Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) július-szeptember • 146-220. szám

1925-09-17 / 209. szám

EOTES §2AM ARA Mlfl© SOROMA Békéscsaba, 1925 syeptember 17 Csütörtök 52-ik évfolyam, 209-ik szám BÉIÉSMEBUI KÖZLÖNY POLITIKAI NIPIL4P Elöíizetési dijak : Helyben és vidékre postán küldve: negyed­évre 75.000 korona. — Egy hónapra 25.000 korona. Példányonként 1000 korona. Főszerkesztő: Dr. Gyöngyösi János • Felelős szerkesztő: P.-Horváth Rezső Telefonszám: 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán II. kerület Ferencz József-tér 20. szám alatt. Hirdetés díjszabás szerint. A valutareform A Pesti Napló szombati számé­iban Ruttkai György állást foglal — a valutareformmal kapcsolat­ban — a shillingrendszer beve­zetése ellen. Tudtommal ez az első eset, amely a tervezettel ilyen élesen szembefordul. Állásfoglalását több­féle módon igyekszik alátámasz­tani, azonban az érvei csupán teo­retikusak és a gazdasági helyzet nemismerésén alapszik, bár jóhi­szemű publicitását kétségbevonni nem lehet. Szerintem az egyetlen helyes reform, ha nem is a shilling be­vezetése, de az átszámítási kulcs •egyetlen és könnyen keresztülvi hető módja a 10000-rel való osztás. Hogy ezáltal Ausztria példáját utánoznék jelen esetben nem le­het a nemzeti érzés fájó pontja, mert itt egy bevált rendszer alkal­mazása a lényeges. Tudott dolog, Shogy minden pénzügyi reform sú­lyosabb következménnyel jár, mert elsősorban mindenki devalvációra gondol. Ez pénzszűkét és indoko latlan percentuális drágítást jelent. Erre precedens az 1920-iki pénz­lebélyegzés. Míg ha Ausztria szerint refor­máljuk valutánkat: a jelenlegi bankjegyek változatlan érvényben maradnak, tovább is rendes for­galom szerint cirkulál és határo­zatlan hatállyal fokozatosan a for­galomból kivonatik. így a bizalom nem inog meg, mert mindenki a bii tokában levő pénzmennyiséget óhaja és kívánsága szerint változ­tathatja produktív-hasznára. Olcsóbbodást nem idéz elő, de naivitás is egy reformtól olcsóbb megélhetést várni. Tény, hogy min­denki szabadulni szeretne már a nagy számok tengeréből és fenti módszerrel és minden rázkódtatás nélkül keresztül is vihető. Technikai szempontból is ez mutatkozik legkívánatosabbnak, mert az átmenet egy egysoerü át számítási kulccsal (10000-el való osztás) a lehelő legsimább, amely­lyel a kevés gyakorlattal rendel­kező is könnyen megbirkózik. Nem feltétlenül szükséges — sőt szükség sincs reá — hogy az uj pénzegység elnevezése shilling le­gyen, lehet továbbra is korona és nem okoz komplikációt, ha ez az uj korona nem fedi teljesen a bé­kebeli korona értékét. Az elnevezés úgyis csak átme­neti szimptóma, amely hosszabb­rövidebb idő alatt a köztudatban megrögződik. Ma már nincs senki, ki a forintot vagy a hatost emle­getné. Az angol font bevezetése ná­lunk lehetetlen. Magyarországon soha nem volt ily nehéz értékű valuta és az most sem válna be. Épp ugy nem vihető keresztül a dollárra való áttérés sem, bár itt fizikailag konkrétebb siker volna várható, miután a dollárnak ná­lunk mindig nagy volt a varázsa. Az aranykorona bevezetését az arany folyton tendáló árfolyama teszi bizonytalanná, mert a mai meglevő valuta az aranyárfolyam ingadozásai szerint (csak a köz­tudatban) volna csökkenő vagy növekvő értékű. Végeredményben végleges re­formot nem várhatunk, mert az európai szituáció jelenleg nem mu­tat teljes nyugvást, még mindig átmeneti korszakban vagyunk és előbb vagy utóbb be kell hozni egy egységes európai valutát. Ad­dig pedig csak ezt a változást le­het és kelll behozni. Farkas József. Mint többször megírtuk, a vá­rosi képviselőtestület által az Ipar­testület részére díjmentesen áten­gedett telken egyemeletes ipartes­tületi székház felépítését tervezte 1800 millió korona költség ere­jéig és egymásközt oly célból, hogy az Ipartestület és az általa létesített vagy létesítendő intéz­mények és pedig az Iparos Ol­vasókör, illetve Iparos KaszL,ó, Iparosifjak Művelődési Egyesülete, Iparos Daloskör, Iparosbank rt., Iparcsarnok rt. stb. részére méltá­nyos bérösszeg ellenében állandó kulturális és gazdasági ipari ér­dekeket szolgáló helyiségeket biz­tosítsanak. Az épitési költségek előteremté­sére építési szerződést bocsátottak ki, amely a részjegyzés lebonyo­lítására szolgál. A szerződés sze­rint az építéssel járó költségek fe­dezetét képező 1600 millió koro .a összeget négyezer egyenlő részre osztják és mindegyikük az épí­tett ingatlannak és tartozékainak annyiszor négyezred hányadrész­ben lesz tulajdonosa, ahány rész névaláírása mellett jegyezve van. Minden tulajdoni hányadrész utá i az építéssel járó költségekről kö­telezik magukat 400.000 K-t az Ipartestület felszólításától számított két hónapon belül a Békéscsabai Iparosbanh rt. pénztáránál kész­pénzben lefizetni és az épitési szerződés eredeti példányát egy­idejűleg aláírni. A felszólítás csak akkor eszközölhető, amikor a vá­A valutareform A Pesti Napló szombati számé­iban Ruttkai György állást foglal — a valutareformmal kapcsolat­ban — a shillingrendszer beve­zetése ellen. Tudtommal ez az első eset, amely a tervezettel ilyen élesen szembefordul. Állásfoglalását több­féle módon igyekszik alátámasz­tani, azonban az érvei csupán teo­retikusak és a gazdasági helyzet nemismerésén alapszik, bár jóhi­szemű publicitását kétségbevonni nem lehet. Szerintem az egyetlen helyes reform, ha nem is a shilling be­vezetése, de az átszámítási kulcs •egyetlen és könnyen keresztülvi hető módja a 10000-rel való osztás. Hogy ezáltal Ausztria példáját utánoznék jelen esetben nem le­het a nemzeti érzés fájó pontja, mert itt egy bevált rendszer alkal­mazása a lényeges. Tudott dolog, Shogy minden pénzügyi reform sú­lyosabb következménnyel jár, mert elsősorban mindenki devalvációra gondol. Ez pénzszűkét és indoko latlan percentuális drágítást jelent. Erre precedens az 1920-iki pénz­lebélyegzés. Míg ha Ausztria szerint refor­máljuk valutánkat: a jelenlegi bankjegyek változatlan érvényben maradnak, tovább is rendes for­galom szerint cirkulál és határo­zatlan hatállyal fokozatosan a for­galomból kivonatik. így a bizalom nem inog meg, mert mindenki a bii tokában levő pénzmennyiséget óhaja és kívánsága szerint változ­tathatja produktív-hasznára. Olcsóbbodást nem idéz elő, de naivitás is egy reformtól olcsóbb megélhetést várni. Tény, hogy min­denki szabadulni szeretne már a nagy számok tengeréből és fenti módszerrel és minden rázkódtatás nélkül keresztül is vihető. Technikai szempontból is ez mutatkozik legkívánatosabbnak, mert az átmenet egy egysoerü át számítási kulccsal (10000-el való osztás) a lehelő legsimább, amely­lyel a kevés gyakorlattal rendel­kező is könnyen megbirkózik. Nem feltétlenül szükséges — sőt szükség sincs reá — hogy az uj pénzegység elnevezése shilling le­gyen, lehet továbbra is korona és nem okoz komplikációt, ha ez az uj korona nem fedi teljesen a bé­kebeli korona értékét. Az elnevezés úgyis csak átme­neti szimptóma, amely hosszabb­rövidebb idő alatt a köztudatban megrögződik. Ma már nincs senki, ki a forintot vagy a hatost emle­getné. Az angol font bevezetése ná­lunk lehetetlen. Magyarországon soha nem volt ily nehéz értékű valuta és az most sem válna be. Épp ugy nem vihető keresztül a dollárra való áttérés sem, bár itt fizikailag konkrétebb siker volna várható, miután a dollárnak ná­lunk mindig nagy volt a varázsa. Otthont az iparosoknak ! Mielőbb meg kell valósítani az Iparosok Házát (A Közlöny eredeti tudósítása.) Hónapok óta serénykedik egy se­reg ember azon, hogy a békés­csabai iparosok évtizedes álma és vágya : az Iparosok Háza meg­valósulhasson, kinőhessen a sem­miből, hogy otthont és hajlékot adjon egész csomó intézménynek és közhasznú szervnek. A város iparosai végre magukhoz és jelen­tőségükhöz méltó otthont akarnak emelni a saját erejükből, abból, amely annyi sok értéket és hasz­not teremtett már mindnyájunknak. Mint többször megírtuk, a vá­rosi képviselőtestület által az Ipar­testület részére díjmentesen áten­gedett telken egyemeletes ipartes­tületi székház felépítését tervezte 1800 millió korona költség ere­jéig és egymásközt oly célból, hogy az Ipartestület és az általa létesített vagy létesítendő intéz­mények és pedig az Iparos Ol­vasókör, illetve Iparos KaszL,ó, Iparosifjak Művelődési Egyesülete, Iparos Daloskör, Iparosbank rt., Iparcsarnok rt. stb. részére méltá­nyos bérösszeg ellenében állandó kulturális és gazdasági ipari ér­dekeket szolgáló helyiségeket biz­tosítsanak. Az épitési költségek előteremté­sére építési szerződést bocsátottak ki, amely a részjegyzés lebonyo­lítására szolgál. A szerződés sze­rint az építéssel járó költségek fe­dezetét képező 1600 millió koro .a összeget négyezer egyenlő részre osztják és mindegyikük az épí­tett ingatlannak és tartozékainak annyiszor négyezred hányadrész­ben lesz tulajdonosa, ahány rész névaláírása mellett jegyezve van. Minden tulajdoni hányadrész utá i az építéssel járó költségekről kö­telezik magukat 400.000 K-t az Ipartestület felszólításától számított két hónapon belül a Békéscsabai Iparosbanh rt. pénztáránál kész­pénzben lefizetni és az épitési szerződés eredeti példányát egy­idejűleg aláírni. A felszólítás csak akkor eszközölhető, amikor a vá­Tűzoltás a XVIII. században Irta : Banner János (6) „Számtalan károk szoktak kö­vetkezni a' réteknek és nádoknak gyujtogatásától, amely rész szerint a' Lakosok által a végre, hogy a' riteket és nádosokat ez által a gaztul kitisztítsák, rész szerint pe­dig holmi Pásztorra, Kondások és egyéb rosszra igyekező emberek által szokott megtörténni, arra való nézve az illyetén szüksig és ok­nilkül leendő gyújtogatások az gyújtogatok ellen Hazánk Törvé­nyeiben" Szabott büntetés alatt tilalmaztatnak s panaszoltatik a' Lakosoknak, hogy ezeknek nem­csak maguk bikit hagyjanak, ha­nem a pásztorokat és szolgákat arra gyakorta megintsék, hogy elhagyván az ilyetén káros gyuj­togatásokat, még tüzet se rakjanak veszedelmes helyeken ; és ámbár minden veszedeíemtül távol lévő helyeken tüzet raknának és azt szorgalmatosan eloltani el ne mu­lasszák. Ami pedig a' Ríteknek leginkább tavasszal megesni szo­kott gyújtogatását illeti, ezt a La­kosok nem veszedelmet okoztató nagy szelekben, sem pedig magá­nossan, hanem köz akaratai s a város vagy Hellység Elöljáróinak tudtával kimenvén vigyék végben, hogy igy nagyobb számmal lévén, ha valamely veszedelmet látnának is, a tűznek könnyebben elejit vehessék." Sok minden hiányzik még ezek­ből, ami a mai napon tüzet okoz­hatna, de ez természetes is. Ma tüzesebb a világ s a gyújtogató és robbantó szerek szánna mód­felett megszaporodott. Sokat be­szélhetnének az ujabb dolgokról a falragaszok meg azok a tűz­biztonsági bejárások, amelyek egy­egy telep engedélyezése körül tör­ténnek. Kétségtelen azonban, hogy a XVIII. század eshetőségeit a rendelet egészen kimeritetíe. Mint maga a rendelet mondja: „így már valaminthogy mindezek a gyujtogatásoknak eltávoztatására szükségeseknek találtatnak, ugy a gyuladásoknak hováhamarább el­oltáséra a következendők rendel­tetnek." 2. A gyuladások eloltása. Nem lesz az itt következőkben szó sem sugárfecskendőkről, sem jól felszerelt szerkocsikról, sem füstfogó álarcokról, sem tűzoltó egyenruháról. Bizony abban az időben sehol s>em lesték a toronyból a tüzet, onnan fentről a jó Isten egyedül volt a tanuja a gyuladásoknak, Igaz, hogy ma sem mindenütt is­merik a negyedóránként dudáló toronyőr intézményét. Olt pedig, ahol a XVIII. században a kisebb helyekről betévedt emberek való­sággal megcsodálták, ma sem igen ismerik, mert az ellenőrző őr igazgatása nem jár lármával s jobb ellenőrnek mutatkozik a nem mindig hallható egyhangú duda­szónál. A tüzet az „éjtszakai vi­gyázónak" kellett észrevennie. Hogy hogy vette észre az egyik faluszélen, mikor épen a másikon járt, az már az ő dolga volt. Az, hogy sokszor nélküle is leégett egy-egy ház, egyáltalában nem csodálható. Ha nem is vehette mindig észre, még is csak az ő kötelessége volt. „Az első punktomban nevezett éjszakai vigyázók, mihelyt a Tűz­nek akármely hellyen és háznál leendő támadását tapasztalni fog­ják, Lsgelsőbben is a' ki gyulla­dott Háznak Lakossit, Azután pe­dig a' Szomszédokat következő­képpen a' többi Hellyiségbeli La­kosokat is (tüzet kiáltván és a' Harangokat is félre vervén) feléb­reszteni és nekik kiváltképpen pe­dig a Helység Birájának a' Gyul­ladásnak helyét tudtára adni tar­toznak." Érdekes bepillantást nyújt a régi világ nyugodt vérmérsékletű intéz­kedéseibe a kötelességek egymás­közötti felosztásáról szóló rész. Ugy látszik, régebben, ha a ha­rangot félreverték, a községek elöl­járóinak, mielőtt a helyszínére si­ettek volna, azon kellett tanács­kozniok, hogy kinek mi legyen a teendője. Talán azért volt erre szükség, hogy egymás hatáskörét tul ne lépjék. Ha a betyárvilág­ban egyik megye hajdúja a másik megye területén nem üldözhette az előtte haladó betyárt, könnyen el­képzelhető, hogy a tűzoltásnál is veszekedések támadhattak ilyen féle kérdések miatt. Biró, kisbíró és esküdt uraimék csendes pipáz­gatással felosztották a tennivaló­kat s mire a végére érfek, talán nem is volt tennivaló. Ezért intéz­kedik a rendsiet: „Gyulladásnak alkalmatosságá­val a' tűznek eloltásában magát könnyen előadható rendetlenségek eltávoztassanak és a' tűznek el­oltására a' késedelem nélkül meg­kívántató segedelem az által, ha az Helység elöljárói a' község há­zánál elsőben mindnyájan összve­gyülvén tsak akkor rendelnék el maguk között, kinek mi légyen kötelessége, késő ne légyen, szük­ségesnek találtatik, hogy minden esztendőben Biró választásának al­kalmatosságával a Bírón és Kiss Birákon kívül az Esküitek közül nevezet szerint mind azok a' kik­nek kötelességek lészen az illye­tén történetben a' Községházánál megjelenni, mind pedig azok, a' kik tüz támadván tartozni fognak min­den további parantsolat nélkül egyenesen a tűznek hetlyire men„i és ennek eloltásában a népet kor­mányozni, elrendeltessenek." (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom