el is ment. Pár órai se­gédkezés után azonban, ugy dél­után 4 óra tájt azzal a kifogás­sal, hogy az ő búzáját is hordani kell, hazament a saját tanyájára. Másnap Kokavecz kiment meg­nézni a még be nem hordott ke­resztjeit és meglepetéssel tapasz­talta, hogy keresztjeit valaki meg­dézsmálta. Miután a tolvajnak nem tudott a nyomára jönni, be­jelentette az esetet a csendőr­ségnek. A csendőrség meg is kezdte a nyomozást. Tóth János csendőr a helyszinnn mindenekelőtt megál­lapította Kokaveccal egyetemben, hogy pontosan 65 kéve buza hiányzik. Megállapították továbbá, hogy a nyomok, elhullajiott kalá­szos szalmák világosan egy irány­ba haladnak és pedig Lipták P. Jánosné földjére. A nyomok kí­séretében eljutottak Liptákné asz tagjához, melyet előző nap rakott Liptákné és leánya segítségével Vernyichora Pál orosz fogoly, amint az később kiderült. Liptákné azonban nem volt ott­hon. Vártak rá estig, amikor végre is megjött. Liptákné azonban nem nagyon örülhetett a vendégségnek, mert amint beismerte, mér előbb is otthon volt, de visszafordult kocsijával, mert állítólag egyik ci­pőjét elvesztette. Másnap reggel a csendőrök fel­küldtek Liptáknét az asztag tete­jére és kezdték lehányatni vele a búzakévéket, melyekből Kokavecz pontosan ki tudta választani saját 65 kévéjét. Kévéinek ugyanis ismer­tető jele volt. A közönséges buza közé keverve volt amerikai buza is, melynek kalásza teljesen más, mint a magyar búzáé. Azonkívül mig Liptákné kévéi kaszált szal­ma kötéllel voltak átkötve, addig Kokavecz saját kévéit gyökerestől kitépett szalmakötéllel kötötte át. Liptákné a csendőri jelentés szerint elismerte, hogy azok a kévék nem a sajátjai, azt azon­ban nem tudta megmondani, hogy hogyan kerültek az ő asztagjába. Fel is kinált 5 mázsa búzát Ko­kavecznek, ha az ügyet nem fir­tatják tovább. A csendőrök azon­ban a dolog ilyen elintézésébe nem mentek bele, hanem felra­katták a kocsira a kévéket és behajtattak Csabára. Az asszony kérésére nem kisérték a kocsit, ellenben rövidebb uton jöttek be a városba. Sokáig vártak a csendőrök a városházán Liptaknéra s miután az csaknem akart megérkezni — keresésére indultak. Meg is talál­ták az egyik csabai ügyvéd iro­dájában. A csendőr, miután tilta­kozott az ellen, hogy mig ő a nyo­mozást be nem fejezi Liptákné ügyvéddel tanácskozzék, Lipták­nét magával vitte a városházára, hol szemrehányásokat tett neki azért, hogy az ügyvédhöz ment. Liptákné azzal mentegetődzött, hogy csak tanácsért volt az ügy­védnél, aki azt mondta neki, hogy „kár volt beismerni, hogy az nem az ő búzája". A tárgyaláson jelenlévő ügyvéd felháborodva tiltakozott ez ellen az állítás ellen és a csendőr fel­jelentésével fenyegetődzött. Az ügyvéd és csendőr heves szóhar­ca után tovább folyt a tanuk ki­hallgatása. Ugyanazt vallja Dékány Ferenc csendőr is, valamint a panaszos Kokavec és Fabulya Pál. Vernyithora Pál és Liptákné két­ségbeesetten tagadnak, védekez­nek, a védő is izgatottan tiltako­zik a megesketés ellen. Semmiségi panaszt jelent be. A biróság mégis megeskette a tanukat. A bizonyí­tási eljárás lefolytatása után védő kérte a tárgyalás elnapolását, mert bizonyítani kivánja azt, hogy Lip­táknénak is volt amerikai búzája, valamint ő is tépett szalmáju kö­telekkel köttette kévéit. Az ügyészi megbízott azonban nem látva okot fennforogni az el­napolásra, kérte a védő kérelmé­nek elutasítását. A biróság igy is határozott és kihirdeti az ítéletet, Lipták P. Já­nosnét és Vernyichora Pált lopás vétségében mondván ki bűnösnek, egy-egg havi fogházra és 3 évi hivatalvesztésre ítélte. A védő felebbezést jelentett be a bűnösség megállapítása miatt és egyúttal közölte, hogy feljelentést tett a nyomozást vezető csendőr ellen, mert személyéről a nyomo­zási jegyzőkönyvben valótlan ada­tokat állit. Az Aurora zenekara köz­bejött akadályok miatt csak vasárnap délután fél 2 óra­kor tart próbát a Kultúr­palotában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom