Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1925-01-17 / 13. szám

2 JÍÉM£@ME0SOTH EÖM8T8 Békéscsaba, 1925 január 17 17-ón, szombaton e«te színház után rium®'-kávéházban Nincs belépődíj! után ff | « Halracsor Hamis, vagy nem hamisP Tegnapi cikkem, amelyben a csabai községi választás tanulsá­gaival foglalkoztam, a benne fog­lalt valóságoknál fogva érthető konsternációt keltett a túloldalon. V. K. nem is mulaszthatta el, hogy konsternációnak személyeskedő Írásában kifejezést ne adjon. Minthogy a csabai polgárság politikai állásfoglalásának kialaku­lását nagyon is fontosnak tartom, szükségesnek látom, hogy a cikkre röviden reflektáljak: Nem „hamis" beállítás, de a té­nyeknek megfelelő valóság, hogy a csabai választáson a reakciós tábort, elsősorban a fajvédőket, csúfos vereség érte. Ha egyik lis­tán sem szerepeltek volna, a ve­reség úgyis nyilvánvaló lenne, mert hiszen az ébredőket nem el­határozásuk, csak a kényszerű helyzet szoríthatná passzivi­tásra. De most igenis próbálkoz­tak elhelyezkedni, a küzdelembe belementek és nevetségesen kis eredménytelenségekig jutottak, a kudarc tehát még nyilvánvalóbb. Vallom, hogy a választás sorsa nem szervezettségen, vagy szerve­zettlenségen múlott csupán, ha­nem bizonyos politikai és közéleti irányzatoknak sokszor tudatos, sokszor ösztönös megérzésén. Ha a túloldalon a szervezettség hi­ányzott, ennek oka az, hogy ezt a szervezetet éveken keresztül nem tudták, de az általuk óhajtott reakció jegyében Békéscsabán nem is fogják tudni megcsinálni soha. Hát a nemzeti és a keresztény gondolat már reakció ? — kérde­zik kétségbeesetten. Bizonyosan nem az, legkevésbé a nemzeti álla­mok és a keresztény civilizáció ko­rában. Nemzeti és keresztény — ideák, vezéreszmék, kulturhistóriai és ethikai hatóerők, mig a magyar­országi „keresztény és nemzeti irányzat" politikum, mégpedig négy vagy öt év alatt diszkreditált és egy forrongó közélet politikai so­rában meghurcolt jelszavak. A szo­ciálista Herriot a fejebubjára ütne annek, aki azt merné állítani, hogy ő nem jó nemzeti érzésű francia s a liberális Lloyd George kine­vetné azt, aki neki azt mondaná, hogy nem hűséges keresztény. Vi­szont Gömbös vagy Wolff és csa­bai hivei hiába harsogják magu­kat keresztény nemzetinek, mégis reakciósok. A háború reakciója volt a neki­vadult kommün, a kommün reak­ciója lett a joggal felbőszült ellen­forradalom és keresztény — nem­zeti ébredés. Ez az irányzat tehát már dinamikailag is reakció, de az lett politikailag is, mert feszitsd­meget kiáltva minden progresszív gondolatra, parlamenti, gazdasági és kulturális életünket csak vissza­szorítani tudta. Egyébként ez lehet világnézleti különbség, de akkor hagyják meg a polgároknak azt a jogát, hogy ezt az irányt reak­ciósnak minősítsék. Türelmetlensé­gük azonban ezt sem bírja el, amiből reakciós voltuk még jobban kidomborodik. Nézzük csak a paktumos lista pártjait. Ott vannak a szocialista szociáldemokraták, ott van a ra­dikális, vagy legalább is progresz­sziv Népegylet, ott van a liberális Kereskedelmi Csarnok. Maradnak a kisgazdák. Vájjon ezek n&m progresszívek ? Akkor mért nem akarlak a jelöléseken hallani sem azokról az urakról, akik 3—4 éven át azt képzelték be maguknak, hogy vezetik őket ? Miért szava­zott ennek a Kisgazdaegyletnek jelentékeny hányada a szocialista képviselőre és most a községi választáson mért paktált le a szo­cialistákkal. Hiszen mikor Vidov­szky nevét a közös listára hozták, azzal indokolták, hogy nem ébredő és szociális gondolkodású ember. Ezek után újra vallom, hogy a paklumos lista győzelme a progresszív polgárság ösztönös összefogása volt a szocialistákkal. És ha a csabai polgárságot meg­szervezni akarnák, mintahogy meg is kellene szervezni, ezt csakis a haladás, a politikai liberalizmus és a szociális fejlődés jegyében lehetne. Akkor, amikor adózási rendsze­rünk igazságtalan s ép ezért el­viselhetetlenül nyomasztó, amikor politikai jogaink még mindig ki­vételes törvények hatálya alatt ál­lanak, amikor mezőgazdaságunk primitiv, iparunk támogatás nél­kül áll, kereskedelmünket béklyóba szorítják, tisztviselőkarunk vagy B listán vagy hivatalában tengő­dik, értelmiségünk nyomorba sü­lyedt, a munkáskérdések vörös posztóként kezeltetnek, a szociális problémák megoldási kísérlet nél­kül gyülemlenek s a lelki és ma­terialis követelmények egyre nö­vekednek, akkor igazán nem lehet csodálkozni, hogy a keresztény­nemzeti jelszót kisajátított reakció lába alól kicsúszik az a kevés ta­laj is, ami alatta lehetett. De ma, ha az ember ezeknek hangot mer adni, a reakció fe­szitsdmeget kiált rá és csekélysé­gemet is már a „legszélsőségesebb vörös vizekre" eveztetik. Mert azt nem tudják feltételezni, hogy a polgári tőke képviselőjének annyi esze és józansága legyen, hogy a tornyosuló bajoknak felkészülten eléje akarjon sietni. Engedje meg Vidovszky, hogy az ő módjára nemcsak Széche­nyire hivatkozzam, de Széchenyi­vel valljam is a következőket: „Semmi sem áll csendesen a vi­lágon, még a nap systemák is mo­zognak — tehát csak Magyaror­szág álljon s vesztegeljen mozdu­latlan ? Nem nevetséges töreke­dés é pz ? Vagy azt gondoljuk: hogy a Lajtától Feketetóig s Besz­kéd bérceitől Dráváig fekvő csak 4000 négyzetmérföldnyi tartomány az univertum közepe — mely kö­rül milliárd világok forognak ? Is­tenért ! nyissuk fel szemeinket, ve­gyük hasznát eszünknek. Mine­künk is mozdulnunk kell, akár akarjuk, akár nem s nehogy hát­rafelé nyomattassunk, lépjünk in­kább előre. A végsőségeket s tulságokat gyűlölöm s békités barátja vagyok, szeretném a számos felekezetet egyesíteni s inkább a lehető jót akarom elérni középúton, mint a képzeit jót, melyet csak tán más világon lelendünk fel, levegő uta­kon. Nem nézek én, megvallom, ennyit hátra, mint sok hazámfia, hanem inkább előre; nincs annyi gondom tudni valaha mik voltunk, de inkább átnézni, idővel mik le­hetünk s mik leendünk." Dr. Gyöngyösi János. Antikor már nem szeret az asszony Véres szerelmi dráma egy tanyán A szentgyörgyi pusztán, amely Hajdumegyében fekszik, véres sze­relmi dráma játszódott le, amely­nek tettese egy gazdasági cseléd, aki évek óta vadházasságban élt egy Cseppentős Erzsébet nevű elvált asszonnyal. A szereiraesek között a viszony az utóbbi időben elhidegült s a férfi, aki még min­dig szerette az asszonyt, elkese­redésében meg akarta ölni a meg­változott szerelőt. A megrázó eset részielei a kö­vetkezők : Király Imre a szentgyörgy­pusztai Hars!ein-féle uradalomban szolgált, mint gazdasági cseléd. Evek óta közös háztartásban élt Cseppentő Erzsébettel. Mindig a legnagyobb békesség volt köztük, de az utóbbi időben a régi jó viszony felborult és állandó lett a veszekedés. Az asszony ugyanis el aharta hagyni Király Imrét, mert egy másik legény nyerte meg a tetszését. Király Imre, aki nagyon szerette Cseppentő Erzsébetet, hallani sem akart arról, hogy el menjen a házától és egyre kér­lelte, hogy maradjon tovább is vele. Az asszony azonban kije­lentette, hogy semmi körülmények közt sem marad tovább egy fedél alatt Királlyal, mert már nem szereti. Tegnap reggel is szóbakerült köztük a válás. A férfi kérlelte az asszonyt a maradásra, de Csep­pentő Erzsébet hajthatatlan ma­radt. Ekkor a legényt elfutotta a düh, kirohant a konyhába, felkapta a nagykést és azzai rárohant az asszonyra. Király a sarokba szo­rította a nőt és a mellébe akarta döfni a kést. A döfés elől az asszony leha­jolt, igy a kés a nyakát érte és átvágta a nyakizmokat. A vér azonnal elöntötte Cseppentő Er­zsébetet, aki végigzuhant a szoba földjén és ugy kiáltott Királyra : — Gyilkos vagy, verjen meg az Isten I Megöltél I Király a vérében fetrengő asz­szony láttára felkapta a földre ej­tett véres kést és teljes erővel a saját mellébe döfte. A nagy lármára, sikoltozásra figyelmesek lettek a közelben tar­tózkodók és berohantak Királyék lakásába, ahol vérben fekve ta­lálták a földön Királyt és asszo­nyát. Ugy, ahogy bekötözték őket és azonnal orvosért küldtek. Ki­rályt beszállították a debreceni egyetemi sebészeti klinikára, mert nagyon sok vért vesztett. A rend­őrség a vizsgálatot megindította. Ha azt akarja, hogy mindent tudjon, olvassa a Békésmegyei Közlönyt. — Müvészestély és halvacsora a Fiume-kávéházban január 17 én, szombaton este színházi előadás után. Fellépnek: Pintér Rózsi, Tóth Magda, Gömörv Liszló, G4s­pár Endre, Komlós Viímo-! és Szi­lágyi Aladár. Az asztalok fenn­tartását kérelik Hafner főpincérnek bejelenteni. lak, arany- és ezüst brokát, atlaszselyem, kék, piros és szürke sevró bőrö^ől mérték szerint pár nap alatt a leg­finomabb Ízléssel készülnek Péteríi Imre Cipőáruházában Reklámárak s Lak Vőrömcipő kiváló minőség • ... 360 ezer Antilop köröm cipők minden színben . . 300 ezer Antilep pántos cipők minden színben. . 350 eier Lak I pántos és 2 pántos kiváli minőség 330 ezer IIIIIKM — Az igazoló-választmány uj tagjai. Daimel Sándor dr. alispán a vármegyei igazoló-választmány­ba Tardos Dezső dr. ügyvédet és Fekete Sándor kereskedőt kine* * vezte. — „Csabai élet." Fábry Károly, a békéscsabai mult kitűnő ismerője és kiváló tollú ismerteiője, ujabb könyvvel lép a közönség elé. A jövő hét első napjaiban jelenik meg ez az uj munkája „Csabai élet" cimmel. Fábry a „Békésmegyei Közlöny"-ben és más lapokban megjelent békéscsabai vonatko­zású tárcáit gyűjtötte össze, ame­lyekben Békéscsaba múltjára vo­natkozó értékes adatok vannak. A helyi vonatkozásainál és élve­zetes tartalmánál fogva érdekes műre már most felhívjuk a közön­ség figyelmét. — Előadás a községi politiká­ról. A Magyarországi Szociálde­mokrata Párt békéscsabai párt­szervezete január 18-án. vasárnap délután fél 3 órakor a Kul urpa­lotában oktató előadást tart, ame­lyen Hanesz Sándor a községi politikáról beszél. lámpák minden nagyságban legolcsóbban kaphatók Ormai TIVadar fia cégt. Schillinger Ernő vasüzletében

Next

/
Oldalképek
Tartalom