Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) április-június • 74-144. szám

1925-06-17 / 134. szám

2 BÉKÉSMEÖTEI KÖZLÖNY Békéscsaba '5925 jasrttis 37"" még nem egészen végleges. Kér­tük a Népszövetséget, hogy az elvi hozzájárulást adja meg a tisztviselők fizetésemeléséhez, még­pedig a státusrendezésre való te­kintettel 20 százalékkal. 15 száza­lék lineáris rendezésre és 5 szá­zalék a státusrendezésre fordíttas­sák. A Népszövetség hozzájárult a kéréshez. Tehát ez a 15 száza­lékos fizetésemelés a szanálás kez­detéhez viszonyítva tulajdonképen 32 százalékos fizetésemelésnek fe­lel meg. Legalább 40%-os fizetés­emelés szükséges és ezt csak fokozatosan akarjuk keresztülvinni. A kultuszminiszter állandóan támogatná a muzeumot Szakközegei küld ki az anyag selejtezésére s átcsoportQsitására (A Közlöny eredeti tudósítása.) Ismeretes, hogy a békéscsabai muzeum a kitűnő és szakszerű vezetés ellenére is hatalmas ne­hézségekkel küzd, mivel az állam azt az értékes és tekintélyes tá­mogatást, amelyet a békeévek alatt nyújtott, már évek hosszú sora óta megvonja a muzeumtól. A város vezetősége a muzeum igazgatóságának előterjesztésére már sokszor foglalkozott ezzel a kérdéssel és nem egyszer közvet­lenül fordult a vallás- és közok­tatásügyi miniszterhez a muzeum részére fokozottabb anyagi támo­gatás kieszközlése céljából. A muzeum jövője hosszú ideig teljesen sivárnak és kilátástalan­nak látszott. A város felterjeszté­sei felett azonban — ugy látszik — mégsem siklottak el érzéketlenül a minisztériumban, hanem az ösz­szes méltánylást érdemlő körül­mények mérlegelésével a mentésre határozták el magukat. A mai napon ugyanis örvende­tes hangú leirat érkezett a polgár­mesterhez a vallás- és közoktatás­ügyi minisztériumból. A leirat min­denekelőtt leszögezi, hogy a mi­niszter készségesen kilátásba he­lyezi a békéscsabai muzeum és könyvtár állami támogatását. A leirat kifejti, hogy a támogatás előtt szükségesnek tartja a muze­um gyökeres átszervezését és a könyvtár rendezését. A muzeum anyaga ugyanis olyan vegyes, hogy csak alapos selejtezés és át­csoportosítás esetén üti meg azt a szinvonalat, amelyet ma a szak­emberek érdekeinek és a közön­ség kulturális igényeinek megfelelő vidéki közgyűjteménytől a kultusz­miniszter megkíván. Az átirat bejelenti, hogy ameny­nyiben a muzeumi bizottság arra felkéri, az anyag selejtezésére és átcsoportosítására készséggel küld rövid időre szakembert, akinek munkája tartamára a város a kul­túrpalotában biztosithat szállást. Ha ez a bizottság megteszi erre­vonatkozó jelentését, a jelentés alapján fog a miniszter a muzeum és a könyvtár rendszeres gyara­pításáról gondoskodni. Addig is, egyelőre, tudományos és ismeret­terjesztő könyveket és folyóirato­kat fog a békéscsabai kultúrpalota számára küldeni. A kultuszminiszter elhatározása minden bizonnyal őszinte örömet fog kelteni az arra illetékesek és a müveit közönség körében, mert az a muzeum és könyvtár rend­szeres támogatásával ezek fellen­dülésének uj korszakát jelenti. Az ACsEV pere az AEGV ellen A főtárgyalás második napja — Vasutigazgatók kihallga­tása — A törvényszék elrendelte a bizonyítás kiegészítését (A Közlöny eredeti tudósítása.) Az Arad—Csanádi Egvesült Vas­utak által az Alföldi Első Gazda­sági Vasút, illetőleg ennek igaz­gatója : Hadi Antal ellen indított sajtóper főtárgyalásán az első nap délutánján megkezdték a tanúki­hallgatásokat. Tóth Ferenc dr. tanácselnök elsőnek Koronkay Frigyest, az ACsEV igazgatóját hallgatta ki részletesen & két vasúttársaság egymásközötti, egykori viszonyára nézve. Utána Óvári Lajos aradi CFR főtisztviselőt, majd Jordán Emil dr. kereskedelmi miniszté­riumi osztálytanácsost hallgatták ki. Ez a kihallgatás délután 6 óráig tartott, amikor is az elnök megszakítva a tárgyalást, a bíró­ság tagjai hazautaztak Gyulára. A főtárgyelás második napján, kedden reggel fél 9 órakor kez­dett tárgyalni a törvényszék. Foly­tatták Jordán Emil dr. kihallga­tását. Egy súlyos vallomás Jordán dr. elmondotta vallomá­sában, hogy az ACsEV az AEGV terhére olyan összegeket is felszá­mított, amelyeket ez már régen rendezett. Tud róla, hogy az AEGV csak sokára és csak rész­ben kapta vissza az irattárát, a könyvelési könyvek mellé pedig nem kapta meg a mellékleieket. Az ACsEV lejben követelte a já­randóságait, noha a kereskede­lemügyi minisztériumban errevonat­kozóan ugy állapodtak meg, hogy az AEGV magyar koronában kö­teles iizetni. Az alkalmazottak át­vételénél és a nyugdíjazásoknál is helytelenül jártak el s aki nem ment — mert nem tudott át­menni — Aradra, azt elbocsá­tották. Petrovszky György dr.,az ACsEV képviselője : Tud-e arról, hogy az AEGV tartozott akkor egymillió koronával az ACsEV-nek? Jordán dr. : Igen. A továbbiakra nézve elmondotta, hogy az ara­diak akként igyekeztek kibújni a kötelezettségeik teljesítése alól, hogy meghatalmazás nélküli meg­bízottakat küldtek ide tárgyalni. Az volt a benyomása. egyebekről is, hogy huzni-halasztani szándé­koztak. Valószínű, hogy személyi ellentétek, sőt gyűlölet volt a két igazgatóságban. A huzavonából az AEGV-nek óriási kára volt. Az ACsEV gondatlanságát az bi­zonyítja, hogy rosszul telitett talp­fákat és távirópóznákat szállított, sokkal kevesebbet, mint köteles volt, a vonalakat pedig a szerző­dés ellenére nem tartotta állan­dóan üzemképes állapotban, mi­nek folytán annyira leromlottak, hogy a vasúti és hajózási főfel­ügyelőség be akarta szüntettetni a forgalmat. Az ACsEV egymillió koronányi ráfizetést emleget, év végén pedig csak 15 ezer korona volt állítólag a vesztesége a kis­vasuton. A bíróság a tanú megesketését mellőzte. A következő tanú Székely Ká­roly CFR felügyelő, aradi lakos, aki nagyjában hasonló vallomást tesz, mint Jordán dr. Az ACsEV eljárásában nem lát szándékossá­got vagy gondatlanságot, a ké­sedelmeskedésnek az akkori zűr­zavaros viszonyokat tudja be. Tud arról, hogy az ACsEV elvitte Békéscsabáról az AEGV bútorait és azt később átadta a CFR-nek„ Mint az ACsEV volt könyvelője, tudja, hogy az AEGV üzemire ők ráfizettek. A tanú megesketését* mellőzik. Felbontott iratládák Székely Károly dr., az Arad­Hegyaljai Hév. igazgatója fontos vallomást tesz. Jelen volta keres­kedelmi minisztériumban azokon a tárgyalásokon, amelyeket a két vasút elválása tárgyában tartottak. Tudja, hogy az ACsEV köteles volt minden aktát és iratot 14 rap alatt kiadni, ő az iratokat lá­dákba csomagoltatta^ a ládákat leszegeztette, de másnap regcgel valamennyit felbontva találták. Hallotta,, hogy Joanovics ACsEV­felügyelő nyitotta ki a ládákat, amelyekből többféle iratot elvett. Tud a CFR-nek átadott A2GV­butorokról, tud arról is, hogy az AEGV'mérlegét ugy készitefték el Aradon, hogy helytelen adatokat tartalmazott és olyan kiadások szerepeltek benne, amik sohasem történtek meg. Emiatt ck több tételt nem is fogadtak el. A talp­fákat rosszul teUíették és elkésve szállították, ezenkívül az ACsE\£ az ingyen kapott anyagokat a napiárnál magasabb árért adta tovább az AEGV-nek. Az anya­gokért a megállapodás ellenére lejt követeltek. Az iratokat nem adták ki, a jegyek bélyegilletaké­nek átalányozását pedig elmulasz­tották idejekorán megkérvényezni. Ezáltal rengeteg kárt okoztak az AEGV-nek Petrovszky ügyvédi: Azt állítják, hogy az ACsEV teljesen pénz nélkül hagyta az AEGV-t- Tud-e arról, hogy 1920 január 1-én az ACsEV 400 ezer koronát utalt ki az AEGV szanálására ? Székein dr.: Erről nem tud&k. A tanú megesketését mellőzik. Elnök ezután megkérdi a védőt, van-e indítványuk a külföldi tanuk kihallgatása utáni tarsukihallgatá­sokra nézve. A bizonyítás kiegészítése Berthóty Károly dr„ Hadi vé­dője, a bizonyítás kiegészítését kéri. Tanuként kéri kihallgatni Lakos György, Szegedy Kálmán dr. és Fritsch Dezső vasúti tiszt­viselőket. Petrovszky dr., a sértett képviselője a bizonyítás kiegészí­tését ellenzi. A bíróság határozathozatalra vonult vissza és pár percnyi ta­nácskozás után Tóth elnök kihir­deti a határozatot. Eszerint a bíró­ság elrendeli a bizonyítás kiegé­szítését, a védelem által bejelen­tett 3 tanú kihallgatása formájá­ban. A sértett képviselője ez ellen felfolyamodást jelent be. Gellényi Jenő aradi lakos, nyug. ACsEV vezérigazgató tanukénti kihallgatása következik. Pár perc­nyi tárgyalás után az elnök a tárgyalást 12 órakor megszakítja és folytatását délután 2 órára tűzte ki. A gyomai nyolcszáz esztendős néma nő csontváwi Megemlékeztünk már róla.,! hogy a napokban a gyomai Pedagógiai Társaság, me!iy a gyomai és end­rődi tanárokból és tanítókból, ala­kult, Krecsmúsik Endre tan,-ír v az ismert archeológus vezetése alatt a Gyoma közelében levő Síed­halomia tanulmányi kirándulást és régészeti próba-ásatást vezetett.­Vagy tizenhat tanár és tanitó és számos érdeklődő fogatokon, ásókkal és kapákkal felszerelve, napszámos erő sagitsége nélkül : vonult ki a halomhoz, met# hon-­foglaláskordbeli szláv nep temet­kező helye volt. Az egész nap szakadatlanul ásó pedagógusok vagy kilenc sirt tár­tak fel, ugyanannyi régi ember­vázszal s több érdékes Lalánték­gyixiüt hoztak felszínre. Átkutatok az egyik sirban egy hatalmas ter-r metü, 70 év körült szláv aő csont­vázára ahadtak. A mintegy nyolcszáz esztendős csontváz egy érdekes anatómiai rendellenessége alapján atra lehet következtetni, hogy az illető agg nő születésétől kezdve néma volt. A lefo vázak különboa nagyon korhadt: állapetuak vo'tak s ko­porsó nélkül feküdtek a föleiben. A Pedagógiai Társaság számos lelőhely átkutatását vette tervbe. Budapest rohanta a csabai piacon Akik szortabaton kora reggel íOl piacon jártak, megdöbbenve ós megbotránkozva állapították mag*, hogy egész sereg idegen Vásárló lepte el a piacot, hogy rcivid idő alatt lelegelje és letarolja azfí A-. békéscsabai háziasszonyok, akik. korán kelnek, hogy a leselsők le­gyenek a piacon és igy kedvüikra válogathassanak, a friss, áruk Ieg,-» javában, elszomorodva és elkese­redve jöttek rá,, hogy az ismeret­len siserahad njár megelőzte őket és megvásárolt mindon zsldség­és főzelékfélét, amelyekből- nekik már csak az ócskájává fonnyadtja maradt. Szombaton reggel; valóban, fel­háborító eset történt a piacon. Korán reggel budapesti piaci áru­sok nagy ssrege jalent meg a pi­acon és percek alatt összevásá­rolta az ott található friss árukat Az összes korai burgonyát, bop­sót, zöldbabot, a gyümölcsök leg­javát, a korai tök és uborka min­den található darabját összeszed­ték és nagy diadallal szállították ki a vasúthoz, hogy Budapestre vigyék. A békéscsabai háziasszonyok meglepődve látták ezt a nagy ro­hamot, de még jobban meglepőd­tek, amikor látták, hogy mig a hatósági közegek nem akadályoz­zák meg a fővárosi piaci áruso­kat a vásárlásban, addig helybeli kollégáikat közel sem eresztik oda, ahol a vendégek oly vehemensen vásárolnak. Amikor a rendőröket figyelmeztették, hogy a mohón vá­sárlók nem csabaiak, de kofák, a rendőrök ezt nem hitték el, mert fö­lényes biztonsággal léptek fel azok. A budapesti vásárlók hatalmas inváziója következtében a korai főzelékfélék nagy tömege rövide­sen és teljesen eltűnt a piacról, az árak pedig boszorkányos gyor­sasággal szöktek feljebb. A buda­pesti vásárlók kiruccanása ha mást nem, annyit letagadhatatla-

Next

/
Oldalképek
Tartalom