Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) július-szeptember • 146-220. szám

1925-08-25 / 190. szám

2 BEKESHtöPfEI KÖZLÖNY Békéscsaba. 1925 augusztus 25 Lelepleztek egy ál-vitéz cigányt Megtámadta és meg akarta verni a rendőröket (A Közlöny eredeti tudósítása.) Csúnya botrányt rendezett szombaton estefelé a vásártéri Vadászvendéglő előtt 6—8 cigány, aki ott összeveszett és cifra káromkodások közben dulakodott és verekedett. Az ádáz közelharc lármájára figyelmessé lett egy rendőrtisztviselő, mire a dulakodók csoportjóhoz sietett, hogy véget vessen a verekedésnek. Amint a csoporthoz ért, észrevette, hogy a sok cigány nem egymásközött veszekedett, hanem egy ingujjra vetkőzött férfit ütött-vert és szidalmazott, amúgy éktelenül cifra cigány módra. A rendőrtisztviselő felszólította a verekedőket, hagyják abba a hősködést és eresszék el ez ingujjas embert, az eredmény azonban az lett, hogy egy hatalmas szél, tagbaszakadt cigány, aki később vitéz Kökles Jánosnak mondotta magát, elébeállt és durván rákiabált. A rendőrtisztviselő ekkor rendőröket hivott segilségüi. A cigány a rendőröket is rnegtamadta és leszidta. Ekkor a rendőrtisztviselő intézkedett, hogy a „vitéz" cigányt vigyék be a kapitányságra. A rendőrök Köklest egy szekérre tuszkolták fel, alig ért azonban fel ez a szekérre, hirtelen megfordult és az utána felszálló kisérő rendőrt erőteljesen mellbevágta ugy, hogy az megtántorodott és leesett a lépcsőről.. A cigány ekkor a lovak közé csapott és gyorshajtással akart elmenekülni a rendőröktől. A túlerő azonban megakadályozta ebben, aminek láttára a „vitéz" dühöngeni kezdett. Mosdatlan szájjal káromkodva, rúgott és harapott, ugy, hogy alig lehetett ártalmatlanná tenni. Végül is meg kellett bilincselni, mert csak igy lehetett birni vele. A „vítéz"-nek a megbilincselés sem használt sokat, mert egész uton ádáz szavakkal szidta a rendőrséget, majd azzal fenyegette meg a rendőröket, hogy valamennyijüket le fogja gyilkolni. a rendőrségen azután kiderült, hogy a „vitéz"-ként szereplő fáraó ivadék nemhogy nem vitéz, hanem még csak a háborúban sem vett részt, sőt soha még katona sem volt. Megállapították, hogy Köteles Józsefnek hívják, dobozi lakos és lócsiszárság a becsületes mestersége. A vizsgálat megállapította, hogy a vásártéri amatőr-boxmérkőzés akként keletkezelt, hogy Köteles összeveszett egyik cigánytársával s a verekedés heveben Hajdú János dobozi földmives közéjük ment, hogy szétválassza őket. Az élvezetében imigyen korlátozott cigányok azután közös erővel a békítőnek estek és alaposan elvertek. A leleplezett ál-vitézt a rendőrség ezekutan őrizetbe vette és testisértés, valamint hatósági közegek elleni erőszak büntette miatt megiridiioiták ellene az eljárást. Véres vasárnap Körösharsányban A kórházban halállal vivődik az egyik sebesült Körösharsány egyébként igen csendes községnek véres szenzációja akadt. Vasárnap este a falu fiatalsága a Szövetkezet vendéglőjében szórakozott. A leventeoktatási óráról jöttek és a felhevült fiatalság szaporán látott a boros üvegek ürítéséhez. Gyors tempóban 4—5 li'er bor fogyott el. De minél jobban ürültek az üvegek, annál nagyobb lett a hangos jókedv. Közel harmincan voltak a korcsmában, mikor Kormányos Imre 20 éves földmives-napszámos öszszeszólalkozott régi cimborájával : Máté Imrével. Szó szót követett, majd Máté hirtelen felkapott egy vastag poharat és Kormányoshoz vágta, akii az arcán ért a dobós. Az összetört pohár két fogát verte ki és behasította száját is. A következő pillanatban azután általánossá vált a verekedés. Egy perccel később ősi szokás szerint már leverték a lámpát és a sötétségben óriási verekedés vette kezdetét. A söiös- és szódásüvegek bombaként röpültek és az általános kavarodásban mindenki igyekezett menekülni. A szük kovcsmaajtóban egymást taposták le a menekülők és a hátul maradt harciasabb fiatalok szódás- és sörösüvegekkel igyekeztek kiverni az elől levőket. A korcsmáros nagynehezen világot gyújtóit és a szegényes gyertyavilágnál borzalmas kép tárult szeme elé. Mindenfelé vér, sebesültek és jajgató menekülők, akár a harctéren. Az ajtó közelében eszméletlenül a földön elterülve feküdt Kormányos Imre, akit állítólag Máté ütött le, fejéből vastag sugárban ömlött a vér és arca teljesen el volt torzulva. De megsebesültek a többiek is egyiőlegyig Kormányost azulén orvosi kezelés alá vették és beszállították a gyuiai közkórhazba. A verekedésnél beszakiiolták a koponyáját is és nem valószínű, hogy megmentik az életnek. A verekedés ügyében a csendőrség folytat nyomozást. Kömives Olivér jelentkezett De megint nincs köszönet benne (A Közlöny eredeti tudósítása.) Kiss Árpad színtársulatánál kardalosi és egyéb hátramczditói tisztséget töltött be Kömives Olivér, aki ugyan színésznek nevezte magát, de a színpadon még abba a szerepbe is belesült, ha bejelentette, hogy — az ebéd tálalva van. Olivér barátunk egy hűvös áprilisi napon itt hagyta varosunkat, de elfelejtett bucsut hivatalnokok és diákok ezek, de sok közöttük a volt aktív és tartalékos tiszt is, akiknek nem egyike egész sereg kitüntetést szerzett a világháborúban. Az utóbbiak természetesen nem kapták meg a régi rangjukat — noha ezzel áltatták őket a leszerződqskor — és a kitüntetéseik viselését sem engedték meg nekik. Hogyan kerültek ezek a rifkabilok közé? Fezben, Agadirban. Saidán, Forthassán, Tazan vagy Béni- Ounifon a korcsmában, bárban vagy kávé'.ázban szórakozo légionistákat szunyograj módjára lepték el billiárdozas vagy kártyázás közben Abd el Krim ügynökei. Ügyes módon ismeretség támadt közöttük s a légionista, amikor az uj ismerős feletie bőkezű jóbarátnak bizonyult, aki készpénzsegélyt is adogatott a cech viselésén felül, szívesen hallgatta a széditő szinfóniákat és együtt szidta vele a csaló, hazug franciákat, akik rászednek és becsapnak légionistát, arabot egyaránt. S aki már enynyire jutott, az Abd el Krim embere volt. Azt már csak hetek és napok választottak el a szökéstől. Ehhez az ügynök segítette a légionistát és eljárt abban is, hogy az akkor már fehér burnuszos szökevény veszélytelenül juthasson át a törzsek falvai között. A szökevény mindig baj nélkül ért el a felkelőkhöz; nem történt meg egyikükkel sem, ami egyéb szökött légionistákkal, hogy a franciagyűlölő arab elvágta volna a nyakát, vegy a magas jutalomdíj ellenében feljelentette voina a franciáknak. Abd el Krim táborában aztán meleg barátsággal fogadták a szökevény légionistát. >A volt tisztek vagy altisztek hamarosan megkapták régi rangjukat és hogy tapasztalataikat, tudásukat hasznosítsák, fontos beosztást adtak nekik. Feltétlenül megbíznak bennük, hiszen tudják, hogy a légionista meg az arabnál is jobban gyűlöli a franciákat, akiknek embertelen bánásmódja miatt annyit kellett szenvednie. Nem egy volt légionista került igy parancsnoki, aivezéii állásba a rifkabilok seregében, mert Abd el Krim hálája értekes és becses volt a hozzája parlolókkal szemben. Példa erre a Gyu/űi-Sarkantyus Árpád esete is, a magyar ellenforradalmár tisztből vezérkari főnökké lett volt légionista karrierje. A szökésre rábeszélő propaganda évek óta folyt már Marokkóban és Algírban, ugy hogy annak következtében a légionisták már jóval előbb, mint a franciák, tudtak, hogy háború lesz Marokkóban. És ha az ügynökök közül néhányat fel is jelentettek a csábítás miatt és ezek akasztófán végezték be az életüket: ez tulajdonkeppen nem jelentett semmit. Az elhullottak helyébe — igazi mohamedán fanatizmussal és nemtörődömséggel — azonnal más lépett és a toborzó munka folytonosságában nem állott be percnyi hiány sem. A rifkabilok seregében ma tehát közel egy zászlóaljnyi magyar fiu szolgál, a náluknál jóval több más európai között. Egy-egy ütközet után fájdalommal veszik tudomásul a magyarok, hogy megint kevesebben vannak : Marokkó száraz, forró, szomjas homokja megint beitta néhány derék magyar ifjú szive vérét, az örök emberi ideál: a világszabadság védelmében. De ennek ellenére is Abd el Krim tábora napról-napra nő. Légionista szökevények, tengeren érkezők növelik soraikat és pótolják az elesettek hiányát, mert vonzza valamennyit a Szabadság messzire fénylő fáklyájának lángja, amely felé ugy rohannak, mint az éjjeli bogarak a lámpafény felé... (h.r.) venni. Nem felejtette el azonban magához venni néhány kollégája ruhaneműit, viszont elfelejtette rendezni számos és nagyösszegü adósságait. A szökevény iránt akkor feltűnő érdeklődést tanúsított a rendőrség, Olivér barátunk azonban kánformódre} eltűnt. Nem is hallottunk róla azóta semmit. Most kezünkbe került egy kaposvári újság és abból nagy örömünkre reánk mosolygott Kömives Olivér neve. Sajnos, e találkozásról semmi jót sem mondhatunk, meit Olivér barátunkat megint az a baleset érte, hogy eltevesztette a külömbseget az. enyém-tied között. De lássuk csak, mit ir régi ismerősünkről a kaposvári lap : „A fővárosi es a nagyobb vidéKÍ gócpontokon is komoly vél— sagba jutott magyar színművészet, hajótöröttjei, a napi megelhetés súlyos feladatai elé állított komédiások ma mar a falusi állomáshelyeket sem vetik meg, sőt a végső kétségbeesés reménykedéseivel allitanak be egy-egy községbe itt Somogyban is, hogy hagyományos bohémségük egy-két napi önfentartás kiverekedésere vállalkozzék a közönyös, de egyébként JÓSZÍVŰ falusi emberek között. Ámde a legbecsületesebb szinészszandek elé is óriási akadályokat gördít a fatális valóság : a szomorú: nincs. Mielőtt a híresztelt „előadas" megtartására^ kerülne a sor, a „müvész"-nek össze vissza kell szaladgálnia a faluban, mig aszükseges kellékek lelőhelyeit kifürkészi s azután szivrehaío kerő szavakkal, becsületességenek es a magyar szini kultura nagy erdekeinek hangoztatasával ideiglenes használatra ei kell kunyorálnia a szükséges egyelmást. Baumann-Kömives Olivér vándorszínész is ezt cselekedte a műit hetekben Ihárosberényben, meri máskülönben keptelen lett. voina a íeilaimazott szegény falut arra kárhoztatni, hogy lakosai egy elmaradó színielőadás feletti boszszankodásuk közepette térjenek éjszakai nyugovóra. A hatásos szavakkal kérni tudó BaumannKőmives elerte célját, mert a megkörnyekezett jó emberek végül is kisegítették a kívánt ruhadarabokkal. Igy Pécsek Sándorlól egy kabátot, meg egy bricsesznadrágot, Kremser Sándor uradalmi intézőtői pedig egy pár puhaszáru boxcsizmát kért és kapott kölcsönben a művész ur azzal, hogy „előadás utón" visszaszármaztatjaAz ihárosberényiek szini direktora azonban azzal hálálta meg jóltevőinek segitsegét, hogy bucsu nélkül, de a kölcsönkapott ruhadarabokat magánál felejtve, meglépett Ihárosberényből, nem feledve el magával vinni a tulajdon kollégájának, Fellegi István színésznek is egy pár box füzőscipőjét és egy öitöny ruháját. Minthogy a kölcsönadók julius 19. óta hiába várták a BaumannKőmives visszatérését és tulajdonuk visszaszolgáltatását, sikkasztás cimén feljelentést adtak be ellene a kaposvári törvényszéken. A ruhadarabok elsikkasztásáról a falvakban elterjedt hirek aligha fognak használni azoknak, akik mostanában a falu színházi kuiturájának ápolására próbálnak szerencsét ihórosberény környékén. "