Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1925-11-01 / 248. szám

EGTE8 SZAH ARA lOOO KORONA iókésesaba, 1925 november 1 Vasárnap 52-ik évfolyam, 248-ik szám BEKESMEBYEI Blöflzetésl dijak : Helyben és vidékre postán küldve: negyed­évre 75.000 korona. — Sgy hónapra 25.000 korona. Példányonként 1000 korona. POLITIK&I N&PILSP jwinjwirijWLnjwin^^ Főszerkesztő : Dr. Gyöngyösi János Felelős szerkesztő: P -Horváth Rezső Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán II. kerület Ferencz József-tér 20. szám alatt, Hirdetés díjszabás szerint. November elseje van. Ez a nap nemcsak azért nevezetes, mert elkövetke­zik a hatottak ideje, midőn egy­szer egy esztendőben kimen­nek az élők a holtakhoz, leróni a kegyelet adósságát, amit éle­tünkön át törlesztgetünk. Nem­csak az teszi neveztessé, hogy a város közönsége még külön megszentelte ezt a napot a hő­sök tiszteletére, akik életü'-et feláldozták hazájukért s azo! ért, % kik életben maradtak. Ez a nap még egy nagyon prózai kö­rülményre emlékezteti azokat, akik még nem jutottak el az örök pihenésig, nem tudtak vég­leges lakásra szert tenni: ismét esedékes kérdés a házbér fize­tése. A háború megindulása óta ez minduntalan visszatérő prob­léma, meg-megujuló gond. A Jiázbérfizetés ügye azonban csak most lett egész terjedelmében nemzeti kérdés, midőn az or­szág szanálása után a magán­háztartások még ziláltabbak let­tek, még rendezetlenebbek, mint voltak ezelőtt. Megakadt a forgalom, megbénul a gazda­sági élet, nincs kereset és nincs eszközük a lakóknak ahoz, hogy egyik súlyos terhüktől, a vissza­visszatérő házbérfizetés alól szabaduljanak. Ez a gond, ez a teher azonban időszakonként még fokozódik, mert lépésről­lépésre haladunk az eddigi ren­deletek szerint a házbérek tel­jes összege, a lakások teljes szabad forgalma felé. Az üz­letbérek pedig lényegesen gyor­sabban jutnak el a békebeli árakhoz és a szabad forgalom­hoz. A mostani lakbér réme pe­dig annál ijesztőbb, mert hi­szen a magángazdaság kétség­beejtő válsága mindenki előtt nyilvánvaló. Ipar, kereskedelem pang, a középosztály pedig mi­nimális keresettel, vagy éppen kereset nélkül kénytelen szem­beszállni a rátornyosult felhők­kel. És mindezeken felül pedig a lakók feje felett lóg a da­mokleszi kard: mi lesz, hogyha a lakások felszabadulnak? Bármilyen nehéz is a hely zet, a folyamatba tett szaná­lási programm tervszerű végre hajtása érdekében magunk is helyesnek és elengedhetetlen­nek tartjuk, hogy a lakásügy terén is minél előbb eljussunk a normális állapotodhoz, amely a lakások szabadforgalmát je­lenti. De ezt az időpontot elő kell kellően készíteni. Es aggo­dalommal látjuk, hogy ez a: előkészítés milyen csigalassú­sággal halad az állam részéről, ! mig a lakások felszabadulására ' kitűzött terminus rohamosan közeleg. Városunkban pedig a város részéről még semmi kon­cepciót nem hallottunk, hogy valami történne a nyomasztó lakásínség leküzdésére. Mi lesz, ha a lakásokat felszabadítják s lakók lesznek — de lakás nélkül ? Leleplezték a Házban lisza emléktábláját Budapest, október 31. Már jóval az ülés megkezdése előtt ünnepi hangulat uralkodott a parlament épületében. A folyosókat teljesen ellepték a nagy számban megje­lent képviselők. A szociáldemo­kraták tegnapi határozatukhoz ké­pest távolmaradtak az ülésről. A mostani képviselőkön kivül a régi főrendek, valamint a Ház régi képviselői közül is számos vezető egyéniség megjelent. A parlamenti épület főlépcsőházának lépcsőzetét a megjelent notabilitások foglalták el, mig a delegációk előtti folyo­són az ünnepi beszédet mondó szónokok emelvényei voltak elhe­lyezve. A nemzeti szinü lepellel letakart emléktáblát kivontkardu parlamenti diszőrség őrizte. Ünnepi csendben nvito'ta meg 11 óra után az ülést Szcitovszky Béla elnök. Halottak emlékének szenteljük mai ülésünket — kezdte az elnök — hogy a kegyelet érzé­sével áldozzunk a nemzetünk éle­téért küzdött hősök és vértanuk emlékének. Csaba vezér gyönyörű legendája időről-időre valósággá válik. Ma van hetedik évfordulója annak a gyászos emlékű napnak, amelyet kitörülni szeretnénk tör­ténélmünkből, amelyen vértanú­ságot szenvedett Tisza István gróf és őt követte nemsokára elődje a képviselőház, elnöki székében, Ná­vay Lajos. Őrizzük emléküket ke­gyelettel és hazánk iránti köteles­ségeink hü teljesítésével. A lelep­lezés tartamára ülésünket felfüg­gesztem. A kormánytagjai és a képvise­lők a házelnök vezetésével ezután átvonultak a delegációs terem előtti folyosóra, ahol a hősi halot­tak emléktáblája előtt Huszár Ká­roly, a Tisza- és Návay-emléktábla előtt pedig Zsitvay Tibor mondott ünnepi beszédet. Huszár Károly azzal fejezte be beszédét, hogy ne sirassuk azokat, akik dicsőén haltak meg a hazáért, hanem azo­kat, akik nem akarnak a hősök­höz méltóan élni a hazáért. Zsit­vay Tibor Tiszáról és Návayról emlékezve azt mondotta, hogy Tisza a legnagyobbak közül való óriási ellen, Návay Lajos pedig egy fejjel magasabb kortársai kö­zül, aki mindig csak a közjó ér­dekében gondolkozott. Egy órakor nyitotta meg újból Szcitovszky Béla az ülést és arra kért felhatalmazást a Háztól, hogy az elhangzott beszédeket, mint a mai ünnepségről szóló napló mel­lékletét kinyomattathassa. A nem­zetgyűlés ehhez hozzájárul. Ezután a Ház elfogadja az elnök napi­rendi indítványát, amelynek értel­mében a nemzetgyűlés legköze­lebbi ülését november 3-án, dél­előtt 11 órakor tartja és ezen foly­tatja a pengő értékmegállapitásá­ról szóló törvényjavaslat tárgya­lását. Az ülés fái 2-kor véget ért. Százhuszonkét holdról lemondtak a földigénylők A földh özju itat ott ak érthetetlen huzódoaása a felmérési dijak befizetésénél — Ötvennégyen lemondtak a házhelyről — Még november 5-ig lehet befizetni (A Közlöny eredeti tudósítása.) Amikor a földbirtokrendezési eljá­rások során Békéscsabán is nyil­vánvalóvá vált, hogy az arra ér­demes szegény emberek, különö­sen pedig a hadigondozottak kap­hatnak egy-egy darab parcellát az eljárás által igénybevett földekből, akkor az érdekelteknek akkora tömegei jelentek meg az illetéke­sek előtt, hogy szinte háborúnak is beillett volna a földre éhesek­nek ez az inváziója. Azóta azonban már némi idő elmúlott és az első felbuzdu­lás is lehiggadt. Az emberek, akik közül sokan talán tévesen azt hit­ték hogy a földből ingyen fognak kapni, azóta tapasztalhatták, hogy ingyen földről nincs szó, mire még azt a csekély összeget is sajnálni kezdték, amit a törvény a mérnöki és ezzel kapcsolatos eljárások le­bonyolítására megszabott. Az 1100 föld- és házhelyigénylő, akiket az eljárások során igényjogosultaknak jegyzett fel az Országos Földbir­tokrendező Biróság, azóta — sok­sok felszólításra — két részben lefi­zette a felmérési és egyéb költsé­geket, a legtöbbjük azonban azzal még ma is adós, noha a városi népjóléti hivatal a befizetési ha­táridőt kénytelen volt meghosszab­bítani, éppen az ilyen késedelmes­kedők miatt. Ez a határidő, amelyet egy hó­nappal meghosszabbítottak, szep­tember 30 án telt le. Természetes, hogy az akkor nagy lázzal földet óhajtók egyrésze eddig a határ­időig sem tett eleget fizetési köte­lezettségének, egy részük azonben nem vért cselekedetet müveit : Írásban lemondott arról a földről, amelyért annyit harcolt és fárado­zott Lemondott, mert még kellene valamelyes csekély összeget fizet­nie előzetes költségek fejében. Hivatalos helyről szerzett infor­mációink szerint a mai napig 54 egyén mondott le írásban a ház­helyéről, 73 hadiözvegy és hadi­rokkant pedig a neki juttatott föld­ről (egy katasztrális holdtól három holdig) mondott le. A 73 hadigondozott összesen 122 kat. holdnyi területről mondott le Írásban, még pedig 40-en 1—1 holdról, 17-en 2—2 holdról és 10 n 3—3 holdról. Ezek most már nem kapnak földet, noha annakidején annyit fáradoztak és küzdöttek, hogy a földreform földjeiből nekik is juttassanak. A 127 egyén azonban, aki el­esett a földtől, nem teljes szám, mert hiszen még hivatalból is tö­rölni fognak néhány földhözjutta­tottat. Sokan ugyanis a szept"m­ber 30-áig meghosszabbított befi­zetési határidő dacára sem te tek eleget fizetési kötelezettségüknek és sem a helyben szokásos felhí­vások és hirdetések dacára, sem a népjóléti hivatal többszöri idézé­sére nem voltak hajlandók meg­jelenni. Az ilyen mulasztásokat a hatóság hivatalból fogja észlelni és törölni azokat, akik nem fi­zettek. A hatóság megállapította, hogy az igénylőknek egyrésze abban a téves hitben élt, hogy ezeket a te­rületeket minden költség és vétel, r nélkül fogják megkapni, miután hadirokkantakról van szó. Most azonban, hogy látják a tévedésü­ket és amikor csak minimális vég­rehajtási költség fizetéséről van szó, egyszerre sokan megretirál­nak. Sokan azt mondják, hogy megbánták, hogy jelentkeztek föld­ért, mert nem tudnának vele mit kezdeni; mások pedig azt hangoz­tatják, hogy hogyan menjenek majd Gerlára megmunkálni a földet? Megállapítható egyébként, hogy a hátralékosoknak egy része nem makacsságból nem fizetett, hanem azért, mert — és ez különösen a három holdhoz juttatott nagyobb családokra illik — a tél előtt a rossz kereseti lehetőségek mellett a család a kevés készpénzét in­kább kenyérrevalóra tartogatja. Ezek a szegénységük miatt nem tudnak fizetni. Bár a hatóság igyekszik lezárni a névjegyzéket, de részint az 1-je miatt, részini pedig mert az Alt­ruista Bank nem sürgeti a várost

Next

/
Oldalképek
Tartalom