Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) április-június • 74-144. szám

1925-06-09 / 128. szám

2 iSEaÜSMEÖÍEÍ KGZLÍIíll Békéscsaba 1925 junius 9 A közgyűlés megelégedéssel vette tudomásul, hogy Zsiray Hugó főtisztviselőt az igazgatóság igazgatóhelyettessé léptette elő. Indítványok nem érkezvén be, Reisner Arthur igazgatósági tag javasolta, hogy Deutsch Vilmos vezérigazgatónak és Deutsch Iván műszaki igazgatónak a közgyűlés a kifejtett eredménydus munkálkodásért köszönetét fejezze ki és ezt foglalja jegyzőkönyvbe. A közgyűlés egyhangúan igy határozott. A közgyűlés befejezése után az igazgatóság vendégül látta a megjelenteket. Békéscsabai úriasszony a fekete császár fővárosában Gajdács Mátyásáé abesszíniai csodálatos élete — Ahol lovon járnak vizitbe az úriasszonyok — Töltöttkáposzta Afrika közepén Évekkel ezelőtt Abesszínia fővárosába, Addisz-Abebába került el egy békéscsabai fényképész: Gajdács Mátyás, aki ott a fotografálás . nemes mestersége mellett állatok és állati bőrök preparálásával is kezdett foglalkozni. Gajdács, aki csakhamar magas jólétre vergődött, 1923 ban hazajött Csabára és itt megnősült: feleségül vett egy Erős Olga nevü urileányt, a GOK egyik tisztviselőjének leányát, akii aztán magával vitt Abessziniába. A két év óta Afrika szivében élő magyar asszonykát most meglátogatta egy Afrikában utazgató magyar: Barátosi-Buczy Ferenc, aki a látogatásról és a vadonba szakadt békéscsabai úriasszony szines, egzotikus életéről a következőket irja : Addis Abeba ban, de nemcsak itt, hanem széles Abessziniában is az egyedüli magyar család : a Gajdács-familia. Az abesszin főváros örökké hegyremászó, karcsú eukalyptuszok közt kanyargó, hepehupás főuccájában van a Gajdács-ház. Európai stilü, háromablakos, földszintes épület, a környező mohamedán és benszülött házakétól elütő, hegyes tetővel. A homlokzatán hosszú tábla : Gajdács Péter Trophées, Oiseaux, Fourrures. Meglepő és bátorító ez a magyar felírás az ucca szines, turbános, exotikus kavargásában, a sok arab, görög és amhara betűs cégtábla között. Az udvar egy kis paradicsom. Ragyogó kék égbolt alatt óriási pálmák. Hosszú, puha olajzöld levelei a tetőt érik. Közöttük banán- és citromfák hajladoznak, melyek alatt, békés összhangban, örökké nyiló rózsabokrok tövén, egészen rendes, polgári gyalogpaszuly virit. Halott állatok közt A kapunyilásra egész majomcsapat ugrik felénk. Gorézák, páviánok, Mehrkatze-k (Cerkoff-majom) hada gázol végig a bársonytarke virágágyakon. Egy trópusok alá került európai ember tipikus házatája ez az udvar. A ház egyik része raktár és műterem. Veszedelmes, hosszú vadászatok drága emlékei vannak itt felhalmozva. Az egyik sarokban hatalmas viziló- és krokodilusfejek, a másikban óriási elefántok hófehér, preparált koponyái. Félelmetesen csillogó, karvastagságú hosszú agyarak. Egy szobában megbékélt oroszlán-, leopárd- és antilopbőrök, egymás hegyin-hátán, mennyezetig érő kötegekbe csomagolva várják az elszállítást. Az épület másik része lakóház. Mikor belépünk az értékes vadbőrökkel, exotikus fegyverekkel, pajzsokkal és különös formájú, hieroglifes vázákkal díszített fogadószobába, egy erősen szőke, kékszemű fiatalasszony emelkedik fel a leopárdbőrös díványról: Gajdács Mátyásné. A magyar szó, a magyar köszöntés iáthatóan meglepi. CsoA Hubertus Rt. közgyűlése (A Közlöny eredeti tudósítása.) Vasárnap délelőtt tartotta meg 14. évi rendes közgyűlését a Hubertus Kötött- és Szövöttárugyár részvénytársaság. A közgyűlést Rosenthal Adolf elnök távollétében Reisner Ede igazg. tag vezette, aki megnyitván a közgyűlést, megállapította a határozatképességet- A jegyzőkönyv vezetésére Zsiray Jucit, hitelesítésére pedig Szalay Gyulát és fiusz Károlyt kérte fel. Az igazgatóság jelentését Reisner elnök ismertette. A jelentésből kitűnt, hogy a vállalat, noha az üzleti életben mindenütt nagyfokú stagnáció állott be, tavaly is, az idén is megfelelően teljes üzemmel foglalkoztatva van. Ezt természetesen az előállított gyártmányok kitűnőségének, kiválóan jó minőségének és megbízhatóságának lehet betudni, hiszen országos, sőt külföldi viszonylatban is teljesen versenyképesek ezek a gyártmányok, amelyek szépség, ízlésesség, finomság és tartósság dolgában páratlanok a maguk nemében. A jelentés megállapította, hogy az 1924. üzleti év 335,218.048 korona tiszta nyereséggel zárult. Ebből — mint Deutsch Vilmos vezérigazgató ismertette — 150 milliót fordítanak osztalékokra, 5 milliót jótékonycélokra, 5 milliót munkásjóléti alapra stb. A részvénytársaság részvényenként 1500 K osztalékot ad, amely holnaptól kezdve kifizettetik. A mai viszonyok között ez a tiszta nyereség impozáns üzleti eredményt jelent, amely előtt csak a legnagyobb respektussal lehet megállani. A közgyűlés az igazgatóság jelentését egyhangúan elfogadta és a felmentvényeket megadta. A felügyelőbizottság jelentését Hollánder Lipót dr. olvasta fel, amelyet egyhangúan elfogadtak. A közgyűlés ezután tárgyalta és elfogadta az alapszabályok 4. és 23. §-ának megváltoztatását, ez alaptőkefelemelés és közgyülésösszehivás tekintetében. Visszaemlékezés a bosznla-hercegovinal csendórsőgre Egy készülő emlékirat és korrajz részlete Irta : dr. Zsilinszky bajos II. Bjelináról a Zvornik alatti Szrebrenicára kerültem a lengyel származású Moszakovszki Julián mellé. Legközelebbi magyar kartársam báró Malcomes Jeromos 60 kilométernyire tőlem Vlasenicán lakott. Szebrenicáról Dolnja Tuzlára helyeztettem át, .ahol a fiumei származású Foglár kerületi főnök mellett főispáni titkár, majd a bosnyák származású Bahtiárevits bég mellett különleges teendőkkel megbízott főnökhelyettes lettem. Innen a régi „Krajiná"-ba, Sanskimostra, onnan néhány rövid hónapig tartott megbízatásom végeztével Czazinba s végül szolgálatom nyolcadik esztendejében, miközben véglegesítésben, előléptetésben és kitüntetésben is volt részem, Boszna-Noviba küldtek szolgálati érdekből. E hét állomáshelyen igen sok különleges megbízatásom is volt. Bjelinán a magyar érdekek közvetítője, a Drinaszabályozó társaság jegyzője és cukorrépatermelési felügyelő, Szrebrenicán dohánybeváltási biztos és a Mattoni cég által bérelt világhírű arzénes Guber-forrás ellenőre és lóversenyrendező voltam. Fogatot, lovakat, vadászebeket tartottam, vadászgattam, halászgattam, tájképeket rajzoltam, festettem, énekkarokat szerveztem és tanítottam. A Kraiinából tanulmányutakat tettem Horvátországba (lévén már akkor a károlyvárosi 28 honvédgyalogezred tartalékéba áthelyezve) a festői szépségű plitvicai tavakhoz és vízesésekhez, Topusko fürdőhelyre, Travnikba, Jajcebe, Banjalukára és Mariasternbe, a trappista szerzetesek mintagazdaságának, tehenészetének, sajt- és posztógyárának megtekintésére stb. Károlyvárosban, Zágrábban, Fiumében, Abbáziában, Varasdon, Belováron, Eszéken, Brodban is időztem. Természetes, hogy ennyi mozgás, állomásváltozás és utazás közben széles ismeretségi körre tettem szert és sokoldalú tapasztalatot szereztem. S ha állomáshelyemről akár a fenhatóságom alá tartozó területre, akár távolabbi vidékre mentem szórakozni vagy sportolni: szállóhelyem mindig egy-egy csendőrségi laktanya vendégszobája volt. Ott ugyanis minden vidéki őrsön volt tisztek és államtisztviselők részére fentartott állandó vendégszoba, néhol több ágyas is. A csendőrség kerületi és szakaszparancsnokainak nagy részével baráti viszonyba kerültem s a járásőrmesterek és őrsparancsnokok között is nagy volt az ismeretségem. Szarajevóból az Igmán és Romanija hegységbe Podromanijára, Nadromanijára, Páléba, Trnovóra, Kalinovikba, Stepanogradra jártam ki. Bjelináról Brcskára, Amajliára, Janjára és Szerbiára. Srebrenicáról Zvornikba, Vlasenicáia, Visegrádra. E vidékeken sok vázlatot készítettem s vaddisznó-, szarvas- és zergevadászatokon is részt vettem. A Krajinában a Mátyás király korabeli végvárak romjain : Todorovóban, Vranográcson, Buzsimon, Bihácson épült csendőrségi laktanyákban jártam és pihentem, két koronát fizetve napi kosztért és éjjeli ellátásért és 20—30 fillért a bor literjéért. A legdrágább és legfinomabb, a tokajival vetélkedő mostári zsilavkabor 7 deciliteres palackjának ára másfél korona (kávéházakban két korona) volt. (Folyt, köv.) dálkozik. Mi is különösnek tartjuk a helyzetet, talán feszélyezve is érezzük magunkat egy kicsit. Hogyne, hisz ugy elszoktunk már attól, hogy egy házban, mikor belépünk, magyarul köszönjünk és otthon érezzük magunkat. De öt perc múlva már nyoma sincs az előbbi zavarnak. Oly közvetlen és meghitt a társalgás, mintha nem Afrika egyik sötét zugában, hanem valahol otthon, egy akácos falu fehér házában jöttünk volna össze. A házigazda ia otthagyja rettenetes elefántcsont koponyáit és egy hazulról hozolt, féltve őrzött butykost állit az asztalra, a magyarok bejövetelének tiszteletére. Cseng a pohár és vigan szól a szó. A falakon húzódó serval- és gorézabőrök nyilván csodálkozva figyelik az idegen beszédet. Ezer meg ezer kérdés röpül felénk, alig győzzük őket. Én a háziasszonyhoz fordulok. Kérem, mondjon nekem valamit erről a csodálatos országról, ugy, ahogy ő látja, ahogyan a mindennapi életből ismeri. Mit csinál egész nap, szeret e itt lenni, nem vágyik-e haza ? A legkényelmesebb élet — No jó, mindent elmondok, szépen sorjában, — feleli Gajdácsné, miközben finom páráju Lipton-teát önt a csészékbe, — csak ki ne irja, hogy én mondtam. Hát először is, hogy szeretek-e itt lenni? Nagyon. CHyan kényelme sehol sincs egy asszonynak, mint a trópusok alatt, a gyarmatokon. Már maga az utazás. Én pláne a nászutamon jöttem ide s az a három hét legboldogabb és legszebb emlékű ideje életemnek. Eleinte — bevallom — idegen és szokatlan volt ez a különös világ. Az örökös nyár, a rettenetes esősévszak, a sok uj szokás, a társadalmi berendezkedések, de később egész természetessé válik mindez s ugy megszokja az ember, mintha örökké itt élt volna. Azt is be kell vallanom, hogy az első időkben bizony vágytam haza, illetve vissza Magyarországba, de most, ha haza is mennék látogatóba, néhány hónapra, nem tudnék sokáig elmaradni. Ezt a kényelmet, ezt az igazán gondtalan életet sehol se találja meg az ember. Persze én szerény viszonyokról beszélek, hol nem dúskálnak a pénzben s a kényelmet és az igényeket az anyagi viszonyok szabják meg. Aki otthon békebeli milliomos, az tarthat magának annyi személyzetet, amennyi jólesik, de egy fixfizetéses hivatalnoknak például egy cselédre is nehezen telik. Itt viszont a legegyszerűbb, kisjövedelmű alkalmazott is tart családja részére legalább egy szakácsot, egy inast, egy istállófiut és lovakat. Egy lova és inasa minden borbélylegénynek van s ez az otthon okvetlenül luxusszámba menő kiadás nem teszi ki a jövedelem 20 százalékát sem. Lóháton — vizitbe A ló itt elengedhetetlen kellék. Ló, vagy öszvér, mert a nagykiterjedésű városban oly hihetetlen távolságok vannak, hogy európai, de még a valamire való fekete is, kizárólag csak nyeregben járhat. Igy megyünk látogatóba is. Nők lovaglódresszben, csizmával, a férfiak hosszú szalonbricseszben, amilyet nálunk otthon a huszártisztek, meg az állomásfőnökök