Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) április-június • 74-144. szám

1925-04-30 / 97. szám

2 SiMSMEÖYSl XSMíÖHI Békéscsaba, 1925 április 30 holdanként 10 fillér, de legfeljebb 3 K. ha a fél maga tölti ki, 50 f hitelesítési dijat tartozik fizetni. XII. Becsübizonyitványok : 100 K értékig 50 f, 100—500 K értékig 1 K, 500-1000 K értékig 2 K, ezenfelül 100 koronánként 10 f, de 50 K-nál több nem lehet. XIII- Nyugta- és utalványilletékek: 10 arany K-ig illetékmentes 10-50 „ 10 f, 50—100 „ 20 f, 100-500 „ 50 f, 500-1000 „ 1 K, 1000 koronán felül 2 korona. XIV. Jegyzőkönyvek vagyonos kiskorúak ügyében 5 aranykorona. Dij- és illetékmentesek a sze­génységi bizonyítványok, a sze­gényjogon kiadott bizonylatok és okmányok. Az itt fel nem sorolt és külöm­böző miniszteri rendeletekben elő­irt bizonylatok és okmányok ki­adatási dijai — mivel a vonat­kozó miniszteri rendeletek azok mérvére nézve is intézkednek — továbbra is azoknak megfelelően szedendők. Ezek a dijak 1925 május 1-től kezdve érvényesek. A képviselő­testület egyúttal megbízta a városi tanácsot ennek a határozatnak ha­tályba léptetésével és azzal, hogy a fenti dijakat az aranykoronának az adófizetésre megállapított szor­zószáma figyelembevételével ugy állapítsa meg papirkoronában, hogy azok a könnyű kezelhetésre és elszámolásra alkalmas kikere­kített összegekben írassanak elő s a szorzószám változása esetén a papírkorona mérvének fel- vagy leszállítása tekintetében a saját hatáskörében járjon el. Egységesitik az ipartestületek adminisztrációját A szegedi kereskedelmi és iparkamara ipartestületi tanfolyama A kereskedelemügyi miniszter már régebbi leiratában kívánatos­nak jelezte, hogy a kamarák a kö­telékükbe tartozó ipartestületek ve­zetői részére tanfolyamokat ren­dezzenek, egyrészt, hogy az utób­biak az őket érdeklő törvényi és rendeleti intézkedésekkel megis­merkedjenek, másrészt, hogy a tanfolyamokkal kapcsolatos esz­mecsere révén az ipartestületi ad­minisztráció egységes alapokra helyeztessék. A szegedi kereske­delmi és iparkamara ezt a tervet magáévá tette és a kerületébe tar­tozó ipartestületek vezető tisztvi­selőit, esetleg elnökeit április hó 25—27. napjaira három napos tan­folyamra hivta össze. A tanfolyamon összesen 53-an vettek részt és a következő ipar­testületek képviseltették magukat: Bácsalmás, Bácsbokod, Batto­nya, Békés, Békéscsaba, Csanád­palota, Csorvás, Elek, Endrőd, Gyoma, Gyula, Hódmezővásárhely, Jánoshalma, Kevermes, Kistelek, Kiszombor, Kondoros, Köröstar­csa, Körösladány, Makó, Medgyes­egyháza, Mezőberény, Mindszent, Orosháza, Öcsöd, Szarvas, Szeg­vár, Szentes, Szőreg, Tótkomlós, Vésztő. A tanfolyamot április 25-én reg­gel Wimmer Fülöp kamarai elnök nyitotta meg, utána két napon át az egyes előadók szakszerű előadá­sok keretében foglalkoztak az ipar­testületeket leginkább érintő kér­désekkel. Tonelli Sándor dr. főtit­kár két előadásban a magyar ér­dekképviseletek fejlődését és je* lenlegi szervezetét, illetőleg az ipari törvényhozásnaK az ipartes­tületi adminisztráció szempontjá­ból fontos fejezeteit ismertette, Petkóczy Lajos dr. államrendőr­ségi tanácsos a kihágási bírásko­dásnak alaki. Hammer Fidél dr. városi kihágási biró pedig ennek anyagi részét adta elő. Thiering Oszkár iparoktatási főigazgató az iparoktatási intézményeket, Lan­desberg Jenő dr. a piaci és vásár­rendészetről és az iparhatósági biztos jogkörérői tartott előadást, Cserzy Mihály dr. kamarai fogal­mazó pedig összefoglaló ismerte­tést nyújtott a segédmester-, szak­és egyéb vizsgálatokra vonatkozó rendeletekről. Az előadások sorát Villányi Ármin műszaki tanácsos, a szegedi államépitészeti hivatal vezetője zárta be az építőipari tör­vényhozás és az építőipari mun­kakör ismertetésével. Minden elő­adáshoz hozzászólások fűződtek és a tanfolyam befejezése után a résztvevők az előadókkal együtt több órás eszmecserét folytattak az előadott tárgyakról. Az előadásokon kívüli időben a kamara gondoskodott róla, hogy a résztvevők Szeged városának különböző intézményeit, a na­gyobb szegedi iparvállalatokat és a városi muzeumot megtekintsék. Hogy erre a tanfolyamra meny­nyire szükség volt, az legjobban kitűnik abból a nagy érdeklődés­ből, amellyel a résztvevők az elő­adásokat kisérték és abból az ele­ven vitából, amely minden egyes előadás után kifejlődött. A tanfo­lyam bezárása alkalmával a részt­vevők nevében a kamarának Papp József makói ipartestületi elnök, Tákos Lajos szarvasi és Horváth Mihály békéscsabai ipartestületi jegyzők mondottak köszönetet. A résztvevők körében általánosan az a nézet alakult ki, hogy célszerű volna ezeknek a tanfolyamoknak és megbeszéléseknek legalább fél­éves időközökben való rendezése, esetleg abban a formában, hogy az ipartestületek az általános ér­dekű kérdéseiket már előzetesen közölnék a kamarával és az elő­adók azokra a tanfolyamon adnák meg a felvilágosításokat. zetben tartja. Most az esetleges egyéb bűncselekményeit igyekez­nek kideríteni és összeállítani, mert bizonyosra veszik, hogy a pecérlegény lelkét még számos hasonló bűntény terheli. Franciaország óvatos ftindenburggat szemben Páris, ápr. 29. A lapok hang­súlyozzák, hogy a mai miniszter­közi értekezletnek Hindenburg megválasztására való tekintettel nagy jelentősége van. Az Excel­sior azt irja, hogy nem fogják meg­szakítani azokat a megbeszélése­ket, amelyeket a német birodalom részérőlelőterjesztett garanciaszer­ződés ügyében megkezdtek, de Franciaországnak a legnagyobb elővigyázatot kell tanusitania.Való­szinü, hogy Briand át fogja dol­gozni a Herriot által elkészített választervezetet, mert számot kell vetni e/zal, hogy Marx és Hinden­burg nyilatkozatai, amelyek ugy­látszik, a legpontosabban tükrözik vissza a német hivatalos körök általános szellemét, uj helyzetet teremlettek, A Mount Everest meghódítása Az angol királyi földtani intézet és az Alpesi Club által kiküldött tudományos expedíció a földkerek­ség legmagasabb csúcsának meg­mászására vállalkozott 1922-ben és az expedíció vezetője; Bruce generális csak hosszas fáradság után nyerte meg a dalai láma engedélyét ahhoz, hogy Tibet tilal­mas földjére léphessen és a 29000 láb magasságú Mont Everest meg­mászására útnak indulhasson . . . Az ut csodaszép erdőkön veze­tett keresztül az örökös hó biro­dalmába. Az erdőkben rekkenő hőséggel, rovarokkal, főként ha­lálos marásu piócákkal kellett meg­küzdeniök, mig elérték a tibeti fensikot, ahol módjukban volt a tibeti nép erkölcseibe és szoká­saiba bepillantani. A tibetiek val­lási táncünnepe, a hullapusztitó démonok tánca, az ördögök és a Bosszú Istenének tánca a maga groteszk fenségességében lenyű­göző hatást gyakorolt. A legna­gyobb hideggel és fáradságos szen­vedésekkel megküzdve az expe­díció elérte a 27000 láb magas­ságot s onnan vissza kellett fordulniok, mert a jéghideg szél­vihar és az elemekkel való meddő küzdelmeik lehetetlenné tették a további előnyomulást. Ez a rendkívül tanulságos, élve­zetes és izgalmas expedíciós tör­ténet, melynek minden fázisát és nevezetes eseményeit a magával vitt filmfelvevő készülék megörö­kítette hétfőn és kedden kerül az Apolló Mozgóban bemutatásra, mely bizonyára nemcsak a tudo­mányos problémák iránt érdek­lődők, hanem a nagyközönség széles rétegének kíváncsiságát is fel fogja kelteni. Ugyanez alkalommal kerül be­mutatásra egy nem kisebb érde­kességü 6 felvonásos film is, mely egy másik expedíciónak mintegy 2 évig tartott hosszú és fáradságos útját mutatja be, mely Martin Johnson vezetése alatt — ki husz éven át járta Afrika rengetegeit — az eltűntnek tartott Paradicsom­tavat kutatta fel. A vadászat nagy vadakra Afrika Közönséges betörő a lutheruccai áldetektiv Amikor a sintér szerelmes — A kutyapecér érdemes mellék­foglalkozása — Gyarapodik a letörő bün lajstroma (A Közlöny eredeti tudósítása.) Röviden jeleztük tegnapi szá­munkban, hogy a rendőrség nagy­szabású bűnügyben folytat nyo­mozást, amelyben számos előál­lítás történt. A nyomozás nagy­része a mai nappal befejezést nyert és megállapíthatjuk, hogy a rendőrség bűnügyi osztálya ez­úttal is derekas és eredményes, főképen pedig gyors munkát vég­zett. A bűnügyi osztály páratlan buzgalommal és teijes rátermett­séggel bogozza ki ujabban a bűn­cselekmények szálait, miáltal egész sereg veszedelmes ember ártal­matlannátételével biztosítja a köz­biztonságot. A nagyszabású bűnügy a Li­zsáky László nyug. városi adó­nyilvántartó kárára elkövetett be­törés volt. Ez a betörés a Luther­ucca 5. számú házban történt a péntekről szombatra hajló éjsza­kán, mint akkor megírtuk. Egy ismeretlen fiatalember akart akkor behatolni Lizsákyék lakásába, de zörejt okozott és Lizsáky kisietett, mire a betörő elinalt. Később vakmerő módon visszasompolygott a házhoz, bezörgetett, majd a háziak előtt detektivnek adva ki magát, nyomozni akart a betörés ügyében. De nem hittek neki. Nem eresztették be, mire megsér­tődve eltávozott. Csernok Ilona, Lizsáky László cselédje, a betörő látogatását ugy adta elő, hogy az ismeretlen fia­talember az üveges folyosónak azon a részén hatolt a lakásba, ahol ő alszik. Amikor észrevette a betörőt, bemenekült a lakásba és az ajtót bezárta maga után. A látogató ekkor az ablakon ót akart bejutni, miközben benyomott egy ablaktáblát. Ennek zörgése volt az, amire Lizsáky felébredt és ki­ment. A betörő ekkor elmenekült. A cselédleány szerdán a heti­piacon járt bevásárlás céljából. Egyszerre szembentalálta magát egy fiatalemberrel, akiben legna­gyobb meglepetésére a multheti éjszakai látogatót ismerte fel. A leány nyomban szólt egy rendőr­nek, mire a rendőr a fiatalembert előállította a rendőrségen. Kide­rült, hogy a fiatalember Lippai Lajos 19 éves pecérsegéddel azo­nos, aki a békéscsabai sintértelep alkalmazottja. Lippai a vallatás során eleinte állhatatosan tagadta, mintha ő azonos lenne a Luther-ucca betö­rőjével és áldetektivjével. Ekkor szembesítették Csernok Ilonával, mire a leány állításaira megtört, megváltoztatta tagadó magatartá­sát és beismert mindent. Csupán némi szépségflastromot akart il­leszteni még a veszett fejsze nye­lére. Elmondotta, hogy akkor éjszaka csupán a leányt akarta megláto­gatni, akit látásból már évek óta ismert. Észrevette, hogy a leány egyedül ment hazafelé a moziból, mire követte és amikor hazaért, be akart hozzá jutni. A betörési szándékot tagadta és azt is, hogy a bejutási kísérlet meghiúsulása után újból visszatért és detektiv­nek jelentve be magát, nyomozni akart a lakásban. Lizsáky László, akit ekkor szem­besítettek Lippaival, kijelentette, hogy nem meri állítani, hogy ez a fiatalember lett volna a magát detektivnek jelző egyén. A rendőrség ezután gyanút fo­gott, hátha Lippai volt az, aki özv. Hankó Pálné, szül. Maczák Erzsébet éléskamráját a Kistabán­ucca 5. számú házban kifosztotta, az élelmiszereket pedig az uccán — mert detektivvel találkozott — elhajította. A vallatást tehát ebben az irányban is kiterjesztették. Lip­pai eleinte makacsul tagadott, amikor azonban a lábnyomait összehasonlították a helyszínen felfedezett nyomokkal és azok tökéletesen megegyeztek: mindent beismert és vállalta a betörést. A rendőrség ezután kivitte Lippait özv. Hankóné házához, ahol pon­tosan lejátszatták vele az egész betörést, ugy ahogy történt. A rendőrség Lippai Lajost őri-

Next

/
Oldalképek
Tartalom