Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) július-szeptember • 146-220. szám

1925-08-14 / 183. szám

Békéscsaba, 1925 augusztus 14 WmJŰSto 3 MjUttér E rovatban közlőitekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség Válasz a Gyoma-Endrőd Vidéke 1925. aug. 2 án megjelent számában „Milyen mintagazdaságot létesített Pikó Béla a Zsófia-majorból kapott 100 hold földön — Endrődi felesek, mint mintagazdák — Miért akar cserélni a megváltott Iványibirtokkal" cikkre Én a Zsófiamajorból 112 magyar hold földet az Országos Földbirtokrendező Bíróság utján vettem meg csupán ama korlátozással, hogy én azt 10 éven belül el nem adhatom, de ezentúl semmi más korlátozás nincs, — igy a cikkírónak amaz állítása, hogy nekem azon mintagazdaságot kellene létesítenem, valótlan, alávaló hazugság. Cikkíró azt mondja, hogy jeme birtokon tehát tőlem kellett volna a gyomai és endrődi gazdáknak az okszerű gazdálkodást megtanulni, erre kijelentem, hogy : Nem kötelességem senkit gazdálkodni tanítani, aki tanulni akar, elmehet a földmivesiskolába vagy a gazdasági akadémiába, ott vannak nagyszerű képzett tanárok, kiknek hivatása és kötelessége a tanitás, de annak dacára is, hogy senki a tanitó kötelességét reám nem rótta, mindazoknak, kik eddig gazdaságomban vegy lakásomon megkerestek és ezután is megkeresni óhajtanak azért, hogy tőlem tanácsot, utmutatást kérjenek vagy a gazdálkodás és azzal kapcsolatos teendőkről eszmecserét akarnak folytatni, ugy mint eddig, ezulán is szívesen állok eléjök uimutatásom és tanácsaimmal. Cikk irója ezt mondja, hogy én endrődi felesmunkásoknak adtam földemet felesbe és kritizálja a felesmunkás földművesek munkáját, mondván, hogy : „Mindenki tisztában van a felesmunkások munkájával", cikkiró nem mondja meg, hogy, mikor adtam (talán nem tudja? vagy igy nagyobb hatást vél kiváltani), miáltal aki nem tudja, azt hihetné, hogy az most is felesbe van adva. Kijelentem, hogyha nekem a viszonyaim ugy kívánják és ha nekem ugy tetszik, mivel engem gazdálkodásomban semmi sem gátol, bármikor felesbe adhatnám földemet, — igy nem védekezni akarok, mert arra szükség nincs, de a valóság kedvéért kijelentem, hogy a birtokot 1921-ben későn, a legszorgosabb gazdasági munkák, őszi vetőszántások előkészithetésével megkésve vettem át, miért, hogy a föld üresen, vetetlenül ne maradjon, mivel oda állatot, de személyzetet is azonnal beállítani azért nem lehetett, mert a birtokon semmi épület, még egy kut sem volt, igy sem embert, annak családját,^sem állatot elhelyezni nem lehetvén, indíttatva éreztem magamat jóravaló feles munkásoknak a földből egy kevés részt felébe adni, mely cselekedetemnek helyességét talán-talán sikerült feléretni ésszel ama kijelentésemmel, hogy nemcsak magamnak és felesmunkásaimnak, hanem az országnak is hasznot tettem, mert a megkésett idő dacára sem maradt a föld üresen, vetetlenül, de kijelentem, hogy gyors tempóban beépitkeztem és azóta felesmunkás nálam egyáltalában nincs. Cikkírónak támadása ellen kötelességemnek tartom megvédeni a felesmunkásokat, mert nemcsak gúnyos, sértő a cikkírónak a felesmunkásokat jellemezni akaró ama kijelentése, hogy: „Milyen mintagazdaságot létesítenek a felesek, azzal a legtöbb gazda tisztában van," hanem káros is. Káros pedig, mert ugy állítja be a feleseket, hogy az nem kívánatos, miáltal a felesbe adni akarók mintegy elidegenednek attól, hogy valakinek földet adjanak felesmüvelésre, mert bizalmatlanokká válnak a felesekkel szemben. Mint szakember állítom, hogy igen sok feles munkás van, ki oly jól, olyan szakértelemmel dolgozik, hogy bárki mellé oda merném állilani s bárki munkájával szemben az ilyen feles munkája és gazdálkodósa megállja a helyét. Mi sem természetesebb, hogy a felesek között is van hanyag, ki nem érti mesterségét, de hát ez eked minden foglalkozásban, sőt még esetleg akadhat a vidéki lapszerkesztők között is, aki nem mintalapszeikesztő, kinek iapszerke^ztése súlyosabb kritika alá esnék akár az én, akár a felesmunkás mintagazdáikodásánál, — akadhat olyan vidéki lapszerkesztő is, ki magát és lapját esetleg mások mrghurcolásából, szenzációhajhászásból tartja fenn, mert ha ilyesmit ir, a lapot mindjárt jobban veszik. Vissza kell térnem azonban arra, hogy én hogy is gazdálkodom — nem azért, mintha én azzal bárkinek is felelősséggel tartoznám, csupán csak azért ismertetem, hogy azok, kik Gyomán és Endrődön a cikkiró szerint tőlem várnak okulást — esetleges érdeklődést kielégíthessem. Elkezdem ott, hogy átvéve a birtokot, építettem egy nagyméretű kutat s azt és kellékeit a legjobb anyagból szereltem fel — ennek épitő mestere Kovács Benedek gyomai lakos ku

tmester. 1 darab cseréptetős, 14 darab lóra való masszív istállót, padlása le van deszkázva s felemelt, lépcsős, magtár céljaira alkalmas és szánva van. 1 darab cseréptetős, 2 cselédszobás, konyhás, kamarás felemelt padlással ellátott lakást, bőséges nagy szobákkal, egy méteres magas belső feltöltéssel, mindkettő épületet építette jenei Bálint gyomai lakos ácsmester ur. 1 darab 17 méteres tengeri górét, 27a méteres magas tengerioszlop befogadására, alatta három rekeszes deszkafalas sertésistálló, az épület tetőzete mindvégig cserép és alatta bedeszkázott. 1 darab 17 méteres tengeri górét éppen olyan méretben mint az előbbi, azzal a különbséggel, hogy eme második tengeri góré elé, vele egyben egy 17 méteres alól felerészben ajtókkal ellátott, igy zárható kocsiszín lett építve, ugy ennek, mint előbbinek tetőzete cserép, cserép alatt ledeszkázott. Mindkettő épületet építette Megyeri István gyomai lakos ácsmester ur. Épült még házilag egy sertésistálló és egy tyúkól. Hogy milyen emberek Gyomán építőmestereim, azt mindenki tudja és feltételezi, hogy nagyrészben a Wagner Márton és Fiai cégtől vásárolt, mind I. osztályú faanyag és Hartenstein Ignác cégtől vásárolt, mind I. osztályú tégla és cserépből milyen építményeket építettek. Reátérek a földmivelésre. Ugarba vetett búzáimat, ezenkívül az összes tengeri, zab, csalemádé veteményeket mind az utolsó négyszögölig mind 3-szori szántásba vetettem, mely nehéz és sok munkaerőt igénylő munkálatokkal kapcsolatosak voltak a helyes módon alkalmazott terhelt és könnyebb fogasolások, sima és gyűrűs hengeiezések, láncboronálások stb. Mezőgazdasági munkálatokkal hogy a főbbeket említsem — talajelőkészítések, ugarolások, szántások, vetések, növényápolás, aratás, hordás, cséplés, szemes termények elszállítása stb., stb. mindig előljárok. Termelésem első osztályú, minősége tiszta — jó, termelési eredményem nagy. Ennek igazolására szolgáljanak az alábbi géptulajdonos urak és pedig : Öreg tanyámról Gyuricza Elek és Társai endrődi lakosok. Zsófiamajori tanyámról Szendrei Balázs gyomai lakos. Ha van Gyomén egy ember, de csak egy, ki azt mondja és bizonyítani tudja, hogy ezek nem igy vannak, akkor megérdemlek minden rágalmat, minden megszégyenítést. Tévedés volna azt hinni, hogy nem keresnének fel mint szakembert nap-nap után a gazdálkodás és ezzel kapcsolatos kérdésekben utmutatás és tanácsért, mit ezulán is szívesen nyújtok nekik. Okleveles gazdász vagyok, ki 27 évig voltam uradalmi tiszt, kinek kezelésem alatt egy 1680 hektoliteres contingens exemtingensü szeszgyár, olejgyár, malom, kiterjedt állathizlalás, nagy dohánytermelés, erdészet, erdőkitermelés, szőlőgazdaság, fürész, maga az óiiási uradalom a nagy állattenyésztésével, hol tudásomat, reátermettségemef, szakértelmemet arra mindenkép megérett emberek bírálták el. Akik nem tudnék, meg kell neveznem azokat az uradalmakat, ahol ténykedtem és azokat a tekintélyeket, akik engem elbírálhattak és pedig : a gyomai—endrődi uradalomban boldogult Kherndt György uradalmi jószágkormányzó ur. ki maga is tudott gazdálkodni, mely időben ezek a nagy uradalmak példás rendben tartva bőtermőek, az ország kincses bányái, a népnek, a sok munkásnak biztos kenyéradói voltak — nyugodjon — e vasember, kitől oly sokat tanultam — zavartalan békességben. Gyoma—endrődi uradalom felparcellázása, felosztásakor innen elkerülve, átvettem a Nyíri uradalmak kezelését, hol a tulajdonos, kinek modern, igen belterjes uradalmait kezeltem, nagyméltóságú gróf Zelenski Róbert ur valóságos belső titkos tanácsos, királyi kamarás, főrendiházi tag lett, kinél már mint nagygyakorlatu okszerű gazda, sok és igen nagy eredményeket értem el igazán nagystílű beilerjes gazdálkodásában, melynek vezetése okszerű irányításába bevezetett ez a nagy ember, kit mindenki ugy ösmer, még a külföldről is, mint Magyarország egyik legtehetségesebb mintagazdájat. Most reátérek a hivatott cikk ama pessusára, hogy nem elégszem meg a „Zsófia-majori" 111 hold földdel, hanem szemet vetettem az Országos Földbirtokrendező Bíróság által megváltott Iványi-féle birtokra. Tényállás a következő : Háború alatt vette meg Iványi (Klein) István ősi családi földünket. Törvény kimondotta, hogy minden háborús szerzeményű föld, ha az oly kezekbe került, hol annak meghagyása nem közérdek, az a szerzőtől elvétetik. Iványi (Klein) István nem hivatásos gazda, háború előtt gazdálkodással nem foglalkozott, tőle az Országos Földbirtokrendező Bíróság elvenni és birtokpolitikai célra felhasználni rendelte el a birtokot. Nincs ember Gyomán vagy Gyoma környékén, kit e birtok valamikor érdekelt, ki nem tudná, miszerint a most Iványi föld ősidőktől mindig a Prkó-család tulajdona volt. Én gyermekkorom óta ismerem, minden bokrához egy emlék füz, ezen a földön küzdöttek családunk ősei, ezen nőttek, ezen nevelték gyermekeiket, erről hallak el. A régi röghöz, a családi földhöz ezért ragaszkodom és azért érzek annak megvételéhez jogot és ha már a Birtokrendező Bíróság Iványi Istvántól elveszi és másnak adja, elsősorban én jelentkezem annak megszerzésére. Megszerezni akarásom utja korrekt, becsületes, ugyanis : a Birtokrendező Bíróságnak felajánlottam e 85 magyar hold földért az én Zsófia-majori földemből ; a bíróság szakértőket rendelt ki és pedig: Gyoméról Papp Zsigmond, Endrődről Kovács István urakat; a szakértők mindkettő birtokot felbecsülték, működésük igazmondására a biróság előtt esküt tettek, miután a bíróság által a hamis eskü következményeire figyelmeztetve lettek ; a szakértői becslés után én, ki mindenáron törekszem a régi családi földünk visszaszerzésére, felajánlottam 112 hold Zsófia-majori földemet az Országos Földbirtokrendező Bíróságnak birtokpolitikái célra a régi 85 hold földünkért. De egy második, a biróság előtti tárgyaláson a családunk összes megidézett tagjai előtt kijelentettem, hogyha eme ősi családi birtokunkat családunk bármely tagja megvenni és megtartani akarja a célból, hogy azon gazdálkodjék, én szívesen engedem át a család e tagjának az elsőbbséget. Az elmondottak után, de ha ez nem elég, ha majd esetleg magának bármelyik igen tisztelt olvasó vegyen annyi fáradtságot, hogy meggyőződést szerez e közleményemben foglaltak valódiságáról, azt hiszem teljesen tisztában lesz mindenki a cikkiró tendenciájával. Nem tudom a cikket ki irta, lehet igen tisztességes ember, de lehet egy részeg korcsmavirág is, mi ha ugy lenne, foglalkozni fogok az illető múltja és egyéniségével éi ki fogom teríteni fehérneműit a napra. A cikkiró ellen a sajtóbiróságnál meg fogom a tenni a feljelentést ugy, mint a tavaly évi cikkéért, minek főtárgyalása a gyulai törvényszéknél folyó hóban lesz. heőpapi Pikó Béla.