Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) július-szeptember • 146-220. szám

1925-08-30 / 195. szám

EOTES SZAl AMA KOBONA Békéscsaba, 1925 ansrnsztas 30 Vasárnap 52-ik évfolyam, 195-ik szám BEEESH KÖZLÖNY Elöilaetéai dijak : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre 74.000 korona. Egy hónapra 25000 korona, •"dánvonként 1000 korona POLITIKAI NAPILAP Fómetkesxtó ; Dr. Gyöngyösi János. Felelői szerkeszti i P .-Horváth Beeső. I

Ttltlouum ; 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békésczatá* {I. ker. Ferenci József-tér 20. es. — Hirdeti* díjszabás saarlnS Csaba fejlődésének válsága Csaba város fejlődésének válságos pontját a lakáskérdésben kell látnunk. Régen hangoztattuk és hangoztatjuk ma is, minden ^ellenvéleménnyel szemben, hogy amennyiben ez a város kulturális és gazdasági nekilendülésénél lógva rohamosan növekvő, nem természetes, hanem annál sokkal nagyobb arányú lélekszaporulatának nem képes emberi férőhelyet biztosítani, az olyan szépen megindult fejlődés megtorpan vagy egészen visszaesik. Csak három példa, ami jellemző a helyzetre. Tegnap felkeresett az egyik helyi középiskola 4anára, aki már két év óta minden lehető uton és módon igyekszik lakáshoz julnj, mindeddig eredménytelenül. Már azt is hirdette az újságokban, hogy aranybért fizet, mégis hasztalan, lakás nincs, legalább is egy családos állami alkalmazott számára, aki vagyontalan, nincsen. Ugyancsak annak az iskolának egy másik tanára bútorozott szobát keres, de mindeddig csak uzsoraáron tudna hozzájutni, ami megint csak az egészségtelen és veszedelmes lakáshiány bizonyítéka. A másik példa: Békéscsabán nemrégen kezdette meg a működését egy nagyon fontos, iparra, kereskedelemre s a város fejlődésére döntő jelentőségű intézmény : n Bvámhivatal. Hogy ennek a hivatalnak a felállításánál micsoda végzetes veszedelemként lebegett állandóan a csabai lakáshiány, azt csak azok tudják, akik ennek a hivatalnak a megteremtésében tevőlegesen résztvettek s hogy micsoda gondot okoz a vámhivatali személyzeti lakásigényeinek kielégítése még most is, arról azok tehetnének tanúságot, akik a maguk jól felfogott és a város egyetemességének érdekéből a lakások biztosítására anyagi garanciát is vállaltak. Végül a harmadik példa: Békéscsaba egyetlen nagy szövőt gyári üzeme (a többiek kötszövők) íalán üzemredukcióval lesz kénytelen élni a munkóshiány következtében, amelynek oka nemcsak az, hogy a munkásleányok jó alföldi szokás szerint nyáron mezei munkába mennek, hanem főleg az, hogy a munkásoknak való kis lakások hiánya lehetetlenné teszi állandó munkáscsaládok letelepülését vagy kialakulását. De nemcsak a polgári élet erejét bénítja meg a csabai lakáshiány. Éppen elég panaszolni valója van miatta a katonaságnak is, amint az a városnál elintézés alatt álló beadványukból olvasható. Amikor ezekről minap a városi tanács egyik tagjával beszélgettem s a város részéről egy bár kisarányu lakásépítési akció gondolatát pendítettem meg, az volt a válasz, hogy — felfogása szerint — a lakásszükségletek kielégítése nem a közületek, de a magántőke feladata. S a tőke meg is fogja tenni, mihelyt a lakásépítés üzletnek ígérkezik. Ma még a bérlakás nem üz'et. Nem tudom, mennyiben áll meg az utóbbi, de ha igaz, ugy csak az én intencióimat támogatja. Éppen azért hárul a lakásépítés, mint feladat, a közületekre: államra, városra, meri a magántőkének az építkezésre lehet azéit, mert nem üzlet, lehet egyéb okokból, nem sok hajlandósága van. Hogy kinek a feladala, arról ne vitatkozzunk. Az állam, varos sok feladatát (rokkantak, nyugdijasok ellátása stb) nem tudja teljesíteni, talán azért, mert nincs módjában. Miért kivánnók tőle éppen azt a feladatot, amelynek illetékességét vitatni lehet? A városnak nem feladata a lakásépítés megindítása, de annál sokkal több: elsőrangú vitális érdeke. Hát ki az a város ? Én, te, ő és mi valamennyien polgártársaim. És ha itten egy kiváló tanintézett állfíndóan bajokkal küzd. mert idehelyezett tanárai nem tudnak fedél alá jutni, az baj mindannyiunknak és ennek a városnak is baja és szégyene. Ha egy fontos hivatal felállítását a lakáshiány gátolta, de egy másikét esetleg meg is hiúsíthatja, akkor érdeke is, meg feladata is a városnak ezen a hiányon segíteni. És ha nagy iparvállalatok, üzletek stb. fejlődését vagy menetét veszélyezteti a lakásínség, bizony károsan érzi meg azt következményeiben az egész város. Az az érv, hogy a városi bérlakás nem lehet az, amit kívánni fognak tőle, nem lehet olcsó és rentábilis, nem esik nagy súllyal a latba. Ha nem lesz olcsó, még mindigtolcsóbb uzsoraárakon szerzett business-lakásoknál s ha nem lenne rentábilis (amit ugyan nem gondolok), a város fejlődésére gyakorolt jótékony és felszabadító hatása ezt az áldozatot is megérné. Csak a többi városokat tekintsük. Jóformán mindegyik beruházási programján ott szerepel a lakásépítés. Pedig aránylagosan egyik sem fejlődött olyan rohamosan, mint Békéscsaba s aránylagosan egyik előtt sem áll lendületesebb ivü távlat. Gyöngyösi János dr. Nagy kommunista tüntetések Parisban Páris, augusztus 29. Franciaországban nagy kommunista tüntetések folynak, melyek egyre erősebb és nyug'aianitóbb arányokat öltenek, különösen Párisban. Ugyanakkor, amikor Marseilleben nemzetközi szocialista kongresszus volt, a francia kommunisták is kongreszszust tartottak Párisban. A kongresszuson hozott határozat következtében napról-napra, estérőlestére megujulnak fokozott erővel a tüntetések, melyek véres verekedéssel végződnek. A párisi rendőrség gummibotokkal veri szét a kommunistákat, akik botokkal és revolverekkel védekeznek. Az egyik összeütközés emlékeztet arra az ütközetre, amely az Opera előtt 1871-ben a kommün leverése idején volt. Páris, augusztus 29. Az Operatéren a kommunisták és a rendőrök között heves harc fejlődött ki, melynek során több rendőr súlyosan megsebesült. A rendőrség 140 embert letartóztatott, akik közül azonban csak 12 embert tartottak továbbra is fogva. Hivatalos nehézségek a postapalota építkezése körül Aktahizlalás az építkezés ügyében — A jelenlegi bérház további bérletéről tárgyalnak — Csak 1921. aug. havára akarják elkészíteni az uj épületet (A Közlöny eredeti tudósítása.) Egyik tengeri kígyója városunk fejlődése kérdésének a postapalo ta uj építkezésének évek óta húzódó ügye. Mint ismeretes, a postakincstár még a háború előtt építkezni akart, de mire kivitelre került volna a sor, kitört a háború s ez az ügy is eltemetődött. Az összeomlás után a viszonyok — melyek a város postai forgalmát is szertelenül megnövelték — újból kényszeritették a kincstárt, hogy az építkezés ügyét ismét elővegye. De hát könnyebb Csipkerózsikát százéves álmából felrázni, mint egy ilyen ügyet dűlőre vinni, bármily sok és fontos érdek fűződjék is hozzá s igy az ügy újból elszunnyadt. Ez év március havában a város képviselőtestülete Gajda Béla képviselőtestületi tag indítványára részletesen foglalkozott az ominózus építkezési üggyel s kimondotta, hogy a már régen átengedett telken levő rozzant épületeket a város lebontatja s felhívja a kincstárt, hogy azon az uj postapalota épületét sürgősen emelje fel, mert amennyiben ezt nem teszi, kötelezni fogja szerződés szerint a telek rendes, a Főtérhez illő bekerítésére, ami több száz milliós hiábavaló kiadást jelentene az államnak. F,z ügyben az indítvány kapcsán egy küldöttség kereste fel április 1 -én (Talán épen ez volt a baj ? Szerk.) Walkó Lajos keresk. minisztert és Demény Károlyt, a posta vezérigazgatóját, akik kijelentették, hogy ismerik a lehetetlen csabai postaviszonyokat s az uj épület költségét még az 1925/26. költségvetési évre beállítják. A vezérigazgató pláne mint már megtőriént dolgot közölte ezt az örvendező küldöttséggel. Meg is indult a hivatalos eljárás. Az ügy belekerült a külömböző szakosztályok és fórumok aruvimi erdejébe. A terveket leküldték a szegedi igazgatósághoz és a csabai hivatalhoz hozzászólás végett. Mindkét fórum bejelentette, hogy a tervek jók, semmi észrevételük nincs ellenük, csak hadd jöjjön az építkezés. A minisztérium erre teljesen átdolgoztatta a terveket és ismét leküldte Szegedre. A szegedi igazgatóság áttette valami műszaki osztályhoz véleményezés végett, onnan ismét Pestre került valamelyik ügyosztályba és onnan ismét egy másikba. Természetesen az ügyosztályok mindegyikének van valami véleménye s igy a külömböző véleményeket egyeztetni kell. Majd valamikor, ha mind leadta a maga tudományát. És a szegény kis aktaféregből tekintélyes kerületű csomó lesz. A pénz pedig valóban fel van véve a költségvetésbe, sőt már el is költöttek belőle néhány ezer aranykoronát — egy más építkezésre. És most jön egy ujabb fordulat. Illetékes helyről felhívják a postafőnökséget, hogy inditsa meg a tárgyalást a jelenlegi Szondy-féle bérház bérletének egy félévvel való meghosszabbítása iránt, mert fent ugy kalkulálják, hogy a csabai postaépület csak 1927. augusztus hóban lesz kész, a bérház bérlete pedig 1926. novemberében lejár. Ez az, amibe a város közönségének nem szabad belenyugodnia. Vagy legalább is fel kell emelnie szavát ellene. A helyzet ugyanis az, hogy a pénz megvan, — a tervek megvannak — a telek megvan, — a munkanélküliségben sínylődő helyi érdekeltségek áhitva várják az építkezés megkezdését s ez még mindig késik. Miért ? Hát lehet ennek már valami komoly akadálya ? Hát valóban olyan fontos az, hogy a kereskedelmi minisztérium és a postavezérigazgatóság összes ügyosztályainak retortáján keresztülhizzék ez a szerencsétlen építkezési ügy ? Nem lehetne ezt a kriminálisán nehézkes és az élet sürgető viszonyaivei nem szá-