Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) április-június • 74-144. szám
1925-05-27 / 118. szám
2 igÉKSSüEÖYEI KÖZLÖM! Békéscsaba 1925 május 27 Csak kevés rokkant kéri a végkielégítését Megkezdték a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák felülvizsgálását — A rokkantak közömbösek a vizsgálat iránt — Akik nem jelentkeznek, elvesztik hadirokkantsági jogosítványukat (A Közlöny eredeti tudósítása.) Most folyik a békéscsabai rokkantilletmények újbóli megállapítása, amit az a körülmény tett szükségessé, hogy a hadirokkantak testi fogyatékosságában időközben esetleg olyan változás állott be, amely a rokkant munkakéoességét befolyásolja. A vizsgálat eredménye az első napon felülvizsgálatra került rokkantak csekély száma miatt természetesen még nem állapitható meg pontosan, sőt ebből még csak következtetést sem lehet levonni az egész vizsgálati eredményre nézve. A hadirokkantak körében ugyanis olyan csekély érdeklődés mutatkozik a felülvizsgálat iránt, hogy a mindennapra megállapított kontingens — a 140 fő — sohasem Vonul fel. Igy az első napon mindössze csak 63 jelent meg a 140 bői. A hadirokkantaknak és hadiözvegyeknek ez a közömbössége a felülvizsgálattal szemben azonban súlyos következményeket vonhat majd maga után. A miniszteri rendelet értelmében ugyanis mindazok a rokkantak, akik a felülvizsgálásra megszabott határidő alatt nem jelennek meg a felülvizsgálaton, elvesztik a nyugdíjra való ig ényjogosultságukat. ezenkívül nevüket a hadigondozottak névsorából egyszersmindenkorra törölni fogják. A felülvizsgálatra kötelezetteknek tehát fontos egyéni érdekük, hogy a vizsgálaton pontosan, a kitűzött időben megjelenjenek, mert elmaradásuk súlyos következményeiért senki mást, csak magukat okolhatják majd. A felülvizsgálaton a bizottság annak eldöntésére is hivatott: állott-e be változás az illető rokkant egészségi, testi és rokkantsági állapotában. Amelyik rokkantnál javulás volna tapasztalható. annál természetesen csökkenteni fogják a rokkantsági százalékot, azoknál viszont, akik testileg leromlottabbak leltek, több százalékot állapítanak meg. Az utóbbi eset azonban nagyon szórványos. A vizsgálat eredménye iránt ugyanis érdeklődtünk a kirendelt bizottságnál. Megtudtuk, hogy a csabai rokkantak rokkantságában csak alig állott be némi változás, de ez a változás inkább a rokkantság fokozódásában, mint enyhülésében nyilvánul meg. A rossz táplálkozás és a sok munka teljesen megakadályozták a rokkantság esetleges visszafejlődését. Végkielégítést azonban ennek ellenére se kérnek a rokkantak. Hogy miért, arra megfelelnek a számok a maguk könyörtelen ridegségükben. Egy közvitéz özvegyének végkielégítés címén járna egy évi illetményének háromszorosa. Számokban : háromszor 288 ezer korona. Egy 25 százalékos rokkantnak háromszor 144 ezer korona, 50 százalékos rokkantnak háromszor 432 ezer korona és végül egy 100 százalékos rokkantnak háromszor 2,888.000 korona. Ezek a megállapítások a legénységi állományú rokkantakra vonatkoznak, de nem sokkal több jár az altiszteknek, sőt a tiszteknek se. Ezt az összeget nem érdemes felvenni. A szegény rokkant ezzel az összeggel nem tudná megjavítani a sorsát, vagy megalapozni a jövőjét. Igy hát nincs más hátra, mint várni. Várni egy szebb jövőt, amikor Magyarország a főbiztosi beleszólás nélkül állapithatja meg az érdemes rokkantjai megérdemelt nyagdiját. Reméljük, ennek az ideje is elérkezik, még pedig minél előbb. Békéscsabán a hadigondozottak száma 1320, akik a felülvizsgálásra kitűzött pár nap alatt mind sorra kerülnének, ha törődnének a vizsgálattal és megjelennének a bizottság előtt. A rokkantak azonban alig érdeklődnek a jövőjükre és sorsukra mélyen és hosszú időre kiható felülvizsgálat iránt és igy meglassítják a bizottság munkáját. Érdekes, hogy a végkielégítését eddig mindössze csak két rokkant kérte, a többi a jobb idők eljövetelébe vetett szilárd hittel a várakozás álláspontjára helyezkedik és az eddigi rokkantsági járulék folyósítását kivánja ezután is. A felülvizsgálatok junius 5-éig tartanak s aki addig nem jelentkezik, törölni fogják a hadigondozottak névsorából, ami egyúttal a nyugdíj elvesztését is jelenti. Tanitógyiilés Gyopároson A „Békésvórmegyei Általános Tanítóegyesület" Gyopároson tartotta meg évi közgyűlését. A megye tanítósága teljes számban jelent meg, de ott láttuk az érdeklődők között Orosháza társadalmának előkelőségeit és a szomszédos megyék tanítóegyesületeinek kiküldötteit. Jelen voltak: Csizmadia András nemzetgyűlési képviselő, Szentkereszthy Tivadar kir. tanfelügyelő, Kunos István főjegyző, dr. Torkos Kálmán tb. főszolgabíró, dr. Marschall Ferenc tb. főszolgabíró, dr. Sinkovics Pál tb. szolgabíró, dr. Endes Gábor járásbírósági elnök, dr. Jeszenszky Elek kir. közjegyző, dr. Külley Pál ügyvéd, Kovács Andor ev. esperes, dr. Pálffy Béla apátplébános, Kálmán Rezső ev. lelkész, Horváth Kálmán ref. h. lelkész, dr. Domokos Sándor rendőrkapitány, Horémusz Pál ev. lelkész, Baranyai Kálmán közs. biró, dr. Mitlasovszky János főszerkesztő, dr. Németh Lajos ügyvéd, Kiss Károly a békés-bánáti ref. tanítóegyesület, Hermann János a csongrádi ált. tanítóegyesület, Fenyvesi Jenő a szeged városi tan. egyesület, Keszthelyi István J. N.-K.-szolnoki ált. tan. egyesület kiküldöttei. Galla Endre állami tan. orsz. egy. elnöke, Rákos István kir. tanácsos, a tan. orsz. szöv. és az Eötvös-alap elnöke. Háros Antal, az Eötvös alap főtitkára, Gundi Károly ellenőr, Sólyom János, a Paedagogiai Szeminárium igazgatója, dr. Berthóty Károly kormányfőtanácsos, gondnoksági elnök. Lázár Lajos, dr. • Csermák Béla kórh, főorvos levélben mentették távolmaradásukat. A közgyűlés tárgysorozatának kiemelkedő pontja volt Rákos István kir. tanácsos a Tanítók Szövetsége elnökének tiszteletbeli taggá való megválasztása és az erről szóló okmány átadása. Feszült figyelem közepette nyitotta meg Farkas Gyula békési gazdasági ismétlő iskolai igazgató, elnök a gyűlést. Megnyitó beszédében gyönyörű gondolatokkal lelt megemlékezést mondott Jókairól, a magyar nemzet és a tanítók tanítójáról. Utána Uhrin Károly igazgató tanitó terjesztette elő az ig. bizottság azon javaslatát, hogy Rákos Istvánt az egyesület tiszteletbeli tagjává válasszák. Komoly, szép beszédben méltatta Rákos hatalmas érdemeit, fáradhatatlan munkásságát, mellyel kiérdemelte az egész tanítóság legmélyebb tiszteletét, ragaszkodását és szeretetét, A nagyhatású beszédet szűnni nem akaró taps és lelkesedés követte, mely után az elnök átnyújtotta Rákos Istvánnak a tiszteletbeli tagságról szóló és Münsztermann Ernő által készített művészi kivitelű díszoklevelet. A könnyekig megható jelenet után Rákos István lelkeket magával ragadó ékesszólásával köszönte meg a tanítóság hálájának és hűségének megnyilatkozását. Az üdvözlések során Galla Endre, az állami tanítók országos egyesületének, Fenyvessy Jenő a szegedi, Hermann János a csongrádmegyei, Keszthelyi István a szolnokmegyei, Kiss Károly a békésbánáti ref. egyházmegyei tanítóegyesület és Kovács Andor a békési ev. egyházmegye nevében köszöntötték a tanitók közszeretetben álló. nagytehetségű vezérét. Rákos Istvánnak az üdvözlé(Prágai levél.) Prága kultúréletének a mai napon nagy eseménye volt. Eckener Hugó dr. mérnök jött el, hogy előadást tartson a Z. R. III.-ról és a léghajózás problémájáról. Hogy ki ez az Eckener, azt talán felesleges is említeni. Közismert dolog, hogy az ő alkotása a Z. R. III. és hogy ő vezette az óriási léghajót az Atlanti Óceánon át Amerikába. Gróf Zeppelin első aszisztense rokonszenves megjelenésű, széles vállú, ragyogó, mosolygós tekintetű férfi; minden mozdulata, minden szava, hasonlata hamisítatlanul német. Minden felmerülő kérdést aprólékosan, előrelátóan tárgyal. A legnagyobb prágai koncerttermet zsúfolásig tölti a közönség. Mindegy 3500 ember vágyik a német tudományosság e kiváló reprezentánsát hallani. Eckener dr. a pódium előterébe lép s az egész nagy tömeg helyéről felállva, percekig tartó tapssal és „Hoch 1 Hoch 1" kiáltással ünnepli a kiváló konstruktőrt és léghajóst. Eckener beszédéi azzal kezdi, hogy előadásának oka és célja felől külömböző, nem egészen való hirek terjedtek el Kijelenti, hogy az előadás tudományos célt szolgál és nincsen semmiféle politikai tendenciája. Kétszeresen érdekes lesz az előadás — mondja — ha ezek után mégis lesz benne valamelyes politika. Örömmel konstatálja, arról a fogadtatásról, melyben ily tekintélyes tömeg részesítette, hogy a prágai németség szorosan összetart s büszke figyelemmel kiséri Németország életének minden moz" dulását. Ezután Eckener szerényen viszszautasitja, hogy őt és kis csapatát hősöknek nevezzék. Hősökkel — mondja — nehezen juthattam volna át az Atlanti tengeren. Munkás kezek kellettek oda. A terem elsötétül és Eckener rátér a léghajó ismertetésére. Előadását vetített képek kisérik. Elébünk tűnik a léghajó roppant nagy vasszerkezete, az óriási gáztömlők, a benzintartányok, melyek mindegyike 300 kg. benzint tartalmaz. Mintegy 25 ilyen benzintömlő tartozik egy-egy ilyen ujrendszerü motorhoz. 5 motor hajtja a léghajót, óránkénti 110 km. sebességgel és óránként 400 kg. benzinfogyasztással az 5 motornál összesen. Sorra látjuk a kényelmes háló- és utazófülkéket, a konyhát, a kormányos fülkéjét és a radiótelefonállomást. Utoljára gróf Zeppelin képe jelenik meg a vásznon. (Hosszas taps és „Hoch" kiáltás.) A terem ismét kivilágosodik és Eckener mérnök a léghajó biztonságáról beszél. Viharok — mondja — nem veszélyesek a hajóra, csak ha a szelek vertikális irányúak. Ugyanis ily esetben a léghajót 3—400 méterrel könnyen feljebb vagy lejebb sodorhatják. A villám ugyan megszámlálhatatlan sokszor átcsap a léghajón, valahányszor az két felhő közé jut, melyek közül az egyik pozitív, a másik negatív elektromos feszültséggel bír, mégsem veszélyes. Az elektromosság ilyenkor átfut a hajó vasvázán és az antennán eltávozik. Bár eddig két olyan eset fordult elő, hogy a léghajót a villám meggyújtotta, ez nem mérvadó, mert ennek kimutathatóan a léghajó vezetőjének ügyetlensége volt az oka. Az óceáni ut egyedüli veszélye az ellenszél lehetett. Ugyanis csak korlátolt mennyiségű benzint birt el a léghajó s kérdés volt, ha nagy ellenszél lesz, futja-e az ut végéig a benzinkészletből. Ezen a veszélyen két módon lehet kifogni. Vagy nem szabad az összes motorokat üzembehelyezni, vagy kisebb sebességgel kell haladni. Mi az utóbbit választottuk — mondja Eckener mérnök — mert fél sebesség eléréséhez negyedrésznyi benzin szükséges. Másáról az útról csak röviden szól Eckner, hisz az az újságcikkekből úgyis mindenki előtt közismert. Ezután a megérkezésről szól. Már a part közelében a gőzösök százai várták a Z. R. III. megérkezését. New-York egész éjjel virrasztott s most impozánsan adta tudtunkra izgalmát és várakozását. A leszállás helyén sok ezer ember várt ránk és kétszerannyi fényképész — mondja Eckener doktor. Én hátat fordítottam a fényképészeknek s a bennünket fogadó amerikaiakkal beszéltem. Egyszerre valaki hátul a nevemen szólit. Megfordultam s a fényképész már is mosolygó arccal emeli kezét a sapkájához: „Köszönöm doktor ur!" Legszívesebben lefeküdtem volna aludni egy pohár jó sör után, de ekkor jött a küldöttség, hogy jelenjek meg a Fehér Házban az Elnök előtt. Az ut szintén mintegy 4 óra hosszat tartott Philadelphiáig. És semmi pihenés. A másnap este mindenkor felejthetetlen lesz számomra. Az amerikaiak meghívtak kedvenc