Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1925-11-05 / 251. szám

ECfTES SZAH ARA lOOtl KORONA Békéscsaba, 1925 november 5 Csütörtök 52-ik évfolyam, 251-ik szám Jlw.mmmmvLmYllYmrlYmrmYl•n^l^lrl•l^l•l^•l1•l•^l• ? f Éi POLITIKAI NAPILAP vw»ww ii www¥ ioj¥mnrwrmvY<Yr*Yi'iYiiíri*i*i'i*i*i* *r >ni»mi Előfizetési dijak : Helyben és vidékre postán küldve: negyed­évre 75.000 korona. — "így hónapra 25.000 korona. Példányonként 1000 korona. Főszerkesztő : Dr, Gyöngyösi János Felelős szerkesztő: P.-Horváth Rezső Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán II. kerület Ferencz Józset-tér 20. szám alatt, Hirdetés díjszabás szerint. „Széchenyit kell követni a mai nehéz időkben" Budapest, nov. 4. A nemzetgyű­lés mai ülésén a Széchenyi István gróf emlékének törvénybeiktatá­sáról szóló törvényjavaslatot Ru­binek István előadó ismertette: Amidőn a magyar nemzet tör­vényhozó testülete elismerésének, hálójának zászlaját hajtja meg Széchenyi emléke előtt, lehetetlen elsiklani ama alkotások felett, ame­lyek Széchenyi nevéhez fűződnek. Ali? van tere a társadalmi, tudo­mányos és gazdasági életnek, amelyen maradandót nem alko­tott volna. Minden cselekedetével azon volt, hegy fajának jellegze­tes sajátságait megtartsa. Soha nem volt ily alkalom arra, hogy a nemzet háláját a legnagyobb ma­gyar iránt kifejezze, mint most, amikor a történelem részrehajlat­lan távlatéból nézve állapíthatjuk meg ez ő lelki nagyságát, eszméi­nek igazságát és azon sok el nem hervadó érdemét, amelyet hazánk gazdasági, politikai és kul­turális életében tett. Ezután Bethlen István miniszter­elnök szólalt fel: Szenteljünk öt percet Széchenyi emiékérek azzal a fogadalommal, hogy az ő esz­méinek megfelelően kívánjuk mun­kálkodásunkat a haza érdekében szentelni : mert ő nemcsak aka­démiát alapított és Lánchidat épí­tett, nemcsak a megyar jobbágy­ság felszabadításáért és a kö­zös teherviselés egyenlőségéért küzdött, hanem mindörökre utat mutatott minden magyar ember­nek a politikai életben. Nem volt sem demokrata, sem reakcionárius. sem kuruc, sem labanc, sem libe­rális, sem konzervatív, ő egyedül és kizárólag magyar volt, világ­nézete a magyar világnézet volt, politikája a magyar reformpolitika, és ez tette képessé arra, hogy tudjon radikális reformátor lenni, ha az idők megértek az újítá­sokra, de tudjon makacsul kon­zervatív is lenni, amikor nemzetét féltette a radikális újításoktól. Széchenyit kell követni a mai nehéz időkben a mai kor gyer­mekeinek is, amely kor egymással szemben álló világnézeti pártokra bontja a nemzeti egységet és amikor arra kell törekedni, hogy ezeket az ellentéteket, az ő pél­dáját követve visszavezessük arra a közös nevezőre, amely Széche­nyi lelkivilágéban oly tökéletes harmóniába tudta olvasztani az egyik oldalon a forradalmi hala­dás vágyát, a másik oldalon a nemzet biztonságénak kategorikus imperatívuszát. A kormánypárt részéről Herceg Béla szólt még a javaslathoz, azt fejtegetvén, hogy a nemzet akkor rójja le kegyeletét a legméltóbban Széchenyi emléke iránt, hogyha az ő szellemében és a nemzet jövőjébe vetett roppant hitével halad előre további utjain. Várnay Dániel: Széchenyi ko­rának nemcsak legnagyobb, de legboldogtalanabb embere is volt. Tudjuk, hogy az a korszak az elernyedésnek és a nemzeti sü­lyedésnek korszaka volt. Korának ő volt az egyedüli erőslelkü em­bere, aki felrázta nemzetét a tes­pedésből és a közönyből. Széche­nyi feltámadásának emléke min­denkit figyelmeztet arra, hogy ezen a mai uton haladni tovább nem lehet. Szakács Andor annak a cso­portnak a nevében szólal fel, amely a közéletben Kossuth el­veit hirdeti. Azt bizonyítja, hogy a történelem tanúsága szerint Széchenyi és Kossuth nem ellen­felek voltak, hanem egymás ki­egészítői. A nemzetgyűlés egy­hangúlag és általánosságban el­fogadja a törvényjavaslatot. A rész­letes vita során a nemzetgyűlés a javaslatot eredeti szövegével fo­gadja el és a „legnagyobb magyar" jeizőt is törvénybe iktatják. Békéscsaba Jizeti a megyében a legtöbb adót 610.811 aranykorona Békéscsaba évi egyenesadója, az egész megyéé összesen 3,366.353 aranykorona — Közel 600 millió papírkorona a megye adóhátraléka (A Közlöny eredeti tudósítása.) Hogy az adóalanyok szünetnélküli jajgatása és az adók elleni örö­kös panasz nem alaptalan jere­miáda, azl mindenki jól tudja és érzi, de kitűnően bizonyíthatják ezok az adatok, amelyek impo-' zánsan és megdöbbentő ridegség­gel világítanak Békésvérmegye fullasztó adóterheire. A szörnyű szómtengert tartalmazó adathal­mazt Daimel Sándor dr. alispán állította össze, hogy rámutasson az adózás mai, lehetetlen és tart­hatatlan állapotaira, valamint azokra a horribilis hátralékokra, amelyek kivétel nélkül mindegyik vá­rosban és községben fennállanak. Az alispán kimutatása volta­képpen beszédes tiltakozás az 1925. év második felére járó országos betegápolási és gyermekvédelmi hozzájárulások összege ellen, amint más vármegyék is elkeseredetten küzdenek ez ellen az uj teher ellen, amely aránytalanul sújtja a vármegyéket és felborulással fe­nyegeti azok pénzügyi egyen­súlyát. Békésmegyére ugyanis az 1924. évi állami egyenesadók 3,366-353 aranykoronányi összege után 4 és fél milliárd papírkorona beteg­ápolási költséghozzájárulást és majdnem két milliárd papírkorona állami gyermekvédelmi költség­KOI) (Egy haditengerész naplójából) A csillagok élénken kiragyogó, ezüstös, hideg fényét nemsokára irigyen és fátyolszerűen takarta el a téli hajnal sürü, szürkés-piszkos köde. Alattomosan, kúszva höm­pölygött, szélesen terjengve omlott a köd és lomhán feküdt a tenger felületére, amely ugy hánykoló­dott és üvöltözött, mintha soha­sem akarna megnyugodni. Látha­tatlan és sejthetetlen irányból, isme­retlen helyről kúszott előre a köd­folyam és mint a sürü gőzpára, lepett el és nyelt magába lassan mindent. A kormányos először a hajóorr kakastaraját nem látta többé a leereszkedő sürü massza miatt, aztán — hogy ez óvato­san, de könyörtelen végzetességgel előbbre csúszott — eltűnt a sze­mei elől az apró jelzőárbóc fel­kiáltójele, majd a hajóperem vas­korlátja és a három iromba vas­kémény is . . . Mindent elnyelt, bizonytalan és vastag homály mögé rejtett az omló köd. És nagyot rikkantva, felrivalgó sikoltással szólalt meg a torpedó­naszád ködtülökje. „Hu-u-uhhl" — ordított fel gőztüdeje minden ag­godalmával a rohand naszád és — „Hu-u-uhh 1" — hujjantott egyet a kis hajó, amelynek minden egyes porcikája és alkatrésze ide­geskedve, szinte túlérzékeny em­beri ideggé válva figyelt a ravasz ködre, erre a fehér füstre . ,. „Hu­u-uhh 1" — rikkantott egyet a köd­tülök újra és újra és az aggodal­masan kiszakadó jajdulásból érez­ni lehetett a naszád vasszivének ijedelmes, érzékeny és finom do­bogását is . . . „Hu-u-uhh 1" — hangzott újból és a velőkbe hasító hangra mint­egy kaján és ördögi módú gúnyo­lódásra válaszként, esetlen szörny­test keresztezte a torpedónaszád útját. Egy esetlen, sötétszürke és magas hajótest bizonytalan kör­vonalai válnak ki a füstsürüségü ködből .. . Magas, fekete kéménye sürü szikraesőt pöfékel és az ala­csony, fehérre festett kormányhid szélén élénken csillogva ragyog ki a ködből egy zöld jelzőlámpa pis­lákoló fénye .. . „Hu-u-uhh!" — hasit ismét a levegőbe a torpedónaszádon. Az­tán lázasan csilingel egy villamos­csengő, amely a gépházba ad jel­zést és elfulladt, rémült hang ordit a hallócsőbe : — Beide Maschine ganze Kraft rückwárts I ... A válasz — mint valami kegyet­len és rémes visszhang — hallat­szik legott: — Beide Maschine geht ganze Kraft rückwártz I ... Aztán nyomban ádázul meg­remeg a dülöngélő hajótest. Resz­ketve, rázkódva fut, szalad végig rajta valami halk, de erőteljes remegés. A hatalmas gépek há­romezer lóerő borzalmas hatalmá­val esnek neki a csavaroknak. A naszád teste hirtelen megrázkódik, amint az ellentétes erők hatalma végigfut a hajón, hogy egy pilla­nat alett megkezdjék, végigküzdjék és befejezzék, megnyerjék harcu­kat, amelytől sok ember élete és maga a hajó is függ. Paskolva, megveszetten dolgozik a két hajócsavar. A döbbenetes erőkifejtés alatt a szilárd acéltest tétovázó mozdulatokkal táncol a hullámtarajok élén. Szinte érezni lehet, amint a propellerek kétség­beesett munkája lassan lefogja a naszád futásét és a hajó haladása lassúbb lesz .. . De azért megy, megy előre a naszád. A hajótest bukdácsolva fúrja előre magát a zöld vihar­hullámokban es előtte a szürke szörny és villódzó zöld jelzőlám­pája mind nagyobb lesz, hogy pillanatról-pillanatra megdöbben­tőbben bontakozzék ki ... És vért­fagylalóan, mint maga a könyör­telen, szivnélküli, vihogó végzet. . . A torpedónaszád kormányhid­ján az olajba áztatott kaucsuk­köpenyegekben és az övig érő vi­harcsizmákban a két tiszt üvege­sedő szemekkel tapad a szürke rémre, a szivük ijedt kalapálással ver, a lélekzetük fujtatva, zihálva dolgozik. Minden gondolatuk az, elég finom-e a naszád szerkezete, elég precízen engedelmeskedik-e a hajó agyának — az átnyergelő gé­pezetnek — az egész hajótest?.., A szemük rémületes, szörnyű ví­vódásban mered a gigászivá meg­növekedett, emeletnyi magassá­gúvá esetlenedett szürke rémre, az idegen hajóra... A füleikben kemény sustorgások hangosodnak, a lelkük mélyén zengő gyászinduló harsan meg és már hallani vélik a rettentő recsegést, zuhogást, ro­pogóst és dörgést, amint a torpe­dónaszád acéllemezekkel borított, ércsarkantyuval ellátott teste neki­ront és beleszakad az útját ke­resztező hajótestbe... „Hu-u-uhh I" — rikolt egy na­gyot újra a hajókürt... A zengése most mintha metsző gúnnyal si­koltana, vagy mint valami felsivitó harsány kacagás, amellyel halál­ba induló halálraítélteket gúnyol­nak ki... Most... most 1... Halk, puha, alig észrevehető döccenés fut végig a naszád tes­tén... Az átnyergelő gép hatalma alá vette a hajótestet és a naszád ideges remegéssel, de már lecsil­lapodva torpan meg a két hajó­csavar rettenetes, túlfeszített mun­kájától... Éppen a másik hajó előtt... és a naszád orra éppen csak hogy érintette a szürke óriás vasleme­zeit. Mintha kopogtatott volna va­lamilyen gigászi, rejtelmes kapun. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom