Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1925-02-24 / 44. szám

G«YE8 SZAR8 ARA IW^Sf KOROM! Békéscsaba, 1925 február 24 Kedd 52-ik évfolyam, M-ik szám BEIESH KÖZLÖNY Politikai napilap Előfizetési dijak : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre 76.000 korona. Egy hónapra 25000 korona. Példányonként 1000 korona. Főszerkesztő; Dr. Qyöngyöai János. Felelői szerkesztő i ? .-Horváth Rezső. TelefoBM&m*: 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, U. ker. Ferencz József-tér 20. sz. — Hirdetési díjszabás szerint. Legfőbb feladatunk a világpolitikába kapcsolódni Hódmezővásárhely, feb. 23. A Megyar Külügyi Társaság itt vasárnap délelőtt 11 órakor a városháza termében ülést tartott. Lukács György egy órás beszédben fejtegette azokat az okokat, amelyek miatt Magyarország mai szomorú helyzetébe került. Legfőbb feladatunk belekapcsolódni a világpolitikába és kapcsolatot teremteni a nyugati államokkal. Ennek a bekepcsolódásnak útját egyengeti a Külügyi Társaság, élén Apponyi Albert elnökkel. A magyar politikusok e hirtelen háborújának máris van eredménye. Beszéde végén felkérte Hódmezővásárhely népét a társaság erkölcsi és anyagi támogatására. Utána Eöttevényi Elemér vázolta azokat a nehézségeket, amelyekkel a magyar politikusoknak a külföldön állandóan meg kell küzdeni. Végül Szádeczky Lajos egyetemi tanár ismertette azokat a momentumokat, amelyek a külföld bizalmának felkellésére alkalmasak. JTlég nincs eredmény Leirer Timália gyilkosának nyomozásában Budapest, febr. 23. A terézköruti rablógyilkosság ügyében a főkapitányságon érdeklődéssel várják a daktiloszkópiai osztály munkájának eredményét, amely értesülésünk szeiint a déli órákig elkészül jelentésével. A házkutatás alkalmával a kártyalapokon két ujjlenyomatot találtak és a daktiloszkópiai osztály ezeket a lenyomatokat hivja jelenleg elő. Debrecen, febr. 23. A debreceni rendőrség ma egy igen érdekes átirata szerint az ottani kapitányságon többen olyan vallomást tettek, hogy ők ugyanolyen személyleirásu fiatalembert láttak Debrecenben, mint akit Leirer Amália meggyilkolásával gyanúsítanak. Ez a fiatalember a tanuk bemondása szerint eltűnt Debrecenből. A főkapitányságról detektiveket küldtek ki Debrecenbe, hogy megállapítsák a szóbanforgó fiatalember kilétét és megtudják a nevét. Folytatják ez ügyben a nyomozást Bécs, Pozsony és Prágában is. A szülőföld tisztelgése Jókai emlékének Komárom, febr. 23. Jókai születésének száz éves évfordulója alkalmából vasárnap Jókai szülővárosa, Komárom, díszközgyűlés keretében nagyszabású ünnepélyt tartott. Az ünnepélyen a nemzetgyűlést Huszár Károly volt miniszterelnök, a nemzetgyűlés alelnöke, a kormányt pedigK/ebe/sbergKunó kultuszminiszter képviselte. Az ünnepélyes díszközgyűlés a polgári és vasúti társaskor nagytermében délelőtt 10 óra után kezdődött meg, amelyet Alapi Gáspár kormányfótanácsos polgármester nyitott meg és üdvözölte a vendégeket. Majd átadta a szót Huszár Károlynak, a nemzetgyűlés alelnökének, aki magasan szárnyaló beszédben emlékezett meg a költőkirályról, kinek szülővárosa számára örömmel hozta el a nemzetgyűlés üdvözletét. Utána Klebelsberg Kunó szólt. Hosszasan vázolta a nagy mesemondó életét és családjának egyes tagjait, majd igy fejezte be : Jókai szülőföldjét, Komáromot, a trianoni békeszerződés elszakította tőlünk, de még Trianon sem tudta elvenni egészen. Ez a talpalattnyi földje Komáromnak magyar kézen van és köztünk maradtak azok a halhatatlanok, akiket Komárom adott a magyar nemzetnek. Komáromban, szabad magyar földön büszkén magunkénak valljuk őt, a város szülöttét a mei százéves ünnepélyen. Ezután Tóth Zsigmond dr. városi tanácsnok olvasta fel a város határozati javaslatát, amely szerint elhatározták, hogy Jókai arcképét a tanácskozási terem részére megfestelik. Jókainak a város területén szobrot állítanak, melynek költségeire országos gyűjtést rendeznek. JTlég tart a tatai bányászsztrájk Budapest, febr. 23. Tatabányán a laüzemet is megszüntették és bezárták a szociáldemokraták szakszervezetét. A keresztényszocialisták Felsőgallán ülést tartottak. Dvihally Géza főtitkár indítványára elhatáiozla a gyűlés, hogy a kormánytól és a nemzetgyűléstől feliratben kérni fogja, hogy a bértárgyalásoknál a kormány képviseletében a bányakapitányok is részt vegyenek és ilyenformán állami ellenőrzéssel jöjjön létre a megegyezés a munkaadók és a munkások között. A bányatársláda kérdésében kérni fogják, hogy ezt a kérdést törvénnyel rendezzék. Rohály János titkár megállapítja, hogy a szociáldemokraták sokszor azért rendezik a sztrájkot, hogy az ellenük irányuló hangulatot és elégedetlenséget levezessék. Az Aurora közgyűlése Reiss Miksa dr, dissselnök, Gajda Béla lett aa Aurora elnöke Az Aurora zenei, irodalmi és művészeti kör szombaton este tartotta a városházán évi rendes közgyűlését dr. Beühóty István elnöklete alatt. Dr. Révész Sándor titkár számolt be az egyesület mult évi tevékenységéről, mig Wilhelm Ferenc pénztáros a zárszámadásokat terjesztette elő. A kör művészeti munkásságát teljes erkölcsi siker koronázta, anyagiakban azonban az eredmény elmaradt a mult évi mögött. A közgyűlés dr. Révész Sándor titkárnak fáradhatatlan munkásságáért jegyzőkönyvi köszönetet szavazott. A felmentvény megadása és a költségvetés elfogadása után a tagsági dijat évi 50,000 koronában állapították mag. Ezután megejtették a tisztújítást. Dr. Reisz Miksát, aki a körnek megalakítása óta buzgó elnöke és most egészségi állapota miatt az ügyvezetésben nem vehet intenzív részt, örökös diszelnökké választolták meg lelkes felkiáltással. Egyhangú választással ügyvezető elnök lett Gajda Béla, társelnök Berthóty István dr., mig a tisztikar többi része változatlanul megmaradt. A választmány uj tagjai lettek : P. Horváth Rezső, Pethes Béla dr. és Réthy István. Dr. Berthóty szép szavakban üdvözölte a kör uj elnökét, Gajda Bélát, aki meghatottan mondott köszönetet a megnyilvánuló bizalomért. ZGrichben a magyar koronát 72-vel jegyezték. Imikor a román király itt járt A „Pesti Hirlap" vasárnapi számában irja Pécely József az alábbi békéscsabai vonatkozású színes cikket: * Mert itt is járt... Hát I Szétné" zett a Tiszaháton, a Körösök mellékén . .. Érdemes-e ? Formázgatta a határ panorámáját. Mit mutat? Pillogott, sodorgatta tüskés kis bajuszát . .. Valami szivelos gondolatok vádolhattak át a fején, mert mosolygósra vált az ábrázata. Na, mindegy. A szomszédban volt a fogadtatás Csabán. Ugy, de a prefekturának közönségről kellett gondoskodni. Plundrás, tüszős, szetrej^scés közönségről... Lássa a nagy ur, hogy itt is az ő népe terem, itt is az ő népe nyüzsög. Hordatták hát őket per öt lei napidíjjal vagonszámra a havasokból. Az ünnepély előtt próbákat tartottak a hamarosan két-háromig ezerre fölszaporodott plundrás atyafiakkal. Kiosztották a szerepeket, ki üdvözli a királyt, ki kéri a szeretetét, védelmét, kik szórják a virágokat. .. Puliszkát kaptak bőven, pálinkát is méretlenül. Még éjszaka is felköllölték s megitatták őket, hogy mentől jobban nyíljon a torkuk, csattogjon a tenyerük, röpködjön a condrájuk, katrincájuk. A nagy nap reggelén újra kirukkolt a megyei hivatal feje, a prefektus s vele együtt átment a gyulai primár (polgármester) is, hat szálas, diszbe öltözött, kacagányos, tarsolyos hajdúval. A nap fényes sugarai csak ugy cicáztak a fehér sujtásos kék dolmányokon, a rézforgós csákók hullámos taraján. Elől fekete frakkban a prefektus, a primár, hátuk mögött a nyalka diszmagyaros hajdúk, hatan ... A kölcsönzött tömeg óriási szetrejascéval fogadta őket. A prefektus hajbókolt, a primár is. Köszönték a nem várt üdvözletet. A tömeg azonban csak ordította s szórta a virágot a hat magyar hajdúra. Azt hitték a jámborok, hogy azok mindegyike legalább is egy-egy kiskirály. Hiába csendesítették őket, hiába integettek, kiabáltak rájuk, azok ugy neki voltak vadulva, mint a megáradt hegyi patak. A nepidijat akarták kiérdemelni, no meg dolgozott a méretlen pálinka is ... Pedig már jelezték az udvari vonatot... Mi lesz most ? Mit tegyenek ? A primár fohászkodott: „Most pislants Szalmanászá!" S Szalmanászá pislantott. Egy oláh tiszt előreugrott s embereivei közrekapta a hat hajdút. Avanti I — s a városháza nagytermébe bezárta őket. Egyszer csak nagy dobpergés, vezényszavak ... A hat bezárt hajdúk összeintettek. Ha már itt vagyunk, essen bele ... Csak megnézzük a román királyt s egy falból kihúzott szeggel kimesterkedték a balkon ajtaját s egyenként kióvakodtak . . . Hót amint a nagy tömeg megpillantotta a hatdélceg kacagányost a városháza balkonján, éktelen üdvrivalgásba fogott, lobogtatták a sapkájukat, rázták a zsiros hajtincseiket, csipkés keszkenőjüket s ordítottak, ahogy torkukon kifért: „Szetrejasce I Szetrejasce I" A katonaság vigyázzba vágta magát — azt hitték, azért ordít a felséges nép, hogy jon a király —, a zászlók meghajoltak, a dobok peregtek, a banda belevágott a királyhimnuszba ... Hol jön ? Na ? Merre ? Hát akkor látják, hogy a nép újfent a hat magyar hajdút ünnepli... De nem intézkedhettek, mert épen jött a király is tábornokai kíséretében. A nagy-uccán kanyarodtak be a piactérre. Ott szálltak le az autókról e városháza előtt, a balkonnal szemben, ahol a hat magyar hajdú szemlélődött. . . A király tekintete felvetődik, a tábornokéi utána . . . Ezek az ő fogadásukra jött nagyurak, magyar mágnások. Tetszik nekik a hódolat. Haptákot vág a király, haptákot a tábornok ; szalutálnak föl... A hat hajdú mit csináljon ? Ha már a király köszönti őket ? . . . Fene teremtette, még azt hihetnék, hogy bárgyúk . . . fogadják hát illendően, barátságosan rázva tenyereiket lefelé . . . De már erre betelt a pohár I Mi lesz, ha a király tudatára jön a dolognak? Összedugta ijedt fejét a prefektus, meg a primár . . . Hamar a készültséget I A hajdúkat közrefogták, egy autóba betuszkolták s mellékuccákon, kutyaszorítókon ót vissza, hazaszállították őket Gyulára . . .