Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) április-június • 74-144. szám

1925-04-24 / 92. szám

B®K®®10:®YÍ1 WZSMf: Békéscsaba, 1925 április 24 Nyolc mj óvodát akar felállítani az állam * Nem államosítják a magán­óvódák tulajdonosait (A Közlöny eredeti tudósítása.) Tudvalevő, hogy a városi képvi­selőtestület december 15-én meg­tartott közgyűlésén elhatározták, hogy a két községi óvódót bizo­nyos teltételek mellett állami ke­zelésbe adják. A közgyűlési hatá­rozat azóta megjárta a szokásos utakat és eljutva a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba, az illetékes ügyosztály áttanulmányo­zási rostáján is keresztülment. A vallás- és közoktatásügyi mi­nisztérium az óvódaügyre vonat­kozóan ma ieiratot intézett Békés­vármegye tanfelügyelőjéhez. A le­iratban a miniszter értesiti a tanügyi hatóságot, hogy a két községi óvodát a december 15-iki városi közgyűlés határozata alap­ján nem hajlandó állami keze­lésbe venni. Ennek oka az, hogy a város a miniszter feltételeit csak azzal a korlátozással fo­gadná el, hogy a miniszter ez V. kerületben szükséges óvóda fel­építését is előnyös kölcsön meg­szerzésével segiti elő. A tervezett államosítással a vá­ros kisdedóvóit fokozott rendelke­zéssel kívánja biztosítani, ugy hogy a város a községi óvodák személyi kiadásai alól mentesit­teesék, anélkül, hogy ezeknek a kiadósoknak a miniszter tárcája teihére leendő elvállalása a jelzett célt bármilyen mértékben megkö­zelítené. A miniszteri leirat hangsúlyozza, hogy a körülbelül 3000 főre menő óvóköteles gyermek számára az állam a már meglevő kél kisded­óvón felül legalább még nyolc uj óvodát tart szükségesnek felálli­i mi. Ezzel szemben a varos 1925. december 15-iki közgyűlési hatá­rozatában bizonytalan időn belül legfeljebb csak 2—3 uj óvóda fel­állítását tervezi, amely szervezé­sekkel a kisdedóvónát fenálló igé­nyek ismét csak kis reszben elé­gíttetnének ki. Éppen ezért a miniszter kéri a tanfelügyelőt, járjon közbe a város vezetőségénél annak megállapí­tására, hogy — minden teltételtől mentesen — mikorra lehetne fel­ál'itani a szükséges óvodákat. A leirat nyíltan megmondja, hogyha ezen a téren nem sikerül a város­sal megértésre jutnia, az államo­sítás tervét végleg el fogja ejteni. Egyébkent a maganóvodák tulaj­donosait a miniszter nem hajlandó államosítani. A valias- és közoktatásügyi mi­niszter furcsa fenyegetőzése azt bizonyítja, hogy odafent aligha vannak tisztában a varosok ieron­gyolóaottságával. Az ailam nyolc uj óvodát kivan Békéscsabán, azonban siet mosni a kezeit, azaz kijelenteni, hogy pénzt pedig egy fél fityinget sem ad erre a célra. Bulgáriában nincs forradalom ? Budapest, április 23. Theodor Pavlov, a budapesti bolgár követ a bolgár forradalomról szóló híre­ket a leghatározottabban megcá­folja. Bulgáriábun nincs forrada­lom, a kormány kezében tartja a hatalmat. A szellemek egy év óla nem hagynak aludni egy erzsébethelyi családot Szellemek garázdálkodása a Csáky-uccában — Szélzugás, disznóröfögés, kutyaugatás a szobában — A család lebon­tatja a házat és máshova költözik (A Közlöny eredeti tudósítása.) Színhely: a legsötétebb Jamina legszélső, mezőkmenti uccója. A Csáky-ucca. Egy sereg apró, duga­dőlt, náddal fedett vályogviskó, amelyekben tucatnyi gyermekbő­séggel „megáldott" napszámos és­egyéb proletárcsaládok laknak. Az ucca túlsó oldalát azonban mér növésbe szökkent, selymes zöld vetésoceán fogja be, amelyet itt-ott egy-egy élénkpiros tetejű tanyaház és ezt környezőn pár fa tarkáz és tesz változatossá. Az úgynevezett fürjesi dűlő tanya­világa szegélyezi és határolja a külváros legszélső uccáját, amely­nek 11. számú házában csodála­tos dolgok történnek egy idő óta. Mialatt az Isten pompás azúr egén tombolva világol az izzó aranynap, a Csáky-ucca 11. sz. házban, emely Szekerka János héttagú fa­míliájára borit enyhe védelmet, ádáz és goromba szellemek ga­rázdálkodnak. Immár majdnem egy esztendeje ... A röfögő szellem Legelőször a mult év február­jában kezdtek jelentkezni a külö­nös, valóban nem mindennapi je­lenségek Szekerkáék házéban. Leginkább esténként, sőt az éj­szaka sötét, mélységes csendjében. A Szekerka-csalód jóizüenszuny­nyadott a pici kis szobában. Egy­szerre halk, bátortalan hangok hangzottak fel az éjszakában. Hor­kolásnak hangzoti eleinte, de az­tán mind tisztábban lett kivehe­tővé. És ekkor kiderült, hogy a hang szebályszerü és valódi — disznóröfögés, amely erőteljes és egészséges tüdőre vallőan hallat­szott. Szekerkáék persze nagysietve világosságot csináltak. Keresni kezdték a hang okozóját a szo­bában is, a konyhában is, az ud­varon is, de semmit sem találtak Az éjszaka sötéten borult föléjük, de a csalód tagjain kivül más élőlény nem volt a közelben. Sőt amikor felkeltek, a röfögés is megszűnt. Szélzugás, kutyaugatás A család ekkor megnyugodva lefeküdt. Alig voltak azcnban ismét az ágyban, a titokzatos ál­lati hangok megint megszólaltak. De most már nem csupán röfögés hangzott, hanem éles és erős kutya­ugatás is, amelyről ugy tetszett, mintha az ágy alól hangzanék. A család rémülten ugrott ki az ágyból, gyufák fénye lobbant, de persze se kutyát, se malacot nem találtak. Megint lefeküdtek Szekerkáék. Azonban alig lett sötétség a szo­bában, egyszerre irtózatos vihar­hangok süvöltöztek végig a szo­bában. Síró, sivitó szélzugás lár­mázott a kis odúban, szomorú őszi szél bánatos melódiái mu­zsikáltak az ágyak között s a kis család hátborzongva, fogvacogva húzódott a takarók alá. És ettől kezdve majdnem min­den egyes éjszakán meglátogatták Szekerkáékat a „szellemek". A rémes szélzugás, a komoly kutya­ugatás és a vidám malecröfögés éjszakónként pontosan jelentkezett. A városszéli házban tréfáskedvü túlvilági lények azzal szórakoztak, hegy az egyszerű családot éjsza­kónként felverték az álmából és halálrarémitgették a titokzatos han­gokkal. Heten egy ágyban Szekerkáék, amikor a „szelle­mek" látogatása már huzamosabb idő óta tartott, komolyan kezdtek félni a különös jelenségektől. Éjszakánként egy ágyba bújtak hát össze valamennyien és a hét­tagú család szorosan összepré­selve, egyetlen ágyban húzta ki a hosszú éjszakákat. A szélzugás, a disznóröfögés és az ebvonitás persze igy is hallat­szott és pontosan megjelent, de a Szekerka-család, mivel sokan vol­tak egymás mellett és féltükben átölelhették egymást, most még­sem ijedezett annyira, mint akkor, amikor még külön-külön lapultak meg a takarók alatt. Az esetnek van egy meggondo­lásra késztető mellékjelensége is. A hónapok óta álmatlanul tengő­dő, az éjszakákat rémülettel váró család kérésére más, idegen sze­mélyek is megkísérelték a „szel­lemek"-kel való megbirkózást. Sze­kerkáék panaszéra többen meg­próbálkoztak, hogy a Csáky-ucca 11. számú házban egy-egy éjsza­kát eltöltsenek. Az eredmény min­dig ugyanez volt. Az idegenek ha­sonló módon nem tudtak aludni, hasonló módon ijedeztek a kis szobában, mert ők is hallották a szélsüvitést, a vihar zúgását, a láthatatlan kutya ugatását és a titokzatos malec röfögését. De amikor hirtelen felkeltek és lámpát gyújtottak, a hangok egy­szerre megszűntek és a szobában, ahol kutatást tartottak, semmiféle állatot sem leltek. Lebontják a házat Hogy mindaz, amit fentebb el­mondottunk, nem önkényes kita­lálás, henem — bármilyen külö­nösen Hangozzék is — „valami­nek kell lenni a dologban": arra élénk bizonyíték az, hogy a vá­rosi hatóság a mai napon elren­delte a különös ház megvizsgá­lását. Szekerka János ugyanis'kérvényt adott be a városi tanácshoz, kérve a Csáky-ucca 11. számú ház le­bontásának megengedését. A kér­vényben részletesen felsorolja Sze­kerka János mindazokat a rette­netességeket, amiket ő és családja a „szellemek" kitüntető rokon­szenve következtében egy év óta kióllottak. Majd leszögezi, hogy sem ő, sem családja nem képesek és nem akarnak többé abban a házban lakni, ahol egy év óta nem tudtak egyetlen nyugodt éj­szakát végigélni. Szekerka János léhát le akarja bontani a házát, hogy igy elűzze a szeleket zúgató, disznókat röfögtető és kutyákat vonittató titokzatos lényeket, ő meg a családjával más, barátságosabb égtáj alá készül telepedni. A városi hatóság a napokban elrendeli a „szellemek" éjjeli me­nedékhelyének megvizsgálását s lehet, hogy akkor sok kérdőjel fog felkiáltójellé egyenesedni : meg­oldódik a sötét, körszakálas rej­tély. (h. r.) Szerencsétlenség az országúton (A Közlöny eredeti tudósítása.)' Zsolnai János békéscsabai szál­lító kedden délután megbízást adott egyik kocsisának, hogy egy szekér épületfát szállítson el az egyik megrendelőjéhez Csanád­apácára. A kocsis, Kukucska János, el is indult a hatalmas szállítmánnyal Csanádapáca község felé. A ra­komány egy ideig az országúton haladt, majd a község közelében Kukucska, hogy megrövidítse as utat, letért az országútról és az egyik mezei uton haladt a falu. irányában. Alig ment azonban a kocsi né­hány száz métert, az egyik kerék az ut egy mély gödrébe zökkent, ugy hogy a hatalmas teherrel meg­rakott szekér megbillent és a kö­vetkező pillanatban elvesztette az egyensúlyát. A szekér a reája rakott rengeteg teher nyomása következtében ekkor dőlni kez­dett. Kukucska János ezt észre­vette és igyekezett elugrani a ve­szedelem elől, de elkésett. A felboruló szekérről lehulló építkezési fák és gerendák maguk alá temették a szerencsétlen em­bert, akit a sok fa teljesen elte­metett. Szorongatott helyzetéből az arrajárók szabaditottók ki a nagymennyiségű gerendák alóL Ekkor kiderült, hogy Kukucska Jánosnak a több apró zuzedáson kivül a bal lábát is eltörte a reája zuhant sok fa. A szerencsétlenül járt kocsist a békéscsabai közkórházba szállí­tották. A vizsgálat megindult. AWWVWWVWWVWWWWWWWA liuenhat milliót csalt ki egy asztalossegéd Hottinger Sándort átadták az ügyészségnek (A Közlöny eredeti tudósítása.) Megírtuk, hogy a rendőrség őri­zetbe vett egy Hottinger Sándor revü békéscsabai asztalossegédet, aki nem létező bútorokat adott el, egyszerre több családnak is és ilyen módon több milliót csalt ki a benne megbízó emberektől. Hottinger Sándorról a nyomozás megállapította, hogy körülbelül 16 millió koronát csalt ki a hiszékeny emberektől, azon a cimen, hogy egy teljes szobaberendezést szállít nekik, amit ő készített, de nála visszamaradt. A bútorokat persze sohasem és senkinek sem szállí­totta, ami annyival is inkább el­hihető, mert Hottingernek soha semmiféle eladni való bútora nem volt. Amikor az első feljelentés meg­történt ellene, egymásután jelent­keztek mások is, akiket a furfan­gos asztalos ezzel az átlátszó, szegényes ötletü mesével rászedett, azután pedig kifosztott. Közel tizre tehető azoknak száma, akiktől Hottinger buíoreladás ürügye alatt pénzt csalt ki. A pénzt persze mindig elköltötte, de a bútor szál­lításától állandóan tartózkodott. Hottingert a rendőrség az ellene beérkezett panaszok alapján elő­zetes letartóztatásba helyezte és csütörtökön átszállította a gyulai ügyészség fogházába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom