Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) október-december • 221-296. szám
1925-11-05 / 251. szám
ECfTES SZAH ARA lOOtl KORONA Békéscsaba, 1925 november 5 Csütörtök 52-ik évfolyam, 251-ik szám Jlw.mmmmvLmYllYmrlYmrmYl•n^l^lrl•l^l•l^•l1•l•^l• ? f Éi POLITIKAI NAPILAP vw»ww ii www¥ ioj¥mnrwrmvY<Yr*Yi'iYiiíri*i*i'i*i*i* *r >ni»mi Előfizetési dijak : Helyben és vidékre postán küldve: negyedévre 75.000 korona. — "így hónapra 25.000 korona. Példányonként 1000 korona. Főszerkesztő : Dr, Gyöngyösi János Felelős szerkesztő: P.-Horváth Rezső Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán II. kerület Ferencz Józset-tér 20. szám alatt, Hirdetés díjszabás szerint. „Széchenyit kell követni a mai nehéz időkben" Budapest, nov. 4. A nemzetgyűlés mai ülésén a Széchenyi István gróf emlékének törvénybeiktatásáról szóló törvényjavaslatot Rubinek István előadó ismertette: Amidőn a magyar nemzet törvényhozó testülete elismerésének, hálójának zászlaját hajtja meg Széchenyi emléke előtt, lehetetlen elsiklani ama alkotások felett, amelyek Széchenyi nevéhez fűződnek. Ali? van tere a társadalmi, tudományos és gazdasági életnek, amelyen maradandót nem alkotott volna. Minden cselekedetével azon volt, hegy fajának jellegzetes sajátságait megtartsa. Soha nem volt ily alkalom arra, hogy a nemzet háláját a legnagyobb magyar iránt kifejezze, mint most, amikor a történelem részrehajlatlan távlatéból nézve állapíthatjuk meg ez ő lelki nagyságát, eszméinek igazságát és azon sok el nem hervadó érdemét, amelyet hazánk gazdasági, politikai és kulturális életében tett. Ezután Bethlen István miniszterelnök szólalt fel: Szenteljünk öt percet Széchenyi emiékérek azzal a fogadalommal, hogy az ő eszméinek megfelelően kívánjuk munkálkodásunkat a haza érdekében szentelni : mert ő nemcsak akadémiát alapított és Lánchidat épített, nemcsak a megyar jobbágyság felszabadításáért és a közös teherviselés egyenlőségéért küzdött, hanem mindörökre utat mutatott minden magyar embernek a politikai életben. Nem volt sem demokrata, sem reakcionárius. sem kuruc, sem labanc, sem liberális, sem konzervatív, ő egyedül és kizárólag magyar volt, világnézete a magyar világnézet volt, politikája a magyar reformpolitika, és ez tette képessé arra, hogy tudjon radikális reformátor lenni, ha az idők megértek az újításokra, de tudjon makacsul konzervatív is lenni, amikor nemzetét féltette a radikális újításoktól. Széchenyit kell követni a mai nehéz időkben a mai kor gyermekeinek is, amely kor egymással szemben álló világnézeti pártokra bontja a nemzeti egységet és amikor arra kell törekedni, hogy ezeket az ellentéteket, az ő példáját követve visszavezessük arra a közös nevezőre, amely Széchenyi lelkivilágéban oly tökéletes harmóniába tudta olvasztani az egyik oldalon a forradalmi haladás vágyát, a másik oldalon a nemzet biztonságénak kategorikus imperatívuszát. A kormánypárt részéről Herceg Béla szólt még a javaslathoz, azt fejtegetvén, hogy a nemzet akkor rójja le kegyeletét a legméltóbban Széchenyi emléke iránt, hogyha az ő szellemében és a nemzet jövőjébe vetett roppant hitével halad előre további utjain. Várnay Dániel: Széchenyi korának nemcsak legnagyobb, de legboldogtalanabb embere is volt. Tudjuk, hogy az a korszak az elernyedésnek és a nemzeti sülyedésnek korszaka volt. Korának ő volt az egyedüli erőslelkü embere, aki felrázta nemzetét a tespedésből és a közönyből. Széchenyi feltámadásának emléke mindenkit figyelmeztet arra, hogy ezen a mai uton haladni tovább nem lehet. Szakács Andor annak a csoportnak a nevében szólal fel, amely a közéletben Kossuth elveit hirdeti. Azt bizonyítja, hogy a történelem tanúsága szerint Széchenyi és Kossuth nem ellenfelek voltak, hanem egymás kiegészítői. A nemzetgyűlés egyhangúlag és általánosságban elfogadja a törvényjavaslatot. A részletes vita során a nemzetgyűlés a javaslatot eredeti szövegével fogadja el és a „legnagyobb magyar" jeizőt is törvénybe iktatják. Békéscsaba Jizeti a megyében a legtöbb adót 610.811 aranykorona Békéscsaba évi egyenesadója, az egész megyéé összesen 3,366.353 aranykorona — Közel 600 millió papírkorona a megye adóhátraléka (A Közlöny eredeti tudósítása.) Hogy az adóalanyok szünetnélküli jajgatása és az adók elleni örökös panasz nem alaptalan jeremiáda, azl mindenki jól tudja és érzi, de kitűnően bizonyíthatják ezok az adatok, amelyek impo-' zánsan és megdöbbentő ridegséggel világítanak Békésvérmegye fullasztó adóterheire. A szörnyű szómtengert tartalmazó adathalmazt Daimel Sándor dr. alispán állította össze, hogy rámutasson az adózás mai, lehetetlen és tarthatatlan állapotaira, valamint azokra a horribilis hátralékokra, amelyek kivétel nélkül mindegyik városban és községben fennállanak. Az alispán kimutatása voltaképpen beszédes tiltakozás az 1925. év második felére járó országos betegápolási és gyermekvédelmi hozzájárulások összege ellen, amint más vármegyék is elkeseredetten küzdenek ez ellen az uj teher ellen, amely aránytalanul sújtja a vármegyéket és felborulással fenyegeti azok pénzügyi egyensúlyát. Békésmegyére ugyanis az 1924. évi állami egyenesadók 3,366-353 aranykoronányi összege után 4 és fél milliárd papírkorona betegápolási költséghozzájárulást és majdnem két milliárd papírkorona állami gyermekvédelmi költségKOI) (Egy haditengerész naplójából) A csillagok élénken kiragyogó, ezüstös, hideg fényét nemsokára irigyen és fátyolszerűen takarta el a téli hajnal sürü, szürkés-piszkos köde. Alattomosan, kúszva hömpölygött, szélesen terjengve omlott a köd és lomhán feküdt a tenger felületére, amely ugy hánykolódott és üvöltözött, mintha sohasem akarna megnyugodni. Láthatatlan és sejthetetlen irányból, ismeretlen helyről kúszott előre a ködfolyam és mint a sürü gőzpára, lepett el és nyelt magába lassan mindent. A kormányos először a hajóorr kakastaraját nem látta többé a leereszkedő sürü massza miatt, aztán — hogy ez óvatosan, de könyörtelen végzetességgel előbbre csúszott — eltűnt a szemei elől az apró jelzőárbóc felkiáltójele, majd a hajóperem vaskorlátja és a három iromba vaskémény is . . . Mindent elnyelt, bizonytalan és vastag homály mögé rejtett az omló köd. És nagyot rikkantva, felrivalgó sikoltással szólalt meg a torpedónaszád ködtülökje. „Hu-u-uhhl" — ordított fel gőztüdeje minden aggodalmával a rohand naszád és — „Hu-u-uhh 1" — hujjantott egyet a kis hajó, amelynek minden egyes porcikája és alkatrésze idegeskedve, szinte túlérzékeny emberi ideggé válva figyelt a ravasz ködre, erre a fehér füstre . ,. „Huu-uhh 1" — rikkantott egyet a ködtülök újra és újra és az aggodalmasan kiszakadó jajdulásból érezni lehetett a naszád vasszivének ijedelmes, érzékeny és finom dobogását is . . . „Hu-u-uhh 1" — hangzott újból és a velőkbe hasító hangra mintegy kaján és ördögi módú gúnyolódásra válaszként, esetlen szörnytest keresztezte a torpedónaszád útját. Egy esetlen, sötétszürke és magas hajótest bizonytalan körvonalai válnak ki a füstsürüségü ködből .. . Magas, fekete kéménye sürü szikraesőt pöfékel és az alacsony, fehérre festett kormányhid szélén élénken csillogva ragyog ki a ködből egy zöld jelzőlámpa pislákoló fénye .. . „Hu-u-uhh!" — hasit ismét a levegőbe a torpedónaszádon. Aztán lázasan csilingel egy villamoscsengő, amely a gépházba ad jelzést és elfulladt, rémült hang ordit a hallócsőbe : — Beide Maschine ganze Kraft rückwárts I ... A válasz — mint valami kegyetlen és rémes visszhang — hallatszik legott: — Beide Maschine geht ganze Kraft rückwártz I ... Aztán nyomban ádázul megremeg a dülöngélő hajótest. Reszketve, rázkódva fut, szalad végig rajta valami halk, de erőteljes remegés. A hatalmas gépek háromezer lóerő borzalmas hatalmával esnek neki a csavaroknak. A naszád teste hirtelen megrázkódik, amint az ellentétes erők hatalma végigfut a hajón, hogy egy pillanat alett megkezdjék, végigküzdjék és befejezzék, megnyerjék harcukat, amelytől sok ember élete és maga a hajó is függ. Paskolva, megveszetten dolgozik a két hajócsavar. A döbbenetes erőkifejtés alatt a szilárd acéltest tétovázó mozdulatokkal táncol a hullámtarajok élén. Szinte érezni lehet, amint a propellerek kétségbeesett munkája lassan lefogja a naszád futásét és a hajó haladása lassúbb lesz .. . De azért megy, megy előre a naszád. A hajótest bukdácsolva fúrja előre magát a zöld viharhullámokban es előtte a szürke szörny és villódzó zöld jelzőlámpája mind nagyobb lesz, hogy pillanatról-pillanatra megdöbbentőbben bontakozzék ki ... És vértfagylalóan, mint maga a könyörtelen, szivnélküli, vihogó végzet. . . A torpedónaszád kormányhidján az olajba áztatott kaucsukköpenyegekben és az övig érő viharcsizmákban a két tiszt üvegesedő szemekkel tapad a szürke rémre, a szivük ijedt kalapálással ver, a lélekzetük fujtatva, zihálva dolgozik. Minden gondolatuk az, elég finom-e a naszád szerkezete, elég precízen engedelmeskedik-e a hajó agyának — az átnyergelő gépezetnek — az egész hajótest?.., A szemük rémületes, szörnyű vívódásban mered a gigászivá megnövekedett, emeletnyi magasságúvá esetlenedett szürke rémre, az idegen hajóra... A füleikben kemény sustorgások hangosodnak, a lelkük mélyén zengő gyászinduló harsan meg és már hallani vélik a rettentő recsegést, zuhogást, ropogóst és dörgést, amint a torpedónaszád acéllemezekkel borított, ércsarkantyuval ellátott teste nekiront és beleszakad az útját keresztező hajótestbe... „Hu-u-uhh I" — rikolt egy nagyot újra a hajókürt... A zengése most mintha metsző gúnnyal sikoltana, vagy mint valami felsivitó harsány kacagás, amellyel halálba induló halálraítélteket gúnyolnak ki... Most... most 1... Halk, puha, alig észrevehető döccenés fut végig a naszád testén... Az átnyergelő gép hatalma alá vette a hajótestet és a naszád ideges remegéssel, de már lecsillapodva torpan meg a két hajócsavar rettenetes, túlfeszített munkájától... Éppen a másik hajó előtt... és a naszád orra éppen csak hogy érintette a szürke óriás vaslemezeit. Mintha kopogtatott volna valamilyen gigászi, rejtelmes kapun. 4
