Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) április-június • 74-144. szám

1925-04-19 / 88. szám

EOTES SZABI áM KORONA Békéscsaba, 1925 április 19 Vasárnap 52-ik évfolyam* 88-ik szám Politikai napilap EldflzetéBl dijak : Hílyben és vidékre postán küldve : negyedévre 75.000 korona. Egy hónapra 250C0 korona. Példányonként 1000 korona* F6szetkeszt<5 ; Dr. Gyöngyösi János. FtbÜa Bnukesxtői P .-Horváth TtslefoaBsáKt: 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bákésctsfrfca II. kar. Ferencz József-tét 20. sa. — HlrdoEte díjszabás zaettai. Egységes valuta Jiözépeurópában Sem Csehszlovákia, sem pedig a középeurópai nemzeti államok valamelyike koránt sincsen oly önnálló helyzetben, hogy ne legyen szüksége nyersanyagokban, fél és egész készítményekben nagyobb importra, amit azután a maga jobb valutájában kell megfizetnie. S ugyancsak valamennyinek vannak különféle exporttételei, amiket többé-kevésbé gyöngébb valulák ellenében adnak el A modern gazdasági élet a kiterjedt belföldi piacon kivül egy szeles nemzetközi forgalommal is számol. A fejlődés mindenütt az egybefoglalásra, nem pedig a szétforgácsolódásra törekszik. Az öszszes gazdasági és társadalmi követelmények teljes felismerését jelentené, ha minden egyes utódállam valutájának megjavulásától függetlenül igyekeznék gazdasági életét különállóan szanálni. Épen azért a dolgok természetes sorrendjének megfordítását jelentette, mikor Lloyd George egy középeurópai vámuniót, a csehszlovák kormány pedig vámközösséget akart létesíteni az utódállamok és Oroszország között, mig a magyar kormány az utódállamokkal vámegyezményt keresett, még mielőtt a politikai elzárkózás a valuta rendszerek területén megszűnt volna. Semmisem fokozza ugyanis a napjainkban mutatkozó vámvédelmi mozgalmakat jobban, mint a tömeges árukivitel, amely mögött a valutaromlás lehetőségei lappanganak. Ha előtérben a világgazdaságnak a szabadkereskedelem felé irányuló törekvése áll is, mindazonáltal az egyes államok gazdasági fejlődését erősen korlátozottnak kell tekintenünk, amíg a külön valuták és a valuíáris zavarok az egyes országokat egymástól elkülönítik. Igy hát minden törekvésnek, mely a középeurópai gazdasági élet káoszában rendet akar teremteni, az egységes valuta megteremtésével kell megkezdődnie. Az egykori monarchiából kialakult hat utódállamnak egy valutáris egyezménybe való összefoglalása az egyedüli ut, mely kielégítő eredményhez vezethetne. Ilyen módon egységes valutára tennének szert az államok, melyeknek összterülete 1'25 millió négyzetkilómétert tesz ki, a lakosságuk száma pedig 90 millió s ennek a gazdasági egységnek a jelentősége bizonyára meghaladná még az egykori osztrák-magyar monarchia gazdasági súlyát is. Hantos Elemér e kétségtelenül igen érdekes szanálási tervezetének azonban éppen ugy megvannak a nehézségei, mint a többi terveknek, amelyek Középeurópa gazdasági egységét helyre akarják állítani. Mert lehet-e a valuta kérdését kiszakítani az egész gazdasági élet komplexumából ? Aligha inkább, mint a vámok vagy a forgalom kérdését. S még akkor nem is beszéltünk a politikai nehézségekről. Mert ne tévesszen meg bennünket az a könnyen előhozható érv, amely a háború előtti latin pénzunióra hivatkozik. Helyreáiit-e a valutáris egység a háború után a latin pénzuiiió semleges és győztes államéiban ? Távolról sem. A svájci frank erősen tiltakoznék, hogy összecseréljék a francia vagy belga frankkal. A gazdasági és politikai élet szét nem választható politikai egységet képez, egy és ugyanazon élő organizmus más-más tevékenysége csak, amelyeket nem lehet külön, saját helyén gyógyítani. Vagy egészséges az egész organizmus s akkor jól működnek az egyes résztevékenységet kifejtő tagjai, vagy pedig beteg s akkor a gyógyítást belül kell kezdeni, ahonnan a betegség szétsugárzik : a lélekben. Amig az a lelki atmoszféra, az a háborúsellenséges beállítottság uralkodik Közepeurópában, ami ma, addig se a szabadkereskedelem, se a vámunió, se az egységes valuta nem fogja meggyógyítani az utódállamok gazdasági nyavalyáit. WWWWWiWWWWWWWWWW A hétfői közgyűlés póttárgysorozata A hétfői rendes városi közgyűlés tárgysorozata a már ismertetett programon felül még egész sereg tárggyal bővült. A póttárgysorozat, amelyet szombaton délben állítottak össze, a következő : 1. Az éli. gazdasági népiskola 1925. évi pótköitségvetéselőirányzata. 2. Kraszkó Mihály felebbezése a villamosmü igazgatóságának autóvásárlási határozata ellen. 3. Bohnert József és Iritz Aladár kérelme legelőhaszonbérletí szerződés módosítása iránt. 4. Lakos Judit végelbánás alá vonás iránti kérelme. 5. Szabadságolás iránti kérelmek. 6- Építőipari téli tanfolyam sikeres munkájának elismerése ügyében miniszteri leirat. 7. Bérkocsiviteldijak megállapítása. 8. Az Országos Cserkészszövetség segélyezése. 9. Lilin ger István indítványa a közvilágítás kibővítése tárgyában. 10. Hankó Mihály indítványa Erzsébethelyen betonjárda készítése iránt. 11. Nyilas András indítványa Erzsébethelyen uj kut létesítése tárgyéban. A kamara a hólabdaszerződések ellen A szegedi kereskedelmi- és iparkamara a hozzá beérkezett panaszok alapján az úgynevezett hólabdaszerződések ellen a legerősebb eljárást indította meg. A már eddig is megtett intézkedéseknez fűződik a kamarának ez a lépése is, hogy a hólabdaszerződéseket terjesztő Keresztury Béla budapesti cég ellen indokolt feljelentést adott be a szegedi járásbírósághoz, mint büntető bírósághoz, kérve azt, hogy nevezett tetemes pénzbírság terhével köteleztessék arra, hogy hólabda ügyleteit hagyja abba. Megemlítjük, hogy a debreceni kamara hasonló tárgyú feljelentésére a bíróság 100,000.000 korona pénzbírság terhével köteNagyságos Asszonyom! Megértem, hogy csodálkozik, amiért nem röviden Ilonkának titulálom, de azt szeretném, ha már a megszólításból kitűnnék, menynyire komoly dolgokat akarok írni. Bevallom Magának, hogy ez a levél válasz egy másik levélre, amely tegnap érkezett s amelyet senki más nem irt, mint a kedves férje. Ugy van. Férje, ki nekem barátom volt és örömmel látom, ma is annak tartja magát, mert öt heti házasságuk után hozzám fordul tanácsért oly címmel, hogy én jobban értek a házasság lélektanához, mint ő, mert én nem vagyok benne. Én objektív tudok . lenni, mondja ő, meg azután a szereplő személyeket is jól ismerem. A két utolsó érv ugyan ellentmond egymásnak, mert vagy objektív vagyok, vagy jól ismerem a személyeket. Ő persze nem is tudja, hogy milyen jól ismerem és mindkettőnk, de főleg a Maga érdeke, hogy sose is tudja meg. Ha őszinte akarok lenni, bizony néha kis lelkifurdalást érzek a Maguk házassága miatt, mert ludasnak érzem magam benne. Senki sem tehet arról, hogy barátom s a Maga immáron 5 hetes férje véletlenül és váratlanul akkor toppant be hozzám, amikor Maga, hogy is mondjam csak, — nem épen véletlenül és legkevésbé se váratlanul nálam időzött, miközben a kedves Mamája odahaza őszintén azért aggódott, hogy Maga most a korcsolyapályán töri a szép ivelésü és általam annyira méltányolt nyakát. Hogy azután barátom elhitte a kifogást, ez már magában is predesztinálta őt a férji hivatásra, tehát a házasság létrejövttelénél csak mellékszerepet játszott az ő vagyona és együgyüsége, a Maga szépsége és raffinementja stb. stb. A férje határozottan szerelmes volt Magába s ezt mondta három héttel ezelőtt még Velencében is. Én azt hittem, már Maguk régen Rómában járnak és épen a legszentebb szerelem felemelő érzésével állottam a Frari-templomban Bellini dekadensül szép Madonnája előtt, amikor a Maga ismerős hangja szinte a kabátomnál fogva rántott le az égből a földre. Magyarán mondva, meg akartam lógni (bocsánat a nem irodalmi kifejezésért), de Maga észrevett és a mód mellett, ahogy üdvözölt, semmikép sem tagadhatta volna le, hogy dacára a nászútjának, örült nekem. Valljuk be most már, hogy ebben a Maga örömében egy csöpp kegyetlenség is volt számomra quasi fenntartva: a mi, korlátokat nem igen ismerő barátságunk után nem vágyódtam túlságosan a nászutján való viszontlátásra, de erről más alkalommal. Hogy visszatérjek és rátérjek a tulajdonképeni tárgyra, Maga még a Frariban kissé ellentmondást alig tűrő hangon rászólt a férjére, hogy vegye ki a zsebéből a kezét. Mintha a drága szép Madonna is talált volna valami kivetni valót ebben az erélyes felszólításban, azért ebben nem vagyok egészen bizonyos. Hogy azonban én hibáztattam, az minden kétséget kizár. Jó, jó, tudom, hiszen elvégre egy feleség mondhatja az urának, hogy ne tartsa a kezét a zsebében, de hogy milyen hangon mondja neki, az a fontos. Azután másnap visszaküldte őt a hotelba egy sálért. Az ebéd fogásait az ő beleszólása nélkül Maga rendelte. Ó a Goldoniba akart menni, Maga a Fenicébe. A hanghordozásában viselte a fölényét. Ez engem bántott. Mert tudtam, hogy őt bántja. És mert helytelen és alapját képezheti egy nem boldog házaséJetnek. Hiszen én tudom, hogy azért ez nem lesz ugy. Megírta a férje, hogy már emiatt volt egy beszélgetésük is. Maga szerényebb lesz. És a fölényét ugy fogja csillogtatni, mintha Maga volna a nivótlanabb. Higyje el, oly könnyű egy férfival, elhitetni, hogy ő az okosabb. És mivel az asszony az értelmesebb, nem is szabad, hogy ez probléma lehessen. A férje azt irja nekem, hogy ő „papucs" alá került. Tudja-e Aszszonyom, hogy a papucs csakis akkor elfogadható öltözködési cikk, ha az egy karcsú női lábacskát díszít ? De ha azt az asszony férjének 46-os lábára húzza fel, akkor bizony csúf eszköz lesz belőle. Mert a papucs alatt ugyan a férj szenved hivatalból, de a feleség kínlódik — magánszorgalomból. Mert — és ezt beláthatta — nem lehet kellemes állapot az, ha a feleség tudja, hogy a férje vakon engedelmeskedik neki. Ennek a vége az, hogy a férj a feleség egy szükséges szervévé alakul, illetve alacsonyodik s ez az állapot talán még megalázóbb a feleségre, mint a férjre. Mert ez aztán igy megy végig. Ha a „papucs" pontos definícióját kérnék tőlem, azt mondanám, hogy a papucs egy olyan ruházati cikk, melyet az ésszerűtlen asszony férjének az oltár lépcsőjén huz fel és