Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) április-június • 74-144. szám

1925-04-12 / 83. szám

2 BfKfiSMEGlÜS StaOMt Békéscsaba, 1925 április 12 az eselben nem tartoznék többé a vármegye központi választmá­nyához. Valószínű, hogy felsőbb helyen, ahol a minden vonalon való taka­rékoskodást folyton és annyira hangsúlyozzák, eleget tesznek az alispán kívánságának, amely ugyancsak jelentékeny takarékos­ságot igyekszik elérni. Húsvét Kómában (A Békésmegyei Közlöny eredeti cikke) A vakítóan éles tavaszi nap fehéren tűz le a Piazza di San Pietro márványtömbjeire, a világ legmonumentálisabb és legpompá­zóbb templomának páratlan elő­terére. A fénytől káprázó szemnek csupán a Bernini által épített, elipszisalaku oszlopcsarnok árnyas lugasa nyújt egy kis pihenést, mig a Rómában forró áprilisi nap he­vét a hatalmas obeliszk két ol­dalán frissen permetező, kecses szökőkutak párája hüsiti. A térről fekete rajokban Szt. Péter tem­ploma felé nyüzsgő tömeget a lépcsők előtt két kolosszális szo­bor, Péter és Pál apostolok kőbe formált mása készteti megállásra. Odabent, a méreteiben szinte elképzelhetetlenül óriási templom­ban (188 méter hosszú, 137 méter széles 1) több ezerre menő nép­tömeg hívőkből és kíváncsi hitet­lenekből egyaránt. A tágas és impozáns templomnak is beillő kápolnákban fényes papi segéd­lettel folyik a szent mise, mig a zarándokok nagy része a főoltár körül csoportosul, ahol a katolikus egyház első földi helytartójának, Szent Péternek sirja felett csak a pápa mutathat be szent misét. Előtte égnek misztikus, örök fé­nyükkel a kandeláberek, mig két oldalt lépcső vezet le az apostol sírjához, amelynek bejárata előtt VI. Pius imádkozó alakja, Canova monumentális szoboralkotása. Fölötte pedig, mint valami káp­rázó, jelenéses égboltozat, a Ku­pola, Michelangelo bámulatos al­kotása. 43 méter átmérőjű, végte­lennek tetsző kőbura, amelyet egy zseniális építőművész alkotó ereje könnyedén emelt a kolosszális épülettömb fölé. Nem. Valljuk be. A székesegy­ház dus, barokk és renaissance pompája, a temérdek művészi látnivaló, magának az épületnek fenséges erőmegnyilvánulása, de főleg a kíváncsian bámészkodó és hangosan magyarázó tömeg zsivaja nem a legalkalmasabb a lelki elmélyülésre. A római zarándokok vallásos elmélyülésének, Isten és az Üdvö­zítő iránt érzett fanatikus rajongá­sának megható megnyilatkozását nem itt, de a „templomok fejedel­mének" nevezett laterani Szt. Já­nos Bazilika mellett lévő Sancta Sanctorum (Szentek Szentélye) ká­polnánál láthatjuk. A kápolna előtt egy kis épület emelkedik. Az egész csupán egyetlen lépcsőház, még­pedig abból a 28 fehér márvány­lépcsőből, amelyet Szt. Helén ho­zott/el Rómából Pilátus palotájá­ból s amelyeken egykor utolsó, kálvária útját járta a Megváltó a római helytartó előtt. Ezeken a lépcsőkön csak térden csúszva szabad felmenni, mig végre a leg­belső lépcsőről üvegablakon ót betekinthetni a pápák házi kápol­nájába, a Szentek-Szentélyébe. Reggeltől estig sok ezer zarándok csúszik sajgó térdekkel a kegye­lettől öblösre kikoptatott szent köveken. A régi, őskeresztények vallásos miszticizmusába és áhítatos, meg hitt hangulatába ringatja lelkünket a katakombák ünnepi istentiszte­lete. Mélyen a föld mélyén, gyenge mécsvilággal bevilágított homályos üregekben, hol a kereszténység első, üldözött hitvallói dicsőitették eszményi testvériségben a Mestert, fenséges orgonaszó mellett mutat­ják be a szent áldozatot az Urnák. Mikor a sok lépcsőn felhaladva, mély megilletődéssel elhagyjuk a földalatti üregeket, az enyhe nap szelíden aranyozza be a Via Appia ciprussorait. Fogatok, autók és om­nibuszok sietnek az uton, ahol a hagyomány szerint valamikor a Megváltó haladt. A gyönyörű Porta San Sebastiar.o közelében ott áll a kis templom azon a helyen, ahol Péter megszólította a Mestert: Quo vadis Domine ? Hová mész Uram ? S a tiszta tavaszi ég azúr hori­zontján a Szentegyház kupolájának tetején diadalmasan mutat az égre az Örök Város kétezer éves jel­vénye — a Kereszt. Gyöngyösi János. Délmagyarországi Fajbaromfi-, Házinyúl- és Galamb tenyésztők Egyesü­letének közgyűlése Az egyesület e hó 5-én, vasár­nap délelőtt 10 órakor tartotta é,vi rendes közgyűlését a leánygimná­ziumban Tar Gyula földmivesis­kolai igazgató elnöklete alatt. Tar Gyula elnöki megnyitójában sajnálattal állapítja meg, hogy a tenyésztés ügyei iránt olyan kevés az érdeklődés, amit a megjelentek csekély szama is bizonyít. További beszédében rámutat a baromfite­nyésztés céljára, nemzetgazdasági fontosságára s hogy okszerű te­nyésztés mennyire növeli jövedel­münket. Szedoglavits Alajos egyesületi főpénztóros olvasta fel titkári és pénztári jelentését. Röviden ismer­teti az egyesület eddigi működé­sét, mely eredményekben olyan gazdag, hogy ma Csonka-Magyar­ország legelső egyesületei között van. Rendezett az egyesület fen­állása óta négy kiáiliíást, kettőt Csabán, egyet egyet Orosházán és Gyulán, amelyek ugy erkölcsileg, mint anyagilag sikerültek. Az egyesületnek van 46 alapító és 224 rendes tagja. Tar Gyula elnök a régi tisztikar felmentését kéri s az uj megvá­lasztását. A közgyűlés Kvasz László volt titkár kivételével meg­adja a felmentést. Egyhangúlag megválasztották a következő tiszti­kart. Diszelnökök: gr. Almássy Dénesné Gyula, Beliczey Géza földbirtokos, dr. Berényi Antal já­rásbir. elnök, Lauer Gyula fő­jegyző, Kétegyháza, gr. Széchenyi Aníalné Póstelek, Rosenthal Adolf földbiitokos, gr. Wenckheim Jó­zsef Kigyós. Elnök : Tar Gyula. Alelnökök : ifj. Bohus M. András, Macák Mihály és Sárga Antal. Titkár: Vónya Vilmos. Másodtit­kár: Holecska János. Jegyzők: Timkó György és Hrabovszky Mi­hály. Főpénztáros. Szedoglavits Alajos. Pénztárnok : Kokavec Mi­hály és Mazan György. El­lenőrök : Gulyás Mihály és Kállai Gábor. Számvizsgálók: Belenta Bertalan, Ocság Islván, Stift Oszkár. Ügyészek: dr. Tarján Tibor és dr. Uhrin László. Állat­orvos : dr. Eiszler Jakab. Országos Baromfi Tanácsba kiküldöttek: Kállai Gábor és Ttift Oszkár. Ezen­kívül 28 tagú választmányt. Mivel az egyesület önerejéből lapot fentartani nem tud, a debre­reni egyesület lapjával társul, ugy hogy e hó második felében a ta­gok, akik tagdíjaikat befizették, a lapot megkapják. Több ügy letár­gyalása után a közgyűlés véget ért. Az Aurora-kör zenekari hangversenye Az Aurora-kör szerdán, f. hó 15-én este 720-kor tartja a Kultúr­palotában második zenekari hang­versenyét, amelynek műsorán Gluck : Iphigenia Taurisban nyi­tánya, Mozart es dur szimfóntója és Bizet: Arlesi nő suitje szere­pelnek. Az Aurora muzsikusait nem ked­vetlenítette el a rossz konjunktura, hanem teljes energiájukkal ké­szültek a hangversenyre ugy, hogy a próbákról Ítélve teljesítményük a mullkori nivót is meghaladja. A műsor most is vetekszik a leg­elsőrengu zenekarok műsorával. A közönség remélhetőleg méltá­nyolni fogja az önzetlen és fárad­hatatlan kuilurmunkót és az Au­rora zenekarának koncertjei, ugy mint más városban is, gerincét fogják alkotni városunk zenei éle­tének. Mindenesetre nagyon szép, hogy Csabán az ország elsőrangú művészei szoktak hangversenyezni, de városunk zenei értéke abban nyilvánul meg elsősorban, ha egy nivós szimfonikus zenekart tud felállítani és fentartani. Az egész országot elözönlötték a csabai munkások A városi munkásközvet itö évi jelentése (A Közlöny eredeti tudósítása.) A Christián György népjóléti in­téző vezetése alatt álló városi gazdasági munkásközvetitő most adta ki jelentését a mult évi mű­ködéséről. A jelentésből megtud­juk, hogy a békéscsabai gazda­sági munkások tavaly is elkerültek az ország minden tájára, amit kitűnő munkateljesítményeik híré­nek lehet tulajdonítani. Elszegődött munkaközvetítés ut­ján mezei munkára (aratás, hor­dás, cséplés stb.)\784^, gazdasági cselédnek 526, kubikos, földmun­kára 56, gyári munkára 279, bá­nyamunkára 113, ipari munkára 48 és kereskedelmi alkalmaztatásra 8, összesen 8873 munkás. A gazdasági munkások Békés-, Bihar-, Baranya-, Berep-, Borsod-, Fehér-, Csanád-, Jásznagykunszol­nok-, Sopron-, Somogy-, Szabolcs-, Tolna-, Veszprém- és Zemplén­megyékben nyertek alkalmazást és elhelyezést. A kubikusok, ipari, kereskedelmi és gyári munkások pedig a közelebbi városokban dolgoztak, a bányamunkások Esz­tergommegyében. A gazdasági cse­lédeket itthon és a környéken alkalmazták. A kereseti viszonyok általában véve megfelelőek voltak, amelyek­nek részleteire nézve a követke­zők állapithatók meg: a) A csupán aratásra ősziből 12, tavasziból 12-ik rész és kon­vencióból, mely hetenként és pó­ronként (egy kaszás és marok­szedő) 30 kg. buza, 2 kg. sza­lonna, 2 liter főzelék, 2 liter pá­linka helyett pénz vagy élelmú cikk, 1 kiló sóból állott, kereset­biztosítás (1998. II. t.-c. 10. §.) egy kaszásra 7 mázsa buza, 3 mázsa árpa. b) Aratás, hordás, csép­lésre az ősziből 10-ik rész, a tavasziból 10 ik rész és a 2. pont­beli konvenciókeresménybiztositás 1100 négyszögöles holdanként 85 kg. buza, árpa vagy zab volt. c) Csupán cséplésre 100 ból 3—4 között és convenció. d) Hónap­számos mezei munkás megfogadva május 1-től számitolt 6 hónapra. Fizetés a jelzett 6 hónapra fejen­ként 8 mázsa buza, 2 mázsa árpa és havonként 20000 korona készpénz, ezenkivül konvenció ha­vonként és lejenként 30 kg. liszt, 4 kg. szalonna, 4 liter főzelék, esetleg 20 kg- burgonya, 2 kg. só. A kubikusok és egyéb munká­sok napi keresete 50—80 ezer K. között váltakozott. Az aratásból 1924. évben 700 munkás maradt ki, mert idehaza mindnyájan nem kaphattak mun­kát, s Csonkamagyarországon sem lehetett ezeket elhelyezni. A bé­kében munkásaink, akik kimarad­tak, rendszerint a most elszakított területen nyertek munkát. Bérmozgalom vagy sztrájk nem volt, a munkák zavartalanul foly­tak le. A mezőgazdasági napszámbérek a következőkben változtak : január,, február 11000, március 130Í.0,. április 14000, május 65000, junius 50000, július 65000, augusztus 67000, szeptember 80000, október 50000, november 51000, december. 40000 korona. Amerikai kivándorlás is történt,, a kivándorlottak azonban nagyobb­részt családtagok, kiknek a hozzá­tartozójuk mór a háború előtt ki­vándorolt Pennsylvániába, vagy pedig Lóri-Indiába. Nagy megelégedést kelt a mun­kások között a földmivelési mi­nisztériumnak az az intézkedése,, hogy az országos központi vár­megyei és városi jogvédő irodák felállításával és a jogvédők ki­nevezésével az ingyenes munkás­jog-védelem megoldást nyert. A városi népház, ahol a mun­kásközvetitő hivatai és a munkás­segélypénztár is el van helyezve, a hozzáfűzött kívánalmaknak igye­kezett minden vonatkozásban meg­felelni. Meghiyó A Gyomai ^Takarékpénztár R-T folyó évi április hó 25-ik nap­ján délután 3 órakor saját he­lyiségében rendkívüli közgyűlést tart, melyre a t. részvényeseket ezennel meghívja Gyoma, 1925 április hó 9-én. Az igazgatósága Tárgy: Az igazgatóság javaslata a Gyo­mai Gazdasági Takarékpénztár R-T Gyoma beolvasztása, ezzel kapcsolatban az alaptőke feleme­lése és az alapszabályok 6. §-ának módosítása iránt. * A módosított alapszabályok 17. §-a szerint a közgyűlésen azon részvényes bír szavazati joggal, kinek neve legalább 30 nap­pal a közgyűlés megtartása előtt a részvény­könyvbe bejegyezve van és aki részvényét szelvényeivel együtt, vagy az erről szóló köz­vagy hitelintézeti letéti igazolványt, a meg­hatalmazott pedig ezenkivül meghatalmazását is a közgyűlést megelőző nap déli 12 óráig a társaság pénztáránál, vagy Békéscsabán a Békésmegyei Altalános Takarékpénztár R-T pénztáránál bemutatta vagy letette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom