Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) július-szeptember • 146-220. szám

1925-08-11 / 180. szám

2 BÉKÉSME6YM KÖZLÖNY Békéscsaba, 1925 augusztus 11 rangú művészi erejéről téve bi­zonyságot. A dalárdát Lukoviczky Endre karnagy vezényelte, kitűnő mű­vészi érzékkel és nagy zenei tu­dással. Elsőnek a Magyar Hiszek­egyet zengték el a dalárok, preciz és szárnyaló szépségű verseny­összkarban. Ezután külömböző Lányi-, Huber-, Ammer- és La­votta-dalokat és répdalegyveleget énekelt a dalárda, amely meglepő és magasnivóju készültségről, utol­érhetetlenül finom felfogásról és rendkívül értékes, változatos és dus skálájú hanganyagról tett ta­núságot. Különösen élvezetes volt Brahms Bölcsődala, Lányi „Ennek a kislánynak" kezdetű népdala és Ammer Szabadságdala, amelyek j szűnni nem akarói forró tapsviha- ' — Rendkívüli közgyűlést tart a város Határozni kell az amerikai kölcsön felhasználása tekin­tetében — Két-három hét múlva folyósítják a kölcsönt, amely valószínűen kétmillió aranykorona lesz rokat váltottak ki, ugy hogy a da­lokat meg, kellett ismételni. A szünetek közben Engel Iván, a világhírű zongoraművész ját­szott frenetikus siker mellett. Brahms G-moll Rapszódiáját, majd Chopin B-moll Scherzoját adta elő tökéletes átérzéssel, brilliáns tech­nikával és bravúros művész kész­séggel, mint fölényes, erőteljes művészetének teljét. A közönség hosszasan, forrón és szeretettel ünnepelte. Hisszük, hogy a szombati est forró és osztatlan sikere a soproni országos dalversenyre is elkíséri az Iparos Dalárdát, amely a sok datos között is megállja majd a helyét és dicsőséget szerez a vá­rosának. (A Közlöny eredeti tudósítása.) Berthőty István dr polgármester, aki a mult hét utolsó napjait Bu­dapesten töltötte, hogy a pénzügy­minisztériumban lépéseket tegyen a városi kölcsön folyósítása eide­kében, visszaérkezett Békéscsa­bára. A polgármester utja ered­ményes volt, amennyiben a pénz­ügyminisztériumban határozott Ígé­retet kapott arra, hogy az amerikai kölcsönből Békéscsaba város meg­kapja az igényként bejelentett két­millió aranykoronát. Hazaérkezése után Berthőty pol­gármester fogadta tudósítónkét, aki előtt budapesti utjának ered­ményeiről a következőket mon­dotta : — Mindenek előtt tájékozód­tam a pénzügyminisztériumban a kölcsön folyósítása és ez e körüli eljárás iránt. Az illetékesek el­mondották, hogy némi késedelem fog majd beállni, ez amiatt lesz, mert egyes városok kölcsönügye tárgyában még nem történt meg a vármegyei jóváhagyás. Addig ter­mészetesen, mig ez meg nem tör­ténik, a minisztériumnak nincs módjában a kölcsön elosztása tekintetében intézkedni és meg­szabni azt, melyik város mennyit kapjon. — Ami Békéscsabát illeti, meg­felelő érvekkel alátámasztva elő­terjesztettem sok-sok szükségle­tünket és kértem, hogy az elha­laszthatatlan beruházásokra való tekintettel kivételesen adják meg a kölcsönből az igényelt kétmillió aranykoronát. Ennél a kérésemnél a legnagyobb előzékenységgel és jóindulattal találkozlam, ameny­nyiben biztosítottak arról, hogy feltétlenül tekintetbe veszik majd a város különleges helyzetét és a kérelmet — amennyiben valami súlyos akadály közbe nem jön — teljesíteni fogják. Tehát valószínű, hogy megkapjuk az egész két­milliót. Ezután elmondotta a polgár­mester, hogy a jövő hét folyamán. minden bizonnyal hétfőn, rend­kívüli közgyűlést tart a városi képviselőtestület. A közgyűlésen határozatot kell hozni a kölcsön felvéleléről és az összegről, majd a határozatot sürgősen a várme­gychez kell felterjeszteni, a szük­séges jóváhagyás céljából. Ebből a célból a vármegyei közgyűlést is össze kell hivni s erre vonat­kozóan a polgármester mór érint­kezésbe is lépett Daimel Sándor dr. alispánnal. Az alispán haj­landó rendkívüli megyegyűlési összehívni és telefonon jelezte, hogy az még ebben a hónapbarr össze fog ülni. Végül kijelentette a polgármes­ter, hogy a pénzügyminisztérium­ban kapott felvilágosítások szerint a város még augusztus hó folya­mán, legkésőbb azonban szep­tember első hetében meg fogja kapni a kölcsönt. A minisztérium az engedékenység tekintetében odáig megy, hogy azoknak a vá­rosoknak, amelyek nagy pénz­szűkében vannak, szívesen ad elő' leget a kölcsönösszeg terhéie, ha sürgős kiadásaik merülnek fel. Békésvármegye egyhavi élete A vármegyei közigazgatási bizottság augusztusi ülése — Az alispán jelentése — Sok a baj az adókkal és a munkanélküliekkel (A Közlöny eredeti tudósítása.) Békésvórmegye közigazgatási bi­zottsága héttőn reggel tartotta meg e havi ülését, amelyen Kovacsics Dezső dr. főispán elnökölt. Az ülésen Daimel Sándor dr. alispán a julius hora vonatkozó jelenté­sét az alábbiakban terjesztette elő: Romlott a vagyonbiztonság A személy- és vagyonbiztonsági állapot az előző hónapokkal szem­ben figyelembevehető változást nem tüntet fel. A helyzet inkább rosszabodott, mint javulj. A bal­esetek száma 6 volt. Öngyilkos­ság előfordult 5, ezek közül hár­man felakasztották magukat, egy pedig mellbelőtte magát. Julius folyamén nevezetesebb tüzesetek voltak : Orosházán, ahol a Tóth­malomnak a régi epülete égett le és Vésztőn, ahol a mágori gazda­ságban egy gazdasági épület vil" lamcsapás következtében gyuladt ki és égett le. A 150 milliós kór biztosítás utján megtérül. Ez al­kalommal ket gazdasági cselédnek 5 millió korona értékű ingósága elégett, amely azonban nem volt biztosítva. Az aratási és cséplési munkála­tok folyamán a hatóság közbe­lépését igénylő munkameglagadásr­sehol sem fordult elő. Általában véve a munkások helyzete kielé­gítő, a nyári munkálatoknál a munkások legnagyobb része elhe­lyezést nyert, Endrőd községet ki­véve, ahol rendkívül nagyszámú­munkások közül 1500 nem kapott, munkát. Az ipar és kereskedelem terén* az általánosan tudott és ismert, gazdasági pangás következtében javulás nem mutatkozott. E helyen kiemelem a békési főszolgabíró­nak azt a jelentését, hogy az ipa­rosok forgalmiadójának étalányo­zása, a megtartott nyomozati ada­tok szerint, előreláthatóan az ed­diginek 3—4-szeresét, sőt több esetben 8—10-szeresét fogja ki­tenni dacára annak, hogy a for­galmiadó kulcsa 3%-ról 2% a szál­líttatott le. Az érdekeltek körében emiatt érthetően nagy izgalom és­nyugtalanság tapasztalható. Endrőd községben kommunista mozgolódás jelei állapíttattak meg az alapszabály nélkül működő földmunkások egyesületével kap­csolatosan. A vizsgálat lefolytat-­tatott és a büntető eljárás folya­matba tétetett. Csabai cserkészek Svájcban v. Luzern, augusztus 5. Kelt pedig jelen levelem egy luzerni kaszárnya inspekciós szo­bájának asztalán. Az utóbbi na­pokról inkább a histórikumot kell adnom megfigyelések és impresz­sziók helyett. Kandersteg-et. elsején, szomba­ton hagytuk el. Ünnepélyes zászló­levonásunkon a Heim egész népe asszisztált. A hollandus csapat teljes létszómban kikísért ben­nünket a vasúthoz, a fiuk meg bagázsiánkat is segítettek cipelni. A búcsúzás igazán meleg volt. Mindkét részről összeszedték a fiuk minden holland, illetve ma­gyar tudományukat s a hangulat bensőségét csöppet se rontotta, hogy egy pár kisebb szöszke hollandus szemeit törölgetve, nagy meghatottsággal folyton ezt re­begte : „Polám, pofikám 1" Ennyi volt az egész magyar tudomá­nyuk. Bernbe déltájban érkeztünk meg. A svájci nemzeti Jamboree hato­dik napja volt, az ötezer svájci cserkész közül 2400 volt Bernben már öt nap óta. A cserkészfelvo­nulásokhoz már ugyancsak hoz­zászokott városban mégis általá­nos feltűnést kellett árvalányhajas, katonás tartású csapatunk zengő nótaszóval való bevonulása. A táborban igen ünnepélyes fogad­tatás, minden oldalról való lefoto­grafálás. A táborparancsnok, Fred Bieri, magyar szóval* széles ma­gyar jókedvvel és parolázással fogad bennünket s mindjárt „Be­kescsapóról" kérdezősködik. Ki­derül, hogy három hétig lakott Csabán, mint ántánt megbizott a bolsevizmus után. Jönnek a csa­bai reminiszcenciák: a Fiume, Purcsi Pepi, a czárdás, az oláhok stb. Azután szállásunkra külde­nek. Itt egy kicsit lehűlünk. A szállás egy ideiglenesen kiürilett lóistálló, liz lépésnyire egy ha­sonló épületben vagy ötven darab ló, a két épület közt — közvetlen az ajtónk előtt — az a bizonyos domb. Fekvőhely szalma, takaró nélkül. És szerte köröttünk penetráns illat. Először általános megkökke­nés, majd a tréfák áradata a „ló­garázs,,-ról, végül egy erélyesebb appeláta a tóborvezetőséghez. Napi 300.000 K-ért (személyenként és naponként 60 centimes-ot kellett előre lefizetnünk a szállásért) még­is csak más elhelyezést igényel­hetünk. Sürü bocsánatkérés után kiürítik számunkra a berni táboi­rész nagy ebédlő sátrát (a svájci vöröskeresztnek a világháborút megjárt kitűnő sátra ez). Fiaink egy-kettőre elhelyezkedtek és es­tére már a mi sátrunk a legcsino­sabb és fellétlenül a legkedvesebb. Délután — aug. l-e lévén — „Bundesfeier", nemzeti ünnep a főtéren, a Bundesplatz-on, a svájci kantonok egyesítésének emlékére. Olyan svájci március tizenötödike. Két órára rendelnek be bennün­ket. Ebéd nélkül is (nem volt rá idő) vig nótázással megyünk be pontos időre. Megkülömböztetett díszhelyet kaptunk — ellenben az ünnepély csak négy órakor kez­dődik. Nem baj. Fiaink összetalál­koznak a leánygimnázium cser­készcsapatának Bernben levő tag­jaival — van öröm — telik az idő. Négy órakor felvonulnak az ösz­szes svájci cserkészek szinte csa­patonként valamiben elütő forma­ruhában, temérdek zászlóval, száz­féle, soha nem szünetelő csapat­kiáltások közt. A „ Stadtmusikantok" rendületlenül fújják a marsokat — dobok kopognak, trombiták re­csegnek. Láncra fűzve — az apró népnek és felnőtteknek egyaránt nagy gaudiumára két medvebocsot hoznak. Ezek fejezik be a felvo­nulást. (A medvék Bernben vala­mi egészen speciális kultusznak örvendenek. Mint a nőstényfarkas­nak Rómában, itt a medvéknek van a monda szerint közük a vá­ros alapításához.) Három nyelven egyszerre zendül fel a svájci him­nusz, majd két szövetségi taná­csos beszél — az egyik németül^ a másik franciául — nálunk el­képzelhetetlenül röviden s nem is annyira az ünnep jelentőségéről (Svájcban azt mindenki jól ismeri), mint inkább a most szőnyegen­levő két belpolitikai kérdésről. Egy rövid harsonajelí — az ünnepnek vége. Nyugodtan szétmegy min­denki. Mindjárt meg is állapítjuk, hogy nálunk a kisbürgözdi legény­egylet tíz éves jubileuma nagyobb cecóval zajlik le, mint itt ez a hatszázéves nemzeti ünnep. Pedig nem lehet mondani, hogy nincs bennük elég nemzeti öntu­dat. A svájci öntudat nagyon is erős. Itt senki sem német és nem francia, nem olasz: csakis svájci. Önérzetes, imponáló önfegyelme­zettségü és munkás polgara en­nek a nagyszerűen kulturált or­szágnak, ahol senki nem beszél a demokráciáról, de ahol mégis (vagyr épen ezért) egy ideális demokrá­cia virul 1 Este a közös, nagy tábortűznél ülünk, egyelőre csak mint vendé­gek. A „műsor" többet is nyújt­hatna, de egy imponál: minden vonatkozásában, még mókáiban is erősen svájci jellegűek a számok. A nyelvi külömbségek kissé ne­hézkessé teszik a műsort. (Folyt, köv.) Gajda Béla. y

Next

/
Oldalképek
Tartalom