Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) július-szeptember • 146-220. szám

1925-07-03 / 147. szám

2 SBKfigHE&HS: Békéscsaba, 1925 julius 3 éjjel-nappal tanyázzék annélkül, hogy az egészségét ne kelljen feláldoznia. Az alacsony, nedves helyiségben — amelynek ajtaja előtt egyébként emésztőgödörnyi lás is van — nem alkalmas 9 ember lakóhelyéül s általában nem alkelmas egyetlen szobácska 9 ember hálóhelyiségéül. szaporítást végezni, ezért újra leszögezzük: a tűzoltóság mai állapota tarthatatlan és kibírhatatlan, azon — a felsorolt panaszok orvoslásával — változtatni kell. De minél hamarabb. Nehogy Sátoraljaújhely és Gyöngyös rettentő esete ismétlődjék meg nálunk és rajtunk. Elvégre — más kárán Nem akarunk hiábavaló szó- ! tanul az okos. Ujabb, milliárdos terhekfenyegetik a vár megy ét •» Körgyepmesteri « kerületekre osztják fel a vármegyéket — Lakást kell épiteni as uj funkcionáriusoknak — Javaslat aa ebadójövedelmek fokozására A veszettség terjedésének és az ebmarások gyakori ismétlődésének meggátlására évek óta minden lehetőt elkövet az illetékes földmivelésügyi minisztérium s ezt a munkásságát, amely a szigorubbnál-szigorubb rendeletek kiadásában nyert kifejezést, mi is helyeseljük, mert többszöri felszólalásaink intenciója azonos a minisztériuméval : megszüntetni a feleslegesen kóborló ebek garázdálkodását, kiirtani a gazdátlan, elhanyagolt kutyákat, hogy a veszettséggyanus állatok marásai egyfelől ne okozzanak riadalmakat, másfelől ne szaporítsák az amúgy is szegény ország és vergődő lakosok költségeit az esetek utáni oltóeljárások és ne rabolják el a dolgozásra szánt időt a Pasteurben kezelendő áldozatoktól. Békéscsabai vonatkozásban ezt az álláspontunkat a mindegyre ismétlődő esetek egész sorozatával is alá tudjuk támasztani s hogy nem alap nélkül hirdetünk harcot az ebtársadalom felesleges tagjai ellen, bizonyíthatja annak megemlítése, hogy az elrendelt zárlat ellenére is ebben a hónapban már a negyedik ebmarási eset az, amelyet a városi hatóságnak tegnap bejelentettek. Ezek előrebocsátása után nem valami nagy elragadtatással adjuk hirül azt az intézkedést, amelyet az ebek garázdálkodásainak megfékezésére a földmivelésügyi minisztérium egy legújabb rendelete napvilágra hozott. A dr. Tahy államtitkár aláírásával kibocsátott körrendelet ugy akar a helyzeten segíteni, hogy községi és körgyepmesteri állások szervezését teszi a törvényhatóság kötelességévé és ennek a rendeletnek egységes végrehajtására a gyepmesteri szolgálatról szabályrendelettervezetet is alkotott a minisztérium. Igaz, hogy a szervezendő állások betöltésétől a havonkénti, illetve a hetenkénti körvizsgálat mellett más teendők végzését is megköveteli a tervezet, amennyiben a községi, illetve a körgyepmester a kóbor ebek befogásán kivül inspicíálná a dögtereket, végezné az állati hullák eltakarítását, a fertőző megbetegedésben elhullott jószágok lebőrözését, istállófertőtlenitéseket, nyilvántartást vezetne a telepére szállított és ott gondozott állatokról, továbbá az állati hullákról, a fogyasztásra alkalmatlannak talált húsokról. De van ám ennek a szép elgondolásnak egy hátulütője is. Még pedig az, hogy az illető gyepmestereknek, akiket a szervezendő állásokra az állatorvos véleményezése alapján a főszolgabíró, illetve a községi elöljáróság szegődményes alapon alkalmaz, lakást, fogattartást, segéderőtartást, fizetést, telephelyet kell biztosítani, ami annyival nehezebben valósitható meg, mert hiszen az annyira szükséges körorvosi és körjegyzői lakásokat is a legnagyobb nehézségek árán lehet csak felépíteni, hogy ne is beszéljünk a községi szülésznők mostoha helyzetéről és ennek a népszaporulat tekintetében is kívánatos megváltoztatásáról, ami mindenesetre előbbrevaló teendő, mint az ebekkel kapcsolatos kérdések rendezése. De ha már a kutyaproblémához hozzányúltak az illetékesek, akkor szerencsésebb megoldás is található lett volna, mint ez a mostani. Ha arra gondolunk, hogy a Békésvármegyében felállítandó több körgyepmesteri állás a körállatorvosi székhelyeken a Iótartással és egyéb költségekkel, lakással, teleppel együtt átlag 100-100 millió befektetést igényel, tehát mintegy néhány milliárdot, akkor talán jogosan vethető fel a kérdés : az olyan ujitás helyett, amely az egész községet — tehát nem ebtartókat is — terhelne és végeredményben az ebek létszámredukcióját az uj intézmény mégis csak problematikussá tenné, nem lehetne-e inkább olyan célszerű megoldást találni, amely közmegnyugvást kelteni alkalmas, mert csak azokra ró terhet, akiknek módjukban áll magukat mentesíteni is a költségektől és mégis el lesz érve a cél ? Próbálná meg pl. a földmivelésügyi minisztérium annak elrendelését, hogy ebet tartani pl. 1926. január 1-től kezdve csak annak szabad, aki haszonebenkint egy félmillió, luxusebsnkint pedig egy millió papírkorona egyszersmindsnkori dijat leróván, ezzel a saját személye részére az ebtartási jogot megszerezte s az ebíenyésztésről vezetett nyilvántartásba az il!e:ékes községi elöljáróságnál bevezettetett. Egy ilyen intézkedés szigorú keresztülvitele szerintünk felére, esetleg negyedére leapasztaná a kutyaállományt, de még ez esetben is minimálisan 8 —10 milliárd korona olyan bevétele lenne a megyének, amelyből nem 25, hanem akár 100 körgyepmesteri állás is lenne rendszeresíthető s fenntartható, a lakosság nagyobb megterhelése nélkül. Természetesen a jog megszerzésén kivül az ebadó lerovása is kötelező lenne s mindazon eb, amelyik nem hordaná nyakában az évről-évre más alakú és az illető év számával ellátott, a hatóság által ebenkint kiszolgáltatandó fémtáblácskát az ebtartási jog igazolásául, a községi, illetve körgyepmester álíal kiirtandó lenne s igy annak az ellenőrzési munkája is nagyban megkönnyítve lenne. A munkakönyvek kiállitása Az 1922. évi ipartörvénynovella életbeléptetése óta állandó agitáció folyik az ipartestületekben a törvénynek azon iníézkedése ellen, hogy a 18. életévüket betöltött egyének részére a munkakönyvet abban az esetben is ki kell állítani, ha az illetők tanoncok nem voltak. E panaszok ügyében a kereskedelmi miniszter most terjedelmes leiratot intézett a kereskedelmi és iparkamarákhoz, amelyben azt mondja, hogy a kívánságnak téliesen merev formában való teljesítése ellenkeznék a méltányosság követelményeivel, mert elütné az alkalmaztatás lehetőségétől az olyan egyéneket, akik éveken át űzött gyakorlat folytán valamely mesterséget elsajátítottak anélkül, hogy tanoncok lettek volna. Bizonyos mértékig azonban a miniszter honorálni kívánja az elhangzott aggodalmakat és azt a megoldást választja, hogy az ilyen egyének munkakönyv kiállítás iránti kérelmeinél az illetékes kiállító hatóságok tegyék vizsgálat tárgyává, hogy a munkakönyvet kérő folytatott-e szakmájában előzetesen bizonyos gyakorlatot. Ha igen és ez az idő az illelő szakmára nézve előirt tanidőt meghaladja, a munkakönyv kiállítandó, ellenkező esetben azonban az iparhatóságoknak oda kell hatniok, hogy az illetők munkakönyv váltása helyett a mesterség elsajátítása céljából rendes tanszerződést kössenek. Leiratában közölte a miniszter a kamarákkal azt is, hogy ez az elvi álláspontja legközelebb rendelet formájában is napvilágot fog látni. Föbelötte magát egy államrendőr Az öngyilkosság oka ismeretlen (A Közlöny eredeti tudósítása.) Csütörtökön hajnalban, kevéssel fél négy óra előtt özv. Hunyady Jánosné izgatottan jelentette a mentőállomáson, hogy a Vas-ucca 21. számú háznak Luther-uccai bejárója előtt egy vérző fejű, fiatal rendőr fekszik, arccal a járdára borulva. A jelentéstlevő aszszony bűntényre gondolt: azt hitte, hogy a cirkáló körutat tartó rendőrt valaki orvul megtámadta és leütötte. Domokos László és Szikora János inspekciós mentők percek alatt a helyszínen termettek. Valóban : a járdán, nagy .vértócsában, ott feküdt a fiatal rendőr, akinek fejéből ömlött a vér. Az élettelennek látszó test mellett a járdán ott hevert a rendőr szolgálati revolvere, amelyből két golyó hiányzott. A mentők az eszméletlen állapotban levő rendőrt, akinek halántékcsontján széles sebnyilás látszott, nyomban bekötözték és a közkórházba szállították. A rendőri nyomozás ezzel egyidejűen megindult és megállapította, hogy az öngyilkosságot elkövetett rendőr Ambrus Antal 26 éves, nőtlen államrendőr, aki a békéscsabai kapitányságnál teljesített szolgálatot. A szerencsétlen fiatalember eddig még ki nem derített okból ugylátszik életunttá I válván, hajnali sétája közben jutott arra a gondolatra, hogy eldobja magától az életet, amely nem jelentett számára nyugalmat és boldogságot. Az öngyilkosság inditóokát még nem sikerült megállapítani, de azt állítják, hogy Ambrus Antal szerelmi bánat miatt határozta el magát végzetes tettére. Mindez persze csak találgatás, mert Ambrust, i aki még nem tért eszméletre, Der- | ner József dr. rendőrkapitány még csütörtökön délben sem tudta kihallgatni. Ambrus állapota életveszélyes, de azért lehetséges, hogy a gondos ápolás következtében éleiben marad. A nyomozás most arra irányul, hogy megállapítsa a rendőr ön gyilkosságának igazi okát. Vágiék fuíárja egy színésznő volf Budapest, julius 2. „ A Mai Nap" értesülése szerint a Vági féle bolseviki mozgalomban egy előkelő művésznő is kompromittálva van, aki futárként szerepelt Vágiék és a bécsi és párisi központ között, Hatvanezer f)oíd földel ármenlesilenek Budapest, jul. 1. Az árvizes területek iecsapolási munkálatai folyamatban vannak, ugy hogy az év végéig 60.000 katasztrális hold termőterület felszabadul. Beniczky harmadszor is megtagadta a vallomást Budapest, julius 2. A vizsgálóbíró harmadszor ment le a fogdájában tartózkodó Beniczky Ödönhöz, hogy kihallgassa, de Beniczky ezúttal is megtagadta a vallomást. A vizsgálóbíró jegyzőkönyvet vett fel a meghiusult kihallgatásról. Magyar telepek Amerikában Irta : Dr. Zsilinszky Lajos A mintegy 40—45 év óta Amerikába kivándorló magyarság száma immár meghaladta a kétmilliót. Ennek zöme az Egyesült Államok területén lakik. Száz és százfelé oszlott szét. Itt csak a nagyobb és ujabb telepekről szólok. A magyarság ottani letelepedésének okszerűségeit megállapítani igen szép és hálás, de nagyon nehéz feladat volna. Ssmmi esetre sem a puszta véletlennek müve, hogy amig Newyorkban hetvenezer magyar talált állandó otthont, addig a közvetlen szomszédságában fekvő Jersey Cityben aiig találunk ezer magyart, noha nem mondható, hogy ez a város a letelepedésre nem alkalmas, hisz < irek, skótok, olaszok, németek, ^ norvégek, dánok évente ezrével f telepszenek ide. Vannak más szép ' fekvésű, egészséges klimáju, gazdag városok is, melyekbe magyarok nem kívánkoztak. És akadnak falvak a negyvennyolc államnak majdeem mindenikében (a zordon Alaszkát leszámítva), ahol egy-két árva magyar család tengődik sovány keresetén. A magyarság szemében.semmiesetre sem a természet szépségeiben megnyilvánuló előnyök a dön-