Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1925-11-22 / 266. szám

Békéscsaba, 1925 november 22 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 5 Cselédhuség meg a sok adó ! Igaz történet a Sárrétről Tudós, nem tudós — penna forgató, furó-faragó — emberek régen megírták, mindig csak azt mondják : az élet a legnagyobb regényíró. Zsila János a Sárréten egyike azoknak a szegény embereknek, akikből mindenfele a legtöbb van. Tudós, pennaforgató embereket soha nem ismert s igy velük se hosszabb, se rövidebb időre barátságot nem is köthetett szegény jó Zsila János ; és ha viselt dolga, cselekménye, átélt esete mégis pennaforgató egyén pennája végére kerül, arról se tehet jó Zsila János, legfeljebb a fejét vakargatja, hogy az ő cselédhüségét, gazdájához való ragaszkodását szebben is, jobban is meglehetett volna irni. Még azt is tudnunk kell a hűséges Jánosról, hogy élete kora ötven fele jár. Katona nem volt. Szerény ember volt világéletében. Soha nem volt tolakodó. Harctéri dicsőség soha se izgatta. A világháború, idején visszamaradt magnak. És mégis nőtlen maradt. Hogy miért ? Titkát el sem árulja. Nincs se apja, se anyja. Szóval árva. Beteg soha se volt. Doktort, patikát nem ismer. Előre megmondja az időjárást. Vagyont gyűjteni nem akar. Nem is ért hozzá. Templomba, de korcsmába se jár. A legkedvesebb nótája — ha nem hallja senki : Elszállott már a daru meg a gólya; Maga maradt a pusztába a gulya . . .* Kint a pusztán magam vagyok egyedül, Rajtam még a jó Isten se' könyörül.. . Pálinkát nem iszik, de a gazdája utján adott bort meg nem veti. A mai divat szerint : János is nadrágban jár s csizma van télen a lábán. Szóval talpig magyar ember. Fiatalabb korában sarkantyút is viselt darutollas kalappal, de ma már ez nem divat. Sarkantyúját rozsda marja s nem ragyog. Nem is lesz már arra szükség. Mindig maga borotválkozik s bí3juszát soha se pedri ki. Egyébiránt — Bus Feketével szólva — református vallású. Hogy a Berettyó folyó jobb, vagy bal partján elterülő községek melyikében szolgálja gazdáját, nem fontos. Annyi bizonyoá, hogy az adótelszólamlási bizottságok a mi Jánosunkról eleddig nem vettek tudomást s nyilván nem is vesznek letezéséről tudomást. S János ennek dacára él s ha csökmei sárkánytejet szophatott volna, talán még az örökélet is biztosítva lenne számára, de mert a jó cdökmeiek régen kivégezték s kötéláltali halálra ítélték a csökmei sár kányt, valószínű, hogy János is meg hal egyszer — már akkor amikor, de nem kötélen — hanem a történtek után nyilván természetes halállal. Mind evvel csak azt akarjuk mondani, hogy János barátunk eleddig nem fizetett adót. Meg kell még említenünk azt is, hogy se rendőrrel, se csendőrrel, se magyar királyi, se magyar király nélküli ügyésszel soha se volt baja, még legénykoréban se volt tömlöctöltelék. De most térjünk rá szegény jó Zsila János kenyéradó gazdájára. Katoma Józsefnek hívják becsületes nevén. Közel ván a 70. évhez. Van egy tagban jó kis 150 hold tehermentes földje és két felnőttember fia. Együtt gazdálkodnak. A Katona család szavatartó, szófukar, csendes mozgású, mindig meggondoltan cselekvő család. Panasszal kellnek s panaszszal feküsznek. Sokalják az adót. Mindig hallja ezt Zsila János is. No meg azt is, hogy drága a favilla, a vasvilla, meg 9 sok fene istráng. Alig van annyi jövedelem, hogy mind erre is teljen. Télre fordult az idő. Elérkezett november hónap is, annak is egy esős napja. Az öreg gazdának a faluba akadt dolga. Két fia a tanyán — a tanyai lakó szobán szűz dohányt szipákolt; pipáltak a patkán, a kemence mellett. Már-már délfelé járt az idő, amikor a tanya udvaron hangos kutyaugatásra s az öreg Katona hangos kuriongatására lett figyelmes, a két pipázó, egyébiránt agglegény világát élő Katona fiu. Lassan felkászolednak a meleg boglyakemence mellől; kiverik a pipát. — Nézzünk ki már bátyám — mi lelte az öreget, szól vala az öcskös. — Kinézhetünk, — kit ugat, mit ugat a kutya. — Gyertek mán... siessetek mán... csúffá tette a tanyámat ez a Zsila Jankó, — kiabál az öreg az istálló küszöbön... Lassan s bandukolva közeledett az istállóhoz a két testvér s látják, hogy Zsila János a mestergerendán lóg, éri is, nem is a lóba a földet s az öreg meg egy favillával javában ütlegeli. — Fene evett volna meg... I Hogy merted csúffá tenni a tanyámat... Ebadta, ha fel akartad akasztani magadat, miért éppen nálam kellett,ezt tenned...? — Édes apám I Eltöri kend az uj favillát, jó neki a vasvillanyél is s a két fiu is jól helyben hagyta Jankót... Jó Zsila János pedig állotta az ütlegeket s nagyokat hörgött. — Node elég legyen — hangzóit az okos szó az öreg ajkáról. Vágjuk le Jankót, eleget szenvedett már a villanyelektől... — Ki is nyílott a csillogós bicska az idősebb testvér kezében, amikor észreveszi az öreg,, hogy Jankó egy vadonat uj kötélre akasztotta fel magát. — Hohó... a kötelet nem teszszük tönkre. Jó is vóna... Oldjátok meg csak... És hárman nagy üggyel-bajjal — nagysokára — meg is oldották az istrángot. Jankó barátunk a földre zuhant — eszméletlenül. Fellocsolták s Zsila János hamarosan visszanyerte eszméletét, Megkezdődött a faggatás. — Hogy tetted, miért tetted, miért akasztottad fel magadat? Zsila János jó ideig hallgatott s közben nyöszörgött. — Megmondom az igazat gazduram. Azért akasztottam fel magamat, mert gazduramnak sok az adója. Sajnáltam gazduramat, de meg magamat is, hogy miből élünk meg, hogy élünk meg, ha mindent adóba kell fizetni... mert elébbutóbb csak az adóra keresünk... Hogy és mi történt mindezekután, arról ne szóljon a krónika. Egy bizonyos, hogy Jankó megígérte az öreg gazdának, hogy többet nem tesz ilyen akasztási komédiát s nem kísérli meg csúffá tenni az öreg Katona tanyáját... RANDEVÚ FILMRRGÉNY NYOLC FEJEZETBEN AZ OROSZ ARISZTOKRÁCIA ÉLETÉBŐL Irta

: MadeleineRuthven Bemutatja as Apolló-Mozgó november 24—25 kedd—szerda Történet színhelye Szibéria Szereplők: Sergej Tomiroff herceg A hercegnő— — — Vera = — — — Walter Standford hadn. Harrington alhadnagy Ivan Godunoff — — Vassilij — — — — Richárd Travers Kathleen Key Lucille Riksen Conrad Nagel Sidney Chaplin Elmo Lincoln Emmet Corrigan • £ Kérjen árajánlatot! \\ Telefon 89. sz. \\ Fatüzelés legkellemesebb „ZEPHIR" rel legolcsóbb \\ Fatüzelésü, légfütéses, folytonégő kályha 10 klgr. fával füt egy szebát 24 órán át Nagy raktár minden rendszerű, bármely tüzelési anyagra alkalmas kályhákban ós tűzhelyekben, valamint mindennemű vasárakban. mezőgazdasági gépekben, melyeket helyszűke miatt igen olcsón árusítunk. Tűzifa-, fütő és kovácsszenekben. Mielőtt szükségletét beszerezné, okvetlen keressen fel bennünket 1 Szent István tér 3. (Saját ház) Kőt jó házból való fiak tanalóknak felvétetnek