Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) április-június • 74-144. szám

1925-06-20 / 137. szám

EGYES §ZAM ASSA kokoisa Békéscsaba, 1925 junius 20 Szombat 52-ik évfolyam, 137-ik szám Politikai napilap Előfizetési dijak : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre 75.000 korona. Egy hónapra 25000 korona. Példányonként 1000 korona. Fóssstkesztó ; Dr. Gyöngyösi Jánou. F«l«16i HwrkMstói P .-Horváth Ra»S. Telafonssám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabái! •. ker. Ferenci József-tér 20. is. — Htedctte díjszabás szerint. A föld válsága Nehéz megállapítani, vájjon milyen eredményt hoz az országra a föld idei termése. Ha lesz tűrhető búzatermés, nem perzselődik-e le a gyep, lesz-e széna az állatok eltartására, terem-e majd kukorica, mely majdnem olyan fontos, mint a búzatermés. Egy vagy két hónap leforgása alatt megkapjuk rá a választ. Ezek a kérdések azonban a mezőgazdaságnak állandóbb problémája, mely nem egy esztendő eredményétől függ. A hóboru alatt és a háború után következő változások a mezőgazdaságot válság elé állították. Különösen az utóbbi hónapok élezték ki ezt a kérdést. A mezőgazdaságnak sürgős szüksége van hitelre. Nem olyanra, amelyik egy vagy két hónapra váltóval elintézhető, hanem befektetési kölcsönre, mely a lerongyolódott mezőgazdaságot teljesen talpraállitja. Ilyen kölcsön ügyében tárgyaltak külföldön a kormány megbízottai. Ha ezt a kölcsönt megkapjuk, ugy megvan a lehetősége annak, hogy a pénzzel orvosolhatjuk a mezőgazdaság bajait. A pénz kézhezvételének, a kölcsön kiutalásának előfeltétele az, hogy a hitelezők a pénzük felől biztosítva legyenek. A külföld' pedig csak akkor ad pénzt, ha nem kell tartani attól, hogy pénzvesztes lesz, hogy a földreform következtében egyik vagy másik birtokot, melyre kölcsönt adtak, majd igénybeveszi az állam és felosztja az igénylők között. Azt, hogy mit jelent az igénybevétel, bizonyára sokan a saját kárukon tanulták meg, de még inkább tudja az óvatos hitelező. Nincs ugyanis kedve manap senkinek sem arra, hogy évente 70 — 80 kilogram búzát kapjon, mig a vételárat egy bizonytplan időben, esetleg tiz év múlva határozzák meg vagy kapja meg a tulajdonos vagy a hitelező. Tudják jól, hogy a kölcsön megkönnyítése érdekében rendelet jelent meg, mely könnyítéseket tartalmaz a földreform és az igénybevétellel szemben. Ez azonban nem elegendő. Ha csakugyan azt akarják, hogy a rendes mederbe terelődjenek a dolgok, ugy egész munkát kell végezni. Tessék végre likvidálni az egész földbirtokreformot. Tessék véglegesen lebonyolítani és befejezni ezt a kérdést. Szabadítsák végre fel a föld szabadforgalmát. Az eddigi eredmények már megmutatták, milyen kevés sikert hozott az egész reform. Nagyobb siker még kevésbé várható. A felszabadult földforgalom azonban uj életet hoz az egész közgazdasági életbe. A kormány egyébként maga is ismeri a földreform következményeit, mint ahogy ezt egyik cikkében Schandl államtitkár leszögezi. Románia példája mutatja, hogy hová vezetett az a földbirtokreform, mely a tulajdon szentségét nem valami túlságosan respektálja. Maga az államtitkár állapítja meg, hogy a román mezőgazdaság éveken keresztül nem fog tudni külföldre szállitani, mert a reform következtében teljesen megállott a termelés. Ha azonban mégis szüksége volna a kormánynézete szerint segítségre a földnélküli osztálynak, ugy adják meg ezt a segítséget más formában. Hozzanak annyi rendelet és novella után egy legújabbat, mellyel ne örökáron, de hosszabb bérlet formájában adják ki a rászorultaknak a földet. A földbirtokosok háromnegyed része ez esetben hajlandó lenne a feles vagy haszonbérlőnek még anyagi segítséget is nyújtani ahhoz, hogy a bérbekapott földet megművelhesse. Tessék átalakítani ilyen bérletekké azokat a földeket is, mellyel az uj földtulajdonos nem bir, mert nincs meg hozzá a forgótőkéje és befektetése. Igy jól jár a földnélküli, t

'ól jár a földbirtokos és még job)an az állam, amelynek nemhogy támogatni nem kell az ilyen kisembert, de nyer vele uj adóalanyt, aki már az első esztendőben fizetni tudja a közterheket. Amundsen visszatért a Spitzbergákra Berlin, junius 19. Amundsen északsarki repülőutjáról a reggeli lapok ugy értesülnek, hogy a két repülőgépet északi sarki utjuk közben a kedvezőtlen szelek nyugati irányban tetemesen eltérítették. Május 22-én hajnali 1 órakor kénytelenek voltak, minthogy a benzinkészlet felét már elhasználták, egy jégrepedés felett kényszerleszállást végrehajtani. Mindkét repülőgépet a leszállás után azonnal jégtömegek zártak körül. A kutatók megállapították, hogy az északi szélesség 87 fokán és 47 percén és a nyugati szélesség 10 fokón_ és 20 percén vannak. Május 25-én és a következő napokon minden energiájukat arra irányították, hogy újból fel tudjanak szállni. Az egyik gépnek végre a legnagyobb nehézségek órán sikerült startolni. Jóllehet a repülőgép tetemes sérüléseket szenvedett, mégis ki tudott szabadulni a jégtömegekből, azonban újból le kellett szállnia. Junius 15-én az expedíciónak sikerült jelentékenyen megkönnyített megterheléssel újból felszállnia. Úgyszólván az egész felszerelést ki kellett dobni a gépből. Csupán csak igen kevés benzint tartottak meg. Az expedíció a rendkívül erős köd ellenére mintegy 9 órás ut után elérte az északi fokot. Amundsen itt érintkezésbe lépett egy arra hajózó norvég vitorlással. A heves viharok arra kényszeritették az expedíciót, hogy a Franklin-sziget nyugati részén védeltnet keressenek. Minthogy a vihar a következő napon sem veszteit erejéből, az expedíció több tagja a norvégekkel Kingbayba utazott a további benzinkészlet beszerzésére. Az expedíció éjjel 1 órakor érkezett Kingbayba. A repülés egész folyamán nem sikerült szárazföldet megpillantani. Amundsen valószínűtlennek tartja, hogy a Jeges-tenger európai részén egyáltalában van szárazföld. Augusztusban kezdik épiteni a postapalotát A palota építője ma helyszíni szemlét tartott — Némi eltolódások lesznek az építési tervlen — Csatornázni kell az Apponyi-uccát {A Közlöny eredeti tudósítása.) A város közönsége, de különösen a postát leginkább igénybevevő kereskedővilág bizonyára örömmel és megnyugvással veszi tudomásul, hogy a mai napon ismét történt egy jelentős lépés a békéscsabai postapalota megvalósulása felé. Szerdán reggel Békéscsabára érkezett Kármán Aladár budapesti műépítész, akit a postakincstár a postapalota megtervezésével bízott meg s miután a város vezetőségével, mint telektulajdonossal és a mérnöki hivatallal tárgyalásokat folytatott az épület felépítésére vonatkozóan, megszemlélte a postapalota telkét. Kármán építész főleg azért utazott le személyesen, hogy a telek fekvését tanulmányozza és ellenőrizze azt, hogy az általa elkészített épülettervek alapján azon a helyen meg lehet-e valósítani egy olyan jelentékeny középületet. Alkalmunk volt a budapesti műépítészt felkeresni és vele az építkezésről beszélgetést folytatni. Kármán Aladár műépítész elmondotta, hogy az épületterven az a sok kéz, amelyen a terv elkészülte óta keresztülment, sokféle változtatást végzett. Ezek közül a legszembetűnőbb az, hogy a postapalota első emeletén — ott, ahol a postafőnök lakása lesz — még egy tisztviselői lakást fognak épiteni. Ezt nem a főnöki lakás terjedelmének rovására épitik meg, hanem az egyes hivatalos helyiségek terjedelmét szűkítik meg és az igy kapott teret használják fel lakásépítésre. A posta ugy gondolja, hogy a forgalom egyelőre a kisebb helyiségekben is lebonyolítható lesz, abban az esetben pedig, ha túlságosan felszaporodnék, a lakást egyszerűen megszüntetik és helyiségeit a hivatalos, termekhez csatolják. A műépítész ezenkívül a palota fűtésének, csatornázásának és vízvezetékének kérdését is meg akarta oldani. A központi fűtés a palota pincéjében nyer majd elhelyezést, olyképen, hogy a kazánház mélyen a föld színe alá kerül majd. Az eddigi terv a kazánházat 2 méter mélységben akarta elhelyezni, Kármán műépítész azonban ezt nem tartja megfelelőnek, mert szerinte 3 méternyi mélységbe kell levinni azt. Ebben a mélyben kell majd megépíteni a kazánháznak azt a vasbetonteknőjét, vagyis alépítményét, amely a drága gépi berendezéseket hivatott megvédeni a talajvizek ellen, amelyek ilyen mélységben már bőségesen jelentkeznek. A csatornázás kérdése már jóval súlyosabb és bonyolódottabb ennél. Az uj terv szerint ugyanis a postapalota szennyvizeit az Élővízcsatornába kell kivezetni, természetesen szabályszerűen átszűrtén és megtisztitottan. Ezt a csatornát az épületből az ucca utteste alá vezetnék, kétoldalt s egyúttal összekapcsolnák az egyidejűen létesítendő csatornázással, amely az Apponyi-ucca házainak szennyvizeit vezetné k« a főcsőbe. Vagyis eszerint az Apponyi-uccát teljesen csatornáznák, rendes és modern földalatti csatornázással. Ugyanakkor felmerült az a terv is, hogy a sok szennyvizet termelő Fiume-szállót is összekötnék a csatornahálózattal, olymódon, hogy kivezető csöve a Szent István-tér utteste alatt a főcsőbe torkollnék. Ez a megoldás, — ha csak terv formájában is — bizonyára élénk örömet fog kelteni az Irányi- és Munkácsy-ucca lakosai között, hiszen a Fiume-szólló szennyvizének rendes csatorna utján való eltávolítása esetén a környék végleg megszabadulna mai, folyton bűzlő árkától. Az Apponyi-ucca csatornázásához azonban az szükséges, hogy az érdekelt háztulajdonosok a költségekhez hozzájáruljanak. Ebből a célból a város rövidesen érintkezést keres a házigazdákkal a hozzájárulási összeg nagyságának megállapítása miatt. Ha ez az akció a háztulajdonosok ellenkezése miatt meghiusul, a posta és a város a maguk terhére lesznek kénytelenek megépíteni a csatornát. Végezetül kijelentette még a műépítész, hogy a postapalotára pár napon belül kiírják a pályázatot, amely rövid lejáratú lesz. Ennek lezajlása után az építkezés azonnal megindulhat. Tehát julius hó végén, de augusztus hónapban egész bizonyosan megkezdik az építkezést, amelyet majd olyan iramban folytatnak, hogy a palota még az idén tető alá kerülhessen. Zürichben a magyar korondü 72.50-el jegyezték.