Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) július-szeptember • 146-220. szám

1925-08-11 / 180. szám

2 BÉKÉSME6YM KÖZLÖNY Békéscsaba, 1925 augusztus 11 rangú művészi erejéről téve bizonyságot. A dalárdát Lukoviczky Endre karnagy vezényelte, kitűnő művészi érzékkel és nagy zenei tudással. Elsőnek a Magyar Hiszekegyet zengték el a dalárok, preciz és szárnyaló szépségű versenyösszkarban. Ezután külömböző Lányi-, Huber-, Ammer- és Lavotta-dalokat és répdalegyveleget énekelt a dalárda, amely meglepő és magasnivóju készültségről, utolérhetetlenül finom felfogásról és rendkívül értékes, változatos és dus skálájú hanganyagról tett tanúságot. Különösen élvezetes volt Brahms Bölcsődala, Lányi „Ennek a kislánynak" kezdetű népdala és Ammer Szabadságdala, amelyek j szűnni nem akarói forró tapsviha- ' — Rendkívüli közgyűlést tart a város Határozni kell az amerikai kölcsön felhasználása tekintetében — Két-három hét múlva folyósítják a kölcsönt, amely valószínűen kétmillió aranykorona lesz rokat váltottak ki, ugy hogy a dalokat meg, kellett ismételni. A szünetek közben Engel Iván, a világhírű zongoraművész játszott frenetikus siker mellett. Brahms G-moll Rapszódiáját, majd Chopin B-moll Scherzoját adta elő tökéletes átérzéssel, brilliáns technikával és bravúros művész készséggel, mint fölényes, erőteljes művészetének teljét. A közönség hosszasan, forrón és szeretettel ünnepelte. Hisszük, hogy a szombati est forró és osztatlan sikere a soproni országos dalversenyre is elkíséri az Iparos Dalárdát, amely a sok datos között is megállja majd a helyét és dicsőséget szerez a városának. (A Közlöny eredeti tudósítása.) Berthőty István dr polgármester, aki a mult hét utolsó napjait Budapesten töltötte, hogy a pénzügyminisztériumban lépéseket tegyen a városi kölcsön folyósítása eidekében, visszaérkezett Békéscsabára. A polgármester utja eredményes volt, amennyiben a pénzügyminisztériumban határozott Ígéretet kapott arra, hogy az amerikai kölcsönből Békéscsaba város megkapja az igényként bejelentett kétmillió aranykoronát. Hazaérkezése után Berthőty polgármester fogadta tudósítónkét, aki előtt budapesti utjának eredményeiről a következőket mondotta : — Mindenek előtt tájékozódtam a pénzügyminisztériumban a kölcsön folyósítása és ez e körüli eljárás iránt. Az illetékesek elmondották, hogy némi késedelem fog majd beállni, ez amiatt lesz, mert egyes városok kölcsönügye tárgyában még nem történt meg a vármegyei jóváhagyás. Addig természetesen, mig ez meg nem történik, a minisztériumnak nincs módjában a kölcsön elosztása tekintetében intézkedni és megszabni azt, melyik város mennyit kapjon. — Ami Békéscsabát illeti, megfelelő érvekkel alátámasztva előterjesztettem sok-sok szükségletünket és kértem, hogy az elhalaszthatatlan beruházásokra való tekintettel kivételesen adják meg a kölcsönből az igényelt kétmillió aranykoronát. Ennél a kérésemnél a legnagyobb előzékenységgel és jóindulattal találkozlam, amenynyiben biztosítottak arról, hogy feltétlenül tekintetbe veszik majd a város különleges helyzetét és a kérelmet — amennyiben valami súlyos akadály közbe nem jön — teljesíteni fogják. Tehát valószínű, hogy megkapjuk az egész kétmilliót. Ezután elmondotta a polgármester, hogy a jövő hét folyamán. minden bizonnyal hétfőn, rendkívüli közgyűlést tart a városi képviselőtestület. A közgyűlésen határozatot kell hozni a kölcsön felvéleléről és az összegről, majd a határozatot sürgősen a vármegychez kell felterjeszteni, a szükséges jóváhagyás céljából. Ebből a célból a vármegyei közgyűlést is össze kell hivni s erre vonatkozóan a polgármester mór érintkezésbe is lépett Daimel Sándor dr. alispánnal. Az alispán hajlandó rendkívüli megyegyűlési összehívni és telefonon jelezte, hogy az még ebben a hónapbarr össze fog ülni. Végül kijelentette a polgármester, hogy a pénzügyminisztériumban kapott felvilágosítások szerint a város még augusztus hó folyamán, legkésőbb azonban szeptember első hetében meg fogja kapni a kölcsönt. A minisztérium az engedékenység tekintetében odáig megy, hogy azoknak a városoknak, amelyek nagy pénzszűkében vannak, szívesen ad elő' leget a kölcsönösszeg terhéie, ha sürgős kiadásaik merülnek fel. Békésvármegye egyhavi élete A vármegyei közigazgatási bizottság augusztusi ülése — Az alispán jelentése — Sok a baj az adókkal és a munkanélküliekkel (A Közlöny eredeti tudósítása.) Békésvórmegye közigazgatási bizottsága héttőn reggel tartotta meg e havi ülését, amelyen Kovacsics Dezső dr. főispán elnökölt. Az ülésen Daimel Sándor dr. alispán a julius hora vonatkozó jelentését az alábbiakban terjesztette elő: Romlott a vagyonbiztonság A személy- és vagyonbiztonsági állapot az előző hónapokkal szemben figyelembevehető változást nem tüntet fel. A helyzet inkább rosszabodott, mint javulj. A balesetek száma 6 volt. Öngyilkosság előfordult 5, ezek közül hárman felakasztották magukat, egy pedig mellbelőtte magát. Julius folyamén nevezetesebb tüzesetek voltak : Orosházán, ahol a Tóthmalomnak a régi epülete égett le és Vésztőn, ahol a mágori gazdaságban egy gazdasági épület vil" lamcsapás következtében gyuladt ki és égett le. A 150 milliós kór biztosítás utján megtérül. Ez alkalommal ket gazdasági cselédnek 5 millió korona értékű ingósága elégett, amely azonban nem volt biztosítva. Az aratási és cséplési munkálatok folyamán a hatóság közbelépését igénylő munkameglagadásrsehol sem fordult elő. Általában véve a munkások helyzete kielégítő, a nyári munkálatoknál a munkások legnagyobb része elhelyezést nyert, Endrőd községet kivéve, ahol rendkívül nagyszámúmunkások közül 1500 nem kapott, munkát. Az ipar és kereskedelem terén* az általánosan tudott és ismert, gazdasági pangás következtében javulás nem mutatkozott. E helyen kiemelem a békési főszolgabírónak azt a jelentését, hogy az iparosok forgalmiadójának étalányozása, a megtartott nyomozati adatok szerint, előreláthatóan az eddiginek 3—4-szeresét, sőt több esetben 8—10-szeresét fogja kitenni dacára annak, hogy a forgalmiadó kulcsa 3%-ról 2% a szállíttatott le. Az érdekeltek körében emiatt érthetően nagy izgalom ésnyugtalanság tapasztalható. Endrőd községben kommunista mozgolódás jelei állapíttattak meg az alapszabály nélkül működő földmunkások egyesületével kapcsolatosan. A vizsgálat lefolytat-tatott és a büntető eljárás folyamatba tétetett. Csabai cserkészek Svájcban v. Luzern, augusztus 5. Kelt pedig jelen levelem egy luzerni kaszárnya inspekciós szobájának asztalán. Az utóbbi napokról inkább a histórikumot kell adnom megfigyelések és impreszsziók helyett. Kandersteg-et. elsején, szombaton hagytuk el. Ünnepélyes zászlólevonásunkon a Heim egész népe asszisztált. A hollandus csapat teljes létszómban kikísért bennünket a vasúthoz, a fiuk meg bagázsiánkat is segítettek cipelni. A búcsúzás igazán meleg volt. Mindkét részről összeszedték a fiuk minden holland, illetve magyar tudományukat s a hangulat bensőségét csöppet se rontotta, hogy egy pár kisebb szöszke hollandus szemeit törölgetve, nagy meghatottsággal folyton ezt rebegte : „Polám, pofikám 1" Ennyi volt az egész magyar tudományuk. Bernbe déltájban érkeztünk meg. A svájci nemzeti Jamboree hatodik napja volt, az ötezer svájci cserkész közül 2400 volt Bernben már öt nap óta. A cserkészfelvonulásokhoz már ugyancsak hozzászokott városban mégis általános feltűnést kellett árvalányhajas, katonás tartású csapatunk zengő nótaszóval való bevonulása. A táborban igen ünnepélyes fogadtatás, minden oldalról való lefotografálás. A táborparancsnok, Fred Bieri, magyar szóval* széles magyar jókedvvel és parolázással fogad bennünket s mindjárt „Bekescsapóról" kérdezősködik. Kiderül, hogy három hétig lakott Csabán, mint ántánt megbizott a bolsevizmus után. Jönnek a csabai reminiszcenciák: a Fiume, Purcsi Pepi, a czárdás, az oláhok stb. Azután szállásunkra küldenek. Itt egy kicsit lehűlünk. A szállás egy ideiglenesen kiürilett lóistálló, liz lépésnyire egy hasonló épületben vagy ötven darab ló, a két épület közt — közvetlen az ajtónk előtt — az a bizonyos domb. Fekvőhely szalma, takaró nélkül. És szerte köröttünk penetráns illat. Először általános megkökkenés, majd a tréfák áradata a „lógarázs,,-ról, végül egy erélyesebb appeláta a tóborvezetőséghez. Napi 300.000 K-ért (személyenként és naponként 60 centimes-ot kellett előre lefizetnünk a szállásért) mégis csak más elhelyezést igényelhetünk. Sürü bocsánatkérés után kiürítik számunkra a berni táboirész nagy ebédlő sátrát (a svájci vöröskeresztnek a világháborút megjárt kitűnő sátra ez). Fiaink egy-kettőre elhelyezkedtek és estére már a mi sátrunk a legcsinosabb és fellétlenül a legkedvesebb. Délután — aug. l-e lévén — „Bundesfeier", nemzeti ünnep a főtéren, a Bundesplatz-on, a svájci kantonok egyesítésének emlékére. Olyan svájci március tizenötödike. Két órára rendelnek be bennünket. Ebéd nélkül is (nem volt rá idő) vig nótázással megyünk be pontos időre. Megkülömböztetett díszhelyet kaptunk — ellenben az ünnepély csak négy órakor kezdődik. Nem baj. Fiaink összetalálkoznak a leánygimnázium cserkészcsapatának Bernben levő tagjaival — van öröm — telik az idő. Négy órakor felvonulnak az öszszes svájci cserkészek szinte csapatonként valamiben elütő formaruhában, temérdek zászlóval, százféle, soha nem szünetelő csapatkiáltások közt. A „ Stadtmusikantok" rendületlenül fújják a marsokat — dobok kopognak, trombiták recsegnek. Láncra fűzve — az apró népnek és felnőtteknek egyaránt nagy gaudiumára két medvebocsot hoznak. Ezek fejezik be a felvonulást. (A medvék Bernben valami egészen speciális kultusznak örvendenek. Mint a nőstényfarkasnak Rómában, itt a medvéknek van a monda szerint közük a város alapításához.) Három nyelven egyszerre zendül fel a svájci himnusz, majd két szövetségi tanácsos beszél — az egyik németül^ a másik franciául — nálunk elképzelhetetlenül röviden s nem is annyira az ünnep jelentőségéről (Svájcban azt mindenki jól ismeri), mint inkább a most szőnyegenlevő két belpolitikai kérdésről. Egy rövid harsonajelí — az ünnepnek vége. Nyugodtan szétmegy mindenki. Mindjárt meg is állapítjuk, hogy nálunk a kisbürgözdi legényegylet tíz éves jubileuma nagyobb cecóval zajlik le, mint itt ez a hatszázéves nemzeti ünnep. Pedig nem lehet mondani, hogy nincs bennük elég nemzeti öntudat. A svájci öntudat nagyon is erős. Itt senki sem német és nem francia, nem olasz: csakis svájci. Önérzetes, imponáló önfegyelmezettségü és munkás polgara ennek a nagyszerűen kulturált országnak, ahol senki nem beszél a demokráciáról, de ahol mégis (vagyr épen ezért) egy ideális demokrácia virul 1 Este a közös, nagy tábortűznél ülünk, egyelőre csak mint vendégek. A „műsor" többet is nyújthatna, de egy imponál: minden vonatkozásában, még mókáiban is erősen svájci jellegűek a számok. A nyelvi külömbségek kissé nehézkessé teszik a műsort. (Folyt, köv.) Gajda Béla. y