Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) április-június • 74-144. szám

1925-04-16 / 85. szám

EOTES SZABI ARA Békéscsaba, 1925 április 16 Csülöríök KORONA 52-ik évfolyam, 85-ik szám Politikai napilap Előfizetési dijak : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre F5.000 korona. Egy hónapra 25000 korona. Példányonként 1000 korona. Főszerkesztő; Dr. Gyöngyösi János. Felelő* cserkesztől P.-Eorv&th Rezső. Telefonns&m : 7 Szerkesztőség és kiadóhlvaUl: Békéscsabád El. ker. Ferenci József-tér 20. Ef. — Hlrdetél díjszabás szerint. TI fájó seb Londonból jelentik a MTI-nek: A Foreign Affairs áprilisi számá­ban dr. Medinger Vilmos, a prá­gai parlament egy tagja, cikket irt arról, hogy milyen a kisebbsé­gek helyzete mostan Európában. Az uj államok — mondja — nem oldották meg a nemzetiségi problé­mát, ellenkezőleg uj nemzetiségi problémák terhét vették magukra. A csehek alig teszik ki saját él lamuk lakosságának 51 százalé­kát, a szerbek alig 50 százalékát érik el az egész népességnek, a románok pedig tulajdon statiszti­kájuk szerint csupán 70 százalé­kát képviselik Románia lakóinak. A régi Ausztria olyanféle állam volt, mint valami nemzeti föderá­ció és türelmes volt a nemzeti­ségekkel szemben, amelyek közül, egyik se birt abszolút többséggel. Az uj államok ezzel szemben okvetlenül nemzeti államok akar­nak lenni. Jelenleg 47 millió em­ber él Európában különböző ide­gen kormányok uralma alatt; ezek túlnyomó részben igen elégedet­lenek sorsukkal. A Nemzetek Szö­vetsége nagyon helyesen járna el, ha az emberiségnek ezt a kérdé­sét tudományos tanulmány tár­gyává tenné. A közel keletről és a balkán­államokról a kisebbségek súlyos panaszokat emelnek üldözések, erőszakosságok, gyilkosságok és elkobzások miatt. Nyugaton ezt az üldözést gyakran látszólagos törvényszerűséggel leplezik, de lényegében mindakét eset egészen azonos. Ha valamelyik parlament azt a határozatot hozza, hogy a volt monarchia hadikölcsöneit nem váltja be, látszatra ez csupán egyszerű pénzügyi rendszabály. A hadikölcsönök azonban jelenleg főkép a kisebbségek kezében van­nak, amelyek korábban államfen­tartó elemet alkottak és amelyek most ennek az intézkedésnek kö­vetkeztében többet vesztenek, mint a jelenlegi többség. A békeszerződések megalkotói­nak jobban kellett volna ismer­fniök ezeknek az uj államoknak gondolkodásmódját. Ebben ez esetben bizonyos alkotmányos biz­tosítékokat kötöttek volna ki a ki­sebbségek védelmére és nem elé­gedtek volna meg azzal, hogy csupán „úrias bánásmódot" ajánl­janak a kisebbségekkel szemben. A kisebbségek panaszkodnak továbbá az úgynevezett földrefor­mok ellen. Tudományosan nem ilehet bebizonyítani, hogy gazda­sági szociális szempontból szük­séges lett volna több millió hold földet elvenni. Ellenkezőleg, ezek az intézkedések elsősorban arra vezettek, hogy a termelés meg­csappant és a munkaalkalmak is csökkentek az illető országokban. A cseh köztársaság területén pél­dául először 15 ezer, azután 100 ezer, később 245 ezer, végül 500 ezer holdat koboztak el és ez a mennyiség napról-napra nő. A ki­sajátítási árat a legtöbb esetben persze egyáltalán ki sem fizették. Miután ezt az elvet más birtok­kategóriákra nem alkalmazták, ilyenmódon a legsúlyosabban meg­sértették a jogegyenlőség elvét. Ha már szükség volt a nagybir­tok lefaragására, ezt tisztességes módon, teljes kártalanítás mellett kellett volna végrehajtani. A cseh állam több százezer hold földet vett el a kisebbségektől és adott oda a többség tagjainak. A ki­sebbségek földbirtokigényeit egy­szerűen mellőzték. A reíormokat a többség uralomvágyó módon, a kisebbség megkérdezése nélkül hajtotta végre. A kisebbségeknek tehetetlenül kellett nézniök, ho­gyan rabolják meg saját tulajdo­nuktól, hogyan bocsátják el hiva­talnokaikat és a földreform ürügye alatt hogyan vetkeztetik ki nem­zetiségéből az ő kerületeiket. A kisebbségeknek más téren is súlyos gazdasági sanyargatást kell eltürniök. Az állam előnyben ré­szesiti a többség hozzátartozóit a közhivatalok betöltésénél, a javak­ban való részeseltetésnél és még sok más vonatkozásban. Csaknem valamennyi törvény hátrányos ren­delkezéseket tartalmaz, amelyek éle a kisebbségek ellen irányul. Közép-Európa balkanizálása — ezzel fvégződik a cikk — a béke­szerződések legsúlyosabb téve­dése volt. Ausztria összeomlása és szomszédainak nyomorúsága egyenes következménye ennek a tévedésnek, amelynek jóvátétele évről-évre mind nehezebb lesz. Rablóbanda támadta meg a bolgár királyt Szófia, április 15. A rablótáma­dásról, amely ma d. e. 11 órakor az Orchaniei országúton a király ellen történt, ma a következő részleteket állapították meg : Boris király Orchanieből az országúton autózott vissza. Előttük egy autó­busz ment, melynek utasai lelke­sen éltették a királyt. Az udvari autó nagy sebességgel rohant Szó­fia felé, amikor egy fordulónál az országút két oldala felől golyók süvítettek a király és kísérői felé. Egy rablóbanda lövöldözött az országúti utasokra. Az udvari va­dászt egy golyó találta, a soffőr pedig az arcán sebesült meg és hátradőlt. Az autó megállt és a következő pillanatban csúszni kez­dett visszafelé, mert azon a he­lyen, ahol a rablótámadás történt, nagyon meredek az országút. Az autó fához ütődött és darabokra tört. A kisérők közül Ilcsev tanár, akit időközben a banditák golyója megsebesített, magas ivben repült ki az autóból. Mindez néhány perc alatt történt. Maga a király is többször lőtt az autóról. Köz­ben az autóbusz utóiérte a királyt, megállt és most már ennek uta­sai is tüzeltek a banditák után. A király felült az autóbuszra és Orchaniebe utazott, ahol Csak negyven százalék adó folyt be Az adófelszólamlási bizottságok működése — Sok italmérő engedélyét visszavonták — Közel tízmilliárd az idei adóhátralék riadót fúvatott. Az autóbusz utasai Tomatov testőrkapitány vezeté­sével messze az erdőben üldözték a banditákat, eközben a banditák megölték és kirabolták a sebesült tudóst. Az autóbusz a katonákkal üldözőbe vette a rablókat és meg­kerülte az erdő szélét. A sűrűség­ben még a banda visszafelé lö­völdözött. Majd mélyebbre vették be magukat és eltűntek. A király az autóbusz utasaival együtt sér­tetlenül tért vissza Szófiába. Páris, április 15. A Matin tudó­sítója a bolgár király ellen elkö­vetett merényletről a következőket közli: A király tegnap autón va­dászatra indult és amikor az Iska­szorosban az Arrare Konoknál volt, kommunista rablóbanda puskatüzzel támadta meg az autót. Az udvari vadász és egy másik kisérő, lövéstől találva azonnal meghalt és a soffőr is súlyosan megsebesült. A király ekkor saját­kezüleg vezette az autót vissza­felé, közben azonban nekiment egy fának. Ezután a legközelebbi kaszárnyába ment gyalog, ahon­nan intézkedett, hogy katonaságot küldjenek ki a rablóbanda kézre­kerítésére. Ezután visszatért Szó­fiába. (A Közlöny eredeti tudósítása.) Mátéffy Domokos pénzügyigaz­gató a vármegyei közigazgatási bizottság ülésén száraz adatokkal ugyan, de azért megrázó és döb­benetes képet rajzolt a vármegye adózóinak immár katasztrofális teherbíró-képességéről. A pénz­ügyigazgató jelentése minden kom­mentár nélkül, csak adatainak felvonultatásával bizonyította be, hogy igazunk van akkor, amikor az adóalanyok képtelenül súlyos anyagi terheléséről irunk, ami ki­zárja azt, hogy megfizethessék a reájuk kivetett rettentő adókat. A pénzügyigazgató jelentésének első része személyi ügyeket sorolt fel. Bejelentette, hogy a pénzügy­miniszter Gyula, Orosháza, Szarvas és Békés községekben a forgalmi­adó hivatalokba állami megbízot­tat rendelt ki, mig Mezőberényben és Gyomán uj vezetőt nevezett ki. A miniszternek eme rendel­kezései ellen a községek panasz­kodtak, mert azokban önkormány­zatuk megsértését látták. A mi­niszter szerint a községeket itt semmiféle sérelem nem érte, mert a cél az, hogy az államnak ezt a legfontosabb jövedelmi forrását ugy kezeljék, hogy az egyenlő teherviselés elve az egész vonalon megvalósuljon. Ehhez pedig szük­séges az, hogy azok a közegek, akik ennek a célnak szolgálatá­ban állanak, minden idejüket az ellenőrzés hatályosságóra fordít­hassák. Ha a kitűzött célt ezen a téren elérték, az önkormányza­tokat ebben a tekintetben is vissza fogiák állítani. Ezután az adófelszólamlási bi­zottságok működéséről számolt be a jelentés. A hét bizottság immár befejezte működését, amely 158 napot vett igénybe. Ezalatt 2684 felebbezést tárgyaltak le és körül­belül 16.000 darab iratot vizsgál­tak át. A jövedelem- és vagyon­adóból összesen 211.841 koronát, vagyis 12 százalékát törölték. A házadó ellen Gyulán és Békésen általános volt -a panasz. Ott az történt, hogy a nyers ha­szonérték megállapításánál a ki­vető közegek nem voltak figye­lemmel az épületek minőségére, fekvésére és a lakások terjedel­mére, miért is a kivetés arány­talanul történt meg. A panaszokra elrendelt revízió során 999 82 K-t töröltek, a kincstári házhaszon­részesedésből pedig 283 08 K-t. Házadórevizió jelenleg Tótkom­lóson és Békésen folyik. A pénzügyigazgató bejelentette, hogy a pénzügyminiszter legkö­zelebb házadóutasitást fog ki­adni, amelyben a kizáróan ipari műhelyek céljaira használt helyi­ségek részére — ha bérbeadva nincsenek — állandó adómentes­séget fog biztosítani. A pénzügyigazgatóság március hónap folyamán italmérési, do­hányárusitási, szeszfőzdelétesitési, bornagykereskedői és denaturált szesz eladására 20 engedélyt adott ki, ugyanakkor azonban 16-ot visszavont. A március havi adózás szám­adatai a következők voltak: Negyedévi összes adótartozás 1,786.225 aranykorona, aminek összesen csak 39 százalékát fizet­ték be az adózók. De ha az egész évi előírásra történt befizetéseket vizsgáljuk, az adófizetési száza­lékszám még feltűnőbb, sőt egye­nesen siralmas lesz: összesen 112 százaléknyi adó van még hátra­lékban, az adózóknál, akik feltűnő módon tartózkodnak az adózástól. Márciusban tehát befolyt (papir­koronákban): együttesen kezelt adókban 4.413,373.060, forg. adó és illetékekben 4.263,574.493, ösz­szesen 8.676,947.553 K. A pénzügyigazgató jelentése végén beigéri az adóhátralékok legszigorúbb behajtását, amit némi tamáskodással bátorkodunk tudo­másul venni. Mert a nótával azt tartjuk, hogy — ahol nincs, ott ne keress 1...

Next

/
Oldalképek
Tartalom