Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) július-szeptember • 146-220. szám

1925-09-04 / 199. szám

SeYffilS S25AS8 1ÖIMI fitOKONA. Békéscsaba, 1825 ssspísraber 4 Péntek 52-ik évfolyam, 199-ik szám BÉEÉSH SBFlEfll Hfi 'PBJ POLITIKAI NAPILÜP Előfizetési dijak : Helyb?n és vidékre postán küldve: negyedévre 75.000 korona. — Eu^ hónapra 25.000 korona. Példányonkénti000 korona. Főszerkesztő: Dr. Gyöngyösi János Felelős szerkesztő: P.-Horváth Rezsó ZLONT Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán II. kerület Ferencz Józse'-tér 20. szám alatt. Hirdetés díjszabás szerint. A gazdagság, amelybe belehalunk Megjelent tehát Smith főbiztos juliusi jelentése is, mely hiven az előző jelentésekhez, pontos és hü képét adja gazdasági életünknek. Az uj jelentés beszámol az elmúlt költségvetési évről is, melynek adatai 63 millió aranykorona telesleget tüntetnek fel, jóllehet a költségvetés erre az évre 100 millió aranykorona hiánynyal számol. Mi régen tudjuk, hogy a gazdagság mögött, mely e nem várt plusz számoszlopaiban zsúfolódik, a szegénység katasztrofális örvénye tátong. Igazán semmi meglepő nincs abban, hogy a félhivatalos utján a jelentéshez fűzött kommentárjaiban most már a kormány is elismeri, hogy ezt a ragyogó eredményt az irgalmatlanul működő adóprés szorította ki. A magyar népnek — mondja a félhivatalos — akkora adóterhet kellett viselnie, mely az ország életében súlyos válságot idézett elő. Mi ösmerjük ezeket a válságokat. Számtalanszor megírtuk, hogy éppen a Smith-jelentéseket kedvezővé tevő adószolgáltatások voltak azok, amelyek a vállalatok helyzetét megingatták. De nem csak gazdag és tőkeerős vállalatok estek áldozatául az adónak, hanem a kisemberek szegénysége is. Az árverések dobját a bőséges áruraktárak és a kisember nyomorúságos cókmókja felett az adó pergette meg, az az adó, melyet fizetni kellett, ha belepusztul is az ember, az az adó, amelynek kipréselt százezreiből és millióiból tevődött össze a 63 millió aranykorona felesleg. Ne áltassuk magunkat e dáriusi gazdagsággal, mert semmiesetre sem éri meg azt az árat, amelyet fizettünk érte. Beniczky és Kóbor Tamás perét ma tárgyalták Budapest, szept. 3. A budapesti büntetőtörvényszék ma tárgyalta Beniczky Ödön és Kóbor Tamás tiltott közlési ügyét, melyet az Az Újság pünkösdi számában megjelent közleményei miatt tiltott közlés cimén indítottak a cikk szerzője és a lap felelős szerkesztője ellen. A vádlottak védelmében Baracs Mar cell dr. ügyvéd jelent meg. A vádlottak személyi adatainak jegyzőkönyvbe való vétele után Sztrache Gusztáv főügyész ismét zárt tárgyalást kért és indítványának indokolását a nyilvánosság kizárása mellett terjesztette elő. Majd a közönség jelenlétében hirdette ki a bíróság a határozatát, amelyben a közvádló indítványát elutasítja, mert nem lát fennforogni okot a zárt tárgyalásra. A biróság megkezdte ezután Beniczky kihallgatását. Beniczky kijelentette, hogy az ügyben nem. kiván vallomást tenni. Az elnök figyelmeztette, hogy a vallomás megtagadásával esetleg kár háramolhat reá, Beniczky azonban megmaradt amellett, hogy minden vallomást megtagad. Ezután Kóbor Tamás vallomása következett, aki kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. Elmondotta, hogy Beniczky már régebben közölte a szerkesztőséggel, hogy vallomása már írásban van ügyvédjénél, mihelyt a felmentés megérkezik, az Az Újság azonnal átveheti közlésre. A megállapodáskor nem volt tudomása arról, hogy a vallomás mit tartalmaz. Nem is alkalmas arra, hogy tiltott közlés vétségét követhesse el, mert a Somogyi- és Bacsó-üggyel kapcsolatosan a kormány nyilatkozatot tett közzé, amely szerint a kormánynak nincs titkolni valója. Egyébként, amikor a cikket olvasta, leközölhetőnek találta és ő adta ki az intézkedést a cikk közlésére. Beismeri, hogy mulasztást követett el azzal, hogy nem kérdezte meg Beniczkyt aziránt, kapott-e engedélyt a leközlésre. Mint a lap politikai szerkesztője, vállalja a cselekedetéért a felelősséget. Ezután a biróság Ágay Béla tanú kihallgatására tér át, majd a Beniczkynek megadott felmentés hivatalos részleteit ismerteti. Ezután a védelem a bizonyítás kiegészítését kérte, de ezt elutasították. Ezután áttértek a perbeszédekre. A védőbeszédek következtek ezután, amelyek elhangzása után az elnök kihirdette, hogy az Ítéletet pénteken délelőtt 11 órakor hirdeti ki. Zürichben a magyar koronát 72.70 el jegyezték. Tűzoltás a XVIII. században Irta : Bannar János 1. „Gyuladások eltávoztatása" Nyájas olvasó, mikor ezt az idézőjelbe tett cimet olvasod, azt hiszem, ha mersz is valamire gondolni, az csak is az orvositudománnyal függ össze s világért se gondolsz arra, hogy e szép cím azt a nemes foglalkozást irja körül, amit a mai elrontott magyar nyelv a tűzoltás szóval ad vissza. Ez a visszaadás azonban nem látszik egészen tökéletesnek, mert azt hiszem inkább a tüzesetek megelőzése volna az a kifejezés, ami a címet tökéletesen fedné. Azt hiszem ebben meg is állapodhatunk, csak annyit bocsátok még előre, hogy ez is, mint sok egyéb érdekes dolog, abból a rendeletből való, melyet Békésvármegye adott ki „Felséges Asszonyunk Kegyes Parancsolatjából". Az egész rendelet pedig, amelyTői szó van, a Currens levelekben található meg, szép, lúdtollal irt betűs avult papiroson s teljes cime ekép hangzik: „Békésvárme•, gyének arról szabott rende, miképpen kellessék a' gyuladásokat eltávoztatni..." Aztán a rendelet kiadását indokoló bevezetés után harmincnégy pontban következnek a gondosan megszerkesztett szabályok, amelyek érdekesen világítanak be a XVIII. század derekának müvelődés'örténeti, társadalmi és néprajzi viszonyaiba. Ha az ember vidéki monográfiákat forgat, két dologgal találkozik bennük lépten-nyomon. Folyómenti városok és falvak történetében az árviz pusztításaival, sokszor, egész falvak eltűnésével; a többiekben a gyakran ismétlődő hatalmas tüzesetekkel, melyek ép* pen ugy sokszor egész falvakat elpusztítottak, még a templomot sem kímélve meg. Árviz után a rombadőlt házak között legalább a megmaradt templom csábított a visszatelepülésre, de a tüz által elpusztított falvakban a félig romokban heverő templomfalak matatták csak a régi helyet s nem egyszer megtörtént, hogy már babonából sem építették újra a falut, hanem a megmaradt kevés ingósággal tovább vándoroltak uj hazát keresni a szomszédságban. Ugy tettek, mint a visszajáró lélektől félő vademberek, akik a temetés után menekülve hagyták ott szegényes kunyhóikat, hogy távolabb ujakat építsenek, hogy a szellem rájuk ne találjon. Mert a tüz szelleme bizony nem egyszer rátalált a már egyszer elpusztított falura. Az alföldi falvakban ma már sokkal kevesebb a tüzeset, mint régen, pedig nem hiszem, hogy ma jobban vigyáznának az emberek, mint azelőtt. Megtaláljuk ennek az okát azonnal, ha a község tornyából egy pillantást vetünk a lent fekvő házakra. "Ahogy szaporodik a piros tető, ugy ritkul a vöröskakas látogatása. Ma cserepet készítenek — sokszor épen annak a gödörnek a szélén, ahol régibben a nádat vágták azzal a tolókaszával, amit már sok községben nem ismernének mag a jégpatkán dolgozó rétes emberek unokái. Ma is vannak szabályrendeletek a tűzbiztonságról, de ezekben még akkor sem fogják felismerni a romantikát, ha 200 év múlva, e nagy haladás után valaki a fakuló írások közül kibányássza; de ezek a régi, primitív szabályok kedvesek, mint maga az a megelégedettebb, boldogabb idő is, amelyben készülték s amelynek szerkesztői bizonyosan maguk ijednének meg a legjobban, ha a mai modern tűzoltó eszközök lármás kivonulását végignéznék. Pedig csak ők voltak az első megvetői annak a ma már annyira kifejlődött emberbaráti és közbiztonsági intézménynek. A rendelet szerint „a gyulladások háromféle okbuí, úgymint: vagy a menykü ütésbül, vagy a gyujtogatóknak gonoszságábul, vagy pedig a tűzzel bánóknak gondatlanságából szoktak származni és ezeknek szerencsétlenségét (kivéve a menykü ütésekből származó gyuladásokat) aíszorgos vigyázással alkalmasint meg lehet előzni, a'mely leginkább éjtszakának idején tsak azért is megkívántatik, hogy a Lakosok Gazdaságoknak folytatására nézve egész munkának idején földeik távolléte miatt nagyobb részint a Mezőn maradni kéntelenittetnek és ha némelyek haza mennek is egész napi súlyos munkáiknak folytatása után éjtszakai nyugodalomban az álomtul elnyomtatvák, magukra és jószágukra nem vigyázhatnak, ellenben pedig a' Tolvajoknak és egyéb rosszra célzó szenvedélyeknek gonosz szándékjoknak elkövetésére éjtszakán alkalmatosság adatik." Hogy a gyujtogatásból eredő íüzet megelőzhessék és a házak egész éjjen át őrizet nélkül ne maradjanak, éjjeli őröket rendeltek a községek nagysága szerint. És pedig: Gyula Magyar városa 3, Gyula Német városa 3, Békés 4. Mező-Berény 3, ,'Köröstarcsa 1, Vésztő 1, Doboz 1, Körösladány 1, Szeghalom 2, Gyarmat 2, Gyoma'2, Endrőd 2, Szarvas 4, Szent-András 2, Öcsöd 2, Orosháza 3, Komlós 2, Csaba 5, Kétegyháza 1 és Vári 1 „éjtszakai vigyázót" volt köteles tartani. (Folytatjuk.)